A perőcsényi Salgóvár, ami a Börzsönyben található nem tévesztendő össze a Salgótarjántól északkeletre, a Nógrád megyei Medves-fensík vulkáni csúcsát megkoronázó Salgó várával vagy Salgói várral. Utóbbi kiváló állapotban van, míg az előbbiből sajnos mára csak néhány, növényzettel benőtt, egyre pusztuló romos falrész maradt. A 2016-os kismarosi nyaralásunk során, Nógrád és Drégely várai után tehát ezt az elfeledett, szinte teljesen eltűnt, egykor szebb napokat látott várromot kerestük fel.
Salgóvár nem az a vár, amelyik alá oda lehet gurulni a kocsival és 5-10 perces kellemes séta után már el is érjük a falait. A 715 méter (máshol 730 méter szerepel) magas Várhegy több irányból is megközelíthető: gyalogosan Perőcsényből kelet, majd dél felé a piros jelzésű turistaúton, illetve Nagybörzsöny felől kelet, majd északkelet felé, szintén a piros jelzésen. Mi azonban egy harmadik utat választottunk és Kemence felől indultunk el a Fekete-völgybe, majd onnan a várhoz. Egy augusztusi szombati nap reggelén négyen vágtunk neki a vár meghódításának, és a kellemes nyári időre tekintettel úgy döntöttünk, hogy egy könnyű túra keretében fogjuk elérni a romokat. A 12-es főúton indultunk el Nagymaros, Zebegény és Szob irányába, aztán következett Ipolydamásd – amely település közelében két várrom (Damásdi vár és Zuvár vagy Ódamásd vára) található –, Letkés, majd a magyar-szlovák határ mellett haladtunk tovább északi irányba Ipolytölgyes és Vámosmikola mentén. Onnan már csak Perőcsényt kellett elhagyni, hogy megérkezzünk Kemencére.
Salgóvár a megjelölt Vár-nyereg alatt látható a térképen (Kép: http://www.gyorgyigabor.hu/100cols_HUNcols.php)
Miután szétnéztünk egy kicsit a településen, a Kemence-patak mentén haladó Nagyvölgyi útra tértünk rá, ami kivitt minket a községből. Elhaladtunk a Nagyvölgy Strand mellett, majd az ifjúsági tábor után elágazott az út. Mi jobbra fordultunk, miután átkeltünk a Kemence-patakon átívelő keskeny hídon. Nem maradtunk sokáig víz nélkül, mert a Feketevölgyi Panzióhoz vezető kissé kátyús úton mellénk szegődött a Csarna-patak, ami többször is keresztezte az utat. Szinte pontosan egy óra telt el a kismarosi indulás óta, mikor leparkoltam a kocsit a panzió előtt és kezdetét vette a 12 kilométeres túra. Az első etapban a börzsönyi kék túra útvonalán haladtunk a vadregényes Fekete-völgyben, ahol az erdei kisvasút haladt régebben.
A túra első szakaszán a börzsönyi kék túra útvonalán haladtunk
A vonatok 1992 óta már nem közlekednek erre, a síneket elég sok helyen alámosta a Csarna-patak, így azok a levegőben lógnak.
A vadregényes Fekete-völgy, a sínek sok helyen a levegőben lógnak
A patakon többször is gázlókon kellett átkelni, aztán a Hamuháztól egyre emelkedő úton bő egy óra alatt elértünk a vár romjaihoz – előbb a kék, majd a piros + jelzésen – , amit nem volt könnyű kivenni az erdő sűrűjében.
A patakon többször is gázlókon kellett átkelni
A vár rövid története
Salgóvár történetéről nagyon kevés okleveles adat szól és sajnos a régészeti feltárás is várat még magára. Valószínűleg a tatárjárás után, a XIII. század második felében épült, a vidéket uraló Hont-Pázmány nemzetség tagjai (Hont nembeli Salgó) emeltették birtokközpontként. Az Árpád-ház kihalását követő anarchikus időkben a vár urai kénytelen voltak behódolni a Felvidék nagy részét birtokló kiskirálynak, Csák Máténak, akinek 1321-es halála után a vár a király, I. Károly (1308-1342) kezébe került. Egy 1331-es oklevél tanúsága szerint a várnagyi tisztet Dabi Demeter viselte. A várat 1394-ben a királyi kamarától Szécsényi Kónyafi Simon báró vásárolta meg a környékbeli jobbágyfalvakból álló váruradalommal együtt, azonban a földesúri család ritkán látogatta Salgóvárat, inkább a hollókői várukban tartózkodtak.
Rekonstrukciós elképzelés a vár XV. század eleji állapotáról
(Kép: http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=018343)
Szécsényi Simon halála után a vár fia, Salgói Szécsényi Miklós báró tulajdonába került, később ő okozta a vár pusztulását törvénysértő magatartásával. 1424-ben Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) előtt bűnösnek találták hamispénz-verésében, valamint házasságtörésben – Garai János feleségével, Hedvig mazóviai hercegnővel folytatott bűnös viszonyt –, ezért örökös száműzetésre ítélték, birtokait elkobozták, négy vára közül kettőt – Salgóvárat és a mátrai Benevárat – földig rombolták, Ajnácskő várát a király felesége, Cillei Borbála kapta meg, míg a nógrádi Salgó várát Zsigmond Szécsényi Lászlónak, Nógrád vármegye főispánjának adományozta. A kirendelt mesteremberek lebontották a vár falait, egyes részét egyben gurították le a meredek hegyoldalon. Amikor 1437-ben az uradalmat Lévai Cseh Péter zálogba megszerezte, a várat már nem említik. Egy 1504-es feljegyzésben Salgóvár, mint várrom szerepel, az azóta eltelt ötszáz év alatt a természet visszahódította a területet.
A természet már szinte teljesen visszahódította a területet, csak néhol látszanak az egykori várfalak maradványai
Sajnos itt nem végeztek régészeti feltárásokat, mint Benevár esetében, pedig néhol még teljes falmaradványok dacolnak az idővel és sok szétgurult, mohos szikla is eredetileg a vár része volt.
A középső vár keleti fala még kivehető, jobb oldalon a szikla, amelyre a felső vár épült
Az egykori vár részei
A vár központját jelentő bérc tetejéről csodálatos látvány nyílik a Börzsöny vonulataira, a Csóványos és a Nagy-Hideg-hegy felé.
Kilátás a szikláról délkeleti felé ...
... és keleti irányba
A bérc csúcsáról gyönyörű kilátás nyílik a Magas-Börzsöny hegyeire
A vár eredetileg három részből állhatott. A felsővár 20x25 méteres alapterületű volt, egy függőleges falú, 10-12 méter magas szikla tetejére épült, mára azonban nem maradt már belőle semmi.
Ezen a sziklán állhatott egykor a felsővár
A sziklát, amelyre a felsővár épült a szabálytalan alaprajzú középső vár ölelte körül, amelynek falmaradványai ma is jó néhány helyen megtalálhatóak és nagyjából ki lehet venni az eredeti fal vonalvezetését is. A középső vár bejárata a déli oldalon volt a sziklába vésve, a kaputorony falai ott még jól kivehetőek. Az északi és nyugati oldalon húzódó alsó várból mára már alig maradt valami. Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, tovább haladtunk a piros jelzésen előbb a 696 méter magas Kövirózsás csúcs, majd Holló-kő (685 méter) felé, ahol kimentünk a sziklákra és lenyűgöző panoráma tárult a szemünk elé a Magas-Börzsöny fővonulatával és a mély völgyekkel.
A Magas-Börzsöny fővonulata és a mély völgyek a Holló-kőről nézve
Embernek, településnek, aszfaltos útnak sehol nem volt nyoma, mindenhol csak az erdők, hegyek és völgyek vettek körül minket. Egy kis pihenő után az Ökör-ormon keresztül leereszkedtünk a kiindulási ponthoz a Feketevölgyi Panzióhoz, ahol a kocsit hagytuk. Mint a diósgyőri várral kapcsolatos bejegyzésem elején – a várak állagmegóvásával, felújításával kapcsolatos vitákkal összefüggésben – is írtam, nekem tetszenek a mindentől távoli, elhagyott helyeken, erdők mélyén rejtőző várromok, falmaradványok. Nem szükséges minden középkori várat teljesen helyreállítani, mert véleményem szerint a jelen bejegyzés tárgyaként szereplő Salgóvárhoz vagy a markazi várhoz hasonló romoknak is megvan a maguk hangulata, ahol nem nyüzsögnek a turisták, az ember élvezheti a természet közelségét, a békét és a nyugalmat. Azonban nem szabad hagyni, hogy teljesen eltűnjenek ezek a romok, legalább a megmaradt falrészek környezetét meg lehetne tisztítani a növényzettől, a még álló romokat konzerválni és esetleg egy pihenőt kialakítani, ahol egy táblán feltüntetnék az egykori vár rövid történetét az arra járó kirándulók számára.
További képek a várromról és a túráról a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist/
Források és ajánlott oldalak:
http://www.karpat-medencehu/c.php?c=borzsony-salgovar
http://erdokerulo.blog.hu/2012/05/21/salgovar_borzsony
http://kirandulastippek.hu/dunakanyar/borzsony-fekete-volgy-salgovar-hollo-ko
http://www.magyar-varak.hu/magyar/varak_tortenet.php?azonosito=4097&betuazonosito=P
https://hu.wikipedia.org/wiki/Salg%C3%B3v%C3%A1r
