Visegrád – kirándulás a várhoz és a palotához

A királyi palota, az Alsóvár és a Fellegvár meglátogatása

2017. július 15. - Egri Gábor

Az előző bejegyzésemben a visegrádi vár – Fellegvár és Alsóvár –, valamint a királyi palota történetét mutattam be. Jelen írásomban pedig ezeknek a helyeknek a meglátogatásáról lesz szó. Életem során már többször megfordultam Visegrádon, szinte minden második évben jártam a Fellegvárnál vagy a királyi palotánál. Az egri és budai vár mellett talán ez a vár áll a legközelebb hozzám, ezek a helyek gyermekkorom óta különlegesek számomra. A bejegyzésben látható képek 2015 és 2017 között készültek, a környéken tett különböző kirándulások alkalmával.

A 12-es út mentén fekvő Nagymarosról komppal mentünk át Visegrádra, már a Duna túlsó partjáról is impozáns látványt nyújtott a hegy lábához felépített Alsóvár a Salamon-toronnyal, valamint a hegy tetején trónoló Fellegvár.

Visegrád Nagymarosról nézve

Egy korábbi túránk alkalmával a Nagymaros és Zebegény között fekvő, 482 méter magas Hegyes-tetőn található Julianus-kilátóhoz mentünk fel, ahonnan szintén páratlan kilátás nyílik a Dunakanyarra és a Nagymaros-Visegrád térségre, természetesen a várra is.

Kilátás a Julianus-kilátóból, az innenső parton Nagymaros, vele szemben a Duna másik oldalán pedig Visegrád

A királyi palota

Visegrádra megérkezve átkeltünk a 11-es főút túloldalára és elindultunk a Rév utcán kelet felé egyre távolodva a Dunától. A XVIII. század második felében épült, barokk stílusú Keresztelő Szent János templomnál balra tértünk rá a Fő utcára. Északi irányban haladtunk tovább, és néhány száz méter megtétele után meg is érkeztünk kirándulásunk első állomására: a királyi palotához. Sajnos a Dunára néző nyugati kerítőfalra Mátyás király idejében épült, címerekkel és szobrokkal díszített egykori késő gótikus zárterkély már nem látható – a kőtárban találhatók a régészeti feltárások során előkerült töredékei –, valamint az egykori kaputorony sincs már meg. Miután megvettük a belépőjegyeket (az árakat itt lehet megnézni: http://visegradmuzeum.hu/palota2/belepodijak-2/) az egykori fogadóudvaron találtuk magunkat. A fogadóudvaron állt valamikor a Giovanni Dalmata olasz szobrász által készített vörösmárvány Múzsák-kútja, melyről Oláh Miklós esztergomi érsek – Mátyás király unokatestvérének, Oláh Istvánnak a fia, aki az 1551-ben meggyilkolt Fráter Györgyöt követte az esztergomi érsekség élén – a XVI. században készített leírása (Hungária című művében) tudósít: „A kellős közepén remekbe készült forráskút emelkedik, vörös márványból faragták, a múzsák alakja domborodik rajta, s a csúcsán egy Cupido-szobor márványtömlőre telepedve nyomja ki a jóízű, hideg vizet, mely a szomszéd hegyen fakadó forrásból vezetéken jut el ide, és zenés csobogással szökik csöveiből egy márványkádba, majd onnan egy kerek medencébe. Ebből a kútból, a híres Corvin Mátyás király parancsára – az ő műve minden építkezés, melyet itt elmesélek – diadalünnepei idején bor folyt, ahogy az idősebbektől hallottam, hol fehér, hol vörös; fentebb, a hegy lábánál engedték bele ügyesen a vezetékbe.” Szemben velünk, keleti irányban magas díszlépcsősor vezetett a palotakápolna romjaihoz, a kápolna előtt pedig egy széles terasz volt látható, ahol egykoron Mátyás király az ebédjét fogyasztotta, vagy a külföldi követeket fogadta.

20170609_124326_richtone_hdr_kotar_bejarata_lepcso_a_kapolnahoz.jpg Bal oldalon a kőtár bejárata, középen pedig az egykori kápolnához vezető lépcsősor

A palotakápolnától jobbra álló egykori délkeleti palotaszárnyból, ahol többek között a pénzverde is működött, nem sok maradt meg.

A délkeleti palotaszárny romjai

A fogadóudvar déli oldalát a gyalogos lovagi tornákhoz használt pálya határolja, a nyugati, dunai oldalon és az északi oldalon – az egykori nagytermek, konyhák, raktárak homlokzatát díszítő késő gótikus loggia, valamint maguk a termek is eltűntek.

A gyalogos küzdőtér

Az északi kerítőfal

A palotakápolnához vezető díszlépcsősor bal oldalán látható az északkeleti palotaszárny, melyet 2000-re jelentős mértékben helyreállítottak.

20170609_124313_richtone_hdr_eszakkeleti_palotaszarny.jpg Az északkeleti palotaszárny

Először az északkeleti palotaszárny alatti pincében található kőtárat néztük meg – itt láthatók többek között a késő gótikus zárterkély töredékei –, majd a palota fogadóudvaráról északi irányba nyíló kapun és rövid folyosón át kijutottunk a gyümölcsös- és szőlőskertbe.

Gyümölcsös- és szőlőskert a palota északi oldalán

A palotakert – melyet szintén fal övez – a palotával azonos alapterületű, annak északi oldalához csatlakozik. A kertben reneszánsz pihenőkert található, Zsigmond-kori vörösmárvány csorgókúttal, valamint látható még egy ásott kút is.

Vörösmárvány csorgókút a palotakertben

Mátyás király idejében a kertbe egy kis villa épült. A hegy lábánál – melynek csúcsán a Fellegvár látszik – egy kőfalú teraszt alakítottak ki a XV. század második felében, ahova lépcső vezet a palotakertből.

A palota északkeleti szárnya a gyümölcsöskertből nézve

A függőkertként kialakított teraszon, a szőlőlugas árnyékában fűszerkert található, középkori fűszer- és gyógynövényekkel.

Fűszerkert a függőkertként kialakított teraszon

Egy átjárón keresztül – ahol egy Mátyás királyt ábrázoló mellszobor is látható – balra fordulva az északkeleti palotaszárny mellett kialakított, körülkerített kis virágoskertbe jutottunk.

Belső virágoskert az északkeleti palotaszárny mellett

Az átjárónál jobbra fordulva egy lépcsőn visszajuthattunk volna a palotakertbe, annak a fogadóudvarba vezető kapujához. A kis virágoskertből két ajtón is tovább lehetett haladni. A dél felé nyíló folyosó az északkeleti palotaszárny díszudvarához vezet, míg a keletre (vagyis a hegy irányába) nyíló a vetítőterembe, ahol meg lehet nézni a Visegrád történetét bemutató animációs kisfilmet. A vetítőteremből szintén át lehet menni a palotaszárny árkádos díszudvarára, mely a visegrádi királyi palota legszebb része. A királyi lakóépület belső udvarát már Zsigmond korában egy XIV. századi, nyolcszögletű, toronyszerű, kétszintes csorgókút díszítette, melynek márvány medencés, oszlopos alsó szintje az udvar keleti oldalán húzódó árkádsorra támaszkodott. Erkélyszerűen kiképzett emeletén állt a kút felső szintjének fiálés lezárású, oszlopos építménye, ahova a díszudvar emeleti szintjéről át lehetett menni. Mátyás király újjáépíttette a díszudvart, a kutat és a hozzá kapcsolódó loggiát lebontatta, és egy késő gótikus kerengőt emeltetett, amit az itáliai építőmesterek az 1480-as évek végén reneszánsz loggiával koronáztak meg.

A díszudvar alsó szintjének késő gótikus kerengője

A Zsigmond-kori csorgókút feltárt töredékeiből rekonstruált első szintjét a Salamon-torony földszintjén lehet megtekinteni. A kerengő építésével egyidejűleg az udvar közepén elhelyezték az új szökőkutat: a Herkules-kutat, ami a Múzsák-kútjához hasonlóan szintén Giovanni Dalmata szobrász alkotása.

Az északkeleti palotaszárny díszudvarán látható a Herkules-kút rekonstrukciója

Erről a kútról – ami a mai 1000 forintos bankjegy hátoldalán is látható – Oláh Miklós érsek csak rövid említést tesz a leírásában, azonban a kút eredeti talpazata, és a számos eredeti eleme és töredéke a régészeti feltárások során előkerült, így azok jóvoltából hitelesen rekonstruálható. A díszudvar középén egy ilyen rekonstrukció látható, míg az eredeti maradványok a késő gótikus kerengőből nyíló egyik teremben láthatók.

Az eredeti Herkules-kút maradványai

A vörösmárvány Herkules-kút legfontosabb részletei: a gyermek Herkules szobor, mely valószínűleg Corvin Jánosra utal, a kúttálat tartó puttók, a medence címerpajzsai Giovanni Dalmata kezétől származnak, a geometrikus és növényi díszek faragásában viszont segédei működtek közre.

A Herkules-kút és a díszudvar az első emeleti reneszánsz loggiáról nézve

Az északkeleti palota földszintjének nyugati szárnyán a bíróságok és kancelláriák termei helyezkedtek el. A többi földszinti szobában a király udvarnépének tagjai laktak. Most a múzeum kiállítótermei, a vetítőterem, egy ajándékbolt és egy konferenciaterem nyílik a kerengő folyosójáról. A XIV. század végén épült északkeleti terembe a belső udvarból lehet belépni. A Zsigmond-kori szobában korabeli baldachinos-ágyat, annak két oldalán polccal osztott falifülkéket, valamint festett ládákat és sarokkandallót találunk.

Az északkeleti terem

Ilyen szobákban laktak az apródok, udvarhölgyek, udvari lovagok, egy-egy szobában akár négyen-öten is. Egy másik teremben az Anjou és a Mátyás korabeli kályhákról, konyhai eszközökről, a palota berendezéseiről és műhelyeiről olvashatunk, valamint ezekkel kapcsolatos kiállítási tárgyakat nézhetünk meg. Külön teremben láthatók az eredeti Herkules-kút maradványai. A kerengőből lépcső vezet a palotaszárny első emeletére, mely palotaépület legelőkelőbb szintje volt.

A késő gótikus kerengőt reneszánsz loggiával koronázták meg

Itt helyezkedett el a királyi lakosztály, a királyi magánkonyha, Mátyás korában pedig itt alakították ki a trónörökös herceg – Corvin János – lakrészét is a keleti szárnyban.

A reneszánsz loggia, mögötte pedig a keleti szárny, a hercegi lakosztály

A reneszánsz loggia építését valószínűleg szintén az itáliai Giovanni Dalmata műhelye végezte, a római reneszánsz építészet elemeinek felhasználásával, de újszerű kompozíció kialakításával. A palotaszárny első emeletéről egy beboltozott folyosó vezetett a palotakápolna előtti teraszra, aminek falait csúcsíves, háromkaréjos ülőfülkesorok díszítették. Az eredeti ülőfülkék kövei ma a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításán láthatóak, eredeti helyükön ma másolatok vannak. Az emelet délkeleti sarkában állt az egyik konyha – ezen kívül a palotában még két másik konyha is volt – melynek ajtaja a lépcsőházból nyílott.

A királyi magánkonyha

Ez lehetett a királyi magánkonyha, amelyen a királyi, királynői lakosztály ebédlőibe készítették az ételeket. Az első emelet keleti szárnyában a hercegi lakosztályt alakították ki Mátyás korában. A lakosztály ebédlőjét (első terem), anticameráját – vagyis előszobáját, várószobáját – és dolgozószobáját (második terem), valamint hálószobáját (harmadik terem) korabeli cserépkályhák rekonstrukcióival és korhű bútorokkal rendezték be.

A hercegi lakosztály első terme

A hercegi lakosztály harmadik terme

Az első emelet további termeit – az északi és nyugati szárnyat – nem állították helyre, így az egykori királyi lakosztályt nem lehet megnézni, azonban a megmaradt romokból és ablaknyílásokból következtetni lehet azok elhelyezkedésére és méretére.

20170609_120858_az_eszakkeleit_palotaszarny_ablakai.jpg Az északkeleti palotaszárny első emeletének nyugatra néző ablakai

A konyha mellett lépcső vezet fel az északkeleti palotaszárny második emeletére, ahol a királynői lakosztály helyezkedett el, melyhez külön fürdőszoba is tartozott.

A második szintről így néz ki a reneszánsz loggia, alatti pedig a késő gótikus kerengő

Ehhez az emelethez is tartozott egy kert, melyet a XIV. században egy baldachinos csorgókút díszített, melynek rekonstrukciója ma Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. Mátyás király idején ezt a kutat lebontották és a budai szobrászok 1483-ban késő gótikus, vörösmárvány csorgókutat készítettek, amelyen a vízköpőket és a baldachin függőkonzoljait oroszlánfej formájúra faragták, míg az oszlopok alá fekvő oroszlánok kerültek. Ma eredeti helyén az Oroszlános-kút másolata áll.

Az Oroszlános-kút rekonstrukciója

A második emelet teraszáról dél felé haladva a palotakápolna felé értünk, ahol ki tudtunk menni az egykori orgonát tartó erkélyre, mely az egyhajós templom hajójának oldalfalára épült. A második emeletről aztán egy fémlépcsőn ereszkedtünk le az első szintre, ahol megnéztük a kápolna maradványait.

A palotakápolna hajójának maradványai, az orgonatartó erkéllyel

A visegrádi palota Szűz Máriának szentelt kápolnáját I. Lajos király építette fel. 1360-ban állt a Krisztus Testének szentelt oltár, 1366-ra pedig már az egész kápolna építése biztosan befejeződött. Mátyás király 1485 körül újíttatta fel az épületet. A kápolnára új, meredek gótikus tetőszerkezet készült, amelyet színes mázas tetőcserepekkel fedtek le. A kápolna sekrestyéjét és a felette elhelyezkedő oratóriumot késő gótikus bordás boltozattal látták el. A kápolnaszentély padlóját színes mázas téglákkal burkolták. A kápolna berendezését reneszánsz stílusban készítették el. Három oltárt és egy szentségházat állítottak fel fehérmárványból, továbbá készült egy ezüstsípokkal díszített orgona is. Az aranyozott carrarai márványból faragott szentségházat és talán az oltárokat is készen hozták Firenzéből Visegrádra. Az orgonát a kor szokása szerint a kápolna hajójának oldalfalára épített erkélyen helyezték el. Az erkély reneszánsz konzoljait Mátyás király és Beatrix királyné címerei díszítették. A török háborúk idején a kápolna berendezését elmenekítették, csak a falba beépített szentségház és az orgona erkélye maradt az eredeti helyén. 1544 után a kápolna romba dőlt. Romjait a török kiűzése után kőbányának használták, a falak között fellelt faragványokat elhurcolták. 2000-re tervben volt, hogy az északkeleti palotaszárny mellett a kápolnát is helyreállítják, de végül erre nem került sor. Az északra néző szentélyből keleti irányba nyílik egy ajtó, ami az egykor kétszintes sekrestyébe vezet.

A palotakápolna szentélye

Az emeletén lévő királyi oratóriumot egy csigalépcsőn át a sekrestyéből, illetve egy hídon és a felső kis udvaron keresztül az uralkodó lakosztályából lehetett megközelíteni. A sekrestyében kialakított kiállításon többek között megtekinthetjük az 1480-ból származó híres Visegrádi Madonna néven ismert reneszánsz vörösmárvány domborművet.

A Visegrádi Madonna

A palotakápolnából kilépve egy széles teraszra jutottunk, ahol a leírások szerint hársfák adtak árnyékot, és Mátyás király nyaranta szívesen ebédelt itt.

Kilátás a teraszról, ahol egykor Mátyás király az ebédjét fogyasztotta

(jobbra az északkeleti palotaszárny, háttérben a fogadóudvar és a nyugati kerítőfal)

A teraszról a díszlépcsőkön jutottunk vissza a fogadóudvarra, tőlünk balra, a palota délnyugati oldalán elhelyezkedő gyalogos lovagi tornákhoz használt pálya volt látható.

A palotakápolna előtti teraszról a díszlépcsősoron leereszkedve tértünk vissza a fogadóudvarra

Az Alsóvár és a Salamon-torony

A királyi palota alapos bejárása után tovább haladtunk a Fő utcán északi irányba egészen addig, míg az utca Mátyás király szobránál be nem torkollott a 11-es főútba. Nem sokat kellett menni a főút melletti járdán, rövidesen jobbra elindult az enyhén emelkedő Salamontorony utca, amely egyenesen az Alsóvár déli kapujához vezetett minket.

Az Alsóvár déli kapuja

A tornyot tévesen hívják Salamon-toronynak, ugyanis a XI. században uralkodó Salamon király (1063-1074) nem raboskodhatott 1081 és 1083 között ebben a toronyban, mivel az csak a tatárjárás után, IV. Béla király (1235-1270) idején épült. Salamont Szent László király (1077-1095) a Sibrik-dombon álló egykori ispáni várban tartotta fogva.

A Salamon-torony és az Alsóvár (Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/470-Visegrad-Alsovar-Salamon-torony/)

A XIII. században az ötemeletes lakótornyot – aminek Vízi-torony volt a neve – arra a pontra emelték, ahol az Esztergomról Budára vezető országút keresztezte a várat. Az alsó három emeletnek árnyékszékei is voltak egy kis fióktoronyba helyezve. A szinteket oszlopokra támaszkodó fagerendás födémek választották el és a déli falsarokba helyezett lépcsők kötötték össze. A torony pártázatos gyilokjáróval és faszerkezetű védőfolyosóval körülvett lapos tetején hajítógépeket állíthattak fel. Az Alsóvár XIII. századi elrendezését egy esetleges újabb tatár támadás elleni védelem határozta meg, ezért az észak felőli erődítése sokkal hangsúlyosabb: ezt az oldalt védték ugyanis a lőréses pártázatokkal ellátott őrtornyok és a csapóráccsal, tolóreteszes kapuval zárható kaputorony is, továbbá két kitörőkapu.

Az Alsóvár észak felőli erődítése sokkal hangsúlyosabb (Kép: http://www.visegrad.hu/madartavlatbol)

A völgyzáró fal egészen a Fellegvárig ért. A déli oldalt nem erősítették őrtornyok, a völgyzárófal itt csak a hegy alsó sziklájáig emelkedett. Az Alsóvár Dunára néző nyugati falából – mely elé az XV. század végén egy kiugró ágyúteraszt emeltek – nem sok maradt meg, északi oldalán azonban még áll a kaputorony.

Az Alsó vár nyugati, Dunára néző fala

Északi kaputorony az Alsóvárban

I. Károly király (1308-1342) a lakótorony körül – ahova 1323-ban a székhelyét helyezte – egy belső várfalövet emeltetett. Az Alsóvár keleti, hegy felőli részén egy magas terasz jött ekkor létre, ahonnan felvonóhidas kapun át lehetett bejutni a lakótorony második emeletére, ahol a királyi lakosztály termei kezdődtek, míg az alsó szinten – amelyet az alsó udvarról lehetett megközelíteni – raktárhelyiségeket alakítottak ki.

Az Alsóvár keleti, hegy felőli részén egy magas terasz jött létre, ahonnan felvonóhidas kapun át lehetett bejutni a lakótorony második emeletére

(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/470-Visegrad-Alsovar-Salamon-torony/)

A teraszon lovagi torna pályát alakítottak ki, ahol látogatásunkkor éppen játékokat rendeztek a nézőtéren helyet foglaló gyerekek nagy örömére. A lakótorony Nagy Lajos király (1342 - 1382) uralkodása alatt elvesztette jelentőségét, és a későbbi századokban már csak raktárként használták. Az alsó várudvar ciszternája Mátyás király (1458 - 1490) korában készült. A Salamon-torony XX. századi helyreállítása erősen megosztja a műemlékvédelem területén dolgozókat és magukat a látogatókat is.

A Salamon-torony XX. századi helyreállítása vitákat gerjeszt

Buzás Gergely – a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának igazgatója – szerint „a Salamon-torony restaurátorai számos súlyos hibát követtek el: Henszmann Imre lebontotta a XIII. századi fióktornyát, a XIV. századi válaszfalait és boltozatait, Schulek Frigyes az eredeti kőanyagot, falstruktúrát, építészeti szerkezetet figyelmen kívül hagyó, soha sem létezett csigalépcsőkkel és ablakokkal tagolt kváderfallal egészítette ki, Lux Kálmán egy hatalmas faszerkezetet épített bele, amely később leégve elpusztította a belső falsíkjait és megrongálta felső gyilokjárójának hátfalát, Szanyi József vasbeton födémeivel megsemmisítette középkori fafödémek gerendafészkeit, Sedlmayr János gyenge minőségű vasbeton falkiegészítésével, rosszul konstruált, a helyhez nem illő, csak a XX. század közepének építészeti divatát tükröző tetőteraszával egy, a középkori falakról lefejthetetlen, idővel menthetetlenül beázó, szétmálló, fizikailag elavuló tömeget rakott rá.” Egyes vélemények szerint az egykori lakótorony napjainkra már inkább a Dunakanyar leggigantikusabb transzformátor-házának tűnik. Az alsó udvarról léptünk be a Salamon-torony földszintjére, ahol a királyi palota díszudvaráról származó XIV. századi csorgókút első szintjének rekonstrukciója látható, amit Mátyás idejében bontottak el, hogy az északkeleti palota belső udvarára a Herkules-kutat helyezzék.

A királyi palota északkeleti szárnyának díszudvaráról származó XIV. századi csorgókút első szintjének rekonstrukciója

Az egykori lakótorony alsó szintjén vásároltuk meg a belépőjegyeket, melyeknek az áráról itt lehet tájékozódni: http://visegradmuzeum.hu/torony/altalanos-informaciok/. A torony felsőbb emeletére – ahol a Mátyás Király Múzeum Visegrád történetét bemutató termei tekinthetőek meg – lépcsők vezetnek fel, lehet választani, hogy valaki a szűkebb, esetleg a tágasabb lépcsőn szeretne a következő szintre feljutni.

A Salamon-torony felsőbb emeletein régészeti kiállítás tekinthető meg

A lakótorony tetejéről nagyszerű kilátás nyílt a Dunára és a folyó túloldalán – Nagymaros mögött – húzódó Börzsöny hegyeire, valamint déli irányba, Visegrád felé.

20170609_131822_richtone_hdr_salamon-torony_kilatas.jpg Kilátás a torony tetejéről déli irányba

Keleti irányban, a Várhegy oldalán, a fák sűrűjében ki lehet venni a völgyzárófal maradványait is, mely egészen a Fellegvárig futott fel.

A fák sűrűjében ki lehet venni a völgyzárófal maradványait

A vaskorlátos, körbefutó gyilokjáróra azonban már annak életveszélyessége miatt nem lehet kimenni. A torony felújítására – ami során törekedni kell a hiteles középkori állapotok visszaállítására – remélhetőleg a közeli jövőben sor fog kerülni.

A Fellegvár

Az Alsóvárat az északi kaputornyon keresztül hagytuk el, egy darabig a kövezett úton haladtunk – ami levisz az Alsóvár parkolójához és a Sibrik-dombhoz, ahol megtekinthetjük az ispáni vár és egy Árpád-kori templom romjait – majd betértünk egy erdei ösvényre. Először nem a 328 méter magas Várhegy csúcsán álló Fellegvárhoz mentünk, hanem a 377 méter magas Nagy-Villám hegy tetejét koronázó Zsitvay-kilátót látogattuk meg, ahonnan varázslatos panoráma tárult a szemünk elé. A Dunakanyar nagy részét be lehetett látni, fentről tekinthettünk le a Fellegvárra, továbbá a Duna túlpartján a Börzsöny vonulatai, északkeleti irányban pedig a Szentendrei-sziget és Kisoroszi látványát élvezhettük.

A Fellegvár a Zsitvay-kilátóból nézve

A kilátótól a Fellegvár felé vettük az irányt a kék jelzést követve, a műúttal párhuzamosan futó széles ösvényen. Egy lépcső megmászása után a Fellegvár alatti parkolóhoz értünk, ahonnan szintén egy meredek falépcső vezet fel a külső, Keleti kaputornyon át a pénztárhoz. A jegy megvásárlása után (az árakat itt lehet megnézni: http://www.parkerdo.hu/visegradi_var) a külső és belső várfal közötti külső várudvaron haladtunk, ahol lehetőségünk van íjjal lőni, szuvenírt vásárolni, vagy akár egy kört is tehetünk a Fellegvár körül és megcsodálhatjuk a panorámát, mielőtt tovább folytatjuk utunkat a lépcsőn az alsó várudvarra vezető ajtóhoz.

20150621_123757_richtone_hdr_fellegvar_also_udvar_kapuja.jpg Az alsó várudvarra vezető lépcső és ajtó

Az alsó várudvar végén, sziklába vésett járaton keresztül jutunk ki a délre néző bástyára, ahonnan még szebb a kilátás a Dunakanyarra, amely szinte a lábunk előtt hever festői szépségében. A túlparton a Börzsöny magas hegyeit csodálhatjuk meg, míg a Duna jobb oldalán a Pilis és a Visegrádi-hegység vonulatai húzódnak.

20150621_123738_richtone_hdr_kilatas_a_fellegvarbol.jpg Kilátás a Fellegvár délre néző bástyájáról Visegrádra és a Duna túlsó partján Nagymarosra

Innen is tovább lehet haladni, a szintén déli irányba néző belső vár kaputornyán keresztül értünk el a vár legmagasabb pontjára, a belső várba, ahol egykor a palotaszárnyak is álltak és itt őrizték a Szent Koronát.

A belső vár kaputornya

A belső várudvar

A Fellegvárban látogatható kiállítások: a vártörténeti kiállítás, a középkori fegyvertörténeti kiállítás, a Szent Korona kiállítás, a középkori úri vadászatot bemutató kiállítás, valamint a Panoptikum, amelynek témája az 1335-ös visegrádi királytalálkozó.

Az 1335-ös visegrádi királytalálkozó

A belső várból a bástyára visszatérve nem kell megint keresztülmenni az alsó várudvaron, hanem balra fordulva egy hídra jutunk, ami külső várfal mentén körbevezető útra visz. Ezen az úton a Fellegvár déli, nyugati, majd északi oldalán haladva értünk vissza a külső vár kapujához.

Kilátás északnyugati irányba a Fellegvárból