2016 novemberében, lillafüredi pihenésünk másnapjának reggelén felkerekedtünk, hogy a borongós, esőre álló őszi időben megnézzük Szarvaskő várát, egy kevésbé ismert várromot a Bükk délnyugati oldalán. Bükkszentkereszt felé indultunk el, majd a Bükk méltóságteljes vonulatai között kanyargó hegyi szerpentinen leereszkedtünk Felsőtárkányig.
Szavakkal nehéz leírni, milyen páratlanul szép helyen vezetett az utunk, véleményem szerint Magyarország egyik legszebb autóútja ez, és mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer az életében végigmenjen rajta. A sűrű és éles kanyarok miatt nem javasolt a nagy sebességgel való száguldozás, de nem is ez a fontos az egészben, hanem az, hogy a halandó ember végre egy kicsit kiszakad a hétköznapok mókuskerekéből és felülemelkedik a problémáin. Ezen az úton valóban érezni lehetett a természet közelségét, még így ősszel is, tavasszal vagy nyáron pedig még nagyobb élményben lehet része az arra járónak a friss levegőt beszívva, az erdők lakóinak kórusát hallgatva. Felsőtárkányt elhagyva rátértünk az Egert elhagyó, észak felé tartó 25-ös számú főútra, amin el is jutottunk Szarvaskőig, ami Egertől 11 kilométerre található. A Szarvaskő ABC-vel szemben, a főútról letérve, az Eger-patak partján hagytuk a kocsit, előttünk már ott magasodott a Várhegy – csúcsán a kereszttel és a nemzeti zászlóval –, ami Szarvaskő település északi szélén a Nagy-akasztódomb (333 méter) és a Keselyű-hegy (435 méter) között helyezkedik el.
A faluból nézve nem lehet látni a romokat
(Kép: http://www.kektura.click.hu/OKT/szovegek/magyar2/40_tura.html)
Átkeltünk az Eger-patak felett, balra tértünk a Borsod utcába, majd átmentünk a vasúti síneken és megkezdtük a kapaszkodást a várromhoz.
A vasúti síneken átkelve megkezdtük a kapaszkodást a Várhegyre
Körülbelül tizenöt percig haladtunk a néhol meredek és a szemerkélő esőben csúszóssá váló ösvényen, egyszer balra kellett letérni, de összességében könnyen fel lehet találni a romokhoz. Az út végén, sziklákból és kövekből kialakított lépcsőn kapaszkodtunk fel és már ott is álltunk a lentről látott kereszt tövében és letekintettünk a völgyben alattunk elterülő Szarvaskő településre.
XX. század második felében a várrom délkeleti oldalán felállított kereszt
A vár a XIII. században épült
A várat a tatárjárás után – IV. Béla király (1235-1270) rendeletére –, valamikor 1261 és 1295 között építette az egri püspök, mivel az egri káptalan 1295. évi határjáró okmányában már említésre kerül. A vár uradalmi központ lett, a környező községeket az egri püspök a várhoz csatolta annak fenntartása és az ott szolgálatot teljesítő várőrség élelmezése érdekében. Miután elmúlt az ismételt tatárbetörés fenyegető veszedelme, a vár szerepe megváltozott, egyre inkább a Bükk hegység észak-déli átjáró útjának ellenőrzésére, valamint az egri püspökök és azok fontos vendégeinek pihenésére, szórakozására szolgált a nagy vadászatok idején. A vadászatokhoz kapcsolódik elnevezésének egyik legendája is, hiszen Szarvaskő vára nem az alatta elterülő településről kapta a nevét, hanem pont fordítva, a völgyben meghúzódó falu neve lett a vár után Szarvaskő-alja, ami később Szarvaskőre rövidült. A legenda szerint egy vadászat alkalmával a kutyák egy szarvast vettek üldözőbe, az a sziklagerincre menekült, ahol később a vár is felépült. Mivel menekülni tovább nem tudott, e nemes állat ijedtében a szikla tetejéről a mélybe ugrott és innen nevezték el a sziklahegyet Szarvaskőnek. Az XV. század elején Szarvaskő Eger egyik elővárának számított Cserépvárral és Sirokkal együtt az északi országrészbe gyakran betörő husziták elleni harcokban. Estei Hippolit (Ippolito d’Este) – Mátyás király (1458-1490) második feleségének, Aragóniai Beatrix királynőnek az unokaöccse, aki 1497 és 1520 között volt egri püspök – vendégeivel többször járt Szarvaskő várában, mert szenvedélyes vadász is volt.
Estei Hippolit, akiről az egri várban kaput is elneveztek
(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Estei_Hippolit)
Harcok a törökök ellen
Az 1526-os mohácsi csatavesztés után előbb Szapolyai János foglalta el Szarvaskő várát, majd 1528-ban Ferdinánd seregei ostrommal vették be. 1549-ig a vár Horváth Ferenc – Ferdinánd egyik vezérének – kezén volt, aki várnagyként kegyetlenkedéseivel rettegésben tartotta a váruradalom lakosságát, még a váruradalmához nem tartozó falvakat is (Mónosbél, Mikófalva, Bélapátfalva) is megsarcolta. Nógrád és Hatvan eleste után, az 1545-ös nagyszombati országgyűlés elrendelte, hogy a szarvaskői váruradalom jövedelmeit az egri vár fenntartására kell fordítani, illetve, hogy a várat le kell rombolni. A rendek így akarták megszüntetni Szarvaskő várának illetéktelen birtoklását és Horváth Ferenc elűzését, de nem jártak sikerrel. 1549-ben alku keretében Dobó István végül átvehette a várat, amely fontos szerepet játszott Eger 1552-es ostrománál. A várnagy Szalkay Balázs lett, akinek alakja felbukkan Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében is.
Dobó István (a képen) Szalkay Balázst nevezte ki Szarvaskő várnagyának
Szarvaskő vára volt a futárok, kémek, követek pihenőhelye, átmeneti szállása. 1558-ban egy jelentés a vár elhanyagolt állapotáról számolt be, valamit arról, hogy a várnagy Gadóczy Gábor a várhoz tartozó falvak jobbágyait fosztogatja, ezért 1583-ban sor került a vár felújítására és megerősítésére – egy időben az egri várban folyó építkezésekkel – Christoforo della Stella irányításával. 1596-ban azonban elesett Eger és a mezőkeresztesi csata után a Gáll János várnagy vezette szarvaskői várőrség elhagyta a várat, így az harc nélkül jutott a törökök kezére. Szarvaskő 91 éven keresztül, 1687-ig a török hódoltsági terület része lett és a Hatvani Szandzsákhoz tartozott. A vár feladata továbbra is az észak-déli útvonal őrzése volt, valamint betöltötte Eger elővárának szerepét, 30-40 főnyi őrsége a Felvidék felől érkező esetleges támadások, portyák felderítésében és elhárításában vett részt. 1687-ben az országot felszabadító keresztény csapatok harc nélkül foglalták vissza Szarvaskő várát, a török őrség Egerbe menekült.
Telekessy István egri püspök Szarvaskőre vonult vissza
A vár – ami nagyobb részben romos, elpusztult állapotban volt – ismét az egri püspök birtokába került és véglegesen elvesztette minden stratégiai jelentőségét. Szarvaskő birtokosa 1699-től Telekessy István egri püspök lett, aki újra népesítette a török idők során szinte teljesen elnéptelenedett váruradalom területét. A püspök II. Rákóczi Ferencet támogatta, aki 1705-ben a szécsényi országgyűlésen Telekessy kezébe tette le a fejedelmi esküt. A püspök a császáriak elől 1709-ben önkéntes száműzetésbe vonult Szarvaskő várába.
Telekessy István egri püspök (Kép: http://beszeloutcanevek.ektf.hu/utcanevek/t/telekessy_istvan_utca)
XI. Kelemen pápa a szabadságharc során a császárt támogatta és felszólította a papságot, hogy ne támogassák Rákóczit. Még abban az évben a szász származású Keresztély Ágost bíboros, esztergomi érsek megfosztotta hivatalától Telekessyt – a nagypréposttal, az egri káptalannal, a papsággal és a szerzeteseivel együtt –, mivel ő Rákóczi hívének számított és személyesen nem jelent meg Pozsonyban, hogy tisztázza magát. Gróf Csáki Imre lett az új egri püspök, ami ellen hiába tiltakozott Telekessy. Az új püspök katonái feldúlták Telekessy egri otthonát, őt mindenétől megfosztották. Ezután Telekessy Szarvaskő várából írt levelet a pápának és védőbeszéde olyan jól sikerült, hogy teljes mértékben tisztázta magát és püspökségét. A Szentszék közbenjárására visszahelyezték őt az egri püspöki méltóságba és III. Károly császár is aláírta a megkegyelmezési okmányt.
A vár pusztulása
Szarvaskő vára Telekessy 1715-ben bekövetkezett halála után pusztulásnak indult. Mivel az erősség korábbi hadi szerepe megszűnt, a javításával és karbantartásával nem foglalkoztak.
Szarvaskő vára egy XIX. századi rézkarcon
(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szarvask%C5%91i_v%C3%A1r)
Az idő múlásával a vár épületei megrongálódtak, omladozni kezdtek és az elhordott köveinek nagy részéből a szomszédos településeken házakat, iskolákat, templomokat építettek, így amit az idő vasfoga még nem pusztított el, azt elvégezték az emberek.
Müllner János fotográfus által az 1910-es években készített archív képek
(http://forum.index.hu/Article/showArticle?go=118813438&t=9038753)
Az 1910-es évek elején ledőlt a vár még megmaradt homlokfala, majd 1931-ben a vár keleti részén addig megmaradt két ablak és egy ajtónyílásos falrész omlott le.
A természet, az idő és a környékbeli emberek nem sok mindent hagytak meg az utókornak az egykori várból.
A függőleges sziklafalnak támaszkodó, a mai kilátó alatt mintegy tíz méter mélyen lenyúló, kör alakú nagytorony alapjának maradványai még most is jól láthatóak a vár délkeleti végénél. Az egykori torony belső átmérője 3,5-4 méter volt.
A nagytorony maradványai
A nagytornyon kívül már csak a vár északkeleti és délnyugati falának romjai és a sziklába vájt várárok kutatható fel a bozóttal és fákkal sűrűn benőtt területen. A belső vár alapterületének hossza 68 méter, szélessége a délnyugati végénél 14 méter, az északkeleti végénél pedig 26 méter lehetett. A források szerint Szarvaskő várának két kapuja volt: a külső kapu a felvonóhíd alatt, míg a belső vagy nagykapu a felvonóhíd felső végénél állt és azon lehetett a belső várba jutni, ahol a leírások alapján egy háromemeletes pince, egy nagytorony a vár délkeleti részén – amelynek maradványai ma is láthatóak – egy kistorony a vár délnyugati végén, valamint a várnagy és az intéző háza, az őrség lakása, konyha, sütőház, kápolna, egy kút, vendégház, malom és börtön is megtalálható volt.
Nováki Gyula készítette el a vár alaprajzát
(Kép: http://forum.index.hu/Article/showArticle?go=118813438&t=9038753)
A várhegy alatt kanyarog a 25-ös számú főút és az Eger-patak, szemben pedig – Szarvaskő település másik oldalán emelkedő hegyen – egy átjátszótorony köré fából épített kilátó magasodik.
Korábban a vár délnyugati szélén állt egy fakereszt, amelyet valószínűleg a várban évszázadokon át működő Szent Miklós kápolna és a várban száműzetését töltő Telekessy István egri püspök emlékére állítottak. A kereszt helyén ma egy nemzeti zászlót lobogtat a szél, míg a XX. század második felében a várrom délkeleti oldalán felállítottak egy új keresztet. A hideg és esős idő ellenére sokáig nézelődtünk a kilátóból, hiszen nem mindennapi látvány tárult a szemünk elé. Mélyeket szívtunk a tiszta levegőből, elnéztük a csendes, szombat délelőtti életét élő falut és lelki szemeim előtt megjelent a múlt, ahogy a völgyben lovasok közelednek és a toronyból az őrszem vigyázó szemei követik végig a mozgásukat az országúton.
Lent a völgyben Szarvaskő házai és a 25-ös számú főút
A vár területén még nem végeztek ásatást, 2015-ben előzetes konzultáció történt a vár tervezett feltárásával és részleges helyreállításával kapcsolatban. Az önkormányzat legközelebbi célja, hogy megszerezze az államtól a várhegyre vonatkozó kezelői jogot és ezt követhetik majd a további lépések a következő fél évtizedben a romok feltárására és az építmény állagának megóvására.
Források és ajánlott oldalak:
http://www.turautak.com/cikkek/varak--romok/varak--varromok/szarvasko-vara.html
