Prázsmár erődtemplomának meglátogatását követően nem utaztunk túl sokat, hiszen erdélyi kirándulásunk következő állomása, a Szászhermány (német neve: Honigberg) településének közepén emelkedő megerődített templom csak tíz kilométerre található Prázsmártól. Először a 10-es főúton haladtunk, majd a 11-es főútra rátérve már Szászhermány – ami Brassótól is csak nyolc kilométerre van északkeleti irányban – egykori szász településének határában voltunk.
A szászhermányi erődtemplom 2017 nyarán
A Strada Gării, a falu főutcája egyenesen a település közepén emelkedő erődtemplomhoz vezet, el se lehet téveszteni, a kocsival pedig akár a bejárat előtt is le lehet parkolni. Akárcsak a prázsmári erődtemplom esetében, egykor itt is vizesárok vette körül az erődített épületet, amit napjainkra szinte teljesen feltöltöttek, déli kapuhoz vezető, cölöpökön nyugvó fahídnak, pedig már nyoma sincs. A híd helyére egy oszlopsoros, fedett folyosót építettek valamikor a XIX. század folyamán.
A XIX. században épített oszlopsoros, fedett folyosó
A Szent Miklós templom alapítása
Hermány települését – Prázsmárhoz hasonlóan – a XIII. század elején a Barcaságba települő Német Lovagrend és a teuton lovagokat követő német és vallon telepesek – őket később szászoknak kezdték nevezni – alapították. A régi oklevelekben Mons-melisnek (Mézes-hegy, innen ered a német Honigberg név) is nevezett falut a Barcaság első szász községeként tartják számon. Nevét valószínűleg nem a lovagrend vezetőjéről, a falut alapító türingiai Salzai Hermann nagymesterről kapta, hanem Er, vagy Érmányról, mely forrást jelentett.
Hermányt a Barcaságba települő Német Lovagrend és a velük érkező telepesek alapították
A Szent Miklós tiszteletére szentelt, háromhajós, román stílusú templomot a XIII. században, valószínűleg még a Német Lovagrend uralma idején kezdték el építeni, akiket II. András király (1205-1235) 1225-ben kénytelen volt kiűzni a királyságból, mivel a lovagok egy független államot akartak létrehozni a magyar királytól 1212-ben kapott és az általuk később elfoglalt területeken. Hermány településének és templomának első okleveles említése 1240-ben történik, amikor IV. Béla király (1235-1270) kimondta, hogy az erdélyi püspöknek a megjelölt barcasági falvakban, így Hermányban sincs semmi joga, azok a királytól függenek, ezért azokat a ciszterci rendnek adományozta, azzal, hogy ezekben a helységekben senki sem állíthat kápolnát, templomot vagy oltárt a rend engedélye nélkül.
Légi felvétel az erődtemplomról (Kép: https://www.utazzerdelybe.hu/varos/szaszhermany)
A ciszterciek valószínűleg tovább építették a templomot, mely a prázsmárihoz hasonlóan a kerci apátság hatását tükrözi. I. Nagy Lajos király (1342-1382) 1377-ben Brassó fennhatósága alá rendelte a falut azzal, hogy lakosai évente két hetet tartoznak a városnak dolgozni, és háború esetén a város védelmében kötelesek részt venni. Ezt a rendelkezést Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) 1433-ban, amikor a hermányi pap lakásán volt elszállásolva, megújította.
A szász templom megerődítése a XV. században
A hermányi templom épületét 1421-ben gótikus stílusban alakították át, a szentély déli falához sekrestyét toldottak, míg három hajója hálóboltozatot, szentélye pedig keresztboltozatot kapott. Szintén a XV. században – a törökök terjeszkedésének és egyre gyakoribbá váló rablóportyáinak hatására – került sor a templom erődítésére, melynek során az épületet kör alakban kettős kőfallal – más leírások szerint hármas fal kerítette a templomot, a külső fal viszont napjainkra teljesen eltűnt – vették körül, melyet hét négyszög és egy hatszög alaprajzú torony erősített.
A templomot a XV. században fallal vették körül, valamint hét négyszög és egy hatszög alaprajzú toronnyal erősítették meg
A külső fal tizenkét méter magas volt, külső oldalain lőréseket és szuroköntő nyílásokat alakítottak ki, míg a belső falhoz összesen kétszáz, a belső udvarra néző kis kamrát építettek, fából készült nyílt folyosókkal, lépcsőkkel.
A belső falhoz épített kamrák a lakosok menedékéül szolgáltak
A legfelső szinten futott körbe a fedett gyilokjáró, míg a kamrákba Hermány szász lakossága húzódott értékeikkel vész esetén, békeidőben pedig a családok ott tartották az élelmet, legtöbbször a szalonnát. Az építkezések során a templom – nyugati bejárata előtt emelkedő – tornyát vártoronnyá formálták és négyszintesre magasították.
A templom tornyát vártoronnyá formálták és négyszintesre magasították
Az erődtemplomot mély és széles vizesárok vette körül, amin a déli oldalon lévő egyetlen kapuhoz cölöpökön nyugvó fahíd vezetett át, melynek végén a kaputorony felvonóhídja volt. A kaputorony alatt egy hosszú és szűk folyosó vezetett át, amin keresztül a belső templomudvarra lehetett jutni, a boltozatos folyosó közepén egy leereszthető csapórács akadályozta meg azt, hogy a támadók a belső udvarba jussanak.
A XVI. században többször is végigdúlták Hermányt
Mivel Hermány csak néhány kilométerre fekszik a korábban már bemutatott Prázsmártól, és mindkét települést szászok lakták, a történetükben sok az egybeesés. 1552-ben Rareş Péter fia, II. Illés moldovai fejedelem Istvánffy Miklós leírása szerint „az Ojtozi-szoroson át, mely Moldva és Székelyföld között fekszik, hatalmas csapataival és török csapatokkal Erdélybe tört. Hermány és Prázsmár szász városok, miután betörésük alkalmával tüzet vetettek rájuk, kigyulladtak és leégtek.” A moldvai fejedelem hiába ostromolta meg Prázsmárt és Hermányt, az erődtemplomokat nem tudta bevenni, így csak a településeket gyújtotta fel, mielőtt elvonult volna csapataival.
Hermány erődtemplomát 1552-ben a moldvai fejedelem ostromolta
(Kép: https://www.varak.hu/latnivalo/index/1315-Szaszhermany-templom/)
1599. október 17-én – Habsburg Rudolf császár felbujtására – Mihály havasalföldi fejedelem, a később Vitéz Mihály néven ismert erdélyi fejedelem, tört be Erdélybe a Bodza-szoroson át, oláh katonái Prázsmár mellett Hermányt is feldúlták, mely településeket 1602-ben Giorgio Basta császári generális hadai is végigpusztítottak.
Báthory Gábor havasalföldi hadjárata
Báthory Gábor erdélyi fejedelem 1610-ben IX. Radu Șerban havasalföldi fejedelem ellen indított hadjáratot, de útközben december 10-én néhány ezer ember élén elfoglalta Szeben városát – melyet nagybátyja, Báthory András fejedelem halálában vétkesnek tartott – és új fejedelmi fővárosává tette. Báthory nem bízott a szászokban, akik makacsul ragaszkodtak a szabadságaikhoz, valamint úgy vélte, hogy veszély esetén az erdélyi fejedelem nem számíthat a hűségükre, mivel a német származásuk miatt a Habsburgokat támogatják.
Báthory Gábor erdélyi fejedelem szobra Nyírbátorban
Radu havasalföldi fejedelmet Weiss Mihály (Michael Weiss) brassói városi tanácsos – aki 1603-ban maga temette el saját kertjében Székely Mózes erdélyi fejedelem levágott fejét – figyelmeztette az erdélyi fejedelem készülődő támadására, így az kincseit összeszedve Moldvába, majd Bécsbe tudott menekülni. A törökök azonban nem támogatták Báthory Moldva és végső soron a lengyel trón elfoglalására szőtt terveit, és a Konstantinápolyban nevelkedett Radu Mihneát tették meg havasalföldi fejedelemnek, Báthorynak pedig haza kellett vonulnia.
Radu Serban havasalföldi fejedelem betörése Erdélybe
Az elűzött Radu Șerban 1611-ben moldvai és lengyel csapatokkal visszaszerezte a havasalföldi fejedelmi trónt és Erdély ellen készült. Weiss Mihály – aki féltette a szászok önállóságát – szövetséget kötött Radu Serbannal, akit a barcasági szászokon kívül, kozák lovasok, lengyel zsoldosok, és Báthory fejedelem belső ellenségei is támogattak.
Weiss Mihály, Brassó város bírája
A havasalföldi sereg július 9-én már Brassó falai alatt ütött tábort, majd a Szent-Péter és Brassó között elterülő síkságon megverte Báthory fejedelem seregeit, aki Szeben városába menekült. Hamarosan azonban megérkezett a Bethlen Gábor által kért török segítség, így Radu Serban kénytelen volt elhagyni Erdélyt, rövidesen havasalföldi trónját is elvesztette. Ekkor már csak a Weiss Mihály főbíró által vezetett Brassó városa és a barcasági szász vidék dacolt Báthory Gábor fejedelemmel, 1612. január 27-én felmondták a hűséget a fejedelemnek.
Hermány ostroma, a földvári csata, Weiss Mihály halála
1612 márciusának végén Báthory megindult a Barcaság ellen és elfoglalta a Brassó környéki szász községeket és erősségeket, köztük Prázsmárt és Törcsvárat is, de Hermány erődtemplomával nem boldogult. A szász lakosok a cseh származású festő, Böhmen János vezetésével tizennégy napon keresztül álltak ellen a fejedelmi csapatok ostromának, végül április 20-án Báthory kénytelen volt felhagyni az ostrommal és a falut felgyújtva elvonulni a seregével.
1612-ben Báthory seregei nem tudták bevenni a szászhermányi erősséget
(Kép: https://www.varak.hu/latnivalo/index/1315-Szaszhermany-templom/)
A hermányi templomerőd ostromának sikertelensége világossá tette, hogy Báthorynak nincs elég ereje a szász lázadás fészkének, Brassónak az elfoglalásához, azonban a körbefogott – a havasalföldi termények elől elzárt – várost a kiéheztetés veszélye fenyegette. Időközben az 1611 őszén Báthory Gábor által a Portára küldött követ Ghiczy (Géczy) András összeköttetésbe lépett Weiss Mihállyal, és Báthoryt elárulva a fejedelemségre tört. A törökök eleinte támogatták a Brassóba húzódó Ghiczyt, mivel nem tetszett nekik Báthory havasalföldi hadjárata, sem a brassóiak lázadása, azonban katonákat nem küldtek, a havasalföldi csapatok pedig cserbenhagyták a trónkövetelőt. Nagy András hajdúvezér, aki korábban már többször elárulta Báthoryt és maga is meg akarta szerezni az erdélyi fejedelmi trónt, felajánlotta Ghiczynek Báthory megölését, azonban a levele a fejedelem kezébe került, aki a hajdúgenerálist augusztusban elfogatta és kivégeztette. Báthory Gábor ezután hajdúkból és székelyekből álló hadával Weiss Mihály és Ghiczy András ellen vonult, és az 1612. október 14-én Brassó közelében vívott földvári csatában legyőzte az ellen lázadókat. Az ütközetből menekülő Weiss Mihályt egy hajdú utolérte és levágta, Ghiczy András pedig elmenekült Erdélyből.
Báthory Gábor meggyilkolása
Brassó városa még egy ideig ellenállt, de közben Báthory is beleunt a küzdelembe, így 1613. június 3-án a szász város hűséget esküdött a fejedelemnek. Báthory – aki a havasalföldi hadjárata során csalódott a Portában – ezután megpróbált a Habsburgok felé fordulni, a törökök ezért az egykori bizalmasát, az 1612-ben hozzájuk menekült Bethlen Gábort helyezték Erdély fejedelmi trónjára.
Bethlen Gábor a törökök támogatásával szerezte meg az erdélyi fejedelmi trónt
Bethlen eleinte támogatta Báthory politikáját, azonban a havasalföldi hadjáratot és a szászok ellen elkövetett jogtalanságokat elítélte, ezért megromlott a viszony kettejük között. A mindenkitől magára hagyott Báthory Váradra menekült, ahol a közben bocsánatot nyert és újra a bizalmába férkőző Ghiczy András és Abaffy Miklós tokaji kapitány megszervezte a meggyilkolását, amit 1613. október 27-én, a Nagy András hajdúvezér halála miatt bosszúszomjas hajdúk hajtottak végre.
Szászhermány sorsa a XVIII. századtól napjainkig
A II. Rákóczi György erdélyi fejedelem által indított lengyel hadjárat megbosszulására 1658-ban érkező moldvai fejedelem ellenében egy hétig tartotta magát az erődített templom őrsége, mire a fejedelem bosszúból felgyújtotta a falut. Mivel a szászok hűek voltak a Habsburg uralkodókhoz, a II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett szabadságharca alatt a kurucok is megostromolták a hermányi erődtemplomot, de elfoglalni nem tudták. A felkelt háromszéki székelyek 1848 decemberében a faluval együtt a templomerődöt is elfoglalták a császári katonaságtól, a védők egy részét leölték, a többieket fogságba vetették.
Az erődtemplom alaprajza (Kép: https://www.varak.hu/latnivalo/index/1315-Szaszhermany-templom/)
Az erősség a XIX. század második felétől kezdve végleg elvesztette katonai fontosságát, mély vizesárkát feltöltötték, a fahíd helyett pedig egy árkádos, fedett folyosót alakítottak ki. Az egykor oltalmat adó kamrák egy részét is lebontották, az északi oldalon napjainkban csak 2-2 kamra látható.
Az erődtemplom északi oldala napjainkban
A XX. század során a szászok nagy része végleg elhagyta Erdélyt, üresen hagyott házaikba a Barcaságot 1918-ban megszálló románok költöztek.
Az egykori szász településen napjainkban főként románok élnek
(Kép: https://www.varak.hu/latnivalo/index/1315-Szaszhermany-templom/)
Először körbesétáltuk az erődtemplom épületét, és kívülről néztük meg a vastag erődfalakat és védőtornyokat. A feltöltött vizesárok helyén tehenek legeltek, az északi oldal kivételével jól látszott a XV. században épített kettős erődfal rendszere. A délre néző oszlopsoros, fedett folyosón, majd a kaputorony alatt átvezető alagúton keresztülhaladva – ahol még megvan a középkori leereszthető csapórács – értünk az erődtemplom belső udvarára, ahol megvásároltuk a belépőjegyeket.
Az erődtemplom délre néző bejárata
Szemben velünk emelkedett a gótikus stílusban átépített, eredetileg román stílusú szász templom, melynek két oldalán, a támpillérek között vészraktárakat képeztek ki a templom XV. századi erődítése során.
A templom két oldalán, a támpillérek között vészraktárakat képeztek ki
A templom nyugatra néző korai gótikus főkapuja a torony alatt található, előtte egy harang formájú világháborús emlékmű látható.
A templom nyugatra néző korai gótikus főkapuja
Először a falhoz épített kamrákat néztük meg, melyek közül többen kiállítást rendeztek be, megjelenítve többek között a XX. század eleji szász szobabelsőt és a szász öltözéket.
Először a falhoz épített kamrákat néztük meg
A kamrákban kiállítást rendeztek be
A legfelső szinten a szűk gyilokjáró futott körbe, ahova létrákon keresztül másztunk fel, azonban napjainkban már nem lehet teljesen körbemenni, mivel a kamrák az északi oldalon megsemmisültek.
A védőfal legfelső szintjén körbefutó gyilokjáró
A templomudvar keleti részén áll az erődtemplom egyik tornya, melyet kápolna toronynak neveznek, mivel a XV. században épített toronyba egy korábban ott álló kápolnát építettek be.
A bal szélső épület a fák mellett az a védőtorony, melybe a kápolnát beépítették
Az eredeti kápolna épülete az 1300-as években készülhetett el és egy külön bejáratú, földalatti szintből, valamint egy – a déli és északi oldalán egy-egy ablaköböllel kiszélesített – kápolnaszintből állt. A XIII. század végén a kápolna része lett a román kori templomot kerítő védőfalnak, majd mikor a már meglévő körfalat a XV. század során megerősítették, a kápolnát is megerődített toronnyá bővítették, úgy, hogy az épület két szinttel magasabb lett, a déli és északi ablakait befalazták, a külső, keleti ablakait pedig lőrésekké alakították. A torony – az erődtemplom többi védőtornyával ellentétben – egy nagy kiterjedésű, az udvar felé lejtő tetőt kapott.
A kápolnát rejtő védőtorony a kamrasor végén, a másik irányból nézve
A kápolna falain 1920-ban XV. századi falfestményeket tártak fel, melyeket sajnos nem tudtunk közelebbről megnézni, csak a bejárati ajtóból vehettük szemügyre a jó állapotban fennmaradt középkori freskókat. A kápolna falait borító festményeket egy összefüggő tanításként lehet értelmezni az örök üdvösségről, ami az elhunytaknak nyit ajtót az örök halhatatlanság felé. A bejárattal szemben, a kápolna keleti falán a központi téma a keresztre feszítés jelenete Szűz Mária és Szent János alakjával, amit a farizeus és az adószedő legendája, valamint a korabeli társadalmi csoportokat bemutató képcsoport szegélyez.
A kápolna csodálatos falfestményei
A nyugati falon az utolsó ítélet képcsoportja látható, amint Szent Péter a kulcsokkal az üdvözülteket a mennybe vezeti, a halottak feltámadnak, a kárhozottakat elűzik és tíz éremkeretben megjelenik a tíz szűz képe. Különleges sajátossága a kápolnának az átlós déli boltíven látható Szűz Mária képi kompozíciója, mely témájában és formai kifejezésében utal a XV. század elején a bécsi egyetemen zajló üdvözülésről szóló teológiai vitára. A Szűz Mária életével kapcsolatos képcsoport jelenetei: Angyali üdvözlet, Jézus születése és a Szent Szűz tisztaságát szemléltető szimbólumok. Tőlünk balra, a déli öbölben a mennyország és az irgalom van szembe állítva a pokollal és Lazarus történetével, míg az északi öbölben próféták láthatók ótestamentumi idézeteket megjelenítő mondatszalagokkal.
A pokol jelenete
Miután a kamrákat végignéztük, előbb a templom keleti oldalán található félkörös szentélyének déli falához épített sekrestyébe mentünk be, ahol régi sírköveket állítottak ki, majd beléptünk a háromhajós szász templomépületbe.
A templom keleti oldalán álló szentély kívülről
A keresztboltozatos szentélyben áll a barokk oltár, szemben vele pedig a nyugati oldalon az orgona, alatta pedig a főbejárat.
A templomhajó a szószékkel és a szentély
A barokk oltár
A templomhajó és az orgona a szentélyből nézve
A templomhajót hálóboltozat fedi, a berendezés érdekességei a női öltözködésre tekintettel támla nélkül álló padsorok, valamint a belső tér díszítéséül használt szőnyegek.
A templomhajó hálóboltozata
Mielőtt elhagytuk volna a templomot, még felkapaszkodtunk a nyugati oldalon álló, vaskos templomtoronyba is, hogy a megnézzük a harangot. Szászhermányról Brassón keresztül dél felé indultunk a Törcsvári-szorosba, de előbb megnéztük a barcarozsnyói várat, majd a nap utolsó állomása a híres törcsvári várkastély volt.
A szászhermányi erődtemplomról további képek láthatók a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist/
Végül egy videó az erődtemplomról:
Források és ajánlott oldalak:
Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok (1990)
https://www.erdelyivarak.hu/magyar/oldalak/szaszhermany_templomerodje/
https://www.erdelyivarak.hu/magyar/oldalak/szaszhermany_templomerodje/
