Historia est magistra vitae

Kirándulás a történelembe

Kirándulás a történelembe

Simontornyai vár

Egy többször átépített vár, mely virágkorát a XVI. század elején élte

2019. október 11. - Egri Gábor

Dunaföldvárról – ahol a Csonka-tornyot néztük meg – mintegy harminc percet kellett haladnunk a 61-es főúton nyugat felé, és elértük kirándulásunk következő állomását, a Tolnai-Hegyhát északi nyúlványainál, a Sió-csatorna partján fekvő a hajdani mezővárost, a valamikor vásártartási joggal bíró települést, Simontornyát. A 61-es és a 64-es főutak találkozásánál balra kanyarodtunk a Petőfi utcára, majd rátértünk a Várkert utcára, amely elvezetett minket egészen a Vár térre, ahol a középkori vár maradványai állnak. Az erősség déli oldalán álló Öregtoronnyal szemközt található parkolóban tettem le a kocsit. Mielőtt a Kaputornyon keresztül bementünk volna a várba, előbb körbejártuk az épületet.

20181020_134716.jpgSimontornya vára 2018 októberében

Simon tornya a XIII. században épült

A Tolna megyei Döröcske nemzetségből származó Salamon fia Simon alországbíró feltehetően az 1270-es évek végén – IV. Kun László király (1272-1290) uralkodása idején – építette a ma álló vár ősét, azt a tornyot, melynek emlékét a Simontornya helynév is őrzi. A vár kutatását és helyreállítását irányító Horler Miklós szerint az első vár egy toronyból, a hozzá kapcsolódó, négyzet alakú udvarból és kapuépítményből állt.

20181020_132030_xiii_szazad_veg.jpgAz első vár egy toronyból, a hozzá kapcsolódó, négyzet alakú udvarból és kapuépítményből állt

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/simontornyai-var/)

Elképzelése szerint a 21 x 21 méter nagyságú falnégyszög északkeleti sarkán – a későbbi keleti palotaszárny és a lovagteremnek helyet adó északi palotaszárny által közrefogott tér helyén – állt a településnek is nevet adó lakótorony, vagyis Simon tornya. Ennek a korai toronynak az alapjaira épült fel később a várkápolna, a napjainkban látható Öregtornyot vagy Lakótornyot – mely tehát nem azonos a XIII. századi lakótoronnyal – már a déli oldalra építették fel a XVI. században.

20181020_132021_xiii_szazad_vege.jpgA napjainkban látható Öregtorony nem azonos a XIII. századi Simon tornyával

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/simontornyai-var/)

A XIII. századi vár falnégyszögének keleti oldala ma is áll, hiszen nyugat felől később hozzáépítették a keleti palotaszárnyat, a V alakban elhelyezett lőrések a vár keleti oldalán jól kivehetők.

A vár a XIV. század közepén a Lackfiak birtokába került

A vár hamarosan visszaszállt az uralkodóra, így 1324-ben Anjou I. Károly király (1308-1342) Henc fia János budavári rektor érdemeit tudta jutalmazni a várral és tartozékaival, akit fia, Miklós követett a váruradalom élén. Miklós 1343-ban végrendeletében, magtalan halála esetére az erősséget felesége testvérére, Lackfi I. István erdélyi vajdára és fiaira hagyta, így 1347-től a Lackfiak – az Anjou-kori Magyar Királyság egyik legjelentősebb családja – lettek a vár urai, akik megépítették a keleti oldalon fekvő, körülbelül 7 x 23 méteres palotaszárnyat.

20181020_132115_xiv_szazad_kozepe.jpgA XIV. században épült meg a keleti palotaszárny

Az új épületrészben a szárny végén egy nagyméretű terem volt, amelyet kandallóval fűthettek, a terem kettős osztású ablakai ma is láthatóak a falszövetben. Az átalakítás után a vár a Nagy Lajos-kori királyság egyik legjelentősebb birtokközpontjává vált. Lackfi I. István halálát követően legidősebb fia, Dénes főlovászmester, székelyek ispánja örökölte Simontornya várát.

Simontornya egy mocsarakkal körülvett szigetre épült

Simontornya a középkorban a várhoz tartozó birtoktestek szaporodása nyomán egyre nagyobb terület központjává vált. A vár jelentősége, és az, hogy urait három évszázadon át közvetlen kapcsolat fűzte a királyi udvarhoz, meghatározta a község életét is. A vár védelmét megkönnyítette – ugyanakkor a település egészének egyenletes fejlődését gátolta – a vidék természeti adottsága, vagyis az, hogy a Sió XIX. századi szabályozását megelőzően a környéken szárazföldet csupán a sűrű vízfolyásokkal szabdalt, mocsaras területből kiemelkedő kisebb-nagyobb szigetek alkottak.

20181020_132103_xiv_szazad_kozepe.jpgSimontornya várának védelmét megkönnyítette a mocsaras környék

Egy ilyen szigeten emelkedett maga a vár is, mely a Sárvíz-völgye nagy kiterjedésű lápos vidékének egyik fontos átkelőhelye volt. a szigetet a XVIII. század végéig csak két hídon lehetett megközelíteni. Simontornya már 1377-ben – Lackfi III. István közbenjárására – országos vásártartási jogot kapott I. Nagy Lajos királytól (1342-1382), egy 1424-ben kelt oklevél pedig már városként említi.

Simontornya vára a XV. században

Miután Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) az árulással megvádolt és 1397. február 27-én, a szlavóniai Körösön meggyilkolt csáktornyai Lackfi II. István – Lackfi I. István fia, Lackfi Dénes testvére – és unokaöccse, simontornyai Lackfi III. István minden birtokát elkobozta, Simontornyát a két főúr megöletésében kulcsszerepet játszó Kanizsai János esztergomi érseknek és testvéreinek ajándékozta. 1424-ben Ozorai Pipo tulajdonába került Simontornya egy birtokcsere útján – a Kanizsaiak cserébe a sárvári várat kapták meg –, akinek özvegyétől 1427 után a Garaiak vásárolták meg és birtokolták egészen a család fiú ágon történő kihalásáig.

20181020_132141_xv_szazad_kozepe.jpgA rekonstrukcióban a legbizonytalanabb fázis a vár XV. századi állapota

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/simontornyai-var/)

Az 1440-es években Garai László nádortól zálog címén Farkas László budai bíróhoz került az erősség, aki építkezett is a várban. 1481-ben meghalt Garai Jób, a Garai család utolsó férfi tagja, így 1482-ben a vár visszaszállt a koronára és Mátyás király (1458-1490), majd később második felesége, Beatrix királyné tulajdona lett. A rekonstrukcióban a legbizonytalanabb fázis a vár XV. századi állapota, Horler Miklós feltételezése szerint a külső, szabálytalan alakú, pártázatos gyilokfolyosóval koronázott támpilléres falgyűrű ekkor épülhetett fel – valószínűleg Farkas László birtoklása idején –, és ekkor készülhettek a kulcslyuk alakú lőrések is.

20181020_132148_xv_szazad_kozepe.jpgA XV. század közepén épült ki a szabálytalan alakú külső falgyűrű

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/simontornyai-var/)

A keleti palotaszárny udvar homlokzata előtt felépült egy gótikus árkádos folyosó, míg legkésőbb a XV. században bontották le a korai, északkeleti oldalon álló tornyot és kaput, és került át a vár bejárata a déli oldalra.

Jelentős építkezések a XVI. század elején, a vár fénykora

1500 körül – miután Mátyás király özvegye, a II. Ulászló királlyal (1490-1516) kötött házasságának érvénytelenítése után gúny tárgyává váló, megalázott Beatrix királyné elhagyta a Magyar Királyságot – Gergellaki Buzlay Mózes, Mátyás király egykori diplomatája, a Jagelló-királyok főajtónálló- és főudvarmestere szerezte meg a várat és tartozékait, halála után pedig özvegye volt a birtokos. Ez az időszak jelentette a vár fénykorát, mely jelenlegi formájában leginkább a Buzlay-féle 1508-1509-es reneszánsz átépítés nyomait őrzi.

20181020_132159_xvi_szazad_eleje.jpgA XVI. század eleje jelentette a vár fénykorát (Kép: http://pazirik.hu/projekt/simontornyai-var/)

A budai királyi építkezések mesterei a keleti palotaszárnyat ekkor késő gótikus, illetve reneszánsz stílusban átépítették, az épületrész új nyílás- és födémrendszert kapott, valamint az egy emelettel magasított palotaszárny udvari oldala elé teljes hosszában végigfutó oszlopos, árkádos loggiát emeltek.

loggia1.jpgA keleti palotaszárny várudvarra néző homlokzata előtt végigfutó oszlopos, árkádos loggia

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/simontornyai-var/)

A belső és a külső várfal közének beépítése révén északon egy új palotaszárnnyal bővítették a várat, mely épületrész földszintjének közepére bordás keresztboltozattal ellátott reprezentatív lovagterem került, mely fölött két pillérre támaszkodó, fafödémű nagyterem állt, előreugró zárterkéllyel.

loggia3.jpgAz északi palotaszárny is a XVI. század elején épült (Kép: http://pazirik.hu/projekt/simontornyai-var/)

Az északkeleti sarkon, a két palotaszárny találkozásánál – az elbontott XIII. századi lakótorony helyén – az előkerült kőfaragványok alapján késő gótikus várkápolnát építettek, melyet hálóboltozat fedett. A déli oldalon – a vár új bejáratánál – a középkori falakat áttörve újonnan emelték az Öregtornyot, a Kaputornyot és a Lépcsőházat, immár az itáliai reneszánsz építészeti felfogás jegyében.

20181020_132217_xvi_szazad_eleje.jpgA vár déli oldalán felépült a Kaputorony, az Öregtorony és a Lépcsőház

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/simontornyai-var/)

Simontornya vára a török-korban

1536-ban Szapolyai János király (1526-1540) Pöstyéni Gergely főudvarmesternek adta Simontornyát, majd a község 1543-ban török uralom alá került és a Simontornyai szandzsák székhelye lett. A szandzsákhoz tartozott a mai Tolna megye északnyugati, Fejér megye déli és Somogy megye északkeleti területsávja, mintegy 110 községgel. A szandzsák négy nahie-re  (náhijére – járásra) oszlott: simontornyai, ozorai, tamási és endrédi, melyek közül a legnagyobb kiterjedésű a simontornyai nahie volt, melyhez az 1563-1583 közötti összeírások szerint 74-76 község tartozott. Evlia Cselebi így írt a várról az 1660-as évek közepén:

1544-ben Szulejmán szultán idejében Musztafa pasa és Kászim pasa foglalták el. A budai ejáletben külön szandsákbégi székhely, kétezer katonával… A Sárvíz folyó partján, egy mocsaras tóban, hosszúkás, négyszög alakú, erős építkezésű szép vár. Külvárosa erős palánkú, kerülete ezerötszáz lépés. Egy vaskapuja, az árok felett felvonóhídja, háromezer deszkatetejű szűk háza van. A bég palotája és a parancsnok palotája nagyon díszes épületek. A belső várban van Szulejmán kán dzsámija, a gabona magtár és hadiszertár.”

/Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664-1666./

Az erősség 1686-ban került újra keresztény kézre

Buda vára 1686. szeptember 2-án szabadult fel az oszmán uralom alól és ezt követően a keresztény hadak a Dunántúl jelentős részéről is kiűzték a törököket. Simontornyát 1686. szeptember 26-án foglalta el Badeni Lajos serege, és mint végvárat jelentős őrséggel látták el. A XVII. század végi leírások így mutatják be a várat:

„A város inkább hosszú, mint széles, nagy palánkkal övezett síkságon fekszik, mocsarak között, van három kapu felvonóhidakkal. A várat nagy és mély vízárok veszi körül, a kastély három emelet magas, körös-körül kerítése van, mely egyik oldalon omladozik. A torony négy emeletből áll, de szobái az első emeletig mind beomlottak, a bejárat alatt erős boltozatos tömlöc van. Az egész épület téglából és jó anyagból épült. Az udvaron nyolc láb mély kút van.”

1702-ben Habsburg I. Lipót a gróf Styrum Lymburg családnak adományozta a várat és a hozzá tartozó uradalmat, rövidesen pedig megindult a vár erődítése.

20181020_132208_xvi_szazad_eleje.jpgSimontornya vára 1686-ban került vissza a keresztények kezére

(Kép: http://pazirik.hu/projekt/simontornyai-var/)

Az 1702 és 1704 között folytatott munkálatok során az Öregtoronyból ágyútorony lett, ablakait lőrésekké alakították át, a kandallóit, loggiáját szétbontották és a finom faragványokból meszet égettek.

Simontornya várát 1705-ben vették be a kurucok

A Rákóczi-féle szabadságharc idején Tolna megye területén Földvár és Simontornya a kuruc hatalom számára nagyon fontos stratégiai pont volt, melyeket a császáriak is igyekeztek ellenőrzésük alatt tartani. Simontornyát 1704-ben a Ságfai Sándor Ferenc vezette kuruc sereg foglalta el, de még ez év őszén Heister tábornok császári csapatai vették vissza. 1705. november 4-én Bottyán János kuruc generális csapatai átkeltek a Dunán, másnap hajnalban rohammal bevették Földvár erősségét és a vár őrségét megsemmisítették. Néhány nappal később az 1702-1704 között megerősített simontornyai várat foglalták el Bottyán hajdúi.

40749620dd07e0170ccb.jpg1705-ben kuruc kézre került az erősség (Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/376-Simontornya-Var/)

A támadók rőzsekötegek és lajtorják segítségével átkeltek a várárkon, majd felkoncolták az őrséget, csak tizenhét várvédő és a parancsnok esett fogságba. Földvár kiürítése után, 1706 végétől Simontornya lett a kuruc hatalom dunántúli bázisa, amit a császáriak megpróbáltak visszafoglalni. A Pécs felől érkező rácoknak nem sikerült Simontornyát bevenni, ezért Rabutint és Stahrenberget küldték a vár ellen. Bottyán János – közismert nevén Vak Bottyán – a hagyományos kuruc harcmodorral védekezett, rajtaütésekkel, lesvetésekkel állandóan zaklatta a császári sereget, de nyílt harcba nem bocsátkozott. Az 1707. februári ostromot a várvédők Horváth Ferenc vezetésével visszaverték, ekkor az egész Dunántúlt a kurucok tartották az ellenőrzésük alatt.

Az erősség volt a kurucok dunántúli bázisa

Az 1708. augusztus 3-ai trencséni kuruc vereség után Heister Győr-Székesfehérvár felől, a végvári rác katonaság pedig dél felől támadt Simontornyára, hogy elszigetelje a dunántúli kuruc várakat és seregeket, azonban 1708. szeptember 2-án Béri Balogh Ádám csapatai Kölesdnél váratlan rajtaütéssel legyőzték a császáriakat. 1708 szeptemberében Esterházy Antal dunántúli kuruc főkapitány parancsára Kőszegen letartóztatták a legendás hírű Bezerédy Imre kuruc brigadérost, aki a katasztrofális trencséni vereség után megpróbált átállni a császáriakhoz. A foglyot Simontornyán őrizték egy ideig, innen szállították át Sárospatakra, ahol halálra ítélték és kivégezték. Rövidesen Simontornya stratégiai szerepe csökkent, mert Esterházy Antal végleg feladta a földvári sáncokat, így nehézkessé vált az utánpótlás átjuttatása a Dunán. 1709 nyarára a kuruc hatalom teljesen elszigetelődött a Dunántúlon, Simontornya őrsége magára maradt. Mivel ez volt az utolsó kuruc kézen lévő dunántúli vár, tele volt menekültekkel, akiknek nem jutott elég élelem. Hellepront János várkapitány Bottyántól kért segítséget, akinek azonban sem elég hada, sem elég eszköze nem volt a Dunán való átkeléshez. A császáriak három irányból támadták a várat, a kisebb rohamokat az őrség többször visszaverte, de a vár végül 1709. augusztus 29-én elesett.

A simontornyai vár régészeti kutatása és részleges helyreállítása

Simontornya erőssége a szabadságharc bukását követően elveszítette hadi jelentőségét, a Styrum Lymburg grófok a XVIII. század közepéig laktak a falai között, majd a községben építettek fel maguknak egy új kastélyt, a várat pedig magtárrá átépítve gazdasági célokra használták. A Styrum Lymburg család 1800-ban kihalt, Simontornya, a hozzá tartozó uradalommal pedig 1805-ben az Esterházyaké lett, akiktől 1820-ban a görög származású Sina Simon bankár vásárolta meg.

46954fc51e7bc289cf76.jpgA vár a Rákóczi-féle szabadságharc után elveszítette hadi jelentőségét

(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/376-Simontornya-Var/)

A vár területén a feltárást és a helyreállítást az Országos Műemléki Felügyelőség 1960-ban kezdte meg Lócsy Erzsébet régész és Horler Miklós építész irányítása mellett.

legi_felvetel1.jpgAz 1960-as és 1970-es években került sor a vár régészeti feltárására és helyreállítására

(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/376-Simontornya-Var/)

Az 1974-ig végzett munkálatok során a lerombolt külső falgyűrűt kisebb felfalazásokkal, az eredetitől eltérő, piros téglákkal egészítették ki, a Lépcsőház mellett, a vár délkeleti sarkánál egy rövid szakaszon rekonstruálták a védőfalak eredeti alakját a pártázatos gyilokfolyosóval. A vár egykori épületeiből a déli oldalon a Kaputorony, Öregtorony és a Lépcsőház tömbje, a keleti oldalon pedig az egykori palotaszárny helyreállítva ma is áll. A teljesen elpusztult északi palotaszárny maradványai fölé modern, a környezetébe egyáltalán nem illeszkedő védőépület épült, az északi homlokzat képéből ma csak az egykori emeleti zárterkély hatalmas konzoljai láthatók, melyeket a várárokba zuhanva találtak meg és eredeti helyükre helyeztek vissza.

alaprajz.jpgA simontornyai vár alaprajza (Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/376-Simontornya-Var/)

A vár déli oldalán áll a Kaputorony, az Öregtorony és a hozzá csatlakozó Lépcsőház, a három magas épület alkotta déli épületrész ma Magyarországon az egyetlen épségben megmaradt reneszánsz együttes a XVI. század elejéről. Az Öregtornyot a XVIII. század elején ágyútoronynak építették át, a reneszánsz pártázat nyílásait átboltozták, lőréseket alakítottak ki és a tornyot lefedték.

20181020_134315.jpgA vár déli oldala: balra a Kaputorony, középen az Öregtorony, jobbra pedig a Lépcsőház

A déli szárny keleti sarkától indul a XV. században épült külső pártázatos falgyűrű, mely napjainkban csak 1-2 méter magasan áll, kivéve egy rövid délkeleti szakaszt, melyet az egy darabban megtalált töredékek alapján hitelesen rekonstruáltak.

20181020_130631.jpgA külső falgyűrű délkeleti oldalát egy rövid szakaszon rekonstruálták

A vár keleti oldalán áll a Lackfiak által a XIV. században építtetett palotaszárny, melynek külső homlokfala a vár első – XIII. századi – építési periódusához tartozik. Az első és második emelet között lévő két gótikus, befalazott ikerablak egykoron a Lackfiak XIV. századi palotájának első emeleti nagytermét világította meg. A XVI. századi átépítés során alakult ki a palotaszárny mai képe, melynek meghatározó elemei a reneszánsz keresztablakok, melyekből napjainkban nyolc látható, azonban korábban – mikor a palotaszárny még három emelettel rendelkezett – tizenkettő ablak nézett a várárok felett keleti irányba. A reneszánsz homlokzatot kettévágó hatalmas XVII. századi falcsonk a Rákóczi-szabadságharc idején készített ágyúterasz maradványa, melynek kötőanyagául a kibontott és összetört finom reneszánsz faragványokból égetett meszet használták.

20181020_130747.jpgA keleti palotaszárny meghatározó elemei a reneszánsz keresztablakok

Az északkeleti részen állt egykor a várkápolna, melyből napjainkra semmi sem maradt. Szintén csekély romok maradtak fenn a XVI. század elején épített északi palotaszárnyból melynek maradványait ma egy elég csúnya, modern védőépület óvja. Az egykori lovagteremben a vár kőtára található, míg a lovagterem feletti nagyteremhez csatlakozó fél-nyolcszög alaprajzú gótikus zárterkélyt és az azt alátámasztó konzolrendszert a vár helyreállítása során visszaépítették az eredeti helyére, az északi palotaszárny külső falába.

legi_felvetel2.jpgSimontornya vára észak felől nézve (Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/376-Simontornya-Var/)

A nyugati oldalon nem állt épület, ott csak a XIII. századi belső várfal, valamint a XV. századi külső kerítőfal maradványait láthatjuk, utóbbi a déli szárny egykor felvonóhídon át megközelíthető Kaputornyához csatlakozik.

20181020_130934.jpgA vár nyugati oldalán nem állt épület

Miután körbejártuk a várat, a Kaputorony bronzkapuján – melyen a vár legfontosabb építési periódusait jelképező hat címer látható – keresztül beléptünk a kapuőr szobájába.

20181020_134238.jpgBejárat a Kaputornyon, a kapu természetesen nem eredeti

A négyzet alaprajzú kis földszinti helyiségben egy a töredékeiből összeillesztett és az eredeti helyére visszahelyezett reneszánsz kori kandalló áll. A kapuőr szobáján keresztülvágva kijutottunk a vár belső udvarának délnyugati részére, majd az északkeleti ajtón át beléptünk a keleti palotaszárny földszintjére, ahol megvásároltuk a belépőjegyeket és a fotójegyet (az árakat itt lehet megnézni). Először a keleti szárny földszintjén néztük meg a vár állandó kiállítását, mely két részből áll: a háromablakos, keresztboltozatos nagyobb teremben az erősség középkori életét bemutató kiállítás látható, míg a kisebb teremben – ahova egy eredeti reneszánsz ajtókereten keresztül juthatunk át – a vár török kori életét lehet megismerni.

20181020_131711.jpgKiállítás a keleti palotaszárny földszintjén

20181020_131731.jpgEredeti reneszánsz ajtókeret

Tovább haladva átértünk egy újabb helyiségbe, mely egykor az északi szárnyhoz tartozott. Itt állt a település nevét adó XIII. századi torony – Simon tornya –, valamint a XVI. században a torony helyére épült reneszánsz várkápolna, napjainkban pedig a vár kutatásával és műemléki helyreállításával kapcsolatos kiállítás tekinthető meg a falak között.

20181020_132505.jpgAz északkeleti helyiségben a vár kutatásával és műemléki helyreállításával kapcsolatos kiállítás tekinthető meg

Az északkeleti helyiségből néhány lépcső vezet le a modern védőépület belsejében álló egykori lovagterembe, melyben a kőtár került kialakításra. Az egykori lovagterem egyetlen nyolcszögletű középpillérre futó négymezős, keresztboltozattal fedett tér volt, nyugati oldalán kőkeretes ajtóval. Ablakai valószínűleg az udvar felé nyíltak, északi falát a vár kerítőfala alkotta. A terem boltozatának és ajtajának bezuhant darabjai az ásatás során kerültek napvilágra, az eredeti téglapadló maradványaival együtt. A helyreállítás során a megtalált töredékeket eredeti helyzetükbe helyezték vissza, míg az oldalfalakon az elpusztult északi palotaszárny egyes építészeti részletei, valamint a várkápolna hálóboltozatának maradványai vannak kiállítva.

20181020_132401.jpgKőtár az egykori lovagteremben

Mivel a kőtár gótikus ajtaja – mely a várudvarra vezet vissza ­– zárva volt, visszasétáltunk a keleti palotaszárny földszintjének déli végébe, majd a Lépcsőházba belépve a kopott régi lépcsőfokokon elindultunk az első emeletre. A keleti palotaszárny első emeleti helyisége a reneszánsz korban három különálló részre tagolódott, ma azonban egyetlen nagy terem, melyet keresztablakok világítanak meg.

20181020_133215.jpgA keleti palotaszárny első emeleti nagyterme

A teremben – melynek közepe táján, a reneszánsz ablakoktól alacsonyabban, a Lackfiak által a XIV. században épített gótikus ikerablak és az ablak két oldalán álló kőpadok is megmaradtak – a „Nemesi ősgalériák Tolna megyében" című kiállítás látható. A Lépcsőházba visszatérve, kiléptünk a várudvarra néző loggiára, majd a déli szárny belső oldala előtt húzódó folyosóról bejutottunk az Öregtorony első emeleti termébe, majd onnan egy díszes ajtókereten keresztül a Kaputorony emeleti szobájába érkeztünk, mely a kapuőr szobája felett helyezkedik el.

20181020_132821.jpgAz Öregtorony első emelete, balra látható a Kaputorony emeleti helyiségébe átvezető ajtó díszes kerete

Az ebben a szobában álló hitelesen helyreállított reneszánsz kandalló egyedülálló a mai Magyarországon, egykor ilyen toszkánai eredetű kandallók álltak a budai és a nyéki királyi palotákban.

20181020_132916.jpgReneszánsz kandalló a Kaputorony emeleti helyiségében

A reneszánsz Öregtorony második emeleti termének sarkában, ahova a Lépcsőházon keresztül jutottunk, szintén található egy helyreállított, késő gótikus kandalló, melynek összetört darabjai a terem déli ablakának XVIII. századi befalazásából kerültek elő.

20181020_133655.jpgAz Öregtorony második emeleti helyisége és a késő gótikus kandalló

A keleti palotaszárnyat a XVI. századi átépítést követően egy további emelettel magasították meg, napjainkra ez a szint már nincs meg, így az Öregtoronyból a várudvarra néző folyosóra kilépve csak a kilátást csodálhattuk meg, valamint letekinthettünk a várudvarra.

20181020_133535.jpgA rekonstruált loggia és a keleti palotaszárny az Öregtorony második emeleti erkélyéről nézve

A belső udvar nyugati, beépítetlen oldalát csak az egykori kőfalak – a XIII. századi belső várfal, valamint a XV. században épült külső falgyűrű – határolták, míg szemben velünk, a várudvar északi oldalán az északi palotaszárny lovagtermét magába foglaló, véleményem szerint a várhoz egyáltalán nem illő, csúnya, modern, üveges épület állt.

20181020_133602.jpgA nyugati kettős falgyűrű

A lovagteremben található kőtárba vezető üvegfalba egy kiegészített gótikus, kőkeretes ajtó került beépítésre. Az ajtó közelében, a várudvar északkeleti sarkában, a szabadtéri színpad mellett áll a vár kútja.

20181020_133141.jpgModern épület az északi szárny helyén és a vár kútjra

Az Öregtorony harmadik emeletén – ahol eredetileg pártázatos terasz került kialakításra, hasonlóan a gyulai és a nagyvázsonyi várhoz – a kuruc kori erődítési munkálatok során zárt ágyúállást alakítottak ki, miközben a tornyot lefedték. A Lépcsőházon keresztül elhagytuk a déli épületegyüttest, ahol az Öregtorony és a Kaputorony emeleti helyiségei időszaki kiállítások és rendezvények helyszínéül szolgálnak, majd a várudvarra leérve még vetettünk néhány pillantást a keleti palotaszárny és a déli épületegyüttes udvar felé eső oldalára.

20181020_134027.jpgA keleti palotaszárny várudvarra néző nyugati homlokzata

A keleti palotaszárny földszintjén, a homlokzat előtt egykor négy vaskos pilléren nyugvó árkádos folyosó volt, melynek helyére a reneszánsz átalakítás során a kétemeletes, héttengelyes, árkádos, ballusztrádkorlátos loggia épült. A loggia induló szakaszát az udvar délkeleti sarkában rekonstruálták a feltárt töredékekből, földszintjét a XV. századi pillérek felhasználásával, öt árkádívvel alakították ki.

20181020_134125.jpgA déli szárny épületei: jobbra a Kaputorony, mellette az Öregtorony, majd bal oldalon a loggia induló szakaszának rekonstrukciója látható

A loggia mindkét végén, az északi és déli szárnyon egyaránt hármas kőkonzolon nyugvó, boltozott függőfolyosóban folytatódott.

20181020_133104.jpgA helyreállított loggiaszakasz közelebbről

A kapuőr szobáján keresztül hagytuk el a várudvart, majd a Kaputorony déli irányba néző kapuján keresztül jöttünk ki Simontornya várából és indultunk el a következő célunk, Ozora felé, ahol Ozorai Pipo várkastélyát néztük meg.

További képeket lehet megtekinteni Simontornya váráról a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist

Végül egy remek videó a várról:

 

Források és ajánlott oldalak:

www.simontornyaivar.hu

https://varak.hu/latnivalo/index/376-Simontornya-Var/

http://pazirik.hu/projekt/simontornyai-var/

A bejegyzés trackback címe:

https://studhist.blog.hu/api/trackback/id/tr3915217100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása