Historia est magistra vitae

Kirándulás a történelembe

Kirándulás a történelembe

Essegvár, Castrum Scegh

A Veszprém megyei Bándon található várrom

2018. március 02. - Egri Gábor

Bánd község – mely tíz kilométerre fekszik nyugati irányban a megyeszékhelytől, Veszprémtől – déli határában, a Séd patak mellett emelkedő mészkőszirt északnyugati végén találhatók Essegvár romjai. Nagyvázsonyt – ahol a Kinizsi várat és a pálos kolostorromot látogattuk meg – elhagyva először a 77-es főúton haladtunk Veszprém irányába, majd a városnál rátértünk a nyugati irányba tartó 8-as főútra, melyen néhány perc alatt elértük Bándot.

A 8-as főútról letérve a Petőfi Sándor utcán gurultunk be a község házai közé, majd a Szent Anna templomnál rátértünk a Kossuth Lajos utcára. Bal oldalunkon hamarosan egy meredek mészkőszirt tűnt fel, melynek fennsíkján a vár romjai találhatók, amikből mi még nem láttunk semmit.

20170802_151010.jpgEssegvár 2017 augusztusának elején

Az utca megkerülte a dombot – ami végig bal kéz felől emelkedett – majd a Tanya és a Rákóczi utcák kereszteződésénél, a patak partján leparkoltam a kocsit. Innen indul a fennsíkra, majd onnan a vár maradványaihoz déli irányból vezető gyalogösvény, melyen szerencsére az augusztus eleji kánikulában nem kellett sokat sétálnunk. Pár perc kaptató után már fel is tűnt a távolban az egykori vár délkeleti sarkán álló, helyreállított torony, melynek ormán a nemzeti zászlót lengette a szél.

20170802_150011.jpgFeltűnt a távolban az egykori vár délkeleti sarkán álló torony

20170802_150117.jpgA torony ormán a nemzeti trikolórt lengette a szél

A várdomb lapos tetején épült várat dél és kelet felől jókora, 15-25 méter széles szárazárok, annak külső oldalán magas sánc védte, míg az északi és nyugati oldalon a meredek, helyenként sziklás, szakadékos oldal nyújtott természetes védelmet.

20170802_150212.jpgSzárazárok a keleti oldalon

A szárazárok – melynek mélysége a vár platójához mérve átlag 6 méter, míg a déli lekanyarodó vége már a 10 méteres mélységet is elérte – ma is jól kivehető, valószínűleg a keleti oldalon vezetett át rajta egykor a várba vezető híd, mi is ebből az irányból közelítettük meg a romokat egy töltésen keresztül.

20170802_150229.jpgSzárazárok a déli oldalon

Itt egy kihelyezett táblán olvashatunk a vár történetéről három nyelven is, valamint néhány képet is láthatunk a rekonstrukciós elképzelésekről és alaprajzokról. 

20170802_150310.jpgTájékoztató tábla

 

A vár építése

Az Árpád-korban először az Atyusz-nemzetség uralta a vidéket, a település a nemzetség egyik tagjáról, a XI-XII. század fordulóján élt Bándról kaphatta a nevét. 1233-at megelőzően az Igmánd nemzetségből származó András vásárolta meg a „Seg avagy Bánd földe” nevű birtokot, ahol ekkor még nem állt vár. András később kegyvesztett lett, ezért birtokait IV. Béla király (1235-1270) elkobozta, és csak V. István király (1270-1272) adta vissza azokat András fiának, Miklósnak. Az ő fia, Igmánd nembeli Lőrinc vajda tovább növelte az uradalom területét, melyhez 1309-ben már négy jobbágyfalu tartozott. Azt nem tudjuk pontosan, hogy ki vetette meg a vár alapjait, vannak olyan források, ahol Igmánd nembeli Andrást említik, máshol pedig unokájáról, Lőrincről lehet olvasni, mint a vár első építtetőjéről. Valószínűleg az utóbbi feltételezés a helytálló, és Essegvárat, valamikor a XIII. század végén (van ahol az 1270-es évekről lehet olvasni), vagy a XIV. század elején kezdték el építeni, Ami biztos, hogy egy 1309-ben keletkezett oklevél – mely szerint az Igmánd nemzetségből származó Lőrinctől, a rokon Lőrinte nemzetségből származó II. Lőrinte veszprémi ispán kezébe került a birtok – már említi a várat ,,castrum Scegh" néven. Ekkoriban a szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60x70 méter nagyságú vár első körfalai, valamint a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó fából készült lakó- és egyéb épületei állhattak.

bandrajzok2.jpgA vár Rómer Flóris által készített, feltételezett alaprajza: a fekete rész a XIX. században látható szakaszokat jelöli, a déli és keleti oldalon pedig a szárazárok húzódik

(Kép: http://jupiter.elte.hu/111veglegesvar/alaplap.php)

A Lőrinte nemzetség tagjai egészen a XVI. század közepéig birtokolták a várat kisebb-nagyobb átmeneti megszakításokkal, nevüket a várról hamarosan Essegvárira változtatták.

Essegvár az Anjou-korban

Az Árpád-ház kihalását követő trónharcok és belső viszályok idején, II. Lőrinte veszprémi ispántól – aki I. Károly király (1308-1342) híve volt – a Dunántúlon hatalmas birtokokat uraló Kőszegiek foglalták el a várat, a fogságukba esett Lőrinte ispánt egy ló farkához kötözve végeztették ki. Essegvárat azonban a királyi hadak rövidesen visszafoglalták, I. Károly pedig visszajuttatta azt az őt hűséggel szolgáló II. Lőrinte fia Tamás birtokába, aki 1330-ban a király havasalföldi hadjárata során esett el, ezért leszármazottai, II. Miklós és III. János, 1334-ben megkapták a vár alatti és a Billege melletti vámszedés jogát is a királytól. Más forrásokban arról olvastam, hogy Kőszegi Iván nádor – Kőszegi Nagy Henrik fia, a tartományúr Kőszegi Henrik testvére – 1304-ben kegyetlenül megkínoztatta, lófarkon hurcoltatta II. Lőrintét, amiért az nem csatlakozott hozzá. Azonban Lőrinte nem halt meg (sőt állítólag 100 éves koráig élt), csak a várát vették el a Kőszegiek, és ezért kapta meg a rokon Igmándiaktól Essegvárat és a hozzá tartozó birtokokat 1309-ben. A XIV. században a fából készült lakóépületeket kőépületek váltották fel, az északi oldalon pedig egy kápolna épült, melyet Szent György tiszteletére szenteltek fel. Egy 1341-es oklevél, mely szerint az Essegvári nemesi família két ága megosztozott a várbeli helyiségeken, az erősség cseréppel fedett tornyát, palotáját és egy nagyobb kapuját említette, amely a külső és a belső várat kötötte össze.

Az Essegvári és a Rozgonyi család megosztott birtoka

Essegvári János halála után 1391-ben a vár és tartozékai három részre lettek osztva: első harmada Essegvári János örököseinek, második harmada Essegvári János Miklós nevű öccse fiának, Ferencnek, végül utolsó harmada Lőrinte fia Tamás leányának, Margitnak – aki Himfy Benedek özvegye volt – kezére került. Az öröklő családok között háborúskodás kezdődött a birtokért, melyet végül Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) a várral együtt 1401-ben elkobozott. Ennek oka az volt, hogy az Essegváriak a trónkövetelő Nápolyi László – II. (Kis) Károly király (1385-1386) fia – táborához csatlakoztak és fellázadtak a király ellen. Rövidesen Rozgonyi II. István bakonyi ispán lett Essegvár várnagya, aki aztán a zálogbirtokba is kapta a várat a folytonos pénzzavarral küszködő királytól, aki közben az Essegváriaknak is megbocsáthatott, így kerülhetett sor arra, hogy a XV. század első felében a vár egyik része a Rogonyiak, másik része pedig az Essegváriak kezén volt. Rozgonyi II. István később fejéri ispán és csókakői várnagy lett, 1428-ban pedig ott harcolt Zsigmond király oldalán Galambóc váránál, ahol a király életét Rozgonyi II. István felesége, Szentgyörgyi Cecília mentette meg. Erről az eseményről emlékezik meg Arany János Rozgonyiné című balladájában, melyet 1852-ben írt.

Trónharcok a XV. század közepén

Habsburg Albert király (1437-1439) 1439. október 27-én bekövetkezett hirtelen halálát követően belháború tört ki az országban, melyben a főurak két szembenálló csoportra oszlottak. A Habsburg-párti Garai-Cillei-Szécsi-liga Albert király utószülött csecsemő fiát, V. Lászlót (1444-1457, bár 1440-ben megkoronázták a Visegrádi Fellegvárból ellopott Szent Koronával) és az özvegy Luxemburgi Erzsébet királynét támogatták, míg a trónra meghívott, lengyel földről érkező Jagelló I. Ulászló király (1440-1444) mellett a Rozgonyi, Pálóczy, Hédervári családok, valamint Újlaki Miklós és Hunyadi János bontottak zászlót.  A trónharcok során, 1440-ben a Garai-Cillei-Szécsi-liga csapatai – melynek élén Himfy Benedek és Essegvári Margit utódai, Debrentei Himfy Tamás veszprémi prépost és Balázs öccse álltak – Essegvárat ostrommal foglalták el Rozgonyi V. János – Rozgonyi II. István fia – országbíró és Essegvári Pál alispán katonáitól.

bandrajzok5.jpgEssegvárat a XV. század közepén folyó trónharcok során megostromolták

(Kép: http://jupiter.elte.hu/111veglegesvar/alaplap.php)

Azonban 1441. évének elején Hunyadi János és Újlaki Miklós seregei a Tolna vármegyei Bátaszék mellett szétverték Garai László – a későbbi nádor – csapatait, ezt követően pedig I. Ulászló király gyors ütemben szorította vissza ellenfeleit, így a Himfyek is kénytelenek voltak Essegvárat visszaadni Essegvári Pálnak és Rozgonyi V. Jánosnak.

A várat ismét az Essegvári család szerzi meg

1457-ben V. László király Újlaki Miklósnak adományozta Essegvárat, ekkor hosszas pereskedés kezdődött, melynek eredményeként, 1472-ben Újlaki kénytelen volt visszaadni a várat Essegvári Györgynek. A XV. században tovább bővítették a kis méretű erősséget, ekkor készülhettek el a várfal elé ugró külső tornyok, valamint a keleti és nyugati falhoz csatlakozva néhány lakóépületet és más funkcióval rendelkező helyiségeket (talán palotaszárnyat) is építettek. 1499-ben Essegvári Ferenc – a Szapolyaiak pápai várnagya – feleségül vette Himfy Orsolyát, majd a Himfy család 1502-ben bekövetkezett fiúági kihalását követően megkapta zálogba felesége családjának birtokait, köztük Döbrönte várát is. A fiatal házasok rövidesen a kényelmesebb lakhatást biztosító döbröntei várba költöztek át, Essegvárra pedig kevesebb gondot fordítottak, megindult a vár hanyatlása.

Essegvár pusztulása és ásatása

Essegvár a XVI. század török háborúiban már nem szerepelt a forrásokban, feltehetően a közeli Veszprém 1552-es első török ostromakor pusztulhatott el, az Essegvári család pedig 1586-ban halt ki fiúágon. 1641-ben már romként történik említés róla, mikor Dömölki András az ellen tiltakozik, hogy őt Gorop Ferenc nagyprépost eltiltotta a romos Essegvár használatától. A vár köveit a törökök kiűzését követően, a XVIII. században Bánd faluba érkező sváb telepesek használták fel lakóházaik építésénél.

essegvar2.jpgNem sok maradt meg a várból (Kép: http://tourinform.hu/esseg-var?folderID=76021)

Napjainkra már csak az egykori vár délkeleti oldalán álló négyszögletes torony – melyet lelkes várbarátok állítottak helyre –, az ahhoz csatlakozó déli várfal, valamint a keleti falmaradvány látszik, utóbbi mellett pedig valószínűleg a vár kapuját védő torony alapjai emelkednek egy méter magasan.

20170802_150159.jpgA helyreállított délkeleti torony

A vár épületeinek és várfalainak megmaradt alapfalai a föld alatt vannak, azokat még nem tárták fel. A vár területén 1997 és 2017 között tizenegy ütemben folytatott kisebb ásatást a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, melyek során a nagyobb számú kerámiatöredék és konyhai állatcsont hulladék mellett, előkerült néhány szerszámíjhoz való nyílhegy, kések, övveretek, béklyólakat, sarkantyú, csontból faragott övcsat, üveg töredékek, valamint Hunyadi János kormányzó ezüst dénárja. 2003 óta folyamatos állagmegóvási munkák folynak, melyek a vár jelenleg is látható formájának megőrzését és a látogathatóságot tették lehetővé.

20170802_150701.jpg2003 óta folyamatos állagmegóvási munkák folynak

 

Essegvár felkeresése 2017 nyarán

Keleti irányból közelítettük meg a romokat, először az egykori kaput védő torony csekély maradványait néztük meg.

20170802_151119.jpg20170802_150507.jpgAz egykori kaput védő torony maradványai a szárazáról felől és a várból

A közel négyzet alakú torony oldalainak hossza 3,45, illetve 3,20 méter, míg keleti oldalán egy méteres a fal vastagsága. Ettől a toronytól 22 méterre déli irányban látható a helyreállított délkeleti torony, a két épületet pedig fal köti össze, mely néhány tíz centiméter magasságig áll.

20170802_150401.jpgJobbra a kaput védő torony, a háttérben pedig délkeleti torony

20170802_150537.jpgA keleti várfal részlete csak néhány tíz centiméter magasságig áll 

A délkeleti torony alapterülete 2,95 x 2,55 méter, falának vastagsága pedig 1,66 és 2,35 méter között váltakozik. A torony nyugati sarkában ajtónyílás látható, míg a falának felső részében gerendafészkeket lehet felfedezni. Ehhez a toronyhoz csatlakozik a déli várfal 26 méter hosszúságban, több fal nem látszik a felszínen.

20170802_150628.jpgA délkeleti torony és a hozzá csatlakozó déli várfal

20170802_150545.jpgBalra a déli várfal, jobbra törmelékhalom 

A nyugati oldalán a régészeti kutatóárok maradványait fedeztük fel, ahol szintén felbukkan egy falrészlet a föld alatt.

20170802_150722.jpgFalrészlet a föld alatt

A plató északi szélén három keresztet állítottak fel – távolabb tőlük pedig egy kettős kereszt is áll –, a középsőn a megfeszített Megváltó alakjával, innen szép kilátás nyílik Bánd házaira.

20170802_150756.jpgKeresztek a várdomb platójának északi oldalán

20170802_150850_richtone_hdr.jpg

20170802_150859_richtone_hdr.jpgRálátás a dombról Bánd község épületeire

Valahol a domb platójának füves területe alatt helyezkedhetnek el a vár épületeinek alapfalai, azonban ezek feltárására még várni kell. Akinek Veszprém közelében vezet el az útja, annak csak egy rövid kitérőt kell tennie, hogy meglátogathassa ennek az elfeledett kis erősségnek a maradványait, véleményem szerint megéri néhány percet rászánni.

20170802_150919.jpgBúcsút vettünk Bándtól

Essegvárról továbbik képek tekinthetők meg a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist/

Végül egy videó az erősségről:

 

Források és ajánlott oldalak:

http://www.varbarat.hu/varak/essegvar.html

http://www.varak.hu/latnivalo/index/131-Band-Essegvar/

http://mult-kor.hu/cikk.php?id=16930&print=1

http://jupiter.elte.hu/111veglegesvar/alaplap.php

https://www.veol.hu/hirek/regeszek-kutatjak-az-essegvar-multjat-1854603/

http://www.varkapitanysag.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=118&Itemid=152

http://docplayer.hu/4499873-Lirinte-a-lirinte-nemzetseg-genealogiaja-nemzetsegi-cimerek-essegvary-pecset-ottokar-cseh-kiraly-v-istvan-kiraly.html

A bejegyzés trackback címe:

https://studhist.blog.hu/api/trackback/id/tr6113709262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lobo Marunga 2018.03.05. 07:40:28

Egyébként Bánd szülötte Mádl Ferenc. Jó volna tudni valamit a vár területén szétszórt, nem túl réginek látszó sírkövekről. Temető is volt valamikor? Vagy máshonnan hozták ide, de akkor ki mikor és miért?
süti beállítások módosítása