Markazi vár

Egy pusztuló várrom a Mátra déli lábánál

2017. április 08. - Egri Gábor

Egy meleg, őszi szombat délelőtt eldöntöttük, hogy kirándulásra indulunk a Mátrába, megnézni két várromot: a markazi várat, majd a Benevárat. A 33-as úton hagytuk el Debrecent, átszeltük a Hortobágyi Nemzeti Parkot, Tiszafüred és Poroszló között átkeltünk a Tiszán, majd Füzesabonynál rátértünk a 3-as főútra. Kápolna után letértünk jobbra egy mellékútra, azon haladtunk egy darabig, aztán északnak vettük az irányt Domoszló felé. Onnan már csak néhány kilométer volt Markaz nyugati irányba.

A Fő utcán gurultunk végig, egészen a posta épületéig (Fő út 102.), amely után jobbra kellett letérni a második utcába. Ez a Dobó István utca, ahol le is parkoltam a kocsit. Innen gyalog indultunk el, a Dobó István utcáról a Kálvária utcába fordultunk be balra, de azon se kellett sokat haladni, mikor az utca egy kanyart vesz balra, déli irányba, mi jobbra tartottunk egy rövid zsákutcába, ami a falu végéig vezetett. Beváltottunk a fák közé, de csak egy kis ligeten kellett áthaladni, utána kiértünk egy tisztásra, és balra kanyarodva megindultunk egy kaptatón.

A kis ligeten áthaladva kiértünk egy tisztásra

A nap melegen tűzött, harminc fok felett volt a hőmérséklet ezen a szeptemberi napon, és annak ellenére nehezen ment a gyaloglás a régi szánkópályán, hogy nem volt túl meredek az emelkedő. Tőlünk jobbra hangos csörtetéssel valamilyen vadállat futott el, sajnos nem láttunk belőle semmit, az ösvényen haladva pedig egy-két vadászles és egy vadetető mellett haladtunk el.

A meredek ösvényen kapaszkodva elhaladtunk egy vadetető mellett is

Pár száz méter után kitárult előttünk a táj, jobbra a Veresföld volt látható, távolabb pedig néhány alacsonyabb hegy húzódott, nem messze tőlünk egy pihenőhely padokkal, asztallal, szemetessel és a várromról szóló bemutató táblával várta a megfáradt vándorokat. A pihenőnél keresztezte a várhoz vezető turistautat a borút.

Kitárult előttünk a táj, a távolban néhány alacsonyabb hegy húzódott

Keresztül a Tatármezőn, majd irány a Várbérc

Elfogyasztottuk a szendvicsből álló ebédünket, a víz is jól esett a hőségben, majd indulhattunk is tovább, keresztül a Tatármezőn. Hiába fürkésztem a közeli hegyeket, egyik csúcsán se láttam semmit, ami egy vár jelenlétére utalt volna. Mivel fák nem nagyon voltak a környéken, nagyobb kövekre festették fel a turistautat jelző zöld L jelzést, ami eleinte egy szűk kis ösvényen kanyargott, majd kiértünk egy szélesebb földútra, de azon se haladtunk sokáig – a természetvédelmi terület határán –, jobbra ágazott ki egy lassan, de biztosan emelkedő köves kaptató, amely felvitt a várhegy gerincére. Többször is meg kellett állnunk kifújni magunkat, megviselt minket az ilyenkor szokatlan meleg. Markaz község honlapja szerint a vár maradványai a falu központjától 1,5 kilométerre északnyugatra a 460 méter magas Várbérc déli oldalán találhatók. Én előrelátóan elindítottam a mobilomon egy alkalmazást a túra kezdetén, mikor otthagytuk a kocsit, és a falutól a várig oda-vissza összesen 5,2 kilométert tettünk meg, majdnem másfél óra alatt, amiben persze benne vannak a pihenéssel, evéssel és nézelődéssel eltöltött időszakok is. Az utolsó erőpróba után végre felértünk a Várbérc gerincére, ahol az ösvény balra kanyarodott, és az egykori sáncon átkelve – ami a vár északi, legkevésbé védett részét biztosította – végre megpillantottuk a markazi vár maradványait.

A várból napjainkra sajnos nem sok maradt

(Kép: http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=376)

A vár története

A vár korai története a Aba-nemzetséghez tartozó Kompolthy (vagy Kompolti) családhoz kapcsolódik, akik a XIII. század folyamán Markaz környékén birtokokat szereztek. A várat feltehetően II. Kompolt fia Pál építette az 1270-80-as években. A várnak lényeges, hadászati, katonai jelentősége nem volt, főként pihenésre, vadászatra, menedékhelynek használták tulajdonosai.

A vár XX. századi alaprajza Nováki Gyula felmérése alapján

(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/283-Markaz-Var/)

A XIV. században az oklevelekből ismert első ura Kompolthy Imre volt, aki később siroki várnagy lett. 1421-ben kihalt a Kompoltyak visontai ága – amelyhez Markaz is tartozott –, így a markazi várat és a hozzá tartozó várbirtokot a család nánai ágához tartozó Kompolthy István örökölte meg, amivel megkezdődött a vár hanyatlása, mivel Markaz falu és a vár így egy nagyobb vártartománynak lett a része, melyet a siroki, illetve a domoszlói Oroszlánkő várából igazgattak. Markaz várának ettől kezdve másodrendű szerep jutott. A vár pusztulásáról nincsenek feljegyzések, az valószínűleg egy török betöréskor következett be. Az 1570-es évektől az okiratok már csak, mint lerombolt palotaként, illetve várromként hivatkoznak a markazi várra.

http://jupiter.elte.hu/markaz/markazforras.htm

A várrom bejárása

A vár területén még nem végeztek régészeti kutatást, és sajnos az állapota egyre jobban romlik. Amennyiben nem kezdik el a romok feltárását és konzerválását, pár évtizeden belül csak kőhalmok fognak emlékeztetni arra, hogy egykor ezen a helyen egy vár állott. Egy 2011. január végi földrengés rezgéshullámainak hatására több tíz m³-es falszakasz omlott le, így fokozottan élet- és balesetveszélyessé vált az építmény.

A légi felvételen jól kivehető a vár egykori formája (Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/283-Markaz-Var/)

A középkorban a várfalakat kőből építették, amiket forró mészhabarccsal kötöttek egymáshoz, így betonszilárdságú fal keletkezett, de az idő múlásának, a természeti erőknek nem tudnak a végtelenségig ellenállni. A falakat az építés során 8-10 méter széles és 3-4 méter mély sáncárokkal vették körül, kivéve a nyugati oldalt, mert az annyira meredek volt, hogy nem volt árokra szükség.

Fokozottan élet- és balesetveszélyessé vált az építmény

(Kép: http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=376)

A vár bejárata, – ahol egy kapuvédmű, fölötte pedig egy lakótorony helyezkedett el – az északi oldalon volt, a sáncárkon azon a részen egy felvonó híd ívelt át. A torony első emeletén tartózkodott a kapuőrség és onnan kezelték a felvonóhíd és a kapuvédmű csigás, emelő szerkezetét. A második emeleten a várúr szobája volt található, ott őrizte a kincseit és a kiváltságairól szóló okleveleit. Az északi oldalból már semmi sem maradt, csak a kőhalmaz és az omladék jelzi azt, hogy ezen az oldalon valamilyen magasabb épülete volt a várnak. Továbbsétálva egy üres területre jutottunk, amit jobbról egy jó néhány méteren megmaradt, körülbelül 1,5 méter magas faltöredék határol, ez volt a vár nyugati fala. Mögötte meredek hegyoldal, lent a völgyben 200 méteres mélységben folyik a Vár-patak, a völgyön túl pedig a Mátra hegyvonulatai, amerre csak a szem ellát.

Nyugati várfal

Lent a völgyben folyik a Vár-patak

A középkorban a patakot mesterségesen felduzzasztották, így egy tó jött létre, amely a vár vízellátását szolgálta. A vizet a tóból, kötélen mozgatott edényekben, csigasor-szerkezettel húzhatták fel. A tónak és siklónak a nyomai ma is kivehetőek a völgyben és a várhegy oldalán.

A Mátra hegyvonulatai északnyugati irányban

A tisztás bal oldalán, a keleti fal maradványai láthatóak, ami egyes részein ma is mintegy 9 méter magas, azonban nem maradt meg olyan hosszan, mint a nyugati falszakasz.

A keleti várfal még álló egyik szakasza

Keleti irányba elnézve csodálatos kilátás tárul elénk, láthatjuk Markaz községet és a víztározót. Ezen az oldalon egy magyar zászlót is felállítottak, de az a szélcsendben meg sem mozdult.

A vár keleti falánál látható a zászló

A kis alapterületű, téglalap alakú – a keleti és nyugati oldal 32 méter hosszú, míg a déli és az északi oldal 25 méter hosszú volt –, szűk várban a várpalota kapott helyet, egy kis udvarral. A falakkal körülvett belső terület 860-900 m² nagyságú lehetett, a vár épületeit úgy építettek meg, hogy a külső falaikat a várfalak alkották – a keleti fal vastagsága két méter, míg a többi falszakasz, amely meredekebb hegyoldalra épült 180 cm vastag volt. Középen egy 10x16 méter nagyságú udvarnak jutott még hely.

A vár déli falából már alig maradt valami

A várpalota keleti és déli szárnya egy emeletes, a nyugati része pedig – ahol az építmény három méterrel alacsonyabb szintről épült – és a meredek hegyoldal jobb védettséget biztosított – két emeletes lehetett, északi oldalon pedig a már leírt kapuvédmű és lakótorony volt található. Ma már a déli oldalon is alig látható egy kevés falmaradvány, a vár az utolsó órájában van.

Kilátás Markaz községre és a víztározóra, alul pedig egy légi felvétel a víztározó másik oldaláról

http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=376

Fél órát töltöttünk a romok között – közben fényképeket készítettem –, majd visszaindultunk Markaz község felé. A visszaút már nem volt olyan megerőltető, gyorsan ereszkedtünk le a hegyről, aztán a Tatármezőn megálltam és megpróbáltam felfedezni a Várbérc csúcsán a várat. Mintha a zászlót sikerült volna kivennem a fák lombjai között.

A markazi vár a középen látható hegy tetején található