A simontornyai vár megtekintése után nem kellett sokat utaznunk a következő látnivalóig, ugyanis Ozora, azon belül pedig Ozorai Pipo várkastélya is a Sió mentén található, mindössze tizennégy kilométerre Simontornyától. A településre beérve áthaladtam a Sió vize felett, majd a Hunyadi utca elején parkoltam le a kocsival, ahonnan már csak néhány méterre húzódtak a vár külső falai.
Ozorai Pipo várkastélya 2018 őszén
A külső várfal és a Szent István király templom között – ahol valamikor a Sió vizével feltöltött várárok húzódott – indultunk el a vár bejárata felé, útközben egy pillantást vetettünk a templomépület belső terére is.
A Szent István király templom belseje
Ozora a középkorban
A középkori település kezdetei nem ismertek, de valószínű, hogy az első ismert birtokosa, a magát Ozoráról elnevező Ambrus udvarháza az Árpád-kor végén a mai faluközpontban állt. Minden bizonnyal ekkor épült fel felette, a mai Kálvária-domb északnyugati végén az a kisméretű erősség is, amelyből ma már csak egy körbefutó mély árok látható. Ozorai Ambrus leszármazottai vagyonos középnemesek voltak, akik az Anjou-uralkodók idején szolgálataik fejében számos birtokadományban részesültek.
A település első ismert birtokosa a magát Ozoráról elnevező Ambrus
(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/328-Ozora-Var/)
Ozorai Ambrus dédunokájának, Andrásnak egyetlen gyermekét Borbálát 1399-ben Filippo Scolari vette feleségül, aki királyi engedéllyel megszerezte a család birtokait is. A házaspár székhelyét mindvégig Ozorán tartotta, ezért Pipo előbb hetipiacot, majd országos vásárt eszközölt ki a mezővárossá fejlődő településnek. Az új földesúr a feltehetően ugyancsak Árpád-kori eredetű, Szent Margitról elnevezett plébániatemplomot számos alkalommal támogatta, növelte jövedelmeit, könyvekkel, kelyhekkel és más egyházi felszereléssel látta el. Az épület 1537-ben leégett, a köveit részben a várfalak javításához használták fel, a XVII. század végi források már csak a romjait említik, a helyére a török kor után a ma is látható barokk Szent István plébániatemplom épült.
A barokk Szent István király plébániatemplom a középkori Szent Margit templom helyére épült
Ozorai Pipo, azaz Filippo Scolari élete
Az ozorai vár építtetője, Filippo Scolari – akit a Magyar Királyságban Ozorai Pipo néven említettek – 1369-ben született Firenzében. A régi, de elszegényedett kereskedőcsaládból származó ifjú korán elhagyta hazáját, s előbb egy budai olasz kereskedő inasaként dolgozott, majd a Kanizsaiak szolgálatába lépve, a főúri család simontornyai várnagya lett. Így ismerhette meg a szomszédos Ozorai-birtok örökösnőjét, Borbálát – Ozorai András lányát és örökösét – akit 1399-ben vett feleségül. Előbb Kanizsai János esztergomi érsek, majd hamarosan az uralkodó, Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) figyelmét is felkeltette, aki kiemelkedő képességeit felismerve jelentős szerephez juttatta az ország pénzügyi igazgatásában. Előbb a körmöcbányai kamara vezetését bízta rá, majd a sókamarák ispánjának nevezte ki.
Filippo Scolari
Hűségesen kitartott uralkodója mellett az 1403. évi főúri felkelés során, aki őt ezután legbizalmasabb hívei közé fogadta és az ország sorsát irányító bárók sorába emelte. 1404-ben rábízta a temesi ispánságot, s így haláláig a hét vármegyéből álló délkeleti országrész kormányzójaként királyi várak tucatját, falvak és mezővárosok sorát uralta. Fő feladata a déli határvidék védelme volt az előrenyomuló oszmánokkal szemben, nevéhez fűződik a Szörény és Haram közötti aldunai végvárláncolat kiépítése. Az uralkodó legeredményesebb hadvezéreként több hadjáratot vezetett Boszniába, Szerbiába és Havasalföldre, számos alkalommal aratott győzelmet a törökök felett. Ezen küzdelmek idején kezdte meg végvidéki szolgálatait az ifjú Hunyadi János, mint Ozorai Pipo hadapródja. Pipo 1411/12-ben a királyi seregek élén harcolt Fiaulban Velence ellen is. Tagja lett a király támogatóinak körét magába foglaló Sárkány lovagrendnek, s amikor 1410-ben Kapy Andrással együtt a királya képviseletében hatalmas kísérettel XXIII. János pápánál Itáliában járt, szülővárosa megkülönböztetett tisztelettel fogadta. Jelentős magánvagyonra ugyanakkor nem tett szert, birtokainak központja és rezidenciájának helye mindvégig a virágzó mezővárossá fejlesztett Ozora maradt, ahol várkastélyt építtetett.
A várkastélyt Ozorai Pipo építtette a XV. század elején
Ozorai Pipo 1418-ban engedélyt szerzett V. Márton pápától egy ferences kolostor alapítására, mely 1423-ban már bizonyára állt is a település szélén, egy délnyugatra nyíló völgy szájában. Néhány további tolnai és egy temesi uradalom mellett 1409-ben kapta meg a sárvári várat, melyet később Simontornya erősségével cserélt el. 1424-ben még az ozorai Szent Margit plébániatemplomba kívánt temetkezni, 1425-ben azonban különös királyi kegyként lehetőséget kapott arra, hogy a székesfehérvári Szűz Mária bazilika délnyugati tornyában – a magyar uralkodók maradványainak közelében – alakíttassa ki sírkápolnáját. Az 1426. december 27-én Lippán bekövetkezett halála után ott is helyezték végső nyugalomra.
Ozorai Pipo várának építése
Filippo Scolari – fivérével, Matteoval együtt – 1416-ban kapott engedélyt az akkor éppen a Francia királyságban tartózkodó Zsigmond királytól, hogy Ozorán vagy valamelyik más birtokán kőből vagy fából várat, erősséget vagy kastélyt emeltethessen. Kérdéses, hogy ekkor már zajlott-e, vagy csak ezután indult meg az építkezés, az azonban valószínű, hogy amikor az uralkodó 1423-ban kedvelt hívénél Ozorán járt, már készen lehetett a gótikus épület.
1423-ra már minden bizonnyal felépült a gótikus épület
(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/328-Ozora-Var/)
Maga a vár ura egyébként csak ritkán tartózkodhatott itt, idejének többségét a királyi udvarban és a csatatereken töltötte. A családi tűzhelyet így felesége, Borbála őrizte, mint ezt a várkastélyban 1426-ban megforduló Rinaldo degli Albizzi firenzei követtől is tudjuk. A vár összes ismert kőfaragványa – a kapu, az ablakok és ajtók keretezése, a folyosópillérek tagozatai és az erkélyekhez köthető kőelemek – megtalálható a Zsigmond-kor más épületeinél is, különösen a budai királyi palotában.
Ozorai Pipo rezidenciája
A középkori plébániatemplom mellett emelkedő domboldalon jelentős földmunkával alakították ki a terepet a szabályos alaprajzú, árokkal övezett várépítmény számára. Úgy a négyzetes, belsőudvaros palotaépület, mint az azt övező, sarkain kerek tornyokkal ellátott várfal kő alapozáson téglából épült.
A négyzetes, belsőudvaros palotaépület, valamint a külső várfal kő alapozáson téglából épült
(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/328-Ozora-Var/)
Az utóbbinak sokszor még a helye sem maradt ránk, így egykori részletei – a tornyok vagy a délnyugati kapuépítmény formája – már ismeretlen előttünk. A délnyugati kapu vaskos pillérek tartotta hídon át volt megközelíthető, de hasonló összeköttetés létezett nyugaton a vár és a plébániatemplom között is. Az egyemeletes palotaépület nem rendelkezett toronnyal, bejárata északnyugaton nyílt, kőkeretének számos eleme későbbi falazatokból került kibontásra és visszaépítésre.
A palotaépület egykori bejárata a kép jobb szélén látható
Az építmény külső megjelenését az emelet nagy, keresztosztású gótikus ablakai és különböző erkélyépítmények határozták meg, ezek az egykori belső térelrendezést tükrözték vissza, szabályos homlokzatkiépítésről így nem beszélhetünk.
Az építmény külső megjelenését az emelet nagy, keresztosztású gótikus ablakai és különböző erkélyépítmények határozták meg
(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/328-Ozora-Var/)
Az egyes helyiségeket kőborda nélküli kereszt- és dongaboltozatok fedték, melyeknek csupán töredéke maradt ránk. A keleti pincék, a kívülről csak magasan ülő kis ablakokkal megvilágított földszinti terek alárendelt, kiszolgáló funkciót – konyha, raktárak – töltöttek be. A várúr és családja lakosztályai az emeleten kaptak helyet, ahol két nagyterem is elhelyezkedett, közülük a nyugatra esőhöz egy konzolokon – vörösmárvány pilléreken – nyugvó oszlopok tartotta boltozatsorral fedett erkélyfolyosó csatlakozott. A keleti teremből egy részben faszerkezetű, festett mintás ülőfülkékkel rendelkező erkélyre lehetett kilépni. Mellette helyezkedett el az egykor Szent Fülöp és Borbála tiszteletére szentelt várkápolna szentélyét magába foglaló zárterkély. Belsejében szenteket – köztük Szent László magyar királyt – ábrázoló falképrészleteket őrzött meg az újkori elfalazás. A téglával burkolt, középen kúttal ellátott belső udvaron egy nyolcszögű kőpillérek hordozta jellegzetes gótikus folyosó futott körbe, melynek formája mellvédfalának feltárt alapozásai és az előkerült kőfaragványok alapján határozható meg. Magasságát az udvari falakban megmaradt konzolok adják meg, egykori emeleti része nem ismert.
Az ozorai vár a Héderváriak és Török Bálint birtokában
Ozorai Pipo után nem maradt fiú utód, a király azonban engedélyezte özvegyének, hogy élete végéig megtarthassa a várat a hozzá tartozó birtokokkal. Borbála mindezeket 1438-ban végrendeletével Hédervári Lőrinc nádorra hagyta, aki hamarosan a szomszédos Tamási várát és uradalmát is megszerezte. 1491-ben Habsburg Miksa sereggel nyomult be a Dunántúlra, hogy Jagelló Ulászlóval szemben kísérletet tegyen a magyar trón megszerzésére. Ekkor egy időre Ozora is kezébe került, a vár ura, Hédervári Miklós és családja is fogságba esett, de komolyabb ostromra nem került sor. 1495-ben a várkastélyban tartotta esküvőjét Hédervári Imre lánya, Borbála, az egri vajdával, Drágfi Bertalannal. A család utolsó férfitagja, Hédervári Ferenc az 1500-as évek elején még zálogba volt kénytelen adni az uradalmat, de hamarosan új építkezéseket végeztetett a várban. Az ismert kőelemek alapján az udvar földszinti gótikus folyosójára egy oszlopok tartotta, bábos korláttal ellátott emeleti árkádsort emeltek. Ugyanakkor elbontották az északnyugati homlokzat erkélyépítményét, s egykori kijáratának helyére reneszánsz ablak került, az emeleti boltozatokat pedig néhány esetben díszes famennyezetek váltották fel.
Az Ozorai vár a XVI. század elején reneszánsz rezidenciává vált
(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/328-Ozora-Var/)
A vár a XVI. század elején vált reneszánsz rezidenciává, ahol az építtető főúr 1531-ben bekövetkezett haláláig sűrűn tartózkodott, azt követően is, hogy Nándorfehérvár 1521. augusztus 29-ei török kézre kerülése miatt – mely várat Hédervári Ferencnek, mint nándorfehérvári bánnak kellett volna megvédenie – Hédervárit II. Lajos király (1516-1526) mint a végvárak árulóját hűtlennek nyilvánította, fej- és jószágvesztésre ítélte, és birtokait eladományozta. A mohácsi csatát követően Szapolyai János király (1526-1540) 1526. november 27-én kelt oklevelében Ozora és Tamási várakat, uradalmaikkal együtt Héderváry Ferencné Csáky Borbálának adományozta, mely adományba a székesfehérvári konvent be is vezette. Az 1531-ben meghalt Hédervári Ferenc özvegyétől 1537-ben Török Bálint foglalta el a várat, aki ekkor az ország talán legnagyobb hatalmú és leggazdagabb birtokosaként csak ritkán fordult meg Ozorán.
1537-ben enyingi Török Bálint foglalta el az ozorai várat
Miután Buda 1541-es elfoglalását követően Szulejmán szultán Török Bálintot fogságba vetette, 1544-ben csak egy Székesfehérvár ellen indított keresztény támadás akadályozta meg, hogy Ozora vára török kézre kerüljön, melynek külső falai ekkor már nagyrészt romokban hevertek. Szulejmán szultán 1543. évi hadjárata során elfoglalta többek között Siklós, Pécs és Székesfehérvár várait, így Ozora az egyre jobban terjeszkedő török hódoltság határára került.
Az ozorai vár a török korban
Az oszmán hadak Simontornyával, Tamásival és Döbröközzel egy időben, 1545-ben szállták meg az ozorai várat, más források szerint ezek a várak már 1543 őszén török kézre kerültek.
Ozora a simontornyai szandzsák része lett
(Kép: http://www.csatolna.hu/hu/tolnamegye/muemlek/varak.shtml)
Az ostrom nélkül kezükbe került erősségbe a törökök 106 gyalogos katonát helyeztek el, majd a későbbiekben az őrség néhány tüzérrel is kiegészült. A foglalást megelőző 1537-es és 1544-es ostromok után a törökök romos állapotban vették birtokba az erősséget, a folyamatos pusztulás pedig nyomon követhető a további évtizedekben is. Megkezdődött a főúri rezidencia palánkvárrá történő átalakítása, közvetlenül a vár épülete mellett, illetve a megrongálódott várfal külső oldalán az oszmánok többsoros palánkot emeltek. A várkastély épületének alsó szintjét raktározásra használták, az élet valódi színtere az épület és a várfal közötti szoros volt, ahol falusias jellegű katonatelep alakult ki, a palota épületéből származó, másodlagosan felhasznált kövekből és téglákból épített, illetve faszerkezetű házakkal, többszörösen megújított szabadtéri tüzelőhelyekkel, kemence-telepekkel és vermekkel.
A várkastély a törökök kiűzését követően
A várat a Buda felszabadítása után délre vonuló keresztény seregek 1686-ban foglalták vissza. Egy 1688-ban született leírás szerint a négyszögű palotának csak három oldala állt, a délnyugati szárnyat az ágyúgolyók félig ledöntötték. Az oszmán uralom után, a XVII. század végén az Esterházy-család szerezte meg Ozorát, Esterházy Pál nádort 1702-ben iktatták be Tolna megyei birtokaiba. Az 1715-ben mezővárosi kiváltságokat nyert település a család hercegi ágának dél-dunántúli birtokait irányító kerületi felügyelőség központja lett. A várépület még használható maradványait először csak magtárnak tervezték kiépíteni, de végül 1729 és 1733 között egy olyan kastélyt alakítottak ki belőle, amelyben már az uradalmi központ hivatalai, tisztségviselőinek lakásai és a börtön is helyet kaptak. Az építkezések során a középkori falak felhasználásával egy U alaprajzú, kétemeletes, nyeregtetős barokk épületet emeltek.
A XVIII. században a várkastélyt jelentősen átalakították
(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/328-Ozora-Var/)
Az egykori délnyugati szárnyból csak a földszint épült újjá, kőkeretes kapuzattal, az udvar három oldalán az első emelet magasságában fából ácsolt, fűrészelt díszű deszkamellvéddel ellátott függőfolyosó futott körbe. A belső terek a földszinten és az első emeleten fiókos dongaboltozatot kaptak, a kastély környékét pedig parkosították. A délnyugati szárny 1772-ben épült ki a többivel azonos magasságra, udvari homlokzata előtt íves árkáddal. Ezt követően hamarosan kiköltöztek az épületből a hivatalnokok, s szinte az összes osztófal és boltozat bontása után egy háromszintes, hatalmas magtárrá alakult át az egykori főúri rezidencia. Ekkor már csak a porkoláb lakott a pincebörtön felett, az uradalmi pénztár használt néhány szobát, földszintjét is gyapjú és dohány tárolására használták. A magtárszinteken még az 1970-es években is gabonát tároltak, s a délnyugati szárny és a földszint helyiségeinek sorsa is csak annyiban változott a II. világháborút követő államosítás után, hogy a magyarországi kastélyok többségének sorsát osztva, volt bennük lakás, iroda, tanterem és tornaterem.
A várkastély régészeti ásatása
A vár 1981 és 1992 között folyamatosan, majd azt követően több kisebb szakaszban végzett, teljességre törekvő régészeti kutatásnak kettős célja volt. Egyrészt a középkori és a barokk épület értékeinek, elpusztult – földbe került vagy elfalazott – részleteinek feltárásával és kibontásával előkészíteni a helyreállító munkát, másrészt tudományos szempontok is vezették a kutatókat. A Feld István vezette régészeti kutatások kezdetén a négyszögű magtárépület környezetében és belső udvarán alig látszottak már nyomai az elbontott korábbi építményeknek.
A várkastély alaprajza (Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/328-Ozora-Var/)
A feltárások eredményeképpen kibontakozott a sokszor már az alapozásig elbontott saroktornyos külső fal vonala, valamint a délnyugati várkapu maradványai. A XVI-XVIII. században feltöltött várárokban előkerültek a bejáratként szolgáló délnyugati és a plébániatemplomhoz vezető északnyugati hídpillérek. Az ásatások hatalmas mennyiségű leletanyagot hoztak a felszínre: gótikus és reneszánsz kőfaragványokat, középkori kályhacsempéket, a török hódoltság korából származó cserépedények töredékeit.
A palotaépület helyreállítása csak 2002-ben fejeződött be
A palotaépület 1980-as években megkezdett helyreállítása csak 2002-ben fejeződött be Sedlmayr János építész tervei alapján, aki a várkastély szinte összes korszakát bemutató megoldás mellett döntött. 2015-ben a kerek saroktornyok és az azokat összekötő külső falak betonból, téglaburkolattal kerültek visszaépítésre.
Ezen a légi felvételen a külső falak és tornyok még nincsenek visszaépítve
(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/328-Ozora-Var/)
A várkastélyt délnyugati irányból közelítettük meg egy hídon keresztül, mely az egykori várárok felett ívelt át. A középkorban a várkastélyba annak külső kerítőfalán, szintén a délnyugati oldalon lehetett bejutni.
A várkastélyt délnyugati irányból közelítettük meg egy hídon keresztül
A várfal előtt ezen a részen is árok húzódott, melyen át egy fahíd vezetett a délnyugati kaputoronyhoz – melynek alapfalai a várfal belső oldalán előkerültek –, ami előtt farkasverem nehezítette a bejutást. Ennek U alakú falazott maradványai maradtak fenn, mely bizonyítja, hogy a híd kapu előtti szakaszát a kaputoronyból fel lehetett húzni. A külső kapu helyén belépve a külső fal és a palotaépület közötti várudvarra jutottunk, mely a középkorban a mindennapi élet helyszíne volt: itt éltek az állatok, itt dolgoztak a kézművesek és itt tárolták a szénát és a tűzifát. Békeidőben a várudvaron gyakorolták a fegyverforgatást a katonák és a várúr is.
A palotaépület bejárata a délnyugati oldalon található
Mielőtt még beléptünk volna a palotaépületbe – melynek kapuja egykor az északnyugati oldalon nyílt, míg napjainkban a délnyugati homlokzaton található a bejárat – körbesétáltuk a palotát a külső kerítőfal mentén. A középkori várkastélyok körül a védelmi szempontok és a terepadottságok miatt nem volt mód kert létesítésére, ám a palotán belül, a várúrnő ablaka alatt díszes kiskertet alakítottak ki. Elrendezését az egyszerű mértani rend uralta, szabályos ágyásaiban fűszer-, illat- és gyógynövényeket neveltek. A palotaszárny északkeleti oldalán egy nagyobb és egy kisebb erkély látható, míg a várdomb északkeleti lejtőjén szőlős és levendulás kapott helyet.
Kiugró erkélyek a palota északkeleti oldalán
A középkorban a várlejtőn túli uradalomban termelték meg a vár életét biztosító terményeket, a levendulát kolostorkertben kezdték termeszteni, később az a hiedelem terjedt el, hogy megvéd a pestistől és a kolerától.
Szőlő és levendula a várdomb oldalán
A várkastély északnyugati oldalánál megérkeztünk ahhoz a helyhez, ahonnan a templomhoz vezető híd állt, ugyanis a középkorban a gótikus palotát az északnyugati oldalán álló szintén középkori Szent Margit plébániatemplommal egy zömök pilléreken álló gyaloghíd kötötte össze, melyet a várárokban megtalált négy pillér tartotta.
A barokk templom helyén álló középkori templomot egy híd kötötte össze a külső várfallal
Miután körbesétáltuk a palotát, beléptünk a növényekkel körbefuttatott belső palotaudvarra és megvásároltuk a belépőjegyeket (az árakat itt lehet megnézni).
A hangulatos palotaudvar
Napjainkban a várkastély élményházként működik, ahol az emeleti termeket kizárólag tárlatvezetéssel lehet látogatni, ami 35-40 percig tart.
A palotaudvarra vezető bejárat az emeletről nézve
A vezetés a hangulatos palotaudvarról – melynek közepén található a várkastély ciszternája – indult, először a földszinten álló reneszánsz konyhát tekintettük meg, majd felsétáltunk az emeletre, ahol szépen berendezett, díszes termek követték egymást.
Reneszánsz konyha a földszinten
Megnéztük Ozorai Pipo hitvesének, Borbálának a hálószobáját, majd a fegyverterembe mentünk át, amelynek falát számos vadtrófea díszíti.
Ozorai Borbála hálószobája
A teremben Zsigmond király híres lovagjának rekonstruált páncélzata is megcsodálható egy életnagyságú lovas katonán, körülötte egyedi fegyvermásolatok és a falon függő zászlók alkotják a terem berendezését.
A fegyverterem
A fegyverteremből a várkastély felszentelt kápolnájába érkeztünk, melynek kibontott falán freskótöredékek kerültek a napvilágra, valamint itt őrzik Szent György csontereklyéjét.
A várkápolna
A várkápolnából a díszes, kandallós, reneszánsz trónterembe jutottunk, melynek falát többek között – címerpajzsok és trófeák mellett – egy Ozorai Pipot ábrázoló festmény díszíti.
A reneszánsz trónterem
A reneszánsz tróntermet egy széles ajtó választja el a reneszánsz ebédlőtől, melynek sarkában egy preparált medve állt.
A reneszánsz ebédlő
A kastély további termei már nem a középkort, hanem a barokk korszakot idézik, a reneszánsz ebédlő után egy XVII. századi főúri konyhába, majd egy barokk szobába vezetett az út, végül egy szobrokkal körberakott, nagyméretű előadóteremben ért véget a vezetés.
A XVII. századi főúri konyha
Berendezett főúri szoba
Az előadóterem
Az emeletről visszatértünk a palotaudvarra, ahonnan egy lépcsőn lementünk a pincehelyiségekbe. Az egyik nagy teremben a hosszú faasztal túlsó végén egy hátsó lábain álló jegesmedve nézett velünk szembe, míg a pinceszint további helyiségeiben a vártörténeti kiállítás várja a látogatókat, ahol meg lehet ismerkedni Ozora történetével a középkortól napjainkig.
Nagy terem a pincében
Továbbá bemutatásra kerülnek az ásatások során előkerült eredeti régészeti leletek, a végén pedig egy 3D filmvetítés teszi teljessé az élményt.
Az ásatások során előkerült eredeti régészeti leleteket is meg lehet nézni a vártörténeti kiállításon
A kiállítás megtekintése után felsétáltunk a palotaudvarra, majd elhagytuk a várkastély épületét, ahol nagyon tartalmas másfél órát sikerült eltöltenünk. Mindenképpen ajánlom azoknak, akik Tolna megyében járnak, és van egy kis szabadidejük Ozora és Simontornya várainak felkeresését, hiszen a két épület egymás közelében található és egy délelőtt folyamán kényelmesen be lehet járni a termeiket.
Ozorai Pipo várkastélyáról további képek találhatók a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist/
Végül két videó a várkastélyról:
Források és ajánlott oldalak:
http://www.ozoraivarkastely.hu/
https://varak.hu/latnivalo/index/328-Ozora-Var/
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1426_december_27_ozorai_pipo_halala/