Vajdahunyad vára és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem

A vár története a XVI. század elejétől 1620-ig

2017. december 27. - Egri Gábor

Az előző bejegyzésemben Vajdahunyad várának történetét mutattam be az építésétől – melynek időpontja bizonytalan, egyesek a XIII. század második felére, a tatárjárást követő időszakra, mások a XIV. század elejére, I. Károly király (1308-1342) uralkodásának idejére, míg vannak olyanok, akik a birtok Hunyadi Vajknak történő adományozását (1409) követő évekre teszik – a Hunyadiak korával befejezően. A XV. században jelentős építkezések zajlottak a vár területén, Hunyadi János, a híres törökverő hadvezér két periódusban is építkezett, majd fia, Mátyás király (1458-1490) uralkodása alatt is zajlottak munkálatok az erősségen. Ezekről az építkezésekről az előző írásomban volt szó bővebben.

Miután Mátyás törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak az özvegye, Frangepán Beatrix 1510-ben elhunyt, Vajdahunyadot Beatrix második férje, II. Ulászló király (1490-1516) unokaöccse, Brandenburgi György őrgróf szerezte meg, aki később II. Lajos király (1516-1526) egyik gyámja lett Bakócz Tamás érsek és Bornemissza János mellett.

Vajdahunyad vára 2017 augusztusában

„Jó pihenő hely... csendes szép magány
Mélyen lehajló völgynek zöld ölén...
Itt lenn a vár; nem éri vihar
Még a zászlót sem tornya tetején.

El van rejtezve a világ elől
E szent magány; beléje más nem lát,
Csak messziről fehér fejével a
Hegyek nagyapja, a vén Retyezát.”

/Petőfi Sándor: Vajdahunyadon http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184901.htm/

Brandenburgi György őrgróf Hunyad birtokosa

Az őrgróf a Hunyadi javak megszerzésével az ország leghatalmasabb birtokosai közé emelkedett, akinek azonban az volt a célja, hogy a birtokokat eladja és külföldre – Sziléziába – távozzon. Az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés során a felkelők elfoglalták Lippa és Solymos várait, melyek korábban szintén a Hunyadiak birtokai voltak, így 1510-ben azokat is Brandenburgi György szerezte meg. A parasztfelkelést Temesvárnál leverő Szapolyai János erdélyi vajda csapatait az erdélyi Brandenburgi György-féle birtokokról kiállított katonaság is növelte, akik Patócsy Péter vajdahunyadi várnagy parancsnoksága alatt álltak. Később az ellentétek kiéleződtek Szapolyai és az őrgróf között, mivel a vajda megszállva tartotta Brandenburgi György solymosi és lippai birtokait.

Brandenburgi György őrgróf (Kép: http://mek.oszk.hu/05700/05734/html/05.htm)

Az őrgróf 1525-ben elhagyta az országot, és csak 1527-ben tért vissza rövid időre, Habsburg I. Ferdinánd koronázására. A mohácsi csatát követően az erdélyi részek a Szapolyai János király (1526-1540) által uralt országrész területére estek, aki minden eszközt megragadott, hogy megszerezze a Brandenburgi birtokokat, melyek a szász területekkel együtt Habsburg Ferdinándot támogatták. Az Ansbachba távozott őrgróf a kezén maradt hunyadi és gyulai birtokát igyekezett eladni, azonban Hunyad vára 1529-re teljesen elszigetelődött a vár körüli uradalom is a Szapolyai-pártiak kezébe került. Brandenburgi György végül egy 1531. szeptember 17-én kötött egyezmény értelmében átadta a birtokaitól megfosztott, ám így is jelentős értéket képviselő erősséget Ferdinándnak. 1534 júniusában János király bizalmi embere, Czibak Imre váradi püspök és erdélyi vajda fogta ostrom alá a várat és be is vette azt, máshol azt lehet olvasni, hogy a várnagyokkal egyezett ki, így nem került sor harcra. Azonban nem volt sokáig Czibak Imre kezén a vár, mivel még abban az évben meggyilkolták Lodovico Gritti emberei.

Vajdahunyad vára enyingi Török Bálint kezére került

1536-ban enyingi Török Bálint Ferdinánd pártjáról Szapolyai János mellé állt, ezért többek között megkapta a vajdahunyadi uradalmat, mely egészen a XVII. század elejéig a Török család kezén volt. Török Bálint az ország legnagyobb hatalmú és leggazdagabb földbirtokosa 1540-ben politikai pályafutásának csúcsára jutott azzal, hogy a királynak választott csecsemő János Zsigmond nagykorúvá válásáig Fráter György egykori pálos szerzetes és Petrovics Péter mellett megbízást kapott az ország kormányzására.

Enyingi Török Bálint

(Kép: http://szigethvar.hu/var/1530-t%C3%B6r%C3%B6k-b%C3%A1lint-%C3%A9s-zr%C3%ADnyiek-visz%C3%A1lya)

Egy évvel később a Buda várát megszálló Szulejmán szultán elfogatta és magával vitte a fogságba vetett Török Bálintot, aki idegenben halt meg, birtokait pedig két fia – János és Ferenc – osztotta fel egymás között.

Török Ferenc és Török János

Ferenc apja magyarországi birtokait tartotta meg, később dunántúli főkapitány lett, kiváló párbajhősként említik a nevét a források. 1566-ban ő volt a Veszprém, Tata, Vitány, Gesztes, Csókakő és Zsámbék várait a töröktől visszafoglaló csapatok egyik vezére, ahol mellette harcolt többek között Thury György palotai kapitány és Gyulaffy László csobánci, pápai és tihanyi várkapitány, míg a sereget ifjabb Salm Miklós generális – aki az 1549-ben megkötött bátori egyezmény tárgyalásán is részt vett Fráter György és III. Báthori András (Bonaventura) társaságában – vezette. Ugyanebben az évben azonban Szulejmán szultán is támadást indított, és a török seregek véres ostromokkal elfoglalták Gyula és a Zrínyi Miklós által védett Szigetvár várait. Török Ferenc guthi Országh Borbálát vette feleségül, akinek testvére Országh Kristóf – Sirok várának helyreállítója, akinek történetesen a szigetvári hős Zrínyi Miklós lánya, Ilona volt a felesége – 32 évesen 1567-ben váratlanul meghalt, ezzel a család férfiágon kihalt, Török pedig megörökölte az Országh család vagyonát. Török Ferencnek és Országh Borbálának négy gyermekük született: István, Zsuzsanna (Nyáry Pál felesége), Fruzsina (homonnai Drugeth István felesége) és Ilona.

Az enyingi Török család

(Kép: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Turul-turul-1883-1950-1/1893-7132/1893-1-7133/erdely-regi-csaladai-72B5/az-enyingi-torok-csalad-72B6/)

Török Ferenc 1571-ben bekövetkezett halálát követően Országh Borbála még kétszer ment férjhez, harmadik férje Geszti Ferenc, Déva várának későbbi kapitánya volt. Török Bálint erdélyi birtokai és Debrecen városa az idősebb fiú, Török János kezére kerültek, akinek Vajdahunyad vára lett a fő tartózkodási helye. 1550-ben nősült meg, a források egy része szerint Balassa Borbálát vette feleségül, míg máshol Kendy Ferenc – aki 1553-tól az egri hős Dobó Istvánnal együtt erdélyi vajda lett – lányáról, Kendy Annáról lehet olvasni. Házasságukból három gyermekük született: Bálint, ifjabb János és Katalin. Török János apja fogságba vetése miatt gyűlölte a törököket, gyakran viselt hadat ellenük. Távollétében felesége egy előkelő erdélyi ifjúval keveredett viszonyba, ezért az asszonyt házasságtörés gyanúja miatt 1557. július 16-án a Vajdahunyadi vár udvarán lefejezték. Török János – aki 1562-ben halt meg – gyermekei közül Bálintnak egy lánya született, ifjabb Jánosnak pedig egy Bálint nevű fia és egy Katalin nevű lánya.

Ifjabb Török János, Török István és Török Katalin, a boszorkány

1584-ben Báthory Zsigmond erdélyi vajda, később fejedelem Vajdahunyad várát ifjabb Török Jánosnak és általa a másik ágból származó unokatestvérének, Török Istvánnak, Török Ferenc fiának adományozta, ami azt bizonyítja, hogy a várat lényegében az egész Török család birtokolta. 1588-ban meghalt ifjabb Török János, majd a tizenötéves háború során a törököktől visszafoglalt területekkel megnagyobbodott Hunyad uradalmát Báthory Zsigmond fejedelem 1597-ben ifjabb Török János fiának, Bálintnak és a család magyarországi ágát képviselő Török Istvánnak adományozta. 1601-ben Vitéz Mihály ostromolta hiába Hunyad várát, azt nem sikerült bevennie, csak az épületek tetőzetét tudta felégetni.

Vajdahunyad várát az egész Török család birtokolta közösen

A XVII. század elején, valószínűleg még 1607 előtt meghalt Török Bálint, vele pedig az enyingi Török család erdélyi ága férfiágon kihalt. A másik ágból származó Török István, unokatestvérének fia, Török Bálint halálát követően igényt formált az erdélyi birtokokra, 1607-ben azonban megegyezett a még életben lévő egyetlen rokonnal, ifjabb Török János lányával, Katalinnal és megosztoztak a javakon. Debrecen városa Török István kezére került, a birtokok egy része megmaradt Katalin kezén, aki Vajdahunyad várát lakta, mely a család osztatlan közös tulajdonát képezte. Török Katalinnak 1612-ig három férje is volt, majd harmadik férje, Dengelegi Mihály halálát követően a későbbi vádak alapján Báthory Gábor erdélyi fejedelemmel volt viszonya, akitől új adománylevelet is kapott Vajdahunyad várára, amit később Török István előtt is tisztáznia kellett, aki ekkor a Hunyad megyei örökös ispáni címet is viselte.

Báthory Gábor erdélyi fejedelem mellszobra a nyírbátori református templom előtt

1613-ban Báthory Gábort hajdúk gyilkolták meg, a fejedelmi trónon pedig egykori tanácsadója, az időközben ellene forduló és a törökök támogatását magának megnyerő Bethlen Gábor követte. Bethlen meg akarta szerezni mind a Báthory, mind a Török család hatalmas birtokait, ezért az erdélyi országgyűlés a fejedelem utasítására pert indított a meggyilkolt fejedelem húga, Báthory Anna és Török Katalin ellen is többek között boszorkánysággal és vérfertőzéssel vádolva meg őket. A Báthory Annával szemben lefolytatott koncepciós perekről A Báthori (Báthory) család rövid története II. rész című bejegyzésemben már írtam, további részletekre derül fény Nagy László – Sok dolgot próbála Bethlen Gábor című könyvéből. A medgyesi országgyűlés Török Katalin birtokait is elkobozta, őt magát pedig száműzte, Bethlen így rátehette a kezét a Török uradalom egy részére. Vajdahunyad azonban Török Istváné maradt, mivel azonban ő pápai kapitány lévén a Dunántúlon tartózkodott, a várat elzálogosította Bethlen Gábornak. 1618-ban örökös nélkül halt meg Török István, vele pedig kihalt az enyingi Török család. Vajdahunyad várát és Debrecen városát Bethlen Gábor szerezte meg, míg magyarországi birtokait – Sirok, Pápa, Tata, Vitány, Gesztes – nővérével, Török Zsuzsannával való házassága révén a Nyáry Pál családjának tagjai örökölték meg.

A XVII. század elején Bethlen Gábor szerezte meg Hunyad várát, ahol építkezésekben kezdett

Bethlen Gábor építkezései

1619-ben átalakították a vár délkeleti oldalán álló Régi-kaputornyot, mely elé kívülről, kelet felől a tűzfegyverek számára egy hadászati jellegű, toronyszerű építményt emeltek, a Fehér-bástyát (Cirkáló-bástya), ezzel a Régi-kaputorony elvesztette eredeti rendeltetését, azon keresztül már nem lehetett a várba bejutni.

A vár dél felől nézve, balra a Nebojsza-torony, jobbra pedig a Fehér-bástya látható

(Kép: http://erdelyikepek.hu/site/category/vajdahunyad-vara/)

Két épületszárnyat is építettek ebben az időben: a keleti várfal mentén a később Bethlen-szárnynak nevezett épületet, míg a déli oldalon a Zólyomi-szárnynak nevezett déli épületszárnyat. Radu Lupescu: Vajdahunyad vára a Hunyadiak korában című doktori értekezésében olvasható, hogy a keleti Bethlen-szárny a vár gerincét képező Hunyadi János kori külső és a korai belső falgyűrű beépítése következtében jött létre. A XVII. század első negyedében folytatott építkezések során visszabontották a külső várfal védőpártázatát és egy emeletes szárnyat – mely alatt pinceszintet alakítottak ki – építettek a Régi-kaputorony, a kápolna, illetve a külső és belső várfal által határolt térben.

A vár keleti oldala a XX. század elején, erre néz a Fehér-bástya, a Bethlen-szárny és a Bethlen-terasz (Kép: http://egykor.hu/vajdahunyad/666)

A földszint a Régi-kaputorony és a keleti Dobos-torony között négy boltozott helyiségből állt, közvetlenül a Régi kaputorony melletti helyiség volt az Öreg konyha, majd északi irányba folytatólagosan következett a sütőház pitvara, a sütőház szobája, benne két kemencével, és a számtartóház szobája. A konyhának és a sütőház pitvarának az udvarra nézett az ajtaja, míg a sütőház szobáját a sütőház pitvara felől lehetett megközelíteni, a számtartóház szobáját pedig a számtartóház pitvara felől.

A Bethlen-szárny udvarra néző homlokzata a vár keleti oldalán, a neogótikus tornácot Steindl Imre tervezte és építette a XIX. század második felében

A Dobos-torony és a várkápolna közötti részt is beépítették ekkor, ezt a szakaszt azonban a XIX. században lebontották. Itt a pinceszinten volt a számtartóház pitvara, ahonnan lépcső – melynek pihenőjénél déli irányba nyílt egy ajtó, amin keresztül a fent már említett számtartóház szobáját lehetett megközelíteni – vezetett fel a félemeleten elhelyezkedő két szobába, melyek közül a déli volt a kapitányok házának pitvara, az északi pedig a kapitányok szobája. Mindkét helyiség egy-egy ablakkal rendelkezett az udvarra, a kapitányok szobája pedig a várárokra is. Itt a pitvarnak azért nem volt ablaka, mivel keleti oldalát eltakarta a Dobos-torony.

(Kép: http://jupiter.elte.hu/111veglegesvar/alaplap.php)

A Bethlen-szárny földszintjének északi végében található Öreg konyhának – melynek déli fala az Öreg-kaputorony fala is egyben – a várudvarra néző ajtaján kívül volt még másik két ajtaja is. Mivel a Fehér-bástya építésekor az eltakarta a Régi-kaputorony kijáratát, az Öreg konyhának a várárokra néző keleti falába – azaz a korábbi külső várfalba – egy új ajtót vágtak, melyhez a várárkon átvezető hídon (Szolgák hídja) lehetett eljutni. Az Öreg konyha harmadik ajtaja a délkeleti sarkon a Fehér-bástyába vezetett.

A Fehér-bástyából ajtó vezet az Öreg konyhába

A Bethlen-szárny földszintjének és az emeletének udvari homlokzata elé egy boltozott, széles tornácot építettek – Nagy tornác –, itt lehetett lépcsőn feljutni az emeletre, ahol a reprezentatív termek sorakoztak. A szárny déli végén, az Öreg konyha felett állt egy szoba, azonban a két termet elválasztó boltozat mára beomlott, így az emeleti terem napjainkban egy teret alkot a konyhával. A szobából három ajtó nyílt, egy vezetett a Régi-kaputorony, egy a Fehér-bástya irányába, egy pedig az északra található tágas Nagy Palotába, amely egészen a keleti Dobos-toronyig húzódott. A Nagy Palota a Bethlen-szárny emeleti részének legnagyobb terme, ajtaja a Nagy tornácra nyílt, ezen keresztül lehetett megközelíteni a déli oldalán, az Öreg konyha felett kialakított termet, valamint az északra található úgynevezett Stukatúrás szobát.

A Nagy Palota a Bethlen-szárny emeletén

Utóbbi a keleti torony (Dobos-torony) és a várkápolna padlása között, a kapitányok pitvara és szobája felett jött létre, mára azonban már nem létezik. A Stukatúrás szobának három ajtaja volt, a déli a Nagy Palotába vezetett, az északi a várkápolna padlásterében kialakított helyiségre (Asszonyok háza) nyílt, míg a keletin keresztül lehetett kijutni a Stukatúrás szoba keleti oldalához fából épített folyosóra. Bethlen Gábor építkezései során a várkápolna boltozatát másfél méterrel alacsonyabbra helyezték, a délre néző gótikus ablakokat elfalazták, és a kápolna padlásterét lakhatóvá tették, ezzel kialakítva az Asszonyok háza elnevezésű termet, amit északról a Mátyás-loggia felől egy, délről a Stukatúrás szoba felől pedig előbb egy, majd – miután az Asszonyok házát három részre osztották – két ajtón keresztül lehetett megközelíteni. Az 1950-es évek helyreállításai során a várkápolna boltozatát visszahelyezték eredeti magasságába, a gótikus ablakokat kibontották, a XVII. századi nyílásokat pedig elfalazták, ezzel az emelet, vagyis az egykori Asszonyok háza ismét padlástér lett. A vár délkeleti sarkának megerősítése mellett – ahol a Fehér-bástya épült – Bethlen az északkeleti sarkot is megerősítette, ahol egy ágyúteraszt hozott létre, melyet napjainkban Bethlen-terasz vagy Muníciós-bástya néven említenek.

A Bethlen-terasz vagy Muníciós-bástya a vár északkeleti oldalán

Szintén ekkor épült a déli kétemeletes szárny, melyet a vár későbbi tulajdonosáról Zólyomi-szárnynak neveznek, de az még a XVII. század első negyedében épült, egyes részei pedig talán azt megelőzően.

Szemben a Zólyomi-szárny, balra tőle pedig a Régi-kaputorony

Ahogy Radu Lupescu: Vajdahunyad vára a Hunyadiak korában című doktori értekezésében írja, a déli épületszárny a Régi-kaputorony, a palotaszárny és a belső várfal által határolt területen helyezkedik el. Mivel ezen az oldalon a belső és a külső várfal közötti zwinger igen keskeny volt, értelmetlennek bizonyult a belső várfal elbontása, így a belső várfal képezi a szárny hátfalát, és mindössze a palotaszárny és Régi-kaputorony között húzódó homlokfal és a válaszfalak épültek újonnan. A palotaszárnyban is végeztek átalakításokat, az emeleti Országgyűlés terem boltozatát elbontották, és a termet két deszkafödémmel három szintre osztották. A palota így négyszintes építmény lett, a legfelső padlástérként szolgált, míg első emeleti teret két osztófallal három részre osztották, ezzel létrejött az Asszonyok háza, az Úr háza és az ebédlő palota. Sajnos a vár restaurálása során az északi épületszárny előtt futó árkád Hunyadiak korában készült freskóit is átfestették. Valószínűleg Bethlen idejében építették meg a vártól északra a külső várat, vagy Huszárvárat, ahol a raktárak, a tiszttartók helységei és a vadászkutyák óljai álltak. Következő bejegyzésemben folytatom a vár történetének bemutatását, mely alaposan megszenvedte az évszázadok viharait.

A Huszárvár a Zalasd túlsó partján

„Vajda-Hunyad is sokszor járta már a végét. De hatalmas megalkotója olyan talizmánnal látta el, hogy minduntalan felújúlt. A nagy Hunyadi művészetet hagyott lehelni a kövekbe.

Talán éppen szakasztott olyan, mint újkorában. Alant a kis Zalasd patak csörög rejtelmesen. Fenn a szép tornyok, fülkés bástyák csalóka igézetbe fogják a vándort.

Mohón tapad szeme a cikcakkos százféle ablakokra, hogy nem jelenik-e meg valamelyikben Hunyadi János sisakos fejével, vállára boruló hullámos hajával, vagy a szelid arcú nagyasszony, Szilágyi Erzsébet, amint éppen szólítgatja valahonnan a gyerekeket: "Laci, Matyi, hol vagytok?"

/Mikszáth Kálmán: Magyarország lovagvárai – A várak királya

http://mek.oszk.hu/02100/02184/html/#27/

Vajdahunyad várával kapcsolatos bejegyzések: