Historia est magistra vitae

Kirándulás a történelembe

Dédesi vár

Középkori és őskori vármaradványok a Bükkben

2018. augusztus 03. - Egri Gábor

2017 szeptemberének utolsó hétvégéjét a Bükk északi részén található Mályinkán töltöttük vendégségben. Szombat délelőtt a kellemes őszi napsütésben négyesben indultunk gyalogtúrázni, a kirándulás nem titkolt célja a közeli dédesi várrom felkeresése volt.

20170930_131513.jpgA dédesi vár maradványai

A községet délnyugati irányba hagytuk el a Kéktúra útvonalát követve, majd elhaladtunk a 2014-ben átadott, fából épített 8,5 méter magas Begyeleg kilátó mellett. Érdemes felkapaszkodni a kilátóba, ahonnan északi irányba, a völgyben fekvő házakra nyílik csodálatos kilátás, valamint tiszta időben akár a Magas-Tátra csúcsait is lehet látni.

20170930_155202.jpgMályinka házai a Begyeleg kilátóból

Kellemes őszi túra a Bükkben

Innen a Kéktúra ösvény egy rövid szakaszon kivezet a Lillafürednek tartó aszfaltútra, mi azonban inkább a mezőn keresztül indultunk meg a jellegzetes alakú, 597 méter magas Dédesi-Vár-hegy irányába, melytől délre a Dédesi-Kisvár nevű hegy mészkősziklái nyújtózkodnak az ég felé.

20170930_111754.jpgJobbra a kúp alakú Dédesi-Vár-hegy, tőle balra a kisebb Dédesi-Kisvár

20170930_112414_richtone_hdr.jpgIlyen panoráma volt a hátunk mögött

Rövidesen beértünk a fák közé, majd a Szőlő-kő oldalában haladtunk a Kéktúra útvonalán dél felé. Elhaladtunk a kék jelzés mentén kitáblázott Szén-kuta, majd Mogyorós-dűlő mellett, előbbi 1.8 kilométer, utóbbi 2.1 kilométer távolságban van Mályinkától.

2357_bukk_12_szilvasvarad_k_40k.jpgMályinkától a Kéktúra ösvényén indultunk dél felé

(Kép: https://www.map.hu/galeria/orig/2357_bukk_12_szilvasvarad_k_40k.jpg)

Hamarosan jobb kéz felől egyre közelebb került a gyalogösvényhez a Baróc-patak, majd a bal oldalon emelkedő Pirító-kő éles sziklabordája mellett elhaladva két választási lehetőségünk is volt a túránk folytatását illetően, azonban a déli irányba továbbhaladó Kéktúra útvonaláról mindenképpen le kell térnünk nyugati irányba. A Vár-völgyből a kék rom (L) jelzés egy rendkívül meredek úton a Dédesi-Vár-hegyen található dédesi várromhoz vezet, míg a sárga jelzés előbb a Dédesi-Kisvárhoz visz fel, majd elkanyarodik Nagyvisnyó irányába. A Baróc-patakon átkelve, mi a sárga jelzést követtük, és a meredek hegyoldalon, a hatalmas bükkök árnyékában néha meg-megállva, felkapaszkodtunk a Kisvár mészkő szikláihoz.

A Dédesi-Kisvár

A Dédesi-Kisvár sziklája hazánk sziklamászó iskoláinak talán legszebb, legváltozatosabb nehézségű, és leghosszabb (60 méter) sziklamászó útjaival büszkélkedhet egyedülálló természeti környezetben. Csak a legutóbbi években bizonyosodott be, hogy a középkor folyamán nem csak a Dédesi-Vár-hegyen állt vár, hanem a Dédesi-Kisváron is épült egy erősség, melynek falszakaszait 2008-ban találták meg.

20170930_123013.jpgA Dédesi-Kisvár sziklatömbje

A Kisvár csúcsa ma egy nyolcas alakú, két elkülönülő laposabb részből áll, melynek hossza mintegy 20 méter, szélessége körülbelül 2-3 méter lehet. A sziklák csúcsát napjainkban a nyugati oldalról szokták megmászni a sziklamászók, azonban a vár eredeti feljárata a keleti oldalon lehetett, mivel a többi oldalon a szinte függőleges sziklaletörés lehetetlenné teszi a feljutást. A keleti oldalon található az egyetlen megmaradt középkori falszakasz is, de valószínűleg a keleti fallal párhuzamosan a várnak a nyugati oldalán is épült várfala, amire a sziklák tövébe hullott habarcstöredékek is utalnak. A Kisvár tetejére nem kapaszkodtunk fel, félúton megálltunk a sziklák között, ahonnan már szép kilátás tárult a szemünk elé.

20170930_123310_richtone_hdr.jpg

20170930_123546_richtone_hdr.jpgKilátás a Kisvártól

Tovább haladtunk a dédesi vár felé

A Kisvártól a sárga és a kék rom (L) jelzésen indultunk észak felé, a Dédesi-Vár-hegy irányába. Az ösvény leereszkedik a két hegy – a Dédesi-Vár-hegy és a Dédesi-Kisvár – közötti nyeregbe, útközben pedig elhalad egy második világháborús sír mellett, melyen ez a felirat olvasható: „Ismeretlen katona sírja. Valahol valaki őt is haza várta. 1944.XII.17.".

20170930_124659.jpgAz ismeretlen katona sírja

A nyeregből a kék rom jelzésen közel egy kilométert megtéve értük el a Dédesi-Vár-hegyen 597 méter magasságban álló, a XIII. században épített, majd a törökök által az 1500-as években lerombolt vár csekély maradványait.

Dédes várát Ákos nembeli Ernye bán építtette

Az Árpád-korban Dédes területe eredetileg a borsodi földvárhoz tartozott, ahol a vár bivalyvadászattal foglalkozó várjobbágyai éltek, a terület neve feltehetően egy Dedus nevű várjobbágytól származik. A várjobbágyok valószínűleg várépítési kötelezettséggel kapták adományként IV. Béla királytól (1235-1270) Dédes birtokát a tatárjárást követően, azonban mivel szegények voltak ahhoz, hogy a sziklán erősséget emeljenek, 1247-ben eladták azt a Miskolc nemből származó Phyle (File) zágrábi prépostnak és testvéreinek, Tamás ispánnak, Péternek és Imrének. Mivel a Miskolc nembeliek sem tettek eleget a várépítési kötelezettségüknek IV. Béla tőlük elvéve Dédest Endrew fia Ernye bánnak adományozta azt, Mályinkával együtt. A források abban egyetértenek, hogy az Ákos nemzetséghez tartozó Ernye bán – Karczag György Zúgó nyilak című történelmi regényének főszereplője, aki a muhi csatából menekülő IV. Béla királynak átadta a lovát és egy időre feltartóztatta az üldöző mongol lovasokat – kezdte meg Dédes várának építését az 1250-es években.

akos_nemzetseg_cimere.JPGAz Ákos nemzetség középkori címere

(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81kos_nemzets%C3%A9g#/media/File:%C3%81kos_nemzets%C3%A9g_c%C3%ADmere.JPG)

A kővár – mely a Diósgyőri várral és Cserépvárral együtt a család hatalmát jelképezte – első írásos említése 1254-ből származik.

A vár első ostroma a XIV. század elején

Ernye bán, aki később országbíró is lett, igyekezett a Bükkben élő remeték helyzetét is rendezni, azonban a bükkszentléleki pálos kolostort már fia, István alapította a XIV. század elején. Ernye bán fia, István – aki előbb országbíró, majd nádor lett – IV. (Kun) László király (1272-1290) híve, majd III. András király (1290-1301) bizalmasa volt, utóbbit ő búcsúztatta 1301-ben, mint az Árpád-ház utolsó aranyágacskáját. Az Árpád-ház kihalását követően István nádor a nagyhatalmú tartományurak egyikeként hatalmas birtokok felett rendelkezett.

kiskiralyok_uralmi_teruletei.jpgÁkos nembeli István az egyik "kiskirály" volt a XIV. század elején

(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tartom%C3%A1ny%C3%BAr#/media/File:Kiskir%C3%A1lyok_uralmi_ter%C3%BCletei.jpg)

1315-ben bekövetkezett halálát követően fiai – István és János – Borsa Kopasz tartományúr mellé álltak I. Károllyal szemben, azonban 1316-ban vagy 1317-ben vereséget szenvedtek a Debreceni Dózsa által vezetett királyi seregtől a debreceni csatában, melyben ott harcoltak a Báthory család ősei, Bátori Bereck fiai: János, Lökös és Miklós is. I. Károly király (1308-1342) István nádor fiait fej- és jószágvesztésre ítélte, birtokaikat és váraikat elkobozta, valószínűleg ezekben az években, 1319/20 körül sor került Dédes várának ostromára is, melyet Debreceni Dózsa foglalt el, a vár pedig leégett és romba dőlt. Az ostromról olvashatunk Csikász Lajos Éjszín liliomok című történelmi regényében is, bár a vár bevételének időpontja a könyvben megelőzi a debreceni csatát.

A vár királyi birtok lett, majd a Pálóczy család kapta meg

Ezt követően a dédesi várat, mint királyi birtokot I. Károly király bizalmasa, Drugeth Fülöp, majd Vilmos tartotta kézben, az erősséget királyi várnagyok irányították. 1325-ben sor került az ostromban megsérült vár újjáépítésére, mely a XIV. század második felétől közös várnagyaik révén a diósgyőri királyi uradalomhoz tartozott. Egyes vélemények szerint az 1325-öt megelőző forrásokban szereplő Dédeskő vára nem a Dédesi-Vár-hegyen állt, hanem a közeli Dédesi-Kisvár nevű hegyen, ahol 2008 februárjában sikerült először azonosítani az itt épült falazott kővár csekély, mindössze körülbelül 0,5 m² felületű alaktalan falazatát a csúcs keleti oldalában két helyen, a csúcstól mintegy két méterrel lejjebb. 1427-ben Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) Diósgyőr várával együtt Dédes várát és Cserépvárat is zálogba adta feleségének Cillei Borbálának, a királyné azonban négy évvel később, 1431-ben továbbadta zálogba Rozgonyi Istvánnak mindhárom erősséget. 1438. január 1-jén Pálóczy (vagy Pálóczi) György esztergomi érsek megkoronázta Habsburg Albertet (1437-1439), aki ezért Dédes, valamint Drégely várát is a Pálóczyaknak adta örök adományul, akik megszerezték Patak és Újhely várait is.

albrecht_ii_von_habsburg.jpgHabsburg Albert király Dédes várát a Pálóczy családnak adományozta

(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Albert_magyar_kir%C3%A1ly#/media/File:Albrecht_II._von_Habsburg.jpg)

Dédes vára a családon belül Lászlónak jutott, aki 1445 előtt átadta unokatestvérének, Simonnak. Pálóczy Antal báró Zemplén vármegye főispánja 1526-ban a mohácsi síkon hősi halált halt és vele férfiágon kihalt a dúsgazdag Pálóczy család, birtokaikért pedig megindult a küzdelem.

Mohács után Perényi Péter szerezte meg az erősséget

A mohácsi csatát követően a Pálóczy örökség miatt ellenségeskedés tört ki a Perényiek és a ruszkai Dobók között, Perényi Péter koronaőr, abaúji főispán – aki abban az időben a füzéri és ónodi várat is birtokolta – a gazdátlan pataki és újhelyi uradalmat, valamint Dédes várát is elfoglalta. Perényi 1527-ben Ferdinánd oldalára állt és átadta neki – a Szapolyai János (1526-1540) megkoronázása óta – a füzéri várban rejtegetett Szent Koronát. Cserébe megkapta Patak birtokát és egri püspökség haszonélvezetét, valamint Dédes várát és a hozzá tartozó birtokokat. A dédesi vár fennhatósága alá tartozott ekkor Dédes és Sajószentpéter mezővárosai, valamint Tardona, Nagyvisnyó, Tapolcsány, Mályinka, Szilvásvárad és Rátótföldje.

perenyi_peter.jpgPerényi Péter koronaőr

(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Per%C3%A9nyi_P%C3%A9ter_(korona%C5%91r)#/media/File:Per%C3%A9nyi_P%C3%A9ter.jpg)

Hamarosan Perényi újra pártot váltott, 1537-ben Szapolyai János király adott számára adománylevelet a dédesi várra és tartozékaira. 1540-ben meghalt Szapolyai, Perényi Péter pedig ismét Ferdinánd oldalára állt, 1541-ben pedig elfogatta és dédesi várában tartotta fogva Dobó Ferencet, az egri hős Dobó István testvérét. Egy évvel később Ferdinánd parancsára, a törökkel való összejátszás vádjával börtönbe vetették Perényit és csak az egri vár átadásának fejében engedték el nem sokkal 1548-ban bekövetkezett halála előtt. Birtokait, köztük Dédes várát fia, Perényi Gábor országbíró örökölte, akinek felesége Guthi Országh Ilona volt, annak az Országh Kristóf országbírónak a testvére, aki Sirok várát megerősítette.

A vár török ostroma és pusztulása

1567. április 1-jén Hasszán temesvári pasa – János Zsigmond megsegítésére – 5000 fős seregével vonult Dédes vára ellen, az ostrom történetét Istvánffy Miklós kortárs történetíró leírásából ismerjük. A várat védő Perényi csapatok fővezére, Kávássy László az ostrom kezdetén súlyos betegség miatt váratlanul meghalt, a védők ekkor a vitézségéről ismert környékbeli birtokost, Bárius Istvánt választották meg vezérüknek. A magyar katonák tizenöt napon keresztül hősiesen ellenálltak a törökök rohamainak, de a vár hosszabb ostromot nem tudott kiállni, védművei arra nem voltak alkalmasak. Bárius István – miután látta, hogy a készletek rohamosan fogynak, valamint egyre kevesebb védő dacol a hatalmas túlerőben lévő ellenséggel – összehordatta a megmaradt puskaport a vár közepén álló torony alá, majd miközben a várvédő katonák egy rejtett alagúton keresztül az éjszaka folyamán titokban elhagyták az erősséget, egy hosszú kanóccal a másnap reggel a várba diadalittasan betörő törökökre robbantotta a falakat. Több mint 400 török katona vesztette életét a robbanásban, ezért bosszúból Hasszán pasa a vár megmaradt részeit is leromboltatta.

to241mkh081a.jpgDédes vára a török korban pusztult el (Kép: http://mek.oszk.hu/01900/01918/html/index173.html)

Dédes várát ezután többé nem építették újjá, mára pedig alig maradt meg néhány faltöredék a kis méretű, de büszke erősségből. Hasszán pasa Dédes várának elfoglalása után a Temesy Mihály által védett Putnokot foglalta el három nap ostromot követően, majd elesett Monoky Mihály vára, Monok és Rákóczi György felsővadászi várkastélya, ahol a védők – miután a törökök rájuk gyújtották a kastélyt – kitörtek és hősi halált haltak. Perényi Gábor Dédes ostromát követően felelősségre akarta vonni Bárius Istvánt a vár elhagyása és elpusztítása miatt, de a bírák végül elfogadták Bárius azon védekezését, hogy kényszerhelyzetben lett a vár parancsnoka, melynek megtartására nem esküdött fel, így a várkapitányt végül felmentették. Még abban az évben, 1567 júniusában örökös nélkül távozott az élők sorából Perényi Gábor, Habsburg Miksa császár pedig a dédesi várbirtokot Erdőhegyi Boldizsárnak adományozta, amely később az Orlay, majd a rokon Serényi családé lett.

Dédes vára napjainkban

Dédes várának pontos alaprajzát és kiterjedését csak ásatással lehetne meghatározni, azonban az erősségen a XX. század közepén végzett minimális állagmegóváson túl érdemi munkát nem végeztek, így egyre reménytelenebbül dacol az idő múlásával és a természettel. A még látható maradványok alapján a vár egy kelet-nyugati irányú gerinc mentén, körülbelül 120 méter hosszan helyezkedett el, a déli legszélesebb része 20 méter, míg az északi végén alig 5 méterre szűkült össze.

alaprajz.jpgDédes várának alaprajza

Az ösvényen délkeleti irányból közelítettük meg a romokat, de még mielőtt a vár maradványaira bukkantunk volna, megálltunk egy kicsit gyönyörködni a tájban. Délre a Kisvár sziklafalai látszottak, kelet felé a Bükk erdővel borított hegyvonulatai zöldelltek, míg északi irányba messzire el lehetett látni az Északi-Bükk vidékére.

20170930_131240.jpgDélre a Kisvár sziklái látszottak

20170930_131151_richtone_hdr.jpgKelet felé a Bükk erdővel borított hegyvonulatai zöldelltek

20170930_134321.jpgKilátás észak felé

Tovább haladva nyugat felé először egy 4–5 méter magas jó állagú falrészletre bukkantunk, ami már az egykori vár jelenlétére utalt.

20170930_131341.jpgA délkeleti falsarok

Az erősség délkeleti falsarkától – mely egy vastag falú épület falmaradványa lehet – tovább haladtunk a fák között, mígnem a vár területének nyugati végén egy körülbelül 4 méter magas L alakú armírozott falsarok csonkja tűnt fel, ami egy bástya, vagy torony maradványa lehet.

20170930_131505.jpgA vár nyugati végén található falsarok

A falcsonktól keletre, a bokrokkal benőtt mélyebb fekvésű helyen egy téglafalazatú, betemetődött ciszterna nyomai látszanak.

20170930_131455.jpgA ciszterna maradványai

Az L alakú nyugati falsarok romjain az Ózdi Kohász Sport Egyesület Természetjáró Szakosztálya 1967-ben emléktáblát helyezett el, amely a vár pusztulásának 400. évfordulójának állított emléket.

dedes147.jpgAz 1967-ben kihelyezett emléktábla (Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/162-Dedestapolcsany-Dedes/)

2008-ban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a nyugati falsarok maradványait korláttal vette körül mivel az balesetveszélyessé vált, a leginkább omló falrészt fenyőrudakkal próbálták megtámasztani, azonban 2009-ben a fal több része leomlott, így eltűnt a korábban látható ablaknyílás is.

dedesvar10.jpgEzen a falszakaszon történt az omlás

(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/162-Dedestapolcsany-Dedes/)

Látogatásunkkor már az emléktáblát se láttam a romokon, az elmúlt években az is eltűnhetett. A falsaroknál egy rövid pihenőt tartottunk, és megpróbáltuk magunk elé képzelni az egykori erősséget, amihez Csikász Lajos Éjszín liliomok című könyvét hívtam segítségül:

„Mintha egy játékos kedvű óriás odavágta volna a süvegét, úgy szökött az égnek a várhegy meredek, kúp alakú oldala. Csak becsülni tudtam a magasságát, de legalább százölnyire rúgott. Fent a tetején erős falak, bástyák és több torony uralta fenyegetően a környéket. A falak védelmében magasabb, talán két- vagy háromszintes épületek álltak. A tornyok és a szögletes sarokbástyák tetejét zöld zsindelytető fedte, ugyanez a szín jelent meg a falak tetején futó fedett gyilokjárókon és a föléjük magasodó építmények tetőszerkezetén is.(…) Az ösvény, amelyen eredetileg érkeztünk, a várhegy keleti oldalához érkezett, de aztán dél felé továbbfutva megkerülte a Kisvárat és eltűnt a szemünk elől. Nem is csodáltam, itt a keleti oldalon a magaslat olyan meredek, néhány helyen teljesen függőleges volt, hogy csak az ég madarai tudták volna legyőzni, emberfia semmi esetre sem. Észak felé kerültük az irtás szélét, a kép semmit sem változott, talán csak kissé lett kevésbé vad az emelkedő, de még mindig megmászhatatlannak tűnt. (…) A védőknek egy szál embert sem kell a keleti és északi falakra állítaniuk, az egész őrség egy helyre összpontosíthatja az erejét. Továbbléptettünk, minden porcikámban éreztem a várból sugárzó erőt. (…) Lassan feltárult előttünk az erődítmény nyugati oldala, és végre azt láttam, amiben már az első perctől fogva reménykedtem. A várhegy nyugati lejtője határozottan barátságosnak tűnt, főleg az előző vad meredekekhez képest. A Kisvárat megkerülő út itt enyhe kanyarokkal gyűrte le a magaslatot és tűnt el a várkapu alatt. (…) Nagyjából már az észak-déli irányban elnyúló erősség alakját is el tudtam képzelni. Úgy becsültem, mintegy harminc öl hosszú, az északi, elkeskenyedő csúcsnál talán csak háromölnyi széles, ám a déli végén vagy tízölnyire bővül. Hosszú és keskeny építmény volt, amelynek a szelídebb nyugati és déli lejtők felé néző legalább négy-öt öles falait jól megerősítették, és a délnyugati sarokbástya közelében nyíló kapu fölé még egy lőrésekkel ellátott tornyot is emeltek. A fedett és deszka mellvédes gyilokjárók óvták a védőket az ellenség nyilaitól, így azok egy karcolás nélkül vérbe boríthatták a hegyoldalakat.”

/Csikász Lajos: Éjszín liliomok 75-77. oldal/

20170930_131543.jpgA nyugati falsaroknál egy rövid pihenőt tartottunk

A fák között indultunk vissza keleti irányba, a talajt figyelve végig tudtuk követni a 2 méter vastag, egyenes északi fal nyomait, mely 85 méter hosszan vezet keleti, majd északkeleti irányba, egészen az északkeleti sziklasarokig.

20170930_133411.jpgVisszafele az északi falat követtük, melyet még ki lehet venni a növények között

Az északi faltól északra, körülbelül 15 méterrel lejjebb egy mesterségesen kialakított terasz és annak pereme található, ahova az északi fal jelentős omladéka zúdult le az évszázadok során, köztük volt egy íves homokkőből faragott ívelt hasábos keretkő, amely talán egy kapu része lehetett. Előfordulhat, hogy ezen a teraszon a középkorban egy alsóvárat alakítottak ki, mivel a várba eredetileg felvezető út – amely még most is felismerhető – a hegy délnyugati aljából a hegyoldalban észak felé haladva észak-északkeleten érhette el a teraszt.

Vásárhely-kő kilátóhely

Rövidesen visszaértünk a két hegy közötti nyeregbe, de még nem indultunk vissza Mályinka felé, hanem a kék rom jelzést (L) követve, a Dédesi-Kisvár mellett is elhaladva, dél felé tettünk egy kis kitérőt. A Kisvár szikláitól 700 méterre, a dédesi várromtól pedig 1.3 kilométerre, délre a Vásárhely-kő sziklakiszögellésétől nyugati irányba nyílik gyönyörű kilátás.

20170930_140701_richtone_hdr.jpgKilátás a Vásárhely-kőtől nyugati irányba

A kilátóhelyet a kék rom jelzésről letérve, a kék háromszög jelzést követve találtuk meg egy rövid szakasz megtétele után. Itt is tartottunk egy rövid pihenőt, miközben északra, nyugatra és délre is messzire elláthattunk.

20170930_140656_richtone_hdr.jpgÉszaki felé...

20170930_140705_richtone_hdr.jpg... és dél felé

Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű őskori földvára

Visszatérve a kék rom jelzésre, tovább haladtunk dél felé a Verebec-nyeregben, míg a kilátóhelytől 1.2 kilométerre a következő kiírást találtuk: Verebec-vár. Ez az őskori vár, melyet Verepce-tetőnek is neveznek 123 hektáros területet foglalt magába. Az észak-déli irányú gerincen elhelyezkedő vár északi végén található a meredek oldalú, kúp alakú Dédesi-Vár-hegy – melyen a középkori dédesi vár romjai találhatók –, amit északnyugatról kettős sánc erősített. A gerinc közepén a Dédesi-Kisvár sziklás csúcsa emelkedik, ettől délre a Vásárhely-parlag nevű hosszan elnyúló, lapos hegyhát következik, amelynek területéről vulkáni kőanyagból kiképzett őrlőkő darabok kerültek el.

verepce-teto.jpgA Verepce-tető őskori erődítménye

Az őskori vár déli végében a 646 méter magas Verepce-bérc (vagy Verebce-bérc) nevű orom áll, ahonnan 2003-ban vasbucák, 2004-ben pedig 5 db vasbalta került elő. A bérc alatt, attól délre a nyeregben, a Verepce-lápán (régi nevén Vaskapu) két árok, közöttük egy sánc zárja le a földvárat. Az erődített terület hossza több mint 2000 méter, míg szélessége váltakozó, a Vásárhely-parlag vonalában a legnagyobb, ott 870 méter. A hegytető nyugati, viszonylag lankás lejtőjén (Pados) sok mesterségesen kiképzett, kisebb-nagyobb terasz, őskori lakósík húzódik egymás alatt, több száz méter hosszan. A legalsó terasz egyben a telep nyugati szélét jelenti, alacsony sánccal. A keleti hegyoldal sokkal meredekebb, itt is teraszok sorakoznak egymás alatt, de ezek rövidebbek. A felszínen található cserepek a késő bronzkorból, a pilinyi és az ezt követő Kyjatice-kultúra idejéből származnak. Az erődítést nagy valószínűséggel a Kyjatice-kultúra időszakában létesítették, de a leletek kora-vaskori és kelta-kori használatára is utalnak. Miután nagyjából végigjártuk az őskori földvár belső területét, visszatértünk a Kisvárhoz, ahonnan megkezdtük az ereszkedést a Vár-völgybe, majd a Kéktúra jelzését követve 16 óra után értünk vissza Mályinkára kellemesen elfáradva. Írásomat a méltatlanul elfeledett, azonban napjainkban ismét felfedezett, fiatalon – mindössze 37 évesen – elhunyt nagyszerű író, Karczag György soraival zárom:

„A Bükkben vagyok, a Dédes-hegyen, hajdani vár romjai alatt. Odalent szűk völgy, körben hegyek. Patak is folyik lent, vize a kulacsomban. Fölöttem a megveresedett égből feketén szakad ki az egykori erősség fala, körülötte ott zúg a Fátrából előtámadt szél... Nappal a rom is szelíd, fehéres-okkersárga színű, de alkonyattól hajnalig, amikor a múlt uralma kezdődik, félelmetes. Öt éve már, hogy minden esztendőben néhány hetet, olykor egész hónapot a Bükkben töltök. Igyekszem megismerni, múlt századaiba merülni. (...) Bárhol jártam, mindig Dédesre tértem vissza. Vonzott a több lépcsős, meredek kettős hegy, átellenben a Kisvárheggyel. Hegynek elég hegy, de várnak nyoma sincs ott. Dédes erődje omlás áldozata lett. Maradványait fiatal fák rejtik az oldalban. Elképzelem bástyákkal, kapukkal, hasas toronnyal, parádés hadinéppel. Ákos nemzettség alatt volt első virágzása. Mondják, Ernye bán építtette, akárcsak Diósgyőrt, bár az alapkövek korábbról valóak. A pusztulás után egy ideig martalócfészek volt, Zsigmond korában a Rozgonyiaké lett. Utolsó szép napok akkor jártak fölötte. A történelem később nemigen említi. Csoda, hogy ennyit is meghagytak belőle a századok. Szenvedtek, törtek, de megálltak. Árnyékukban homályos alakok formálódtak képpé. Itt láttam álmomban Ernye bán alakját. A legenda úgy tartja, ahogy az alkony elérkezik, feltűnik fekete lován, az viszi páncélos urát időn és téren át.”

/Karczag György: Zúgó nyilak 7-8. oldal/

Dédes váráról, valamint a kirándulásunkról további képek találhatók a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist

Aki további várakra kíváncsi, az látogassa meg a Magyarország várai nevű Facebook oldalt, ahol rengeteg információval, képpel, videóval és érdekességgel gazdagodhat. A mályinkai szíves vendéglátásért külön köszönet Nikinek és Norbinak!

Források és ajánlott oldalak:

http://varak.elte.hu/111veglegesvar/alaplap.php

https://www.turautak.com/cikkek/varak--romok/varak--varromok/dedesi-varrom.html

http://elmenyekvolgye.hu/varak/19-dedesi-varhegy-es-varrom

http://www.kektura.hu/okt23.html

Csikász Lajos: Éjszín liliomok (Gold Book, 2015)

Karczag György: Zúgó nyilak (Porta Historica kiadó, 2015)

Bónizs Róbert: A kőfaragó (Gold Book, 2014)

A bejegyzés trackback címe:

https://studhist.blog.hu/api/trackback/id/tr2214157981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kinai cuccok blog · http://kinaicuccok.blog.hu 2018.08.06. 08:22:42

Ez nagyon jó volt, köszi!
Nem ismertem eddig a blogod, de örülök, hogy rátaláltam!

"mindössze körülbelül 0,5 m² felületű alaktalan falazatát"
Itt nem tudom mit akartál írni.