Historia est magistra vitae

Kirándulás a történelembe

A budavári Magyar Királyi Lovarda története és rekonstrukciója

A Lovarda újjáépítése egy szobrász szemével

2020. április 21. - Egri Gábor

Buda várának történetéről négy írásom is megjelent a Studhist blogon 2018-ban, az utolsóban – amely itt olvasható – a dualizmus kori építkezéseket és a II. világháború pusztításait mutattam be vázlatosan. A dualizmus kori építkezéseknél röviden szóltam a vár Nyugati falszorosában felépített Magyar Királyi Lovardáról, ami a második világháború során megsérült, majd a kommunizmus idején lebontották. Az alábbiakban Soós Esther szobrász írása olvasható, aki az elmúlt években az újjáépülő Lovardán található ornamensek elkészítésében vett részt.

Vázlatos művészettörténeti előzmény

A XIX. és XX. században visszatérő jelenség volt a barokk építészet hatása. A barokkizáló építészet irányzataitól elválasztható az osztrák-magyar monarchiabeli késő historizmus építészetének neobarokkja, mely császári stílusa és tekintélyt demonstráló kisugárzása miatt vált népszerűvé. A XIX. századi Európában szinte minden állam kereste saját stílusát: Franciaországban a francia reneszánsz több korszaka, Angliában inkább a gótika, a Német Császárságban a barokk és romantika vagy a német-reneszánsz vált kiemelkedővé, míg az Osztrák-Magyar Monarchiában a német reneszánsz egyáltalán nem hódított teret magának. Az 1870-es években születtek meg a neobarokk stílus első épületei a Monarchia területén, ezek gyakorlatias célok mentén – polgári házak vagy bérpaloták formájában – váltak népszerűvé. Az 1880-as évekre ebben látták az igazi nemzeti stílust, magasabb piedesztálra emelkedett, hiszen Ferenc Ferdinánd trónörökös kedvence volt. 1889-re a magyar régióban hatalmas mértékben növekedett meg a neobarokk stílus jegyében épült házak aránya főleg a fővárosban, Budapesten.

francia_etterem.jpgA Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula építészek által 1896-ban tervezett Francia étterem neobarokk épülete a Városligetben

(Kép: https://bpkep.fszek.hu/CorvinaWeb?pagesize=60&view=long&sort=0&page=0&perpage=0&action=look&actualsearchset=SELECT%201%20&actualsort=-1&language=&currentpage=result&text0=&index0=&whichform=cclsearchpage&showmenu=&itemOrder=&itemOrderAD=&edocOrder=ROWNUM&edocOrderAD=a&resultview=long&recnum=760147&marcposition=18&ccltext=&resultsize=2&fbclid=IwAR0ognzlj3DhxR0zvMLcNTwDftwN51hHZEelvyh1oIFfgl6itO3TxdhQebg )

A neobarokk építészet célja az volt, hogy a barokk formaelemek újra felhasználásával modernnek számító, vérbeli XIX. századi épületeket hozzanak létre, az iparilag fejlődő világ számára korszerűt, építészetileg kifogástalan alkotásokat emeljen a kor legmodernebb építőanyagaival és a legjobb épületszerkezeteinek felhasználásával, amelyek teljesen új funkcióknak is megfeleltek. Ami döntően határozza meg a neobarokk stílusát az az alaktan, vagyis a homlokzat és a dekoratív belső terekben megjelenő ornamentikák és motívumok, ezek mellett a belül jelentkező rokokó elemek. Tehát ez a stílus nem létezik rokokó tendenciák nélkül. A kor másik főstílusa ebben a régióban a szecesszió, ami XIX. század végén jelent meg. E stílus célja a régi és hagyományos elemektől való elszakadás, ez az építészetben is kellőképp jelentkezett. A történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét kifejező formákat teremtett, bár a korabeli arisztokratikus és kecses jellegzetesség megmaradt. E stílusban főleg a vonalasan kígyózó ornamentika merész burjánzása, ostorcsapásszerűen végződő indák, tehát a szigorú geometriai formák szabályossága helyett a természetes, szabadon mozgó formák lettek favorizálva. A Magyar Királyi Lovarda alaktana és díszítése keveredő: nagyobb mértékben neobarokk, így többnyire ezen stílus jegyében épült, azonban a szecesszió stílusirányzata is erősen hatott az épületre.

granatalma_oldalfali_ornamens1.jpg

granatalma_oldalfali_ornamens2.jpg

granatalma_oldalfali_ornamens3.jpgGránátalma oldalfali ornamens – a szecesszió stílusirányzata is erősen hatott a Lovarda épületére

Ennek sajátossága a nemzeti motívumok megjelenése az ornamentikákban, mint például a virág-díszítések és termések, vagy az indaszerűen ”kacskaringózó” levelek és szárak.

leveles_rozetta1.jpg

leveles_rozetta2.jpg

leveles_rozetta3.jpgLeveles rozetta

Ez a stíluskeveredés avanzsálta az épületet igazán fenségesség, a budavári palotanegyed ékévé, elsősorban arisztokratikus jellege miatt.

A Királyi Palota és a Magyar Királyi Lovarda épületének története

Az újjáépülő Magyar Királyi Lovarda területének története egészen a XVI. századig nyúlik vissza. Amikor Buda 1541-ben török kézre került, a Lovarda épületének területét külön városrésznek tartották, melyet Jeni Mahalle-nek neveztek. Ezen a 30x340 négyzetméteren még külön dzsámi is állt. 1686-ot követően, a budai vár visszafoglalása után szűnt meg a közel-keleti hangulat, innentől a területet Újvilág kertnek hívták. Ezt a területet 1884-ben vágták ketté, mégpedig az Ybl Miklós és később Hauszmann Alajos tervek alapján épülő Magyar Királyi Lovarda épületével és a Budavári Palota krisztinavárosi szárnyával.

hauszmann_alajos.jpgHauszmann Alajos építész

(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hauszmann_Alajos#/media/F%C3%A1jl:Hauszmann_Alajos.jpg)

A budai vár átalakítására sok terv látott napvilágot, a legfőbb indok az építkezésre az volt, hogy a királyi személyzet számára már szűkösnek ígérkezett a palota, illetve Ferenc József kívánta korszerűbbé tenni, részben a közelgő magyar Millennium miatt, így császári kasszából lett finanszírozva. Az uralkodó 1875. január havában engedélyezte az építkezéseket, de időközben a tervek módosításra szorultak, ugyanis 1876-os dunai árvíz után szükségessé vált, hogy az összes épület szintvonala 91,44 centiméterrel feljebb kezdődjön, így a költségvetést 1.362,224 forint 70 koronában állapították meg, a művezetési és ellenőrzési költségekkel együtt. A tervek közt szerepelt, hogy a vár épületét kitoldják, úgynevezett arzenált építenek hozzá, s ezt vezetik el teljesen a Szent György térig. A kezdeti tervek arról szóltak, hogy a várkert alatt bazárokat nyitnak, ellenben Buda e részén nem volt valami elénk a kereskedelmi forgalom, így a bazárok számát korlátozták. Helyükön lejtős feljáratokat emeltek, ekképp az egész környék monumentálissá vált. Ebben a térségben nagy szükség volt a szépülésre a korabeli cikkek és egyéb tájleírások alapján, mivel a házak többsége romos állapotban volt. A királyi palota építkezése 1890. június 2-án kezdődött meg Ybl Miklós tervei alapján. A híres építész azonban 1891. január 22-én elhunyt, ami hatalmas törést okozott a korabeli magyar építészetben. Tervei azonban készen álltak és többnyire azok alapján folytatódtak a munkálatok. 1891. március 3-án Hauszmann Alajost nevezték ki Ybl helyére, aki fokozatosan módosított az eredeti terveken. Ybl Miklós visszafogottabb neobarokkja után Hauszmann grandiózusabb, merészebb, a történeti barokktól erősen eltérő, a szecesszió stílusával keveredő historizáló stílust alkalmazott, amely kisebb felháborodást váltott ki a „konzervatívabb” építészeti szférában. Hauszmann leginkább a belső terekben fejtette ki tervezői képességeit. A budai vár építésével párhuzamosan, 1901 és 1903 közt a Szent György tér ikonikus épülete, a Magyar Királyi Lovarda is felépült.

lovarda1.jpgA budai vár építésével párhuzamosan a Magyar Királyi Lovarda is felépült (Kép: http://fortepan.hu/)

Hauszmann Alajos a tagozatok nagyobb méretű megmozgatásával, a díszítés nagyarányú bővítésével ért el hatalmas volumenű hatást, amelyben a nemes anyagoknak és a társművészeteknek, így a szobrászatnak is legalább akkora szerepe jutott, mint az építészetnek. A korabeli forrásokból kiderül, hogy olasz díszítő-szobrászok és kőfaragók dolgoztak a Lovarda épületén, ami nem csoda, hiszen szakiskolák hiányában a magyar régióban kevesen foglalkoztak a különböző építőipari ágazatokkal, mint például az építészettel, az építészeti üveg tervezésével és gyártásával, vagy a díszítő-szobrászattal, amelyek a korban nagyon felkapott foglalkozások voltak, főleg a frissen egyesült Budapesten, amelyet az egyesülést követően egyből elkezdtek fejleszteni. A legelső kifejezetten építészeti iskola, a Schola Graphidis Budensis volt, ahol díszítő-szobrászatot és szobrászatot is oktattak. Érdekességként említem, hogy anno Mária Terézia császárnő 1777-ben léptette érvénybe tanügyi rendeletét a Ratio Educationis-t, amely értelmében megalapították a legelső főként építészettel foglalkozó iskolát 1778-ban Buda városában, amely később kettévált, így 1883-ban Pestre is települt a mai Kálvin tér környékére. Ez az iskola volt a Schola Graphidis Budensis (ma: Budai Rajziskola, valamint Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium). Az intézmény pesti részlege címert is kapott, illetve később 1890 körül Róth Miksa, a Monarchia egyik legjobb építészeti üveg és mozaik tervezője, mind a négy eredetileg indított szaknak készített külön armát is az épület kapujának ablakára, amelyeket korabeli attribútumok ábrázolásával tett egyedivé. A harminc méter magasságú, neobarokk stílusú Magyar Királyi Lovarda építésénél természetesen magyarokat is alkalmaztak, így készíthette el a „Csikós” szobrot – vagy más néven a ”Lófékező” szobrát – ifjabb Vastagh György, amely az épület elé került. Emellett a magyar népi motívumú reliefeket is magyar díszítő-szobrászokra bízták. Ez a hatalmasan ívezett, impozáns vasszerkezetű tetővel rendelkező épület nagyságánál, valamint szépségénél fogva az összes európai udvar lovardáját felülmúlta. Belülre körbefutó karzatot és tükörfolyosót terveztek, e mellé épültek az istállók, de csak a hátaslovak számára, az épület kifaragott fából készült mennyezete pedig Thék Endre munkája volt.

lovarda5.jpgAz újjáépített Lovarda belső tere

(Kép: https://csodalatosmagyarorszag.hu/hirek/budapest/regi-pompajaban-tundokol-az-ujjaepult-lovarda-es-a-foorseg-a-budai-varban/)

A második világháború során a Budavári Palotanegyed – benne a Lovardával – is hadszíntérré vált. A szovjet Vörös Hadsereg és a hozzájuk csatlakozó románok által ostromolt Budapestet védő magyar és német csapatok 1945 februárjában a várnegyed területére szorultak vissza. Az 1944-1945-ös ostrom idején, a területért folyt harc során a Lovarda és környezete jelentős károkat szenvedett, hiszen súlyos találatokat kapott a szovjet tüzérségtől. A palota kupolája beomlott, az értékeket elhordták, az épületek kigyulladtak, a Lovarda 40%-os kárt szenvedett egy bombázásban, amelyben telitalálatot kapott.

lovarda2.jpgA Lovarda a második világháború során 40%-os kárt szenvedett

(Kép: http://pestbuda.hu/cikk/20181203_elobujt_a_budavari_lovarda)

Megmenthető lett volna, de a háború után az új magyar kormány évekre lezáratta az épületet, ezzel is szemléltetve az előző igazgatási rendszer bukását. A magyar kommunizmus hajnalán, az 1950-es évek ideológiájával élve a rendszert nem motiválta az épület rekonstrukciója, nem lett volna célszerű tovább éltetni azt az irányzatot, amelyet az épület – is – sugallt. Végül 1954-ben a Lovarda épületének eltávolítása mellett döntöttek. Eredetileg volt egy olyan tervezet, miszerint az egész várnegyedet lebontják, mivel funkcióját vesztette, helyette egyetemi campust létesítettek volna a területen. Végül az 1960-as években több évtizedes rekonstrukció következett, a vár az eredeti háború előtti formáját ugyan nem kapta vissza, de egy új, stilizáltabbat – alacsonyabb költségvetésből – igen. Akkortájt helyezték át a Történeti Múzeumot és a Nemzeti Galériát is a várba.

A Lovarda rekonstrukciója, díszítő szobrászat

Több nehéz munkán voltam túl, amikor felkértek a Lovardán látható ornamensek elkészítésére 2016 végén. A Szépművészeti Múzeum belső ornamenseinek restaurálásával párhuzamosan kezdtem el a budai Lovarda díszítéseit készíteni. A Lovardán egyetemesen nagyjából négy évig tartottak a munkálatok, a díszítés és mintázás része pedig megközelítőleg két évig.

lovarda4.jpgA Lovardán nagyjából négy évig tartottak a munkálatok

(Kép: https://magyarepitok.hu/mi-epul/2018/12/hatvan-ev-utan-ujra-a-budai-var-ekszere-lett-a-kiralyi-lovarda)

Az ornamensek tervrajzait az eredeti Lovardáról készült képek alapján tervezték meg, amelyeket könyvtárak archívumaiból szereztek be. A méretarányok számaival kaptuk kézhez a tervrajzokat, ezeket külön ki kellett számolni, majd megszerkeszteni és az így megkapott 1:1-es verziót felrajzolni az alapokra, amelyekre agyagból az ornamenseket mintáztuk. A tervrajzok alapján hitelesen rekonstruálhattuk az eredeti díszítést, minden elkészült tételt több fős zsűri szemlélt meg, és segített kritikákkal. Többször volt, hogy teljesen elölről kellett kezdeni valamit, közben a határidők egyre inkább szorítottak. A legelső zsűrizést a Magyar Királyi Lovarda – akkoriban még csak egykori – helyére szervezték meg, így tisztelegve az eredeti kivitelezőknek: Hauszmann Alajosnak, Ybl Miklósnak és a többi alkotónak. A másik problémát a legelső nyár extrém melege okozta, mivel erdélyi agyaggal dolgoztunk a modern és praktikus plasztilin helyett, hogy korhűen rekonstruálhassuk a mintákat. Megesett, hogy egy nagyobb részen homokossá száradt a minta, amit persze lehetett korrigálni, de kényelmetlenné tette a munkamenetet. Minden egyes nyári zsűrizés megkezdése előtt még öt perccel is mintáztunk, hogy az eredmény tökéletes legyen, így hűen adja vissza az eredeti mintákat. A legnagyobb kihívást a “Trófea” nevű dombormű okozta, hiszen mozgalmas és méretes mintáról volt szó, emellett rengeteg tétel várt a sorára. A rajzok nem adták vissza teljesen a meredekséget csak a méreteket számokban, hiszen egy tervrajzot sajnos akkoriban – a XIX. század végén – még nem tudtak 3D-ben elkészíteni, így nem jöhetett ki a síkból, ezért a sisakrostélyt a perspektíva szerint, döntve készítettem el, ahogyan az eredeti domborműről készült fotókon is kivehető. A magasból – ha majd az épületet felkeresők feltekintenek rá – látszódhat az egésze, illetve a sisakrostély is szépen kivehető lesz.

trofea01.jpeg

trofea02.jpeg

trofea03.jpeg

trofea04.jpg

trofea05.jpeg

trofea06.jpeg

trofea07.jpeg

trofea08.jpg

trofea09.jpgA “Trófea” nevű dombormű készítésének fázisai

A Trófea domborművel párhuzamosan készítettem a lófejet ábrázoló szobrot, amit – mivel ez volt az egyik legaprólékosabban díszített minta – direkt mélyen, más szóval "kontrasztosan" igyekeztem mintázni, hogy több méterről is kivehető legyen a gazdag díszítés.

lofej1.jpeg

lofej2.jpeg

lofej3.jpg

lofej4.jpg

lofej5.jpegA lófejet ábrázoló szobor

A szecessziós sarokdísznél volt egy kisebb kihívás, amit nem is a mérete okozott, inkább a finom részletek és az egymásba fonódó indák egyvelege. A kérdés az volt, hogyan is váljon egy agyagtömb sáslevéllé? Igyekeztem a sáslevél és a dísz közepén látható krizantém virág anyagát imitálni, emellett a perspektíva szerint mindent kihozni a térből.

szecesszios_sarokdisz1.jpg

szecesszios_sarokdisz2.jpgA szecessziós sarokdísz

A szecessziós sarokdísz jellegzetessége az, hogy virágok és termések gazdagon díszítik és ehhez "ostorcsapásszerű” indák, sáslevelek társulnak. Ahogy már fentebb kifejtésre került, a szecessziós stílus egyik sajátossága a burjánzó növényzet, emellett a motívumok részletessége, ez a szupraportákra, más néven az ajtó feletti domborművekre is vonatkozik. Minden tételnél tekintettel kellett lenni arra, hogy elég magasan lesznek elhelyezve az épületen belül, ezért figyeltünk a kontrasztosságra, hogy az így megszülető árnyékok kiemeljék a formákat, ezáltal kivehetővé váljanak, ha majd a látogatók feltekintenek rájuk.

achantus_szupraporta1.jpg

achantus_szupraporta2.jpg

achantus_szupraporta3.jpg

achantus_szupraporta4.jpegAchantus szupraporta

granatalma_szupraporta1.jpg

granatalma_szupraporta2.jpgGránátalma szupraporta

Az öntőknek is kiemelten fontos szerepük volt, hiszen ilyen díszes minták öntéséhez hatalmas tapasztalat és rutin szükséges. Tőzsér Tamás volt az egyike azoknak, akik öntötték a díszítéseket, több száz, majdnem ezer tételt öntött ki rekordidő alatt a külső és belső homlokzatra. Bonyolult és hosszadalmas eljárások sora következett, ami megkövetelte a precízséget, hiszen, ha sérül a díszítőelem, akkor nincsen másik verzió. A mintázás csak egy fázis volt, a folyamat több részből állt: a mintákat ki kellett önteni, majd ezt gipsz-retusálás követte, amelyet javarészt Indi Alexandra végzett – aki részt vett a Parlament 2018-as restaurálásán is –, illetve a szecessziós sarokdísz retusálását jómagam csináltam. A retusálást követően a díszítéseket már fel lehetett helyezni a meghatározott helyükre.

ajtoszemoldok1.jpg

ajtoszemoldok2.jpg

ajtoszemoldok3.jpg

ajtoszemoldok4.jpgAjtószemöldök

A Magyar Királyi Lovarda újjáépítése az eredeti tervek szerint történt, rekonstrukciója álláspontom szerint mindenképpen indokolt volt, hiszen a magyar népet világszerte lovas nemzetként tartották és tartják számon, emellett a budai vár egyik ikonikus épületének számított az 1900-as évek elején. Biztos vagyok abban, hogy az újjáépült Lovarda, a körülötte kialakított Csikós udvarral, a szintén visszaépített Főőrség épületével, valamint a két épületet összekötő Stöckl-lépcsővel együtt a budai vár kiemelt látványosságaként fog szolgálni a jövőben.

lovarda3.jpgAz újjáépített Lovarda

(Kép: https://csodalatosmagyarorszag.hu/hirek/budapest/regi-pompajaban-tundokol-az-ujjaepult-lovarda-es-a-foorseg-a-budai-varban/)

Úgy látom utólag is, hogy megérte részt venni az újjáépítési munkálatokban, amit a legnagyobb tisztelettel végeztünk. Mivel az épületnek komoly értéke és története van, igyekeztünk a lehető legnagyobb profizmussal állni a rekonstrukciójához, időt és energiát nem spórolva. Szerintem szépen lett lezárva a folyamat, legalábbis részemről mindenképpen.

Az újjáépített Magyar Királyi Lovarda épületére felhelyezett díszítésekről, valamint az elkészítés munkafolyamatairól további képek tekinthetők meg a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist/

 

Források:

Alkotmány, 1900. április, 5. évfolyam, 78-102. szám

Képes folyóirat- Vasárnapi újság 28. kötet

Hazai táj 1899.

Vasárnapi újság 1900 226. 5. Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak, 4. oldal

Alkotmány, 1900. szeptember 5. évfolyam, 208-233. szám

ADT – arcanum.hu bővített változata

A bejegyzés trackback címe:

https://studhist.blog.hu/api/trackback/id/tr8615626502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Urmanczy 2020.04.22. 14:01:29

Soós Esthermek a legnagyobb tisztelettel szeretnék gratulálni, kivalló, gyönyörű munkát végzett! A Királyi Palota és környezete, számomra az első helyen van, annak rekonstrukciója számomra a legfontosabb! Remélem Esthert felkérik további külső és belső csodák visszavarázslására. A lovardában már jártam, a formák és a színek lenyűgöztek! A modern elemeken ugyan megütköztem, de ez most nem tartozik ide. A neobarokk, a histórizmus a mai világunkban, még könnyebben előállítható lenne, mint abban az időben, nagy kár, hogy nem alkalmazzák új épületeknél. De a remény hal meg utoljára. Bízom benne, hogy egyszer ismét valaki felfedezi a történelmi stílusú építkezés divatját.