Historia est magistra vitae

Kirándulás a történelembe

Tatai vár az Öreg-tó partján

A Zsigmond által épített vár, melyet minden oldalról víz vesz körül

2017. július 26. - Egri Gábor

Tata városa Komárom-Esztergom megyében, a Dunántúl északi részén, a szlovák határtól nem túl messze, az M1 autópálya közelében, az 1-es főút mentén fekszik. kismarosi nyaralásunk során, egy borongós júniusi reggelen felkerekedtünk, hogy az előző napi pilisi, kolostornéző kirándulás után, ezúttal a tatai várat és a zsámbéki romtemplomot keressük fel.

Tatára beérve a 202 hektáros kiterjedésű Öreg-tó volt a célpont, melynek partján fekszik az egykori várkastély, vagyis ami a történelem viharai során megmaradt belőle.  

tatai_to_1.jpgA tatai vár az Öreg-tó partján fekszik

(Kép:  http://www.legifoto.com/magyar/oldalak/magyarorszag_folyoi_es_tavai_legi_fotokon/)

A kocsit a Váralja utcán parkoltam le, majd nagy cseppekben hullani kezdő eső miatt megszaporáztuk lépteinket a vár felé vezető Eszterházy sétányon. Rövidesen felbukkant előttünk a várkastély megmarad délkeleti szárnya a keleti toronnyal – egykor négy saroktornya is volt a várnak, de mára már csak ez az egy maradt – és az Öreg-tóval. A vár címe: 2890 Tata, Váralja utca 1-3.

tatai_var2.jpgA tatai belső vár négy saroktornyából már csak a keleti torony áll

(Kép:  http://www.legifelvetel.hu/magyar/oldalak/tata_legszebb_legifotoi/)

Az épületben működő Kuny Domokos Múzeumba a nyugati oldal felől, a romterületen keresztül lehet bejutni. Az időjárás miatt úgy döntöttünk, hogy előbb a kiállításokat nézzük meg, aztán járjuk csak körül alaposan a várat. A belépőjegy nem drága, viszont a fotójegy majdnem annyiba került, mint a két teljes árú belépőjegy együtt. Az árakról itt lehet tájékozódni.

A Lackfi család birtoka

A mai vár helyén álló – mocsaras, vizes területen elhelyezkedő sziklatömbre emelt – épületet a XIV. században a környéket uraló Lackfi család építette, egyes vélemények szerint Lackfi István nádor új székhelyeként, amelynek romjai – egy padlótégla és néhány kályhacsempe – a délkeleti torony közelében kerültek elő. A Lackfi család tagjai a XIV. századi Magyar Királyság életében fontos tisztségeket töltöttek be, az ország leggazdagabb, legbefolyásosabb arisztokratái közé tartoztak. A Hermann nemzetségből származó Kerekegyházi Laczk székely ispán fiai közül négyen is elkísérték Nagy Lajos királyt (1342-1382) nápolyi hadjárataira. 1326-1395 között megszakítás nélkül csak Lackfi viselte a lovászmesteri méltóságot, 1344-1376 között – hat évet leszámítva – a családból kerültek ki az erdélyi vajdák.

20170726_161749.jpgA Lackfi család

Csáktornyai Lackfi István Nagy Lajos 1382-ben bekövetkezett halála után Luxemburgi Zsigmondot (1387-1437) támogatta a magyar trón megszerzésében, segített a Horvátiak fogságából kiszabadítani Mária királynét, ezért 1387-ben Zsigmond kinevezte őt nádornak és lovászmesternek. Zsigmondnak egy szerződés aláírásával köteleznie kellett magát arra, hogy a bárói ligával közösen fog uralkodni, melyet Lackfi István nádor és Kanizsai János – az első prímás címet viselő esztergomi érsek – vezetett. Zsigmond a későbbiek során megpróbálta saját kezébe vonni a kormányzást és háttérbe szorítani a bárói liga tagjait, helyükre általa felemelt, hozzá hű híveit ültetve. 1392-ben eltávolította a Losonciakat a hatalomból és leváltotta Lackfi Istvánt a nádori méltóságból, akinek helyére a Rátót nemzetségből származó Jolsvai Leustákot ültette, aki négy évvel később, a nikápolyi csatában török fogságba esett és ott is halt meg. A Lackfiak a király ellentáborába kerültek, majd a nikápolyi csatavesztést követően – királyi menlevéllel a szlavóniai Körösre – egy tárgyalásra tartó Csáktornyai Lackfi Istvánt és unokaöccsét Simontornyai Lackfi Istvánt Kanizsai János érsek felségárulással – a Visegrádon 1386-ban meggyilkolt II. Kis Károly fiának, Nápolyi Lászlónak az ország trónjára történő behívására tett kísérlettel – vádolta meg, és a két fegyvertelen főurat Zsigmond hívei – Garai Miklós és Cillei Herman – meggyilkolták. A Lackfiak birtokait elkobozták, azok jelentős részét Kanizsai János kapta meg, míg Tata Zsigmond király birtokába került, aki jelentős építkezésekbe fogott.

Tata Zsigmond király uralkodása idején

A XIV-XV. század fordulóján – 1397 és 1409 között – a Lackfiak által építtetett, L alakú, zárt udvarú kis vár helyén Zsigmond egy – a diósgyőri és a zólyomi vár mintájára készült – egyemeletes, négy saroktoronnyal és zárt belső udvarral rendelkező, három oldalán beépített, U alakú várkastélyt emeltetett, amelynek udvarát délnyugat felől támpilléres védőfal zárta. 

20170610_125539_tatai_var_zsigmond_koraban.jpgA tatai vár Zsigmond korában épült a zólyomi és a diósgyőri vár mintájára

A vár középudvarát a földszinten négyzetes pillérekre támaszkodó csúcsíves árkádsor övezte. Az emeleten csak a tóra néző délkeleti szárny előtt húzódott egy pillérekre támaszkodó keresztboltozatos folyosó. A kerengőfolyosó délkeleti és északnyugati sarkában helyezkedett el az a két lépcső, amely az emeletre vezetett.

20160914-dsc08616.jpgA vár egyemeletes volt és négy saroktoronnyal rendelkezett

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/tatai-var-elmeleti-rekonstrukcios-makettek/)

Az északkeleti szárnyon volt a kétszintes, karzattal ellátott királyi várkápolna, melynek szentélye a várfal elé ugrott ki.

20160914-dsc08618.jpgA várkápolna szentélye az északkeleti várfal elé ugrott ki

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/tatai-var-elmeleti-rekonstrukcios-makettek/)

A délkeleti oldal és a kápolnafalak kivételével az e korból származó épületrészek később elpusztultak, de alapjuk feltárását követően elhelyezkedésük rekonstruálható volt. A kápolnának nem csak az alapfalai, hanem a teljes déli fala megőrződött, így a ma is álló kései toronyhomlokzaton látható a gótikus kápolna szerkezete. A négy saroktorony között álló palotaszárnyak berendezéséről néhány kőfaragvány árulkodik csupán. Az Által-ér vizét csatornázták és felduzzasztották, így alakították ki az Öreg tavat, ami keletről védte a várat, míg délen és nyugaton a tó vizével elárasztott 12-14 méter széles várárkot vájtak ki. Ebben az időben épült az északi saroktorony mellett az új kaputorony is.

felso_nagy_02_tatai_var.jpgAz északi saroktorony mellett új kaputorony épült (Kép: http://pazirik.hu/projekt/tatai-var/)

Zsigmond kedvelte a tatai várkastélyt, sokszor hónapokat töltött itt, ahol külföldi uralkodókat és követeket fogadott – például Jagelló Ulászló lengyel királyt, VII. Erik dán és svéd királyt vagy Marchiai Jakab főinkvizítort – vagy a környék vadban bővelkedő erdeiben vadászott.

felso_nagy_03_tatai_var.jpgA várat az Öreg-tó vizével elárasztott 12-14 méter széles árok vette körbe

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/tatai-var/)

Miután Zsigmondot 1411-ben német, majd 1419-ben cseh királynak választották, egyre kevesebb időt töltött magyar területen, ezért 1426-ban elzálogosította Tatát Rozgonyi István ispánnak.

A tatai vár fénykora Mátyás király uralkodása alatt

Mátyás király (1458-1490) a XV. század közepén visszaváltotta a Rozgonyiaktól Tatát a korona számára, majd az elhanyagolt várat az 1470-80-as években késő gótikus, majd az 1480-as évek végén reneszánsz szellemben, az itáliai vízivárak mintájára átalakíttatta. A munkát egy olyan, késő gótikus stílusban dolgozó kőfaragóműhely végezte, amely több más, a budai udvarbírók által irányított királyi építkezésen (Buda, Visegrád, Zsámbék) is feltűnt ebben az időben. Ennek során az udvar zárt négyszöge körül a várat pilléreken nyugvó kétszintes kerengőszárnnyal bővítették, kívül pedig a nyugati sarkon a meglévő mellé egy újabb tornyot, ehhez csatlakozva pedig a vizesárok mentén észak- és délnyugat felől kettős védőfalat emeltek, valamint a tóra néző délkeleti szárny előtt árkádos terasz épült, amely csodálatos kilátást biztosított.

also_kicsi_04_tatai_var.jpgMátyás az itáliai vízivárak mintájára alakíttatta át a várat (Kép: http://pazirik.hu/projekt/tatai-var/)

A várkastélyt nem csak kívül alakították át, hanem a termeket is átépítették gótikus, majd reneszánsz stílusban, a belső tereket aranyozás, díszes faragások és szobrok díszítették. A termekben pompás zöld- és vegyes mázas kályhák álltak, melyek közül egyet – egy zöldmázas lovagalakos kályhát – sikerült a leletek alapján rekonstruálni. Zsigmond királyhoz hasonlóan, Mátyás király is szívesen időzött Tatán, a várkastély volt az egyik kedvenc pihenőhelye.

also_kicsi_03_tatai_var.jpgA várat pilléreken nyugvó kétszintes kerengőszárnnyal bővítették

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/tatai-var/)

A király és kísérete a közeli Vértes hegység vadászterületein nagyvadakra vadászott, a nagy tóba vizákat és egyéb különleges halakat is telepítettek. 1472 után elsősorban a húsvéti és pünkösdi ünnepeket töltötte itt a királyi udvar, mely a kor humanistáinak – Bonfini, Galeotto, Ranzanus, Vitéz János – gyülekezőhelye volt.

also_kicsi_02_tatai_var.jpgBonfini is elragadtatással írt a tatai várról (Kép: http://pazirik.hu/projekt/tatai-var/)

A Mátyás kori várpalotáról Bonfini itáliai humanista történetíró így ír: „Tatát minden bizonnyal a legelső várak közé kell sorolni. Úgy gondolom, kétség kívül ez a legnagyszerűbb vár. Falai ronthatatlanok, hatalmas töltés fogja fel a völgy vizeit, megállítja és hétezer lépés kerületű tóvá alakítja. A víz lefolyásánál gabonaőrlő malmok vannak, sorjában kilenc. A várat kettős bástyafal és sáncárok védi. Az épületek köze keskeny: körül dúsan aranyozott ebédlők, pompás hálótermek sora, gerendázatos mennyezetüket aranyozás és faragványok ékesítik.”

Tata, mint végvár

Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után a tatai várat törvénytelen fia, Corvin János örökölte, akitől 1494-ben II. Ulászló király (1490-1516) szerezte meg. Tata Ulászló kedvelt mellékrezidenciájává vált, azonban ebben az időben érdemi építkezésekre nem került sor, csak kisebb díszítő munkálatokat végeztek.

20170610_125639_tatai_var_a_jagello-korban.jpgTata a Jagelló-korban

1510-ben Tatán tartották az országgyűlést, amit a korszak egyik legjelentősebb diplomáciai eseményeként tartottak számon. A legfőbb magyar országos méltóságok mellett megjelent az országgyűlésen többek között De Grassis Achilles pápai követ, a német-római császár három, a lengyel és francia király egy-egy követe, továbbá a velencei, török, havasalföldi és moldvai követek és a brandenburgi őrgróf.

20160914-dsc08639.jpg1510-ben Tatán tartották az országgyűlést

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/tatai-var-elmeleti-rekonstrukcios-makettek/)

Az 1526-os mohácsi csatavesztés, majd Buda 1541-ben bekövetkezett török megszállását követően Tata – más fényűző várkastélyokhoz, királyi és főúri rezidenciákhoz hasonlóan – a Dunántúli végvárrendszer része lett. A stratégiailag fontos Komárom és Győr elővárának számított, így a XVI. század során sokszor megostromolták és gyakran cserélt gazdát. Háttérbe szorult az épület korábbi funkciója és a védelem vált a legfontosabb szemponttá, modernizálására az itáliai hadmérnökök dolgoztak ki terveket. Buda eleste után kezdték meg a második, külső várfal építését, délnyugati sarkán egy nagy rondellával – ami 1543-ra készült el – és a ma is látható külső vizesárokkal. 1543-ban Szulejmán újabb hadjáratot vezetett a magyar területek ellen, melynek során a törökök elfoglalták Siklóst, Pécset, majd Budáról kiindulva augusztusban Esztergomot is. Onnan Tata felé indultak tovább, aminek parancsnoka – Tasso Hannibál zsoldos kapitány – feladta a várat és 600 katonájával elmenekült. A megfutamodott Tassót Ferdinánd császár katonái elfogták, majd a komáromi vár udvarában, a Haditanács utasítására gyávaságáért lefejezték. Tata eleste után Szulejmán bevette Székesfehérvárat is, de Bécs ellen már nem indult meg. Az elkövetkező évek során többször is sor került a tatai vár ostromára, az hol a törökök, hol Ferdinánd vitézeinek kezén volt. 1558-ban Tata török kézre került, majd 1566-ban az ifjabb Salm Miklós generális – aki az 1549-ben megkötött bátori egyezmény tárgyalásán is részt vett Fráter György és III. Báthori András (Bonaventura) társaságában – vezette csapatok egymás után foglalták el a töröktől Veszprém, Tata, Vitány, Gesztes, Csókakő és Zsámbék várait. A harcokban jelentős segítséget nyújtott a kiváló bajvívó, Thury György várpalotai kapitány, a „magyar El Cid” és Gyulaffy László csobánci várkapitány. Ugyanekkor Szulejmán szultán elindult utolsó hadjáratára, melynek során a török seregek bevették Gyula, majd Szigetvár várát, ahol hősi halált halt Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány. Az 1566 után újra a keresztények kezére került tatai várban itáliai hadmérnökök – Giulio Turco és Niccolo Angelini – tervei alapján indultak meg az erődítési munkák. A külső védelmi rendszer megerősítésére a külső vár három sarkán fülesbástyák épültek és újabb vizesárkot alakítottak ki. Elsőként 1568-1572 között a délkeleti sarkot védő olaszbástya, az egyik várkapitányról elnevezett Ferrando-bástya épült meg, ám építését valójában sohasem fejezték be: a bástya belsejét nem töltötték meg földdel, ahogy eredetileg tervezték.

tatavarrajz.jpgA külső vár délnyugati sarkán 1543-ban készült el a rondella, míg a Ferrando-bástya 1568-1572 között épült fel a délkeleti sarkon

(Kép: http://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/var_az_oreg_to_partjan_tatai_rekonstrukcios_grafikai_elkepzeles/)

1577-ben készült el az északkeleti oldalon álló, félig a tóra néző, az akkori tatai várkapitányról elnevezett Rosenberg-bástya, az addig nyitott tó felőli oldalon emelt védőfallal és kazamatával együtt. Ugyanebben az évben, Urban Suess építészeti főfelügyelő a vár átépítéséről szóló jelentése megemlíti a belső vár (egykori várkastély) jó tüzérségi célpontként szolgáló négy tornyát, amelyek közül hármat – a keleti torony kivételével – visszabontottak, valamint a várkastély ekkor szintén részben lebontott második emeletét. 1586-ban a legkorszerűbb – szintén olasz rendszerű, földalatti kazamatákkal és ágyútermekkel ellátott – bástya, az északnyugati sarkon álló Kecske-bástya építésével fejeződtek be az erődítési munkák. A kettős kapubejáró felvonóhíddal, a bástyák körül létrehozott újabb vizesárokba épített pillérrel készült el.

felso_nagy_01_tatai_var.jpgA tatai vár 1586-ban (Kép: http://pazirik.hu/projekt/tatai-var/)

A váron belül kis malom is működött. Nem valósult meg azonban a délnyugati sarkon álló rondella olaszbástyává történő átalakítása és a korábbi belső várárok ugyancsak tervbe vett feltöltése sem. A tizenöt éves háború során a vár és közvetlen környezete az 1590-es években újra hadszíntérré változott. 1594-ben török kézre került, azonban nem sokáig lengett a keleti torony ormán a lófarkas zászló. 1598-ban Pálffy Miklós komáromi várkapitány, dunántúli főkapitány emberei török ruhába öltözve éjszaka kértek bebocsátást a kapun, ahol felrobbantották a szekérre helyezett petárdát (akkori nevén patarát), majd a bedöntött kapun keresztül a keresztény sereg elfoglalta a várat.

maxresdefault.jpg1598-ban a keresztények csellel foglalták vissza a várat (Kép: Youtube - annyiban téves, hogy mire az északnyugati sarkon felépült a Kecske-bástya, addigra a belső vár négy tornyából hármat visszabontottak) 

A XVII. században a vár állapota fokozatosan romlott ami az előző századvégi török-Habsburg és az 1605-1606-os Bocskai-féle hatalomátvétel során zajló ostromok, illetve az elmaradó helyreállítási, karbantartási munkák következménye volt.  Az 1620-as évek közepén helyreállított vár 1646-ig a várkapitányok zálogbirtoka volt, majd III. Ferdinánd császár gróf Csáky Lászlónak adományozta.

tataalaprajz3.jpgA tatai vár alaprajza (Kép: http://jupiter.elte.hu/111veglegesvar/alaplap.php)

1683-ban a törökök utoljára kísérelték meg Bécs bevételét, az oszmán csapatok útközben bevették és felrobbantották Tata várát, elpusztítva a várépület nagy részét. Rövidesen megindultak a törökök magyar területekről történő kiűzését célzó hadműveletek, 1685-ben Tatát is felszabadította a keresztény sereg.

Tata a török-kor után

A romos vár a Csáky család 1697-es kihalását követően újra királyi kézbe került. Utolsó ostromára a Rákóczi-szabadságharc idején került sor, egy ideig Vak Bottyán kuruc generális kezén volt, majd 1707-ben a Habsburgok visszafoglalták. Ezután az erődítmény elvesztette katonai jelentőségét, a romos vár, a tatai uradalommal együtt 1717-ben szolgálati jutalomként Krapf József tulajdonába került, majd a birtokot 1727-ben Krapftól galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg, ami egészen 1945-ig az Esterházy család tulajdona maradt. Esterházy Miklós 1755-ben a vár helyén szeretett volna egy barokk kastélyt építtetni, amit meg is terveztetett uradalmi építőmesterével, Fellner Jakabbal, de végül anyagi okok miatt szerencsére nem romboltatta le az egész várat, csak a romos épületszárnyak elbontására, a belső vizesárok feltöltésére, valamint a külső vizesárkon átvezető, négynyílású kőhíd – végében a vörös márványkeretes kapubejáróval, mely ma is a vár főbejárata – építésére került sor. Ugyanebben az időben épült fel a vár mellett a ma is látható Esterházy-kastély, valamint a várhoz vezető új kapu és a török kori bejáró közé egy úgynevezett udvarbírói házat építettek börtöncellákkal és börtönkápolnával.

20170610_130006.jpgA tatai vár a XVIII. század végén

A XIX. század elején tűz pusztított a várban, ezt követően, 1815-től kezdve az egykori várkastély megmaradt szárnyát romantikus stílusban átalakították. Charles Moreau tervei alapján az eredetileg nyitott kerengő átalakításával épült ki a jelenlegi Lovagterem az első emeleten, az eredeti kápolnafalra felhúzták a mai torony szintjét, a déli torony helyén kváderes borítású teraszt alakítottak ki – melyhez egy kis zárt erkélyt kapcsoltak – és ekkor készültek a neogótikus ablak- és ajtókeretek. 1821-ben a várudvaron új kápolnát építettek, és ebben 1848-ig miséztek a raboknak. 

20170610_133646_richtone_hdr.jpgAz udvarbírói ház a várhoz vezető új kapu és a török kori bejáró közé épült

A második nagy átépítés során, az 1896-os császári hadgyakorlatra készülve készítették a lovagterem historikus- romantikus, háromosztású neogótikus ablaksorát Schmidt Frigyes tervei szerint, valamint ekkor nyerte el mai formáját a tóparti homlokzat.

20170610_134829.jpgA déli torony helyén kváderes borítású teraszt alakítottak ki, melyhez egy kis zárt erkélyt kapcsoltak

Az 1950-es évek közepe óta a tatai vár a Kuny Domokos Múzeumnak ad otthont, amit Kuny Domokos keramikusról neveztek el. 1965-ben kezdődött a vár ásatása, feltárás és műemléki helyreállítása, 1974-ben pedig a Kuny Domokos Múzeum a vár tíz termében megnyitotta állandó és időszaki kiállításait. 2000-ben új tárlat rendezése kezdődött, az épület részleges felújításával, rekonstrukciójával párhuzamosan.

20170610_135322_richtone_hdr.jpgAz egykori várkastélyban napjainkban a Kuny Domokos Múzeum működik

A múzeum első termében a tatai vár makettjeit lehetett megnézni Luxemburgi Zsigmond korából, valamint a Jagelló korból. Ezután a római kőtárba mentünk, ahol a Komárom-Esztergom megye területéről származó darabokat őrzik, amelyek elsősorban a Duna-menti Azaumból (Almásfüzitő), Szomódról és Környéről származnak.

20170610_125920.jpg

20170610_131100.jpgA római kőtár

A római kőtárból jobbra, a középkori kőtárba folytattuk utunkat, ahol a vár legszebb Zsigmond- és Mátyás-kori faragványai, illetve a vértesszentkereszti bencés monostorból származó faragott tagozatok, képes fejezetek, oszlopfők és zárókövek vannak kiállítva. A csatlakozó szobában Tata és környéke középkori emlékei láthatók, köztük a honfoglalás kori okarina (az ún. sámánsíp), valamint itt került kiállításra a közeli Öreg-Kovács-hegyen előkerült középkori udvarház és körtemplom emlékanyaga. Az alsó szint utolsó terme – a római kiállítás – a provincia életét bemutató használati, luxus- és kultikus tárgyak gazdag együttesét tárja az érdeklődők elé. Terra sigillaták, üvegek, bronzszobrocskák, kerámia- és bronz edények, ékszerek között látható kiállításunk legérdekesebb darabja, a katonai díszálarc. Innen visszatértünk a római kőtárba, majd a lépcsőn felmentünk az első emeletre. A gótikus keresztboltozatú lovagterem dísze egy hatalmas, rekonstruált Zsigmond-kori lovagalakos kályha.

20170610_131144_lovagterem.jpg

20170610_131529_lovagterem.jpgAz első emeleti lovagterem

Az első emelet egyik termében a tatai céhek történetét bemutató kiállítás kapott helyet. A török kor után virágzásnak indult mezővárosban számos céhtestület működött, köztük a legjelentősebb a posztót készítő csapóké volt, de híresek voltak a tatai fazekasok és vízimolnárok is. A kiállításon a céhek testületi életének emlékei láthatók: céhládák, céhkorsók. A tatai csizmadia céh emlékeit egységes enteriőr mutatja be, egy ünnepi összejövetel összes kellékével: a céh nyitott ládájával, pecsétjével, kannájával és poharaival, de az asztalon látható még a mesterré avatandó legény céhremeke, egy kiscsizma is. Az enteriőr mellett a tatai csizmadiák és szűcsök újonnan restaurált templomi zászlóit lehet megtekinteni. Számomra az első emelet legérdekesebb szobája, az 1997-ben megnyílt úgynevezett „Római szoba” volt, melyet a Brigetióból (mai Ószőny) – Pannóniában található római katonai tábor, mely a Duna mentén megépített limes egyik fontos pontja volt – származó rekonstruált faliképek és római kori törmelékek díszítenek.

20170610_132220.jpgAz úgynevezett Római szoba

A Krisztus utáni II. századból származó töredékeket leletmentés során találták 1961-ben. A freskós terem rekonstrukciója több mint három évtizedes munka után nyílt meg a látogatók előtt. A pompeji stílusú falképek jelenetes mezői a görög mitológia témáit dolgozzák fel. A második emeleten található termekben az Esterházy családdal – mely 1727 és 1945 között birtokolta a várat, mely mellé kastélyt is épített – kapcsolatos kiállítást lehet megtekinteni. A XVIII. századot bemutató teremben korabeli tárgyak és uradalmi iratok mellett a birtokszerző Esterházy József országbíró, horvát bán képmása látható. Tata az Esterházy család birtokközpontja volt, kastélyát az 1760-as években építették. Az egykori főúri jelenlétet korabeli bútorokkal és festményekkel berendezett enteriőrök szemléltetik. A kiállítás főszereplői a tatai uradalom fajansz manufaktúrájában készült dísztárgyak és használati edények, amelyek nem vitrinekben, hanem eredeti közegükben, például a terített asztalon jelennek meg.

20170610_132820.jpg

20170610_132824.jpgAz Esterházy család életét bemutató kiállítás a második emeleten

A tatai fajanszgyár termékei közül láthatók itt a híres rákos tányérok, a tabernákulum-szekrény formájú dísztárgyak, és más plasztikus megformálású, megtévesztő külsejű edények is (például káposzta-tál, papagáj-palack). A kiállítótérben további kuriózumnak számító, főúri darabokkal találkozhat a látogató, ilyen az angyal testű gályaoromdísz. A XIX. századi kiállítás a grófi udvar 1867 utáni virágkorát, az itt megrendezett derbyk és a vendégek számára épített színház emlékeit gyűjtötte össze. A falakon korabeli festmények mutatják be a falkavadászatok izgalmát, és a századfordulós Tata megjelenését.

20170610_133109.jpgA XIX. századi kiállítás egy részlete

Végül kimentünk a déli torony helyén kialakított teraszra, ahonnan szépen rá lehetett látni az Öreg-tó irányába néző Rosenberg-bástyára.

20170610_133736_richtone_hdr.jpgAz északkeleti oldalon álló, félig a tóra néző Rosenberg-bástya

A teraszról egy lépcsőn ereszkedtünk le a várudvarra, majd a tó mellett vezető sétányon elindultunk a Ferrando-bástya felé, amiből a növényzet miatt nem sokat lehetett látni.

20170610_133849.jpgA déli torony helyén egy teraszt alakítottak ki

Kisétáltunk a várudvarról egy kapun keresztül, majd még egy darabig haladtunk a sétányon – elmentünk a vízben álló Keresztelő Szent János szobor mellett –, hogy távolabbról is megnézhessük a várat.

20170610_134555.jpgKeresztelő Szent János szobra

20170610_134652.jpgA külső várfal és a Ferrando-bástya

20170610_134323_richtone_hdr.jpgA távolból is megnéztük a várat

Miután visszasétáltunk a várudvarra, a vizesárok mellett húzódó külső várfal mentén indultunk el a külső védmű egyetlen rondellájához, mely 1543-ra készült el a külső vár délnyugati sarkán.

20170610_134907.jpgA rondella a délnyugati sarkon áll

20170610_135000.jpgA vár főbejáratához vezető híd a rondelláról

Rövidesen a várudvar főbejáratához jutottunk, itt épült meg a vizesárkon átívelő, négynyílású kőhíd a XVIII. században. Erről az oldalról jól lehetett látni a vár lerombolt épületszárnyainak és tornyainak maradványait.

20170610_135159.jpgA várkastély megmaradt délkeleti szárnya a főbejárattól nézve

A vár legkorszerűbb bástyája a – földalatti kazamatákkal és ágyútermekkel ellátott – Kecske-bástya volt, mely a külső vár északnyugati sarkán áll. A várfalra fellépve szépen rá lehetett látni a külső (ma már csak egyetlen) vizesárokra, valamint a főbejárathoz vezető hídra.

20170610_135811.jpgA főbejárathoz vezető híd a Kecske-bástyáról nézve, háttérben a rondellával

Sajnos több helyen is – de főleg a Kecske-bástya környékén – sok volt az eldobált szemét, ami valamennyit levont a vár körbejárásának élvezetéből. Ha már ilyen alaposan a zsebébe kell nyúlnia az embernek a belépő megfizetéséért, legalább a vár környékét rendbe lehetne tartani. Az utolsó bástya, amit megnéztünk a Rosenberg-bástya volt, ahonnan a vár tóra néző homlokzata tárult elénk.

20170610_140545.jpgA belső vár tópart felé néző homlokzata a Rosenberg-bástyáról nézve

20170610_140445.jpgAz Öreg-tó partján épült külső fal

Szerencsére az eső teljesen elállt, így még sétáltunk egy kicsit a tó partján, majd búcsút intettünk a tatai várnak és elindultunk vissza a kocsihoz, hogy Zsámbék fele vegyük az irányt.

20170610_141133_richtone_hdr.jpgMég egy utolsó pillantást vetettünk a gyönyörű környezetben fekvő várra

 

További képek Tatáról a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist

Végül öt videó a várról és a Közép-Dunántúlról:

 

Források és ajánlott oldalak:

http://kunymuzeum.hu/

http://mult-kor.hu/cikk.php?id=15281

http://kirandulastippek.hu/vertes-gerecse-velencei-to/tata-oregvar

http://www.szigetvar-zrinyi1566.hu/tatai-var/

http://www.majkikolostor.hu/magyar/oldalak/tatai_var_az_oreg_to_partjan/

A bejegyzés trackback címe:

https://studhist.blog.hu/api/trackback/id/tr4112685305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.