Historia est magistra vitae

Kirándulás a történelembe

Kirándulás a történelembe

Esztergom – a vár története a XX. századig

Középkori királyi, majd érseki központ, ahol Szent István király született

2017. szeptember 23. - Egri Gábor

Bibervár és a toronyaljai pálos kolostor, valamint a márianosztrai bazilika meglátogatása után Letkésnél léptünk át Szlovákiába, majd Párkánynál, a Mária Valéria hídon jöttünk vissza Magyarországra és egyúttal megérkeztünk Esztergomba, a középkori Magyar Királyság egyik legfontosabb városába.

Már a hídról csodálatos látványt nyújtott a Várhegyre épült bazilika hatalmas épülettömbje, valamint a várfalak, a középkori érseki palota és a Fehér-torony rekonstruált épületei.

20170608_133540.jpgAz esztergomi Várhegy a Mária Valéria hídról nézve

A következő öt bejegyzésben erről a magyar történelemben kiemelkedő szerepet játszó városról lesz szó, annak történelméről, a Várhegyen álló egykori és mai épületekről, különös tekintettel a királyi, majd érseki palotára és a XIX. században épült monumentális bazilikára.

A Honfoglalás előtt

Az esztergomi Várhegy és környéke már az őskorban is lakott terület volt, majd az i.e. IV. századtól a kelták éltek ezen a vidéken. A hódító Római Birodalom Pannónia provinciájának védővonala (limes) a Dunára támaszkodott, melynek mentén sűrű erősség- és településláncolat épült ki.

pannonia.jpgPannónia provincia

(Kép: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/6-lenyugozo-hazai-emlekhely-a-romaiak-idejebol/)

A 10-20 kilométerenként felépített erődítményekben jelentős mennyiségű katonát helyeztek el. A rómaiak az esztergomi Várhegy keleti oldalán a kvádok ellen Solva néven – lakóinak Hadrianus császár 121-ben római polgárjogot adományozott – castrumot építettek egy virágzó várossal, katonai táborral, dunai átkelőhellyel.

image_php.jpgA római Solva település

(Kép: http://www.romaikor.hu/romai_birodalom_provinciai/pannonia_(a_mai_magyarorszag_nyugati_resze___dunantul)/pannonia_varosok_es_telepulesek/pannoniai_varosok_iii/cikk/solva_(esztergom)

A hagyomány szerint itt írta Marcus Aurelius császár az Elmélkedések 12. kötetét. Az V. században – a népvándorlás idején – a gyengülő Római Birodalom magára hagyta Pannóniát. A területre 410 környékén a hunok, majd 568 körül az avarok érkeztek, míg végül 900-ban a magyarok Tarján és Kürt-Gyarmat törzsei vették birtokba Esztergom vidékét.

Esztergom városának alapítása

Taksony fejedelem halálát követően, 972-ben Géza lett a nagyfejedelem, ő alapította a korábbi római erőd alapjain Esztergom városát, mely állandó székhelye lett.

geza_fejedelem.jpgEsztergom városát Géza fejedelem alapította (Kép: http://mek.oszk.hu/01900/01992/html/index722.html)

A körülbelül hatvan méter magas, szakadékos oldalfalakkal határolt magaslaton, a Várhegyen épült fel a hegyi kővár, a fejedelmi lakótorony és a Szent István vértanú tiszteletére szentelt templom, a város első temploma. 975 körül Esztergomban született Géza fia, Vajk, akit a Szent István templomban kereszteltek meg – és kapta a keresztségben az István nevet –, majd apja halála után hívei itt tették meg nagyfejedelemnek. Koppány legyőzése és felnégyeltetése után – a testrészeket az ország négy várának (Esztergom, Győr, Veszprém, Gyulafehérvár) kapuja felett függesztették ki – Istvánt királlyá koronázták. A koronázásra egyesek szerint Esztergomban, mások szerint viszont Székesfehérváron került sor, és a dátum is bizonytalan, valószínűleg 1000. december 25-én helyezte Domonkos, az első esztergomi érsek István fejére a pápától kapott koronát. Amennyiben Esztergom volt a koronázás helyszíne, úgy azt a Várhegyen álló Szent István templomban tartották.

cultura-szt-istvan-koronazasa.jpgSzent István megkoronázása (Kép: http://cultura.hu/aktualis/hol-vagy-istvan-kiraly/)

A város fontos középkori kereskedelmi útvonal mentén feküdt – a Regensburg és Prága felé tartó arab, örmény, zsidó és más nemzetiségű kereskedők itt haladtak keresztül –, majd a XI. század elején, az István által létrehozott egyházszervezet központja, az érsek (a Magyar Királyság legmagasabb katolikus egyházi tisztsége) székhelye is Esztergom lett. 1010 táján építeni kezdték az érseki székesegyházat a Várhegy északi részén Szent Adalbert tiszteletére, aki a legendák szerint Istvánt megkeresztelte. De nem csak vallási központja volt országnak a város ebben az időben, hanem Esztergom vármegye központja és a király legfontosabb székhelye, egészen a tatárjárásig.

043.jpgA Szent Adalbert székesegyház és az érseki lakótorony (Kép: http://pazirik.hu/projekt/esztergom/)

A XI. század elején épült fel a székesegyház mellett, a Várhegy déli, sziklás végén az új királyi palota, mely aztán a XII. század végén leégett. Az érsek lakótornya, ekkor a Szent Adalbert templomtól északra állt.

2002_4_esztergom_xi_szazad.jpgKép: http://www.castrumbene.hu/hirlevel.php?id=153

Szent István 1038-ban bekövetkezett halála után az ország hanyatlásnak indult, folyamatosak voltak a trónharcok és a pogánylázadások.

033.jpgSzent István halálát követően is fontos város maradt a város (Kép: http://pazirik.hu/projekt/esztergom/)

Szent László király (1077-1095) folytatta Szent István országépítő munkáját, majd utódja, Könyves Kálmán király (1095-1116) uralkodásától a XII-XIII. század fordulójáig Esztergom jelentősége ismét megnőtt, állandó királyi székhelyként szerepelt. 1075-ben már rév kötötte össze a várost a Duna túloldalával, és ekkorra tehető Kakat (a későbbi Párkány) első okleveles említése is. 1147-ben – a dömösi prépostságot alapító Álmos herceg unokája, II. (Vak) Béla király (1131-1141) fia – II. Géza király (1141-1162) Esztergomban fogadta a második keresztes hadjáratra vonuló III. Konrád német császárt és VII. Lajos francia királyt. 1172-ben pedig feltehetően az esztergomi Szent Adalbert székesegyházban temették el a hirtelen, 27 évesen Esztergomban elhunyt III. István királyt (1162-1172), akinek maradványai napjainkig nem kerültek elő.

stephan_iii_litho_2.jpgIII. István királyt valószínűleg az esztergomi Szent Adalbert székesegyházban temették el 1172-ben

(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Istv%C3%A1n_magyar_kir%C3%A1ly)

A vár épületeinek újjáépítése a XII. század végén

1188-ban a hegyen épült várban és a székesegyházban tűzvész pusztított, ekkor az épületek teljesen leégtek. III. Béla király (1172-1196) – II. Géza király fia, III. István király öccse, aki egy ideig a bizánci trón örököse volt – bizánci és francia mintára, külföldi építőmesterekkel kezdte meg a királyi palota újjáépítését és jelentős kibővítését késő román, kora gótikus stílusban. A Várhegy déli sziklacsúcsán létrejövő uralkodói székhely központjában a sokszögletű lakótorony – Fehér-torony – és az ahhoz csatlakozó, rózsaablakkal díszített gyönyörű várkápolna állt, lakó és gazdasági helyiségekkel körülvéve, a várat pedig erős kőfallal övezték.

02_felso_nagy_esztergom.jpgA Fehér-toronyhoz csatlakozó, rózsaablakkal díszített várkápolna

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/esztergomi-var/)

A királyi központtól északra, egy kisebb dombon emelkedő, a tűzvészben szintén megsérült Szent Adalbert székesegyház is újjáépült a XII. század végén, melynek főkapuja, a Porta Speciosa (Ékes kapu), Jób érsek (1185-1203) hivatalba lépése és III. Béla halálának éve (1196) között készült el.

esztergom_video.jpgA XII. század végén a Szent Adalbert székesegyház is újjáépült

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/esztergom/)

A székesegyház mellett itt álltak az érseki és káptalani egyházfők házai, a Várhegy északi oldalán pedig a Szent István templom.

03_felso_nagy_esztergom.jpgA tűzvész után az esztergomi Várhegyen álló épületek francia mintára épültek újjá

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/esztergomi-var/)

Az esztergomi építkezésekkel párhuzamosan folytak a pilisi ciszterci kolostor (mai Pilisszentkereszt határában) építési munkálatai, szintén francia közreműködéssel. 1189-ben a harmadik keresztes hadjáratra vonuló Barbarossa Frigyes német császárt fogadta III. Béla Esztergom városában. A várban lévő, de még be nem fejezett királyi palotát Imre király (1196-1204) 1198-ban az érseknek adta át, de a királyi udvar ténylegesen csak 1249-ben költözött el innét, amikor IV. Béla király (1235-1270)  Budára helyezte királyi székhelyét. IV. Béla 1239-ben hozzájárult a Várhegy tövében egy érseki város alapításához, melyet vásártartási joggal is felruházott, valamint ekkor említették először a források a dunai várfalra támaszkodó, a Várhegy északi részén álló érseki palotát.

A mongolok ostroma

A város és a vár első jelentős ostromára az 1241/42-es tatárjárás idején került sor, amikor a vesztes muhi csatát követően – ahol a Rátót nembeli Mátyás esztergomi érsek (1239-1241) is elesett – a tatárok télen Esztergomnál csellel átkeltek a befagyott Dunán. A folyóra nem merészkedtek rá, ezért annak töltésére élő állatokat – lovakat és szarvasmarhákat hajtottak – majd elvonultak a környékről. A városba menekült éhezők rövidesen áthajtották a jégen az állatokat, amit a mongolok kifigyeltek és ezután már ők is átkeltek a Duna túlsó partjára, megostromolták és elpusztították a királyi várost, azonban a Várhegyen álló, kőfallal megerősített várat az aragóniai származású Bajóti Simon ispán fegyvereseivel sikeresen megvédte.

01_felso_nagy_esztergom.jpgA Várhegyen álló esztergomi várat a mongoloknak nem sikerült bevenniük

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/esztergomi-var/)

A város tizenkétezres lakossága szinte teljesen odaveszett, a megmaradt polgárságot az 1240-es évek végén a Várhegy jól védhetőnek bizonyult falai közé telepítették.

Esztergom az érsek kezébe került

IV. Béla az ország újjáépítése során Budára helyezte a királyi udvar székhelyét, ahol új vár és palota építésébe kezdett, míg az esztergomi palota és a vár végleg az érsek kezébe került, ezzel a fontos kereskedőváros gazdasági jelentősége lecsökkent.

04_felso_nagy_esztergom.jpgA tatárjárást követően IV. Béla esztergomi királyi palotát és a várat az érseknek adta át

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/esztergomi-var/)

Az 1270-ben elhunyt IV. Béla királyt az esztergomi minoriták (ferencesek) segítő Boldogasszonyról elnevezett templomába temették a Várhegy közelében. Később a király holttestét Fülöp esztergomi érsek (1262-1273) kiásatta és a Szent Adalbert-székesegyházba vitette. Azonban a ferencesek IV. Béla király földi maradványait hosszas pereskedés után X. Gergely pápa engedélyével 1275-ben visszavitték kolostorukba, fia, az 1269-ben elhunyt Béla herceg és felesége, Mária királyné mellé, a Szűz Mária-oltár elé. A ferences kolostor a török korban romba dőlt, majd a rendházat 1700-1707 között újra felépítették és a templomot Szent Anna tiszteletére szentelték fel. A három királyi személy földi maradványai azóta sem kerültek elő.

esztergom_2016_belvarosi_ferences_templom_es_a_iv_bela_kiraly_utca.jpgA XVIII. században épült ferences templom, falán a IV. Bélára és családjára emlékező tábla

(Kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Esztergom_2016,_Belv%C3%A1rosi_ferences_templom_%C3%A9s_a_IV._B%C3%A9la_kir%C3%A1ly_utca.jpg)

Az Árpád-ház 1301-es kihalását követően megindult a harc a trónért. Bicskei Gergely választott esztergomi érsek (1298-1303) – aki korábban III. András király (1290-1301) híve volt, majd az uralkodó ellen fordult – a pápa jelöltjét, a nápolyi Anjou Carobertot (a későbbi I. Károlyt)  támogatta a cseh Vencel ellenében, és meg is koronázta 1301-ben Esztergomban egy alkalmi koronával. Azonban ez nem felelt meg a koronázás három feltétele közül egyiknek sem: nem a Szent Koronával történt, nem Székesfehérváron és Bicskei Gergely ekkor nem volt még beiktatva. 1303-ban, mikor Bicskei Anagniban a pápánál tartózkodott az érseki beiktatása ügyében, IV. Szép Fülöp francia király emberei – akiket a francia uralkodó VIII. Bonifác pápa meggyilkolására küldött – megölték őt, miközben a pápát igyekezett védeni.

07_felso_nagy_esztergomi-var.jpgAz esztergomi királyi, majd érseki palota a XIV. század elején

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/esztergomi-var/)

2002_5_esztergom_kiralyi_palota.jpgA királyi, majd érseki palota alaprajza a XIV. század elején

Kép: http://lfg.hu/50333/ismerteto/tortenelmi-szemezgetesek-24-het/

1301-ben Németújvári Iván bán foglalta el Esztergomot, majd 1304 és 1307 között Vencel cseh király kezén volt a város. 1305-től Tamás lett az esztergomi érsek (1305-1321), aki szintén I. Károly (1308-1342) támogatta, kétszer is megkoronázta, azonban csak a második, 1310-es koronázás felelt meg a fentebb felsorolt három kritériumnak. 1307-ben I. Károly és híve, Tamás érsek kezébe került Esztergom, majd az 1312-es rozgonyi csatát és Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halálát követően a király megszilárdította a hatalmát és véget vetett a kiskirályok uralmának.

Fejlődés az Anjou-korban

Az anarchia évtizedeit Esztergom városa is megsínylette, azonban I. Károly  – aki a közeli Visegrádon kezdte kiépíteni királyi székhelyét –, majd Nagy Lajos király (1342-1382) uralkodása alatt az érsekség központja virágzásnak indult. 1327-ben a királyi városhoz csatolták a legnagyobb és legjelentősebb külvárost, a különféle mesteremberek – kovácsok, ötvösök és pénzverők – három templommal is rendelkező városrészét, Kovácsit. Nagy Lajos nápolyi hadjárata során Telegdi Csanád esztergomi érsek (1330-1349) irányította az országot az uralkodó távollétében, mint királyi helytartó.

20170608_141359.jpgTelegdi Csanád érsek szobra az esztergomi bazilika oszlopos előcsarnokában

Az érsek – aki korábban egri püspök is volt – kijavíttatta a Szent Adalbert székesegyházat, amihez két kápolnát is építtetett, valamint javíttatta és bővíttette az érseki palotát és a várat is. A várhoz csatlakozó, a Duna partján elterülő Vízivárost ekkor vették körül fallal és tornyokkal, így ettől kezdve a Várhegyen álló vár és az alatta fekvő érseki Víziváros együtt képezett egy hatalmas erődítményt. 

Esztergom Kanizsai János és Pálóczi György érsekek idején

A XIV. század végén és a XV. században Esztergom érsekei révén gyakran országos események színtere volt, a magyar kultúrának egyik legfontosabb fellegvára lett.

05_felso_nagy_esztergom.jpgA XV. században Esztergom érsekei révén gyakran országos események színtere volt

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/esztergomi-var/)

Kanizsai János érsek (1387-1418) együtt harcolt Luxemburgi Zsigmond királlyal (1387-1437) Nikápolynál, majd egyik értelmi szerzője volt Csáktornyai Lackfi István és unokaöccse, Simontornyai Lackfi István kivégeztetésének, mely után a Lackfiak elkobzott birtokainak nagy részét Kanizsai János kapta meg, míg a Lackfiak tatai birtokán Zsigmond várat építtetett. Később az érsek a király elleni szervezkedésekhez csatlakozott, ezért 1403-ban Zsigmond ostrommal vette be az esztergomi várat, amit az érseknek át kellett adnia. Ezután Kanizsai újra visszakerült Zsigmond bizalmi emberei közé. 1423-ban Pálóczi (vagy Pálóczy) György lett az esztergomi érsek (1423-1439), aki szintén Zsigmond király hű embere volt, családjának birtokai közé tartozott Patak és az Újhelyi vár is. 1438. január 1-jén Pálóczi érsek koronázta meg Habsburg Albert királyt (1438-1439), amiért megkapta Drégely és Dédes várát. Az Albert király halála után kitörő trónharcok során I. Ulászló király (1440-1444) 1440-ben megostromolta Esztergomot.

06_felso_nagy_esztergom.jpgI. Ulászló király 1440-ben megostromolta Esztergomot (Kép: http://pazirik.hu/projekt/esztergomi-var/)

Széchy Dénes érsek

Széchy (vagy Szécsi) Dénes érsek (1440-1465), bíboros három magyar királyt is megkoronázott – V. Lászlót 1440-ben, I. Ulászlót szintén 1440-ben (bár nem a Szent Koronával), majd Hunyadi Mátyást 1464-ben –, 1450-53 között újjáépíttette a Szent Adalbert székesegyházat. Ő lett az ország első prímása, valamint V. László király (1444-1458) és Mátyás király (1458-1490) mellett kancellár is volt. Esztergom mellett – ahol az egykori III. Béla idejében épült, majd Telegdi érsek idején átépített palotát késő gótikus stílusban kezdték megújítani – az érsekséghez tartozó Drégely várát fényesen berendezett vadászkastéllyá alakíttatta át.

20170608_141424.jpgSzéchy Dénes érsek szobra az esztergomi bazilika oszlopos előcsarnokában

Halála után az általa renováltatott esztergomi székesegyházban temették el, ahol sírköve fennmaradt. A XV. század második felétől a hatalmon lévő érsekek – Vitéz János, Beckensloer János, Estei Hippolit, Bakócz Tamás, Szathmáry György – idejében a középkori királyi palota jelentős átalakításokon esett át, és ekkor élte Esztergom a virágkorát.

20170608_153018.jpgA XV. század második felében és a XVI. század elején a középkori királyi palota jelentős átalakításokon esett át

Az érseki udvarban, amelynek gazdagsága a budai és visegrádi királyi udvarokéval vetekedett, gyakran fordultak meg királyi vendégek és Európa-szerte ismert tudósok, művészek.

Vitéz János érsek

Vitéz János érsek (1465-1472), a magyar humanizmus megteremtője, folytatta az érseki palota késő gótikus kiépítését a középkori királyi palota átalakításával.

20170608_153039.jpgAz esztergomi Várhegy délnyugati része Vitéz János idejében

Vitéz korábban Hunyadi László és Mátyás nevelője volt, majd miután Dominis János váradi püspök 1444-ben I. Ulászló királlyal együtt Várnánál elesett, Hunyadi János – akihez szoros barátság fűzte – ajánlására Vitéz János kapta meg a püspökséget. Később tevékeny szerepe volt Mátyás királlyá választásában, akinek kancellárja lett.

220px-portrait_de_janos_vitez_frontispice_d_un_manuscrit_plaute_comedies.jpgVitéz János érsek (Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vit%C3%A9z_J%C3%A1nos)

Bonfini így írt Esztergomról Vitéz János érseksége idején: „a várban tágas ebédlőtermet emelt, az ebédlőterem előtt pedig vörös márványból fenséges, emeletes folyosót építtetett. Az ebédlőterem végéhez a Sibillák csúcsíves boltozatú szentélyét csatoltatta, ahol valamennyi Sibillát megszámlálhatjuk. Az ebédlőteremben nemcsak sorban valamennyi magyar király, hanem szittya őseik is láthatók. Továbbá csináltatott melegvizű és hideg fürdőket, meg kettős kertet, melyet tornácokkal ékesített, felül pedig folyosóval koronázott. Ezek között pedig a sziklánál kerek tornyot emelt, melyet különféle termekre és szobákra osztottak, fent pedig változatos ablakok díszítettek, s amelyben kápolnáról is gondoskodott. Majdnem mindig itt lakott maga is, mert ez a Duna fölé emelkedvén, kellemes kilátást és a kertektől eredő gyönyörűséget nyújtott, a hely pedig bölcselkedésre és szemlélődésre felettébb alkalmas.”

2002_7_esztergom_vitez_j_palotaja.jpgKép: http://vitezjanos.lap.hu/

Azonban az 1470-es években megromlott a viszony Vitéz János és Mátyás király között, az érsek – unokaöccsével, Janus Pannonius pécsi püspökkel, az első név szerint ismert magyar költővel együtt – részt vett a Mátyás elleni összeesküvésben, amit először sikerült békés úton rendezni, de rövidesen Mátyás elfogatta és Visegrádon őriztette Vitézt, akit csak a pápai követ és a főrendek közbenjárására bocsátott vissza Esztergomba 1472-ben, azonban az érseket Beckensloer János egri püspök felügyelete alá helyeztette. Vitéz János rövidesen meghalt, sírköve – Széchy Déneséhez hasonlóan – fennmaradt és megtekinthető az esztergomi bazilika altemplomában.

esztergomrajz4.jpgKép: http://tortenelem.mandiner.hu/cikk/20160226_nemzeti_varprogram_romeltakaritas_vagy_multhamisitas

Beckensloer János és Estei Hippolit érsekek

Vitézt az esztergomi érsekség élén Beckensloer János (1474-1476) követte, aki egri püspökként gótikus püspöki palota építését kezdte el az egri várban, majd az egyik leleplezője volt a Mátyás ellen irányuló 1471-es, Vitéz-féle összeesküvésnek. 1476-ban azonban az érsek elárulta Mátyást, megszökött az országból – magával vitte az egri és az esztergomi kincstár értékesebb darabjait és kéziratait – és III. Frigyes német-római császár mellé állt. 1486-ban Mátyás király Estei Hippolitot (Ippoloti d’Este) – második feleségének, Beatrix királynőnek az unokaöccsét – emelte esztergomi érsekké (1486-1497), aki ekkor hét éves volt, ám a pápa azzal a feltétellel egyezett ebbe bele, hogy 25. éves koráig csak az érsekség adminisztrátora lehet.

220px-cardinal_ippolito_d_este_by_bartolomeo_veneto_1502-1531.jpgEstei Hippolit esztergomi érsek, majd egri püspök (Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Estei_Hippolit)

1497-ben Hippolit elcserélte az érsekséget az egri püspökségre Bakócz Tamással, Egerben később róla nevezték el a belsővár déli kapuját (Hippolit-kapu). Mátyás király halála után (1490) özvegye, Beatrix királyné tíz évig lakott az esztergomi érseki palotában. Ebben az időben már reneszánsz stílusban építkeztek a várban, azonban a legszebb reneszánsz építmények Bakócz Tamás és Szatmári György érsekek idején készültek.

Bakócz Tamás és Szatmári György érsekek

1497-től Bakócz Tamás lett az esztergomi érsek (1497-1521), aki évtizedekig az ország egyik legnagyobb hatalmú ura volt, bíboros, majd konstantinápolyi pátriárka lett, így a pápa után a második legmagasabb rangú főpapnak számított, esélyes volt a pápa trón elnyerésére is. Az 1513-as pápaválasztáson azonban a bíborosi testület végül Giovanni de’ Medicit választotta meg pápának, akit X. Leó néven iktattak be.

bakocz_tamas.jpgBakócz Tamás érsek (Kép: http://mek.oszk.hu/05700/05734/html/)

Bakócz pápai legátusként tért vissza az országba, ahol elérte, hogy a török elleni keresztes háborút kihirdessék, ami végül az 1514-es Dózsa György nevével fémjelzett parasztfelkeléshez vezetett. Bakócz érsek 1521-ben halt meg és sírja az esztergomi bazilika róla elnevezett kápolnájában látható, amit 1600 darabra szétbontva sikerült a középkori székesegyházból átmenteni a XIX. században épített bazilikába. Szatmári György (1521-1524) érsek – aki a Habsburg-Jagelló örökösödési szerződés megkötését kezdeményezte, majd 1521-ben az országba kísérte Habsburg Máriát, II. Lajos király (1516-1526) menyasszonyát – is folytatta az esztergomi palota reneszánsz átépítését.

Esztergom a mohácsi csata idején

1526. augusztus 29-én, a mohácsi síkon 1500 lovasa élén elesett Szalkai László esztergomi érsek (1524-1526), akit – a mai Kisvárdán született, a Báthori családdal rokon Várdai családból származó – Várdai Pál (1526-1549) követett az érsekség élén. Várdai szintén harcolt Mohácsnál, azonban sikerült elmenekülnie a harctérről és Drégely várába húzódott vissza, melynek kapitányává később ő nevezte ki Szondi Györgyöt.

vardai_pal_ersek.GIFVárdai Pál érsek (Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1rdai_P%C3%A1l)

Az esztergomi várkapitány, Orbánczy András, a mohácsi vereség híréről értesülve néhány katonájával megtámadta a budai és a visegrádi királyi paloták értékeit Pozsonyba menteni igyekvő Mária királyné hajóit, néhány bárkát elsüllyesztettek, a kísérőket meggyilkolták, a királyi kincseket elragadták, az esztergomi várat pedig magára hagyták. 2006-ban kutatás kezdődött a roncsok után, a szakértők szerint az elsüllyed hajómaradványok valahol Esztergom és Dömös között pihenhetnek a Duna medrében. 1526. szeptember 11-én a török portyázók egészen Esztergomig feljutottak és felégették a várost, a várat azonban nem tudták bevenni, ami a mohácsi csatából megmenekült Nagy Máté érseki hadnagynak és marék katonájának, valamint a városba menekült polgárságnak volt köszönhető, így Esztergom egy ideig (1543-ig) még érseki kézen maradt.

esztergom.jpg1526-ban a törökök Esztergomig portyáztak, azonban a várat Nagy Máté érseki hadnagy vezetésével sikerült megvédeni

(Kép: http://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/esztergom_varrajz/)

Várdai érsek a trónharcok során eleinte Szapolyai Jánost támogatta, majd 1527-ben átpártolt Ferdinándhoz. 1526 és 1543 között Esztergomot többször is megostromolták, a vár katonai szerepe került előtérbe, nagyszabású erődítési munkálatokat végeztek, részben olasz hadmérnökök vezetésével. Ennek során főként a várkapu és a vízmű védelmét korszerűsítették, ekkor épült a Malom-bástya a Víziváros északi részén, ahol a városfal felkanyarodott a Várhegyre. Innen pumpálta fel egy reneszánsz vízgép – amit Vitéz János érsek építtetett – 63 méter magasra a Dunából származó ivóvizet. Ezért a Malom-bástya a Vízivárost és a Várhegyen magasodó felső várat összekötő erődítmény kulcsfontosságú pontja volt.

20170608_145209.jpgA Várhegyen álló vár és az alatta fekvő érseki Víziváros együtt képezett egy hatalmas erődítményt

A vár fenyegetettsége tovább nőtt Buda 1541-es török megszállásával, Esztergom a végvárak sorába került.

Török megszállás

1543-ban Szulejmán szultán újabb hadjáratra indult, melynek során elfoglalta Valpót, Siklóst, Pécset és Pécsváradot. Júliusban a török seregek körülzárták Esztergomot, amit 1600 fő spanyol, olasz és német zsoldos védett Lascano kapitány vezetésével. Mivel nem érkezett felmentés, és a Víziváros török kézre került (az ostromlók a nemrég elkészült Malom-bástya felől törtek be), a védők rövid idő elteltével, augusztus 09-én a reménytelen helyzetben átadták a rommá ágyúzott – több mint tízezer ágyúgolyó csapódott be a várba – erődítményt a szultánnak.

var_tortenete_2.jpgEsztergom 1543-ban török kézre került (Kép: http://www.varmegom.hu/wp/a-var-tortenete)

Várdai Pál ekkor az érsekség székhelyét Nagyszombatra helyezte, ahonnan az csak 1820-ban tért vissza Esztergomba. A város elfoglalása után a török sereg bevette Tata és Vitány várát, végül Székesfehérvár is elesett, ezzel az ország középső részén tovább nőtt a hódoltsági terület. Esztergom, mint Buda egyik elővára, a következő évtizedekben folyamatos harcoknak, ostromoknak volt kitéve, melynek során fokozatosan dőltek romba a középkori magyar építészet remekműveiként számon tartott székesegyház és palota részei, valamint a város templomai, kolostorai, lakóházai.

073.jpgA török megszállás idején fokozatosan romba dőltek Esztergom középkori épületei

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/esztergom/)

A törökök főleg a várat építették, erősítették, de emellett jelentős új épületeket, dzsámikat, mecseteket, minareteket, kupolás fürdőket is emeltek, majd 1587-ben, a készülő erődrendszer részeként a Dunán hajóhíd is létesült. Esztergom 1594-es, sikertelen keresztény ostroma idején, a Víziváros déli falának rohamozása során kapta halálos sebét Balassi Bálint költő, akinek emlékét egy szobor és egy múzeum is őrzi a városban.

balassi_balint_kolto.jpgBalassi Bálint Esztergom 1594-es ostrománál kapott halálos sebet

(Kép: http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/1594-majus-30-hunyt-el-balassi-balint-koelto-3)

1595-ben a keresztény seregek 65 napos hosszú és keserves ostrom után visszafoglalták a várat, melynek parancsnoka Pálffy Miklós lett, aki azonnal hozzákezdett az erősség felújításához, rendbetételéhez, mely azonban pénz és idő híján elakadt.

esztergom_1595.jpgEsztergom 1595-ös ostroma (Kép: http://mohacsi-csata.hu/content/1595-esztergom-ostroma)

Valószínűleg ekkor töltötték fel földdel a királyi palota alsó helyiségeit, melynek szétlőtt falait visszabontották. 1600-ban a törökök sikertelenül ostromolták, azonban 1605-ben árulás révén ismét lófarkas zászló lengett a város tornyain. 1683. október 9-én III. Sobieski János lengyel király döntő győzelmet aratott az észak-magyarországi török csapatok felett Párkánynál. Ezt követően, október 28-án Ibrahim pasa feladta Esztergomot, ahova Sobieski – akinek emléktáblája a Duna menti Vízivárosban látható – seregei vonultak be.

sobieski_janos_iii_janos.jpgSobieski János lengyel király seregei szabadították fel Esztergomot 1683-ban

(Kép: http://szigethvar.hu/var/1682-csesztohovi-zar%C3%A1ndok%C3%BAt)

1685-ben a Bécs felé törő oszmánok megkísérelték újra elfoglalni a várost, amelyet végül Lotharingiai Károly seregei akadályoztak meg.

Esztergom a Rákóczi-szabadságharc idején

A török uralom után a városban a középkori alapokon négy önálló települést hoztak létre: Esztergom királyi várost, melyet a budai kamarai adminisztráció igazgatott, a Vízivárost, mely az érsek birtoka volt, Szenttamást, mely a káptalan birtoka volt és Szentgyörgymezőt, mely az érsek jobbágyfalujaként került bejegyzésre. A harcok alatt Esztergom teljesen elnéptelenedett, a négy településnek összesen maradt 400 lakosa, 1701-re viszont már kétezren lakták. A vár utoljára a Rákóczi-szabadságharcban játszott katonai szerepet, 1704-ben a kurucok körülzárták Esztergomot, Bottyán János és gróf Esterházy Antal egyesített seregei támadást intéztek a Víziváros ellen, de kudarcot vallottak. Végül a hónapok óta a külvilágtól elzárt várost hat héten át tartó ostrom után, 1706. szeptember 16-án foglalta el Rákóczi, azonban csak rövid ideig, ugyanis Stharenberg Guidó vezetésével a császáriak már október 12-én visszafoglalták. A harcok során a város körüli falvak mind elpusztultak. A szabadságharc bukása után Esztergom katonai jelentősége végleg megszűnt.

Az érsek visszatért Esztergomba, ahol felépült a Bazilika

A XVIII-XIX. században a Várhegy közepét – a középkori, romos Szent Adalbert és Szent István vértanú templomokat, a XI-XII. században épült érseki palotát, a káptalan monostorát és a keleti várfalak jelentős maradványait – fokozatosan elbontották és elhordták, hogy helyet nyerjenek az új székesegyház számára. A feltöltések és a Sötétkapu építése során kelet felé megszűnt a Várhegy hegy jellege. Rudnay Sándor esztergomi érsek (1819-1831) visszatért Nagyszombatról Esztergomba, ahol 1822-ben megkezdték a monumentális méretű Bazilika építését a lebontott középkori Szent Adalbert székesegyház helyén. Pénz hiányában végül az eredetileg hatalmasra tervezett komplexumnak csak a legfontosabb részei készültek el: a székesegyház, az Ószeminárium épülete, a kanonoksori épületek, a Sötétkapu és az új érseki palota. 

 

800-8n79db-2bazilika.jpgA tervek szerint így nézett volna ki az esztergomi bazilika

(Kép: http://epiteszforum.hu/borivoknak-valo////54)

Bár tervek készültek a székesegyház északi és déli oldalszárnyainak kiépítésére is, szerencsére ezek nem valósultak meg, így a középkori királyi, majd érseki palota föld alatti maradványait az 1930-as esztendők óta tartó régészeti kutatásokkal napvilágra tudták hozni a szakemberek.

Esztergommal kapcsolatos további bejegyzések:

 

A források és ajánlott oldalak a következő bejegyzés végén láthatók.

A bejegyzés trackback címe:

https://studhist.blog.hu/api/trackback/id/tr212880238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása