A 2017-es erdélyi kirándulásunk második napjának reggelén felkerestük Alvinc települést, ahol megnéztük Fráter György bíboros kastélyának csekély romjait, majd onnan délkeleti irányba utaztunk tovább az A1-es autópályán Erdély belseje felé. Nagyszeben városától mintegy tíz kilométerre nyugatra, a Szeben-folyó partján, az A1-es autópályával párhuzamos 7-es főút (E68) mentén fekszik az egykori szász település Kereszténysziget (német nevén: Grossau), melynek nevezetessége a falakkal és tornyokkal körülkerített középkori temploma.
Kereszténysziget erődtemploma 2017-ben
A főútról jobbra tértünk le a Strada XI nevű utcába – Kereszténysziget utcái római számokkal vannak elnevezve –, majd arról megint jobbra kanyarodtunk a 106E útra.
Kereszténysziget Nagyszeben közelében található
(Kép: http://www.traveltotransylvania.com/site/keresztenysziget/)
Ekkor már az erődtemplom falai mellett haladtunk, a kocsit néhány méter után le is parkoltam a keletre néző bejárat előtt.
A keletre néző bejárat, ami az előudvarba vezet
A szászok Erdélybe történő betelepítése
II. Géza király (1141-1162) uralkodása alatt német, flamand és vallon telepesek érkeztek Erdőelve (Erdély) déli részébe, akik többek között a Maros folyó mentén elhelyezkedő Kenyérmezőn és annak környékén, továbbá az Olt és a Nagy-Küküllő között fekvő dombvidéken – ezt a két területet együttesen Királyföldnek nevezték –, majd később a Beszterce-vidéken hoztak létre településeket.
A szászok által benépesített terület Erdélyben
(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_sz%C3%A1szok)
II. András király (1205-1235) 1211-ben a Barcaságba telepítette a Német Lovagrendet, azonban a lovagok megpróbáltak területeket kiszakítani a Magyar Királyságból, ezért az uralkodó 1225-ben sereggel vonult ellenük és kiűzte őket az országból. Két évvel az Aranybulla után, 1224-ben adta ki a király az Andreanum nevű kiváltságlevelet – amit a szászok később arany szabadságlevélnek hívtak –, ami meghatározta a különféle területről származó, de egységesen német nyelven beszélő hospesek jogait és a királlyal szembeni kötelezettségeit.
Erdély adminisztratív felosztása (Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kir%C3%A1lyf%C3%B6ld)
Ettől az időponttól beszélhetünk az egységes szász nemzet létrejöttéről, melynek tagjai a középkor folyamán a Királyföldön található 9 székben – Szászváros, Szászsebes, Szerdahely, Szeben, Újegyház, Medgyes, Nagysink, Segesvár, Kőhalom –, valamint Brassó és Beszterce vidéken éltek. A szászok városainak gyors kiépülése oda vezetett, hogy Erdély német nevét – Siebenbürgen – a hét legnagyobb erődített szász városról kapta: Beszterce, Nagyszeben, Kolozsvár (ahol a népesség fele magyar volt), Brassó, Medgyes, Szászsebes, Segesvár.
Az erdélyi szászok címere (Kép: http://www.wikiwand.com/hu/Erd%C3%A9lyi_sz%C3%A1szok)
A városok közül Nagyszeben volt az erdélyi szászok kulturális és kereskedelmi központja, de Brassó is gyors fejlődésnek indult.
Kereszténysziget Szeben városának közelében jött létre
Kereszténysziget települést első ízben 1223-ban említik a források, „Insula Christiana” (Keresztény mező vagy Keresztény sziget) néven. Lakói valószínűleg a II. Géza király uralkodásának idején, az első hullámban érkező német ajkú telepesek voltak, akik a közeli Szeben városába tartó kereskedelmi útvonal mentén, a Szeben-folyó földművelésre és állattartásra alkalmas sík vidékén alapították meg kis községüket.
Keresztényszigetet a Szeben-folyó földművelésre és állattartásra alkalmas sík vidékén alapították meg
(Kép: http://www.varak.hu/latnivalo/index/1648-Keresztenysziget-templom/)
Az 1241/42-es tatárjárás ezt a vidéket sem kímélte, több szász település is elpusztult, Keresztényszigeten azonban IV. Béla király (1235-1270) újabb betelepítései nyomán visszaépítették a lerombolt házakat és a megsemmisült templom helyett a Szeben-folyó partján egy román stílusú, egyhajós bazilikatemplomot is építettek, melyet Szent Szerváciusz tiszteletére szenteltek fel.
A Szeben-folyó, mellette pedig a Szent Szerváciusz templom
A templom ezen korai időszakából – vagyis a XIII. századból – mára a nyugati harangtorony alsó része maradt fenn csupán.
A templom gótikus stílusú átépítése, majd az erődtemplom kialakulása
1472 és 1498 között a bazilikatemplomot Andreas Lapicida szebeni kőfaragómester irányításával későgótikus stílusban építették át. A háromhajóssá bővített templomnak a nyolcszög három oldalával záródó szentélyét meghosszabbították, két oldalán pedig egy-egy kis kápolnát alakítottak ki.
A háromhajós templom délkeletről nézve, jobb oldalán a szentély látható
A 18,3 méter hosszú és 17,5 méter széles templomhajó hálóboltozatot, míg a szentély bordás keresztboltozatot kapott.
A templomhajó hálóboltozatot kapott
A nyugati homlokzat elé a román kori templomtorony alapjain nyugvó, négyzetes, gúlasisakos tornyot emeltek. A XV. században Erdély déli határainál egy új ellenség jelent meg, az Oszmán Birodalom rablóportyái egyre nagyobb veszedelmet jelentettek a békés szász vidékre. Még javában tartottak a templom építési munkálatai, amikor egy könnyűlovasokból álló fosztogató török csapat lecsapott Keresztényszigetre, amit kifosztottak és felperzseltek. Ennek hatására a szász lakosok elhatározták, hogy a település legerősebb kőépületét, a háromhajós templomot tornyokkal övezett vaskos falakkal veszik körbe, ahol vész idején a szász családok vagyonukkal menedéket lelhetnek.
A XV. század végén a templomot fallal vették körül
A XVI. század első éveire el is készült a szabálytalan ötszög formában épült kettős erődfal a templom körül, melynek sarkain négyszögletű védőtornyok álltak, majd 1550 körül a templomtól északra kiépült két kisebb erődített előudvar is.
Az erődtemplom alaprajza
(Kép: http://www.varak.hu/latnivalo/index/1648-Keresztenysziget-templom/)
Az erdőtemplom délkeleti sarkában valamikor az 1580-as években régebbi alapokon egy nyolcszög alaprajzú, különálló tornyot emeltek, ami mellett a kamrasor támaszkodott a déli erődfalhoz.
A különálló torony az erőd délkeleti sarkában
Keresztényszigetet többször is érte támadás a XVI. és XVII. században
A mohácsi csatavesztést követő zűrzavaros időkben, majd az ország három részre szakadása után Kereszténysziget szász lakossága – mely a reformáció során lutheránussá lett – többször is az erdőtemplom falai mögött keresett menedéket. 1529-ben a Szebent megszálló Dragan bojár fegyveresei törtek a településre, 1599-ben pedig Vitéz Mihály katonái ostromolták meg az erődtemplom falait, akik Mathias Heintzus plébánost a sekrestyében gyilkolták meg.
A templomot a török korban többször is kifosztották
(Kép: http://www.varak.hu/latnivalo/index/1648-Keresztenysziget-templom/)
1658-ban tatár fosztogatók vették be Kereszténysziget erődítményét, égették fel a falut és mészárolták le a lakosságot. 1690 szeptemberében a templom falai között tartották azt az országgyűlést, melyen Thököly Imre erdélyi fejedelemmé választatta magát.
A szászok távozása Erdélyből
Az erődtemplom a XVIII. század második felére elvesztette védelmi funkcióját, azonban a lakosság igyekezett helyreállítani az épületegyüttest a nagyszebeniek segítségével.
A barczasági falusi szászok ünnepi népviselete (Kép: http://mek.oszk.hu/04800/04804/html/382.html)
1750 körül a Szeben-folyó áradása során az erődtemplom nyugati oldalán található várkapu és a bejárati torony megsemmisült, ezt követően a déli oldalán nyitottak új bejáratot, mely mellé egy lakás is épült a várőr számára. A XIX. század elején az északi előudvarban lévő lelkészlakot bővítették ki a templom irányába a mai főépülettel, melyet a középkori szárnyhoz csatoltak. 1805-ben a templomtornyot – ami egy földrengés során sérült meg – magasították és látták el négy saroktornyocskával.
Kereszténysziget 1909-ben
(Kép: http://www.varak.hu/latnivalo/index/1648-Keresztenysziget-templom/)
A XX. században – a világháborúknak, a szovjet megszállásnak és a román politikának köszönhetően – folyamatosan csökkent a szász lakosok száma (napjainkban a 3000 körüli lakosból már csak mintegy 200 német anyanyelvű) az evangélikus erődtemplom elhagyatottá vált. Legutóbb 1972-1975 között végeztek általános javításokat az épületen, így az napjainkban sajnos elég rossz állapotban van, lehangolóan fest.
Az erődtemplom és környezete (Kép: http://wikimapia.org/78457/hu/Kereszt%C3%A9nysziget)
Miután leparkoltam a kocsit, először körbejártuk a templomot körülvevő falakat, és minden oldalról megszemléltük az erődtemplomot.
Először kívülről kerültük meg a templomerőd falait
A Szeben-folyó partjáról jól látszott a nyolcszögletes torony, mellette a déli irányba néző XVIII. századi kapu és az egyik védőtorony, míg a háttérben a háromhajós bazilikatemplom magasodott.
Az erődtemplom déli oldala
Először a templom déli oldalán haladtunk végig a Szeben-folyó mentén, majd egy kis kerülővel – miközben a kecsesen az ég felé nyúló templomtorony végig mutatta az utat – visszatértünk a nyugati oldalhoz.
A templom ég felé törő tornya
Az északi oldalon a XVI. században épült az előudvar fala mellett sétálva értünk vissza a keleti oldalnál hagyott kocsinkhoz. Az erősségbe a déli kapun keresztül nem tudtunk bejutni, ezért segítséget kértünk egy helyi boltostól, aki kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy a keletre néző kapun keresztül be tudunk menni az északi előudvarba, és onnan kell átsétálni az erődtemplom belső udvarába.
Az előudvar a lelkészlakkal
Az útmutatás szerint sikerült először az előudvarban szétnéznünk, a lelkészlak rendezett kertjében éppen nem tartózkodott senki, majd egy kis ajtón keresztül érkeztünk meg a templom udvarába.
Szemben a templom udvarába vezető ajtó
Az erődfal déli oldalához támaszkodott a kamrasor, ahol a szászok az élelmiszereiket és az értékesebb tárgyikat tartották a vészterhes időkben.
Bal oldalon a déli falhoz épített kamrasor
A templom bejárata déli irányba néz, pont a kamrasorral szemben található.
A templom déli oldala
Sajnos az épület belül igencsak elhanyagolt, a karzaton halmokban állt a szemét és a törmelék. A nyugati falánál látható az orgona, amivel szemben, a templom keleti felében áll a szentély az oltárral és két díszes paddal, míg a templom északi részén látható a szószék.
A templom belülről
Az orgona
A szószék
A szentélyben álló oltár
Feltekintve megcsodálhattuk a XV. század végén épült hálóboltozatot a templomhajó felett. A belső udvarra visszatérve még átsétáltunk a délkeleti sarokban emelkedő nyolcszög alaprajzú toronyba, ahol a szászok egykor a szalonnát tárolták. Jelenleg egy bolt működik ezen a helyen, ahol többek között lekvárt, hűtőmágnest és természetesen szalonnát is lehet kapni.
A délkeleti toronyban jelenleg ajándékbolt üzemel
Az előudvaron keresztül mentünk vissza a kocsihoz, és bár már Nagyszeben közelében jártunk, a város felkeresése előtt még elkanyarodtunk észak felé Vízakna és Szelindek irányába.
Elindultunk vissza az előudvar irányába
Sajnos a vízaknai templomerődbe nem tudtunk bejutni, csak a falakat jártuk körbe, így oda később mindenképpen szeretnék majd visszatérni, azonban a szelindeki vár kárpótolt az elmulasztott látnivalókért.
A keresztényszigeti erődtemplomról további képek tekinthetők meg a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist
Források és ajánlott oldalak:
https://www.erdelyivarak.hu/magyar/oldalak/keresztenysziget_erodtemploma/
http://www.karpat-medence.hu/c.php?c=keresztenysziget-vartemplom
http://www.varak.hu/latnivalo/index/1648-Keresztenysziget-templom/
https://mult-kor.hu/20140623_templomerodok_erdelyben
https://erdely7csodaja.ro/csoda/szasz-erodtemplomok
http://kirandulastippek.hu/szaszfold
http://pangea.blog.hu/2014/12/03/erdelyi_szasz_etnikai_terszerkezet_kialakulasa
http://pangea.blog.hu/2014/12/31/az_erdelyi_szasz_etnikai_terszerkezet_megsemmisulese
