Az előző írásomban bemutattam Léva várának és városának történetét híres birtokosa, Dobó István haláláig, aki egy palotát kezdett el építtetni a vár déli részén. A sziklacsúcsra épített XIII. századi felső várból, valamint a körülötte a XVI. és XVII. század során kiépített, bástyákkal megerősített alsó várból álló erődítményt Anjou I. Károly király (1308-1342) szerezte vissza Csák Mátétól 1321-ben, majd Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) Sárai Lászlónak adományozta, akinek az utódai birtokuk után felvették a Lévai Cseh nevet. A XVI. század közepén a hírhedt főúr, Balassa Menyhért tette rá házasság útján Lévára a kezét, majd az uradalom 1558-ban Dobó István kezébe került.
A lévai alsó vár udvara 2018 nyarán
Kollonich Siegfriedet titokban temették el Léván
Az egri hős Dobó István fia, Dobó Ferenc 1572-től egészen 1602 szeptemberében bekövetkezett haláláig viselte a barsi főispáni tisztséget. A XVI. század második felében kisebb-nagyobb török portyák állandóan veszélyeztették a Léva város környékén található jobbágyfalvak lakóit, 1578-ban azonban magát a végvárat is megtámadták az oszmánok, rohamukat azonban sikerrel verte vissza a vár helyőrsége. Dobó Ferenc után nem maradt fiú utód, így a Dobó család fiúágon kihalt, Lévát pedig Perényi Zsófia – Dobó Anna (Dobó István testvérének, Dobó Domokosnak a lánya) és Perényi István lánya – és harmadik férje, Kollonich Siegfried érsekújvári kapitány kapta meg.
1602 és 1623 között Kollonich Siegfried volt Léva ura
(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2062-Leva-Var/)
1605-ben Bocskai István erdélyi fejedelem egyik vezére sikertelenül ostromolta Léva várát, a várost azonban a hajdúk felgyújtották. Kollonich többször szembekerült a bécsi udvarral, ezért az 1610-es években kétszer is bebörtönözték, 1621-ben mikor szabadult, lévai uradalmát kifosztva találta, a várat és a várost 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai elfoglalták. Kollonich Siegfried 1623-ban Léván halt meg, azonban annyira el volt adósodva, hogy halála után nem volt, aki eltemesse és adósságait átvegye, ezért holttestét a lévai őrség koporsóban a vár nagytermében tartotta. Végül 1638-ban Habsburg III. Ferdinánd rendeletére, titokban helyezték végső nyugalomra a lévai Szent Mihály plébániatemplom kriptájában. 1635-ben a lévai várban tartották gróf Esterházy Miklós nádor legidősebb fiának, Istvánnak és Thurzó Erzsébetnek a menyegzőjét, aminek alkalmából lovagi játékokat is rendeztek.
A jószívű Csáky László gróf
1640-ben Léva új urat kapott, a jobbágynép iránt jóindulattal viselkedő gróf Csáky László lévai, tatai és pápai várkapitány személyében. Csáky László Csáky István erdélyi főkapitány fia volt, aki 1643 és 1649 között főajtónálló-mester volt, 1649-ben pedig III. Ferdinánd országbírónak nevezte ki, emellett 1645 után tíz évig Zólyom és Komárom vármegyék főispánja volt.
1640-ben gróf Csáky László lett Léva ura (Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2062-Leva-Var/)
Csáky idejében a vár körül elterülő várost falak védték és magas deszkapalánk vette körül, melyen négy kapu nyílt, utcája viszont csak néhány volt. A XVII. században a kiújuló török támadások miatt – 1645 novemberében egy nagyobb török lovas és gyalogos sereg támadt Lévára, hogy kirabolja, de a védők keményen ellenálltak – a várat az olasz erődítési rendszer alapján felújították, a falakat körülvevő várárkot vízzel töltötték fel, a várba való bejutást pedig egy lengőhíd biztosította.
A XVII. században a várat az olasz erődítési rendszer alapján felújították
(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2062-Leva-Var/)
1654-ben meghalt Csáky László, a lévai uradalmat pedig a rendíthetetlenül Habsburg-hű Esterházy család szerezte meg, akik kétszáz évig voltak Léva urai. A jószívű és a dolgos jobbágyokat, szolganépet, igavonó parasztokat szerető Csáky Lászlóval kapcsolatban egy közmondás is fennmaradt. A gróf megengedte a jobbágyainak, hogy az uradalom gabonáját lovaikkal ők csépelhessék ki (nyomtatás), és cserébe megtarthassák a szalmát, aminek Csáky úgysem veszi a hasznát. A ravasz jobbágyok azonban aratás után úgy csépelték lovaikkal a búzát, a rozst és az árpát, hogy a gabonaszemek fele bennmaradt a kalászban, így azokat a szalmával együtt elvitték.
Csáky gróf megengedte a jobbágyainak, hogy az uradalom gabonáját lovaikkal ők csépelhessék ki
(Kép: https://mek.oszk.hu/02700/02789/html/img/103.jpg)
Mivel senki se ellenőrizte a jobbágyokat, évekig ment ez így, Csáky Lászlónak is maradt, a jobbágyok is jól jártak. Mikor a lévai uradalom Csáky halálát követően az Esterházyakra szállt, és elkövetkezett az aratás és cséplés ideje, az új gazdatisztek már alaposan ügyelték a jobbágyok tevékenységét, és amikor látták, hogy a gabonaszemek fele a szalma között marad, így szóltak a jobbágyokra: „Új cséplési rend van, nem a Csáky szalmája ez többé!”
1663-ban török kézre került Léva
1663. szeptember 7-én Köprülü Ahmed nagyvezír Párkánynál megverte a császári hadakat és megtámadta Érsekújvár erős, stratégiailag is fontos várát. Forgách Ádám, bányavidéki főkapitány hiába várt császári segítségre, fel kellett adnia a várat. A törökök Érsekújvár elfoglalása után sorra foglalták el a környékbeli végvárakat a Garam és a Vág mentén: elesett Nyitra, Nógrád, Szécsény, Drégelypalánk, Buják és több kisebb erőd. A tatár lovasok pedig átkelve a Morva folyón, Brünnig és Olmützig dúltak és fosztogattak. 1663. november 2-án Bartakovich Gáspár lévai kapitány, látva az oszmánok túlerejét, ágyúlövés nélkül átadta a gondjaira bízott erődítményt a falak előtt megjelenő török katonaságnak.
1663. november 2-án török kézre került Léva vára és a város
(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2062-Leva-Var/)
Léva várára kitűzték a félholdas zászlót, a felső vár egyik külső tornyát dzsámivá alakították át, a település szandzsákközpont lett, amit Csatra Patra Ali pasa vezetett.
Léva visszafoglalása, csata a város mellett 1664-ben
A törökök azonban nem sokáig birtokolták Lévát, 1664-ben előbb támadásba lendült Zrínyi Miklós – aki a híres téli hadjárata során Eszékig is eljutott, ahol felgyújtotta a hidat, mely a török magyarországi betöréseinek főkapuja volt –, majd Jean-Louis de Souches generális csapatai indultak meg a Felvidéken, májusban visszafoglalták Nyitra várát, ahonnan Léva falai alá nyomultak tovább. Azonban időközben megérkezett Kucsuk (Kücsük) Mehmed nagyváradi pasa – aki az 1662-ben Nagyszőlős mellett megvívott csatában legyőzte Kemény János erdélyi fejedelmet, aki maga is holtan maradt a csatatéren –, aki elől Souches nem tudott időben visszavonulni, így Lévától északra, a zsarnócai gázlónál vállalnia kellett a csatát. Az ütközetet az előnyös terep megválasztása miatt a keresztények nyerték meg, a források szerint ezer török esett el, a túlélők pedig dúlva és fosztogatva vonultak vissza Érsekújvárra és Esztergomba. A győzelmet követően Souches egy ideig tétlenül várakozott, majd seregével Léva alá vonult, és 1664. június 9-én hozzáfogott a vár és a város ostromához, ami szokatlan gyorsasággal haladt.
Léva 1664-es ostroma, a kép jobb alsó sarokban de Souches tábornok képmása látható
(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9va_ostroma#/media/F%C3%A1jl:L%C3%A9va_ostroma_(1664).JPG)
Az ütegek működésüket már június 10-én megkezdték, 11-én pedig a közelítő árkok indultak meg egyidejűleg a város délnyugati és a vár délkeleti sarka ellen. Június 12-én a császáriak a várost rohammal elfoglalták, mire a törökök a várba vonultak vissza, amit június 14-én végül feladtak. A törökök azonban nem törődtek bele Léva elveszítésébe, még 1664 nyarán Ali esztergomi pasa vezetésével 25-30 ezer fős sereg érkezett a vár alá, amit július első napjaiban ostrom alá vettek. De Souches 15 ezer főből álló felmentő seregével július 19-én átkelt a Garamon és a szentbenedeki véres csatában megverte az török-tatár-oláh hadat, a harcban hatezer oszmán harcos között elesett maga a vezér, Ali pasa, valamint a janicsárok agája is.
A lévai csata 1664. július 19-én, alul Koháry István, csapataival
(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Koh%C3%A1ry_Istv%C3%A1n_(katona)#/media/F%C3%A1jl:Lewentz-1664.jpg)
A csatában mintegy kétezer magyar lovas vett részt, köztük harcolt Balassa Bálint – a költő Balassi Bálint távoli rokona – huszárcsapatával, valamint a legendás Koháry István honti főispán, örökös füleki főkapitány, aki korábban Szécsény várának kapitánya is volt.
Koháry István honti főispán
Koháry az előhadat vezette, feladata a Garam átkelőinek biztosítása volt, a csata napján pedig a jobb szárnyon harcolt, amikor egy janicsár golyója által találva hősi halált halt. A lövéstől megrémült lova egészen Garamkeszi határáig hurcolta a holttestét, egy kápolna őrzi emlékét annak a helynek, ahol később a tetemét megtalálták.
A Koháry kápolna Garamkeszi határában
Fia, az ifjabbik Koháry István követte az apját a füleki vár élén, később országbíró lett.
Ifjabb Koháry István
Léva a Rákóczi-szabadságharc forgatagában
A XVII. század végén rövid ideig Thököly Imre kurucai szállták meg Léva erősségét, majd Buda visszavételét és a hódoltsági török területek nagy részének felszabadítását követően, a XVIII. század elejére átmenetileg elveszítette hadászati jelentőségét, a császáriak a védműveit 1702-ben felrobbantották. Utolsó katonai szerepét a Rákóczi-féle szabadságharcban játszotta, amikor a romos, de még viszonylag jól védhető erősség a kuruc-labanc összecsapások egyik helyszíne lett.
Hadműveleti vázalt II. Rákóczi Ferenc 1703. évi hadjáratához
(Kép: https://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=26437)
A híres kuruc brigadéros, Ocskay László 1703. szeptember 16-án elfoglalta Lévát – a város és a vár volt a Tisza Ilonával megkötött esküvőjének a helyszíne is –, majd a felvidéki bányavárosokat is meghódította. 1703. október 25-én Schlick császári generális, hogy a kurucok további terjeszkedésének gátat szabjon, Pozsony irányából támadásba lendült hadtestével, október 31-én a Léva melletti csatában legyőzte Ocskay kurucait és bevette a várat és a várost.
Kép: https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=26438
Novemberben azonban változott a hadi helyzet, 15-én Bercsényi Miklós és Károly Sándor kurucai Zólyomnál legyőzték a Forgách Simon, Esterházy Antal és Bottyán János által vezetett labancokat, az ütközet előtt vívta meg egymással a híres párviadalt Bottyán János és Ocskay László, aminek során mindketten megsebesültek.
Bottyán János 1703 végén állt át Rákóczi oldalára
Később a három császári vezető – Forgách, Esterházy és Bottyán is – átállt Rákóczi oldalára, míg Ocskay az 1708-as trencséni csatavesztést követően elárulta a fejedelmet és csatlakozott a császáriakhoz, azonban a kurucok elfogták és 1710-ben kivégezték.
Korabeli fametszet Ocskay László lefejezéséről
A zólyomi csatát követően Léva újból kuruc kézre került, szeptember után ismét Ocskay foglalta el a várat, amit II. Rákóczi Ferenc fontos stratégiai pontnak tekintett. A tragikus végkimenetelű 1708. augusztus 3-án megvívott trencséni csatát követően a győztes császári tábornok, Sigbert Heister hiába ostromolta a kurucok kezén lévő Érsekújvár várát, azt nem tudta elfoglalni. Ezután üldözőbe vette Bercsényi Miklós csapatait és 1708 októberében bevette Lévát, amit Bottyán János novemberben újból elfoglalt a kurucoknak. Mivel azonban Bottyánnak nem állt rendelkezésre elég katonaság, úgy döntött, hogy Léva várát leromboltatja, árkait pedig betölteti, nehogy a császáriaknak később erősségül szolgáljon. Így 1709-től az erődítmény végleg elvesztette hadászati jelentőségét.
A vár és a település sorsa a XIX. századot követően
1867-ben az Esterházy családtól egy bécsi bankár testvérpáros, a Schoeller testvérek vásárolták meg a lévai várat és a hozzá tartozó uradalmat, az alsó vár épületeit továbbra is lakták és hasznosították, míg a védművek romosan álltak.
Az alsó vár épületeit továbbra is lakták és hasznosították
(Kép: https://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=27143)
Léva városát – annak ellenére, hogy 1919-ben a lakosságának több mint 70%-a magyarnak vallotta magát – az első világháborút követően, a magyar nép önrendelkezési jogának figyelmen kívül hagyásával a trianoni döntéshozók a frissen kialakított Csehszlovákiának adták.
Léva várának romjai 1911-ben (Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2062-Leva-Var/)
És bár az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntéssel a Felvidék magyarlakta területeinek túlnyomó része, így Léva is visszatérhetett az anyaországhoz, a második világháborút követően a lévai magyarokat ismét elszakították. Egy részüket a csehszlovákok – a felvidéki magyarok kollektív bűnösségét kimondó, mind a mai napig megkérdőjelezhetetlennek, érinthetetlennek és megváltoztathatatlannak nevezett, szégyenletes Benes-dekrétumok felhatalmazása alapján – kitelepítették, más részük elmenekült, sokan pedig reszlovakizáltak, vagyis arra kényszerítették őket, hogy feladva magyar nyelvüket és kultúrájukat, nemzetiségüket hivatalosan is szlovákra változtassák. Sajnos az elmúlt évtizedekben az asszimiláció miatt folyamatosan csökkent a lévai magyarok száma, a 2011-es népszámlálás adatai szerint a 35 ezer lakosból már csak 3200-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek. A magyar történelemben fontos szerepet játszó lévai vár úgynevezett Kapitányi épületébe 1958 őszén költözött be a Barsi Múzeum, majd az 1970-es években régészeti feltárások és restaurálások folytak a vár területén, a múzeumi tárlatot is felújították.
A lévai vár alaprajza (Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2062-Leva-Var/)
Az 1980-as évek óta az egykor Dobó István és fia, Ferenc által a XVI. században építtetett kétszintes reneszánsz palota is a múzeum részét képezi, a 2001-ben megújított kiállítások a környék történelmi, régészeti, néprajzi, képzőművészeti, numizmatikai, gyógyszerészet történeti és természettudományi gyűjteményeit mutatják be a látogatók részére.
Balra a Dobó palota, szemben a Kapitányi épület (Várkapitány háza), jobb oldalon pedig az északi kapuépület látható
Léva várának meglátogatása
A déli oldalról – az egykor fallal övezett város irányából – közelítettük meg az alsó várat, aminek déli oldalán áll az emeletes Dobó-kastély, melynek kapujához egy hosszú kőhíd vezet.
A vár bejárata és a kapuhoz vezető híd
A kőhíd helyén egykor fahíd ívelt át a széles árkon, amibe a Garam vizét vezették egy csatornán keresztül. A palota déli homlokzata alatt, a széles vizesárokban 1709 után várparkot alakítottak ki.
Széles árok a Dobó palota déli homlokzata előtt, a háttérben a délnyugati ágyúbástya látszik
A Dobó palota épületében nyíló déli várkapu északi oldala
Az 1571-ben elkészült palota két oldalán egy-egy XVI. században emelt ágyúbástya áll, az épület kapuján belépve pedig az alsó vár udvarára lehet jutni, ahonnan szép rálátás nyílik a sziklára épült, XIII. századi felső várra.
A felső vár az alsó várudvarról nézve
Először a növényzettel sűrűn benőtt délkeleti ó-olasz bástyára – amit később kibővítettek – kapaszkodtunk fel, hogy onnan vegyük szemügyre az alsó és a felső vár épületeit, majd átsétáltunk a többszörösen megtört alakú délnyugati védműhöz, amiben a nemrég felépített amfiteátrum található.
Kilátás az alsó vár délkeleti bástyájáról
A délnyugati ágyúbástyában amfiteátrumot alakítottak ki
Légi felvétel a várról délnyugat felől (Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2062-Leva-Var/)
Sajnos az alacsony, 50 x 12 méteres sziklaszirt platóját büszkén uraló, hosszúkás felső vár nem látogatható, így csak távolról tudtam fényképeket készíteni az Öregtoronyról – melynek vastag falában az 1702-es császári robbantásra emlékeztető hatalmas rés tátong – és a palotarészről.
Sajnos a felső várba nem lehetett felmenni, így nem tudtuk közelebbről megszemlélni a XIII. századi Öregtornyot és a palotarészt
A felső vár délkeleti oldalán egy XV. században épített kerek torony – rotunda – áll, amit a törökök 1663-ban dzsámivá alakítottak, napjainkban pedig borozóként és kávézóként üzemel.
A felső vár délkeleti oldalán álló kerek toronyban alakították ki a törökök a dzsámit 1663-ban
Az alsó vár udvarának nyugati oldalán emelkedik a Kapitányi épület, mely a Dobó-kastéllyal együtt ad otthont a Barsi Múzeum tárlatának. A Kapitányi épület mellett áll a nemrég restaurált északnyugati sokszögű ágyúbástya, valamint az északi várkapu, amelyhez egykor egy fahíd vezetett a vizesárkon és középkori mocsaras területen keresztül, mára azonban sem a hídnak, sem a mocsárnak nincs nyoma.
A Kapitányi épület és az északi kaputorony
A vár északnyugatról nézve (Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2062-Leva-Var/)
Az északi várkapu és a felső vár nyugati oldalához csatlakozó lakóépület között található az átjáró, ami a felső vár udvarára vezet.
Ezen a kapun keresztül lehet a felső vár udvarára jutni
Az udvar északnyugati sarkán is áll egy olaszbástya, amit egy XV. századi kerek torony körül emeltek, mellette pedig egy lakóépület.
Balra az északnyugati olaszbástya, mellette pedig a lakóépület a felső vár udvarán
(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2062-Leva-Var/)
A felső vár udvaráról még impozánsabb látványt nyújtottak az égbe nyúló sziklatömbök és várfalak.
A felső vár falai a várudvarról nézve
Az alsó vár udvarára visszatérve még egyszer körülnéztünk, majd a Dobó-féle palota kapuján keresztül elhagytuk Léva várát. A kocsihoz visszatérve még megnéztük a délkeleti bástyát kívülről, majd észrevettünk egy kisebb dombot az erősségtől északkeletre, a főút túlsó oldalán, ahonnan szép kilátás nyílt a felső várra, valamint előbukkantak az alsó vár épületei is.
Az alsó vár délkeleti bástyája kívülről, a parkoló felől nézve
Rálátás a dombról a várra
Az összképet és a középkori hangulatot csak a domb aljában futó főút forgalmának zaja, valamint a vár mögött feltűnő panelházak kiábrándító látványa rombolta, de így is megérte ez a kis kitérő. Indulhattunk kirándulásunk következő állomására: Nyitrára.
"A csöndes Léva holdas udvarában
Tűnt zongorát hall fölujjongni vágyam."
/Juhász Gyula: Emlékek útján/
Léva váráról további képeket lehet megtekinteni a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist/
Források és ajánlott oldalak:
Szombathy Viktor - Száll a rege várról várra
Csiffáry Gergely – Ruszkai Dobó István életrajza
https://varak.hu/latnivalo/index/2062-Leva-Var/
http://slovakia.travel/hu/leva-vara
http://www.leva.eoldal.hu/cikkek/a-levai-var-tortenete.html
http://www.szozat.org/index.php/emlekezet/tartalommutato/4950-takats-sandor-csaky-szalmaja
