Egy korábbi írásomban már bemutattam a Balatontól délre, Somogy megyében található Kereki község határában fekvő Fehérkő várát, mely nem tévesztendő össze a mai írásomban szereplő, nógrádi Fejérkő várával. 2017 novemberében, hollókői kirándulásunk utolsó napján előbb a Sámsonháza mellett rejtőző Fejérkő várának csekély romjait kerestük fel, majd utazásunk utolsó állomása a bujáki várrom volt.
Tar közelében – a Kőrösi Csoma Sándor emlékére emelt buddhista Békesztúpa mellett – tértünk le a Hatvant Salgótarjánnal összekötő 21-es főútról, majd hamarosan meg is érkeztünk az Árpád-kori Sámsonháza településre, melynek nevét 1132-ben említették először a források.
Fejérkő várának romjai 2017 novemberében
Végighaladtunk a falu főutcáján, a Petőfi úton, balra tőlünk hamarosan felbukkant az úttal párhuzamosan folyó Kis-Zagyva. A település végét jelző tábla után – a Vár-hegy déli csúcsának kőfejtőjénél – jobbra egy nagyobb üres területen parkoltam le a kocsit. Először a felhagyott kőfejtő környékén néztünk körül, ahol információs táblák mutatják be a lelőhelyen található ásványokat, melyek védett geológiai értékek, ezért a gyűjtésük nem engedélyezett.
Felkapaszkodtunk a kőfejtő oldalán
Miután az egykori kőfejtőnél végeztünk, elindultunk gyalog vissza a falu irányába, majd az első házakat követően – ahol a kék L jelzés is mutatja – letértünk balra a főútról egy földútra, mely eleinte a házak között vezetett, majd kiértünk egy nagyobb rétre.
A kék L jelzésen indultunk el a vár felé
A házak között indult a földút
Egy réten haladtunk tovább, mögöttünk Sámsonháza épületei
Egy enyhén emelkedő dombon haladtunk tovább, míg az út be nem vitt minket a fák közé, majd egy kisebb tisztás és egy újabb erdős szakasz után kiértünk egy a térképeken is jelölt földútra, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Cserhát változatos domborzatára.
Az út bevezetett a fák közé
Kilátás a Cserhát változatos domborzatára
Ezen a földúton mentünk tovább északnyugati irányba, de nem sokáig, hamarosan egy tábla jelezte, hogy a várhoz balra kell letérni. Ekkor következett egy kis kapaszkodás a várhegyre, balra tőlünk a mélyben feltűntek Sámsonháza portái, rövidesen pedig megérkeztünk a várromokat rejtő utolsó kis kiemelkedés tövébe.
A földút után egy meredekebb szakasz következett, balra feltűntek Sámsonháza portái
Végül megérkeztünk a romokat rejtő kis kiemelkedés tövébe
Itt egy táblát találtunk, mely a vár történetéről tájékoztatja a kirándulókat, valamint egy pihenőhelyet asztallal és padokkal.
Fejérkő várát bemutató információs tábla
Az utolsó métereket megtéve, mintegy egy kilométeres sétát követően végre megpillantottuk Fejérkő várának csekély maradványait.
Ezen az úton jutottunk el a kocsitól a romokig
A mai vár helyén egy fából készült erődített épület állhatott
Nógrád megye egyik korán elpusztult középkori vára a sámsonházai Fejérkő. A vár történetéről úgyszólván hallgatnak az írott források, helyettük a már két évadban folyt régészeti ásatás segít többet megtudni a középkori várról. A kutatás feltárta, hogy a ma romjaiban látható Fejérkő várának építését megelőzően a várhegyen állt már egy korábbi, egyszerűbb fából készült erődített épület. Egy helyen előkerült a cölöpszerkezetű védőfal részlete, a várhegy tetején pedig egy vesszőfonatos falú, agyagtapasztásos épület omladéka és feltételezhető alapfal-maradványa. Ehhez az egyszerű várhoz hasonló több is állt a XII-XIII. században a Magyar Királyság területén, s itt is a terület földesurának erődített lakóhelye lehetett.
Sámsonháza és a várhegy (Kép: http://www.varak.hu/latnivalo/index/370-Samsonhaza-Fejerko/)
Az építtető személye, amint a földterület birtoktörténete, nem azonosítható bizonyosan, csak feltételezhető, hogy az a Sámson lehetett, akiről a vár alatti falu a nevét kapta. A hagyomány szerint a várat II. Vak Béla király (1131-1141) uralkodása idején egy pártütő főúr, Sámson építette, aki 1132-ben Boris trónkövetelő – Könyves Kálmán király (1095-1116) második feleségének, Eufémia királynénak a fia, akinek anyját a magyar király a krónikák szerint házasságtöréssel vádolt meg és eltaszította magától – híve volt. A vár alatt húzódó falu neve a névadási szokások jellegzetessége alapján a XII. századnál nem korábban keletkezhetett, s első ízben csak 1401-ben szerepel. Az a Sámson, aki az írott forrásokban a XIII. század második felében szerepel a környéken, lehet a korai vár és falu alapítója, de valószínűbb, hogy annak hasonló nevű leszármazottja. A régészeti leletek alapján a korai várat a szakértők egyelőre nem tudják pontosan datálni, azonban a történeti forrásokból arra lehet következtetni, hogy az a területet, mely ma Sámsonháza faluhoz tartozik, a XIII. század második felében egy család három egymást követő generációja birtokolta: Györke, annak fia Jobbágy, és Jobbágy fia, Sámson.
Fejérkő építése és nevének eredete
Valamikor a XIII. század második felében a várhegyen a korábbi, egyszerű erődített ház helyén nagy szabású építkezésbe fogott a birtokos: a messze környéket uraló, hatalmas, erős kővár épült fel, mely az építkezéshez használt, a környéken ritka hófehér kőről a Fejérkő nevet kapta. Az építtető az a Jobbágy fia Sámson lehetett, aki az írott forrásokban az 1200-as évek végén többször szerepel a környék birtokügyeivel kapcsolatban. Az építéshez használt mészkövet, mely kibányászva fénylően fehér, helyenként csillogó felületet ad, a várhegy déli oldalán fejtették. A vár kettős védelmi övvel épült fel, a belső várfal 2,5 méter vastag, magassága jelenleg a 7 métert éri el, eredetileg 10-12 méter lehetett.
A vár alaprajza (Kép: http://www.varak.hu/latnivalo/index/370-Samsonhaza-Fejerko/)
A vár külső védőöve falszorosként vette körül a várat a támadásnak legjobban kitett keleti és déli oldalról. A külső kapu az északi oldalon nyílt, a bevezető út innen a falszorosban megkerülve a várat, a délnyugati oldalon elhelyezkedő belső kapuhoz vezetett. Ennek a kapunak a helye még nem pontosan tisztázott. A vár belső területéről eddig az északi palotaszárnyat, valamint a mellette elhelyezkedő ciszternát ismerjük. A palotaszárny, melynek északi fala – a belső várfal északi szakasza – ma is legépebben áll, legalább két emeletes volt, födémeit sűrű kiosztású fagerendák tartották, nyílásáthidalói téglából készültek. A külső fal merevítése érdekében különböző szinteken rácsszerűen gerendákat építettek a falba. A vár nyugati szélén helyezkedett el a ciszterna. A ma is látható, sziklába vágott üreg közepén kerek, faragott kövekből falazott vízgyűjtő volt, amit egy régebbi amatőr ásatás tárt fel, ám ezt követően visszatemetődött. A ciszternából ágyúgolyók, kard és edénytöredékek kerültek elő, ezek helye ma ismeretlen.
A vár pusztulása
Fejérkő valamikor a XIV. század közepe előtt, tehát néhány évtizeddel felépítése után ismeretlen körülmények között elpusztult. A pusztulást az északi palotaszárny padlóját fedő vastag égett réteg és omladék tanúsítja, az ebben előkerült leletek utalnak a tűzvész időpontjára. A vár feltehetőleg háborúskodásnak, belviszálynak eshetett áldozatul, talán az I. Károly király (1308-1342) uralkodása első évtizedeinek belháborúiban ostromolták meg, s talán szintén politikai okok utalnak arra is, hogy a vár – melynek falai bizonyos, hogy ekkor még nagyrészt épen maradtak – többé nem épült újjá.
A vár valamikor a XIV. század során pusztult el
(Kép: http://www.varak.hu/latnivalo/index/370-Samsonhaza-Fejerko/)
A pusztulás körülményeiről egyelőre nem tudhatunk biztosabbat, a várral kapcsolatos első írott oklevél 1409-ből már, mint Sámsonháza melletti Fejérkő várhelyet említi, tehát ekkor már romokban hevert a vár. Az oklevél szerint Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) Zheten-i (Tétényi) András deáknak és testvérének Gergelynek várukért és egyéb birtokaikért cserébe különböző királyi birtokokat adott, köztük a Kachy (Kókai Kacsi) János fia Pál magtalan halálával reá szállott Sámsonháza melletti Fejérkő várhelyet.
A XV. század elejétől a vár úgy szerepelt a forrásokban, mint Sámsonháza melletti Fejérkő várhely
(Kép: http://www.varak.hu/latnivalo/index/370-Samsonhaza-Fejerko/)
Egy év múlva azonban Zsigmond visszaszerezte Sámsonházát és azt 1424-ben második feleségének, Cillei Borbála királynénak adományozta, majd még ugyanabban az évben a pokoljárásáról is híres Tari Lőrinc került beiktatásra a birtokba. A király hű lovagjának halálát követően előbb fia, Tari Rupert, majd unokája, Tari György kezére került a fejérkői várhely.
A várhely sorsa a XV. század második felében
A hagyományt, mely szerint a XV. század közepén a Felvidék jelentős részét elfoglaló husziták Fejérkőt is megszállták, a régészeti leletek is alátámasztani látszanak, az azonban biztos, hogy a vár ekkor már régóta rom volt. Az írott források erről sem szólnak, ennek ellenére úgy látszik, hogy komolyabb harci cselekmények is folytak itt, talán Mátyás király (1458-1490) valamelyik, husziták ellen vezetett hadjárata során. Erre utalnak a vár területéről, különösen a ciszternából előkerült ágyúgolyók, továbbá a husziták itteni jelenlétére vallhatnak a várban talált XV. századi edénytöredékek, állatcsontok és I. Ulászló király (1440-1444) dénárja.
A XV. század közepén valószínűleg a husziták is megszállták a romokat rejtő várhegyet
(Kép: http://www.varak.hu/latnivalo/index/370-Samsonhaza-Fejerko/)
Miután Tari Lőrinc hűtlenségbe esett, Mátyás király Sámsonházát és Fejérkő várának helyét 1472-ben Guthi Országh Mihály nádornak adományozta.
Régészeti feltárás Fejérkő várának területén
A romok pusztulása, elhordása egészen a XX. század közepéig tartott. A XIX. század végén Könyöki József még a mainál jóval több falat látott és ábrázolt alaprajzán, melyet a jelenlegi kutatások részben igazoltak, részben pontosítottak. 2004-2005-ben, két évadban a régészek összesen négy helyen végeztek kutatást a várban: az északi palotaszárnyban, a vár déli felén és a falszorosban, a déli várárokban és a külső kapunál, a feltárással párhuzamosan a még álló falak állagmegóvására is sor került.
A vár területén 2004-ben és 2005-ben régészeti ásatásokra került sor
(Kép: http://www.varak.hu/latnivalo/index/370-Samsonhaza-Fejerko/)
Aki magasan álló várfalakra, égbe nyúló tornyokra, zömök bástyákra számít, annak csalódást fog okozni a látvány. Azonban tekintettel arra, hogy Fejérkő vára több, mint 600 évvel ezelőtt elpusztult, mindenképpen figyelemre méltó, hogy az egykori várfalak és a palotaszárny maradványai még most is állnak és dacolnak a múló idővel és a természet romboló erejével.
Ezek a faltöredékek már több száz éve dacolnak az idő múlásával
Aki szeretné meglátogatni a romokat, annak nem a nyári időszakot javaslom, mivel akkor a növényzet eltakarja az alacsonyabban álló maradványokat, és nehéz megközelíteni a még látható faltöredékeket. Mi 2017 novemberében jártunk Sámsonházán és kapaszkodtunk fel a várhoz, így szerencsére nem csak a mindent elborító növényzetet tudtuk megnézni, hanem a romokat is.
A romokat késő ősszel vagy kora tavasszal érdemes felkeresni
Legépebben és legmagasabban az északi palotaszárny egyik falszakasza maradt meg, melyre egy zászlót és egy emléktáblát is kihelyeztek.
Az északi palotaszárny falszakasza a vár legépebben maradt része
Emléktábla és zászló a falon
Az egykori vár területén óvatosan kell közlekedni, hiszen a ciszterna üregét is sűrű bozót nőtte be, máshol a leomlott kövek miatt kell a lábunk elé nézni.
A vár területén nem árt az óvatosság a mély gödrök és szétszóródott kövek miatt
A palotaszárnyon és a ciszternán kívül maradtak meg kisebb faltöredékek a belső kapuhoz vezető falszorosból, valamint a külső kapu környékről is.
Kilátás a romoktól
Miután körbejártuk a kis alapterületű vár még látható maradványait és kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, elbúcsúztunk Fejérkő várától és elindultunk vissza a kőfejtőnél hagyott kocsinkhoz.
Elindultunk vissza a kocsihoz
Fejérkő várának romjairól további képek találhatók a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist/
Források és ajánlott oldalak:
http://www.turautak.com/cikkek/varak--romok/varak--varromok/feherko-vara--samsonhaza-.html
https://mult-kor.hu/cikk.php?id=12657