Historia est magistra vitae

Kirándulás a történelembe

Kirándulás a történelembe

Jakab-hegyi pálos kolostorrom

Kellemes őszi túra a mecseki remeték kolostorának romjaihoz

2020. január 07. - Egri Gábor

Korábban már röviden bemutattam az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos Rend történetét, továbbá az elmúlt évek során több pálos kolostort, illetve azok romjait – Bükkszentlélek, Budaszentlőrinc, Pilisszentlélek, Klastrompuszta, Toronyalja, Márianosztra, Salföld, Nagyvázsony és Gönc – is felkerestük az országban, melyekről szintén születtek írások a Studhist blogon.

20181022_105539.jpgA kolostor és templom romjai a Jakab-hegyen 2018 októberében

A pécsi kirándulásunk idejére is tervbe vettem egy közeli pálos kolostor romjainak meglátogatását – ami valójában jelentős részben nem is a középkori pálos kolostor maradványa, de erre később még visszatérek –, így utazásunk harmadik napjának reggelén a Pécstől nyugatra fekvő Kővágószőlős felé indultunk el a 6-os számú főúton. Mintegy húsz perc alatt meg is érkeztünk a Nyugati-Mecsek déli lábánál fekvő kis faluba, ahol a Polgármesteri Hivatal mellett, a Hősök terén parkoltam le a kocsival.

jakab-hegy-turista.jpgA túránk útvonalát kékkel jelöltem (Kép: https://ankhistory.wordpress.com/about/)

A faluközpontban több információs tábla is ki van helyezve, melyek segítségével többet tudhatunk meg Kővágószőlősről és a település fölött emelkedő, a turistatérkép szerint 592 méter – míg a faluban található leírás szerint 602 méter – magas Jakab-hegyről.

Őszi túra a Jakab-hegyre

Kővágószőlős község nevét részben a helyi szőlőművelésről, másrészt a kőfaragásról (kővágás) kapta. Míg az előzőről már a XIII. században írásos említés történik, a Kővágó-Szőllős név csak az utóbbi századokban bukkant fel, amikor a messzi vidékeken ismert híres őrlő- és malomköveket, csodálatosan szép sírkereszteket, kapuoszlopokat, faragott épület- és járdaköveket készítették az ügyes kezű helyi kőfaragók. Alapanyagul a jó minőségű, jakab-hegyi, vörös színű homokkő szolgált, itteni kőből készült például az eszéki katedrális is. A falu házait az Ady Endre utcán hagytuk el, ahol felbukkant a piros négyzet jel, amit követve beváltottunk a fák közé. A piros négyzet után egy rövid ideig a piros kereszten haladtunk, ami néhány méter után rávezetett minket a piros háromszöggel jelzett ösvényre. A millennium évében állított Jubileumi kereszt mellett elhaladva hamarosan elértük a Jakab-hegy déli lejtőjén vörös színű, homokkőből álló, különös formájú, változatos alakokat idéző sziklacsoportot, melyek a fák koronája fölé magasodnak.

20181022_095446.jpgJubileumi kereszt a hegyen

Ezek a Babás szerkövek, nevük egyesek szerint a sziklák bábuszerű alakjára, mások szerint inkább a pogány ősmagyarok áldozati helyére utal (szerkő=oltárkő). A külső erők – víz, szél, fagy, napsugárzás – hatására az eltérő keménységű, különböző mértékben cementált homokkő tömbök változatos formában maradtak fenn, láthatunk gombához, asztalhoz és emberi alakhoz hasonló formákat is, utóbbihoz egy népi monda is kapcsolódik.

20181022_100640.jpgA kövek változatos formában maradtak fenn

 

Babás szerkövek legendája

A legenda szerint a Jakab-hegy lábánál fekvő faluban élt egyszer réges-régen két gazdag család, akik szakadatlanul versengtek egymással. Egyszer egy ismeretlen koldus tért be hozzájuk, akit mindkét házból kizavartak, még bántalmazták is. A koldus ekkor megátkozta őket: „Váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni!” Mindkét gazdának egy-egy leánygyermeke volt, kik ugyanazon a napon mentek férjhez. Mikor az egyik ház lakodalmas népe jött vissza a jakab-hegyi pálos barátok templomától, ahol az esküvő volt, a másik lakodalmas menet fölfelé tartott. Épp ott találkoztak, ahol a mély szakadék felett a legkeskenyebb volt az út. Egyik vendégsereg sem akart kitérni a másik elől, az egymással versengő örömapák egyszerre szólaltak meg: „Inkább váljunk kővé, de ki nem térünk!” Abban a pillanatban az egész násznép, kocsistól, lovastól kővé változott, azóta is ott állnak sorban a hegyoldalon.

20181022_100043_richtone_hdr.jpgA Babás szerkövekhez legenda is kapcsolódik

A Babás szerkövektől csodálatos kilátás nyílik a mecsekaljai kis falvakra, Cserkútra és Kővágószőlősre, több helyen is kisétáltunk a hegyoldal peremén álló, változatos alakú sziklaképződményekhez, hogy onnan gyönyörködjünk a környező október végi táj megkapó szépségében.

20181022_095510.jpgKilátás déli irányba Kővágószőlősre és Cserkútra

A sziklákkal szegélyezett piros háromszöggel jelzett úton értünk el a Babás szerkövek keleti nagy csoportjáig, ahol elhagytuk a piros háromszöget, és a kék kereszten kezdtük meg a kapaszkodást északi irányba. A sziklás, gyökerekkel sűrűn átszőtt ösvényen haladva rövidesen jobbról becsatlakozott a kék háromszög jelzés, így azon folytattuk tovább a kapaszkodást.

20181022_101904.jpgA Sasfészektől nehezebb lett az út

A hatalmas sziklák közé érve néha csak négykézláb mászva jutottunk feljebb, de ez a nehezebb szakasz nem tartott sokáig, a Sasfészek nevű helyet elhagyva hamarosan felértünk a Jakab-hegy fennsíkján kanyargó, Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-dunántúli kék útra.

Kilátás a Zsongor-kőtől

Jobbra kanyarodva folytattuk az utunkat – balra a Halomsírokhoz vezet az ösvény, ahova a kolostorromoktól visszafele jövet tettünk egy kis kitérőt –, majd mielőtt még a kék jelzésen kelet felé haladva elértük volna a jakab-hegyi kolostor maradványait, jobbra tértünk le a kék jelzésű gyalogútról a tanösvényt jelző jelölésnél és egy perc múlva, a Remete-barlang mellett elhaladva már ott is álltunk Zsongor-kő vörös sziklakilátójánál. Akárcsak a Babás szerkövektől, innen is fantasztikus panoráma tárult a szemünk elé, azt olvastam, hogy jó időben a Dráva, a Villányi-hegység, sőt a távolban a horvát hegyek is látszanak, de erről a felhős idő miatt sajnos nem tudtunk meggyőződni. Kővágószőlős és Cserkút településeit így is megcsodálhattuk a korlátnak támaszkodva, amit a meredeken a mélybe szakadó kiszögelés szélére épített 1892-ben a Mecsek Egyesület.

20181022_114212.jpgKilátás a Zsongor-kőtől

Természetesen a Zsongor-kőhöz is tartozik egy legenda, miszerint a török hódoltság idején, a környéken portyázó törökök elragadtak egy lányt a faluból, akit a hegy tetején álló várba zártak. A szép lány vőlegénye, Zsongor azonban ezt nem hagyta annyiban, és egy viharos éjjel megszöktette szerelmét, azonban a törökök a szökést észrevették és üldözni kezdték a fiatal párt. Mikor a menekülők látták, hogy nincs kiút, levetették magukat a hegy kiugró sziklájáról, és még halálukban is egymást ölelték. A sziklát pedig ezt követően nevezték el helyiek – akik megadták a szerelmeseknek a végtisztességet – Zsongor-kőnek.

Az egykori kápolna, melynek tornya ma kilátó

Mivel egyre több ember érkezett a kilátóhoz, nem maradtunk tovább, hanem visszatértünk a kék jelzéshez, és tovább haladtunk rajta keleti irányba. Pár perc múlva egy elágazáshoz értünk, ahonnan már látszott a Jakab-hegy tetején lévő tisztás, melyen az általunk felkeresendő romok találhatók. A kolostormaradványoktól nem messze pedig egy, a XX. század közepén épített egykori kápolnaépület áll, mely napjainkban felújítva esőbeállóként funkcionál, a templomtoronyba pedig egy vaslétra vezet fel, ahonnan rá lehet látni a hajdani pálos kolostor helyén épült remetekolostor romjaira.

20181022_103455.jpgAz egykori kápolna

A második világháborút követően 1945-ben felvetődött a pálosok részéről az az ötlet, hogy az ősi jakab-hegyi kolostor helyének közelében, attól mintegy kétszáz méterre egy kisebb rendházat és zarándokkápolnát építenek fel. Végül a rendház felépítésére és a kápolna befejezésére nem volt lehetőségük, mivel 1949-ben a kommunista diktatúra felszámolta a pécsi szerzetesközösségeket, köztük a pálosokat is. A megépült kápolna a XX. század második felében egyre csak romosodott, azonban napjainkra helyreállították, így fel lehet kapaszkodni a tornyába is, ahonnan a környező magas fák miatt ugyan nem zavartalan a kilátás, de a kolostorromra rá lehet látni.

20181022_110508_richtone_hdr.jpgA toronyból ráláttam a kolostor romjaira

Miután alaposan körülnéztem a toronyból, és elolvastuk az egykori kápolna melletti információs táblán a pálos kolostor történetét és felépítését bemutató ismeretterjesztő szövegeket, elindultunk végre a romok felé. 

Boldog Özséb és a Pálos Rend alapítása

Mint az a Pálos Rend rövid történetét, valamint a szerzetesrend első központját, Klastrompusztát bemutató írásaimban is olvasható, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet Boldog Özséb alapította a XIII. század közepén. A híres magyar családból származó Özséb esztergomi kanonok – aki a királyi főváros, Esztergom környékén a Pilis rengetegébe vonult remetékkel rendszeres kapcsolatot tartott – az 1241/42-es tatárjárást követően lemondott kanonoki méltóságáról, szétosztotta javait és 1246-ban ő maga is a Pilis hegység rengetegébe vonult a remeték közé.

20170608_112715.jpgPálos kolostorok a Kárpát-medencében

A Csévi-szirtek alatt a Hármas barlangnál telepedett le, majd 1250 táján nem messze a barlangoktól, hat társával a jelenlegi kutatások szerint a mai Klastrompusztán templomot és kolostort alapítottak a Szent Kereszt tiszteletére. Innen indult el a magyar Pálos Rend sok évszázados gazdag története, miután Özséb egy látomás nyomán maga köré gyűjtve, közösségként szervezte meg a pilisi és a Mecsekben élő patacsi remetéket, utóbbi remeteközösséget azonban már korábban összegyűjtötte Bertalan pécsi püspök.

A patacsi remeték összegyűjtése és csatlakozásuk a Pálos Rendhez

II. András magyar király (1205-1235), miután első feleségét, Meráni Gertrúdot 1213. szeptember 28-án a pilisi hegyek között magyar főurak meggyilkolták – a királynét a pilisi ciszterci kolostorban helyezték végső nyugalomra –, 1215-ben feleségül vette Courtenay Jolánt, aki a francia királyi Capeting-dinasztia tagjának, Courtenay Péter, Auxerre grófjának volt a lánya. Az új királyné nagy kísérettel érkezett a Magyar Királyságba, mely kíséretnek tagja volt Jolán királyné nagy műveltséggel rendelkező udvari káplánja, a burgundiai származású Bertalan, aki felhívta magára a magyar király figyelmét is, az uralkodó megbízásából diplomataként több nyugat-európai országot is felkeresett. Útjai során Bertalan eljutott a hispániai területekre is, ahol elzarándokolt a híres búcsújáró helyre, Santiago de Compostelába is, ahol az első vértanú, Szent Jakab ereklyéje található.

icon_of_saint_jacob.JPGSzent Jakab, akiről a kolostor és a hegy is a nevét kapta

(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Id%C5%91sebb_Jakab_apostol#/media/F%C3%A1jl:Icon_of_saint_Jacob.JPG)

1218-ban II. András Bertalant helyezte a pécsi püspökség élére, aki összegyűjtötte a Mecsek erdeiben addig külön-külön élő remetéket, akiket a Patacs település – ma Pécs városának része – feletti hegytetőn telepített le. Az ásatások tanúsága szerint a XII. század körül a hegytetőn, a vaskori földvár közepén egy falu létesült, melyet román kori kis templomával együtt Bertalan 1225-ben a remetéknek adott, majd a templom mellé kolostort építtetett számukra. Más források szerint a templom is ekkor, tehát a XIII. században épült fel, melyet Szent Jakab apostol tiszteletére szenteltek fel – valószínűleg Bertalan püspök compostelai zarándoklatának hatására –, ettől kezdve pedig a patacsi hegyet Jakab-hegynek nevezték a kolostor titulusáról. A Szent Jakab oltalma alá helyezett közösségnek Bertalan rendi szabályzatot is adott, így a patacsi remeték már a Pálos Rend megalapítása előtt egy közösségbe voltak szervezve.

jakabhlegi01.jpgBertalan pécsi püspök a mecseki remetéket a patacsi hegy tetején lévő fennsíkon telepítette le

(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2581-PecsJakabhegy-megerositett-palos-kolostor/)

1234-ben és 1252-ben oklevelek is említik az ekkor már Ürög határához tartozó Szent Jakab kolostor remetéit. A tatárjárás során a remeték az erődbe menekültek, majd a visszatérésük után csatlakoztak az Özséb által megszervezett pilisi remeteközösséghez, így a Jakab-hegyen álló remetekolostor lett a Pálos Rend egyik legkorábbi rendháza.

A jakab-hegyi pálos kolostor

1315-ben és 1326-ban is oklevelekben szerepel a kolostor, de 1334-ben a szerzetesek a környékbeli rablók zaklatásai miatt kénytelenek voltak elhagyni azt, és a hegy délkeleti lábához, Patacsra költözni. Hamarosan azonban visszaköltöztek eredeti kolostorukba, amit valószínűleg felújítottak, a templomot nyugati irányba bővítették, így 1369-től újra megjelent az oklevelekben az Ürög feletti Szent Jakab kolostor neve, bár a patacsi Szűz Máriának szentelt pálos rendház is fennmaradt.

20181022_103405_richtone_hdr.jpgA jakab-hegyi kolostor alaprajza és építésének periódusai

A szerzetesi közösség késő középkori virágzását mutatja, hogy a kolostortemplomot 1500 körül késő gótikus stílusban újjáépítették. Nem sokkal később azonban – feltehetően 1543 júliusában, amikor Pécs oszmán kézre került – a szerzetesek a törökök elől elmenekülve elhagyták a rendházukat, amely a következő két évszázadban elhagyatva romba dőlt. A templom részei közül a sekrestye és a torony alapjaiig elpusztult, a templom nyugati bővítésének falai ledőltek, mindössze az északi fal és az északnyugati sarok egy kis csonkja dacolt az idővel. Épségben maradtak viszont a román kori kis templomból megmaradt oldalfalak és a késő gótikus szentély, a boltozatával együtt.

A XVIII. században újjáépített kolostorba remeték költöztek

A török hódoltságot követően az országba visszatérő pálosoknak nem sikerült visszaszerezniük egykori jakab-hegyi területeiket, így a romos kolostor helyett Pécsen telepedtek le. A hegyen található épületek a pécsi székeskáptalan birtokába kerültek, 1736-ban Fonyó Sándor pécsi nagyprépost remeték számára állíttatta helyre a még használható állapotban lévő középkori templomot. Ekkor épült fel két építési szakaszban a templom mellett ma romjaiban látható kolostorépület – a középkori pálos kolostor maradványainak felhasználásával, annak helyén – és elkészült a hatalmas kiterjedésű, falakkal övezett kert is.

jakabhrajzok4.jpgA ma romjaiban látható kolostor a XVIII. században épült fel, és nem azonos a pálosok középkori kolostorával, bár annak helyére építették, köveinek felhasználásával

(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2581-PecsJakabhegy-megerositett-palos-kolostor/)

A kolostor lakói tehát ekkor már nem pálos szerzetesek voltak, hanem világi remeték, akik kezük munkájával tartották fenn magukat, továbbá püspökük által penitenciára utalt egyházmegyei papok. A kolostor barokk kori virágzása rövid ideig tartott, hiszen amikor Habsburg II. József 1782. január 26-án kihirdetett rendeletével megszüntette Magyarországon a szemlélődő életmódot folytató – karthausi, kamalduli, klarissza és ágostonrendi apáca – rendeket, valamint a remeteség intézményét, a Jakab-hegyi kolostort is elhagyták a remeték. A templom és a kolostor berendezéseit és bútorait elárverezték, a lakatlanná vált épületek pusztulásnak indultak, a rendház falai között a XIX. század elején rablók tanyáztak.

20181022_104157.jpgA XVIII. század végén a remeték elhagyták a templomot és a kolostort

A helyi hagyomány szerint az elhagyott templom berendezéséből egy barokk feszület és a gótikus szentségfülke a szomszédos Kővágószőlős plébániatemplomában került elhelyezésre. Az emeletnyi magasságban álló romokat az 1930-as években egy erdészház építése miatt nagyrészt elhordták, a második világháborút követően a pálosok egy kisebb rendházat és zarándokkápolnát kezdtek el építeni a romok közelében, azonban a rendet a kommunisták feloszlatták, így az építkezés félbeszakadt. A régészeti feltárások és az első romkonzerválási munkák 1976-ban indultak meg, majd 2006-2007-ben újabb helyreállításra került sor.

fd3dc97539662020a174.jpg2006-2007-ben újabb helyreállításra került sor

(Kép: https://varak.hu/latnivalo/index/2581-PecsJakabhegy-megerositett-palos-kolostor/)

A kolostortemplom falait kivéve napjainkban nagyobbrészt mindössze 1-2,5 méter magas falmaradványok láthatók az egykor hatalmas épületegyüttesből.

A kolostorépület

A középkori pálos kolostorépületnek csak nagyon csekély nyomai kerültek elő az ásatások során, így annak elrendezését nem ismerjük. Az bizonyos, hogy a ma is látható, XVIII. századi barokk kolostor helyén állt, ám a középkorban még nem épült ki a templom mellett szabályos kolostornégyszög. A barokk-kori kolostor nyugati szárnya alatt előkerült ugyan egy, feltehetően középkori falcsonk, és a déli szárny alatt is vannak csekély épületmaradványok, ezeknek azonban sem a pontosabb korát, sem építészeti összefüggéseit nem ismerik a kutatók.

20181022_104101_richtone_hdr.jpgA zárt belső udvar a kolostor délnyugati oldaláról nézve

Lehetséges, hogy középkori eredetű a templomtól délre kialakított, négyszög alaprajzú kolostorudvar délnyugati sarkának közelében lévő falazott kút is, mely napjainkban is látható, mellette egy nagy mezei juharfa ágai nyúlnak az ég felé.

20181022_103418_richtone_hdr.jpgA XVIII. századi barokk kolostor és templom

A XVIII. század első felében a középkori kolostor romjait nagyrészt elbontották, egyedül a sekrestye alapjait használták fel, de azt is teljesen újjáépítették, mellé pedig egy konyhából és két szobából álló lakást is csatoltak, a déli szoba alatt kicsiny, boltozott pincét alakítottak ki.

20181022_104712.jpgA szentély déli szomszédságában állt a sekrestye

A templomépület déli homlokzatának keleti része elé ablakokkal áttört falú folyosót építettek, amelynek déli végébe a pincébe és az emeletre vezető lépcsőház került.

20181022_104531.jpgA lépcsőház maradványai a keleti folyosó déli végében

Erről a folyosóról lehetett megközelíteni az előbb említett két szobát, a konyhát és a sekrestyét. A földszinti szobákat téglából készült fiókos dongaboltozattal fedték le, téglapadlóval burkolták, az ajtókat és a kisméretű, négyzetes ablakokat kőből faragott, egyszerű szalagkeretekkel látták el.

20181022_104704.jpgA keleti oldal kívülről nézve

Nem sokkal később kiépítették a kolostor déli és nyugati szárnyát, miáltal a templom déli oldalán zárt belső udvart hoztak létre. Az új szárnyak mindenben követték a korábban elkészült keleti rész tagolását: a boltozatok, padlók és a nyíláskeretek a korábbiak mintájára készültek. A zöldmázas kályhaszemekből épült cserépkályhák fűtőnyílásait is kőkeretekkel látták el. A déli szárnyban kapott helyet a bejárati folyosó, az egyik oldalán egy cellával, a másik, nyugati oldalán egy nagyméretű refektóriummal (ebédlőteremmel), amelynek később a nyugati végét egy új konyha számára leválasztották.

20181022_104105_richtone_hdr.jpgKözépen a déli kerengőfolyosó, balra a zárt belső udvar, jobbra pedig a refektórium a konyhából nézve

Itt, a konyha mellett, a déli kerengőfolyosó folytatásában helyezték el a kettős árnyékszéket, amelyből boltozott csatorna vezette el a szennyvizet. Az árnyékszék emésztőjét a konyha szemétgyűjtőjeként is használták: számos törött edényt, üvegeket, valamint ételmaradékokat szórtak bele.

20181022_105543.jpgA déli szárny

Mi is dél felől közelítettük meg a kolostort, a bejárati folyosón keresztül indultunk el először a zárt belső udvar felé, ahol a kút található, majd előbb a keleti, aztán a nyugati szárny folyosóján sétáltunk végig, benézve a különböző funkciót betöltő termekbe és szobákba.

20181022_103917_richtone_hdr.jpgMi is dél felől közelítettük meg a kolostort

A nyugati szárnyban, a fentebb már említett kettős árnyékszék mellett egy fűtetlen kamra, két cella, egy az emeletre vezető lépcső, valamint a nyugati kertbe vezető átjáró folyosó kapott helyet. A szárny északi folytatásában, a templom nyugati homlokzata előtt két kicsiny szobából álló lakást, valamint egy tágas előcsarnokot építettek, ez utóbbiból egy ajtót nyitottak a templomba. Az előcsarnok északra néző ablakát később ajtóvá alakították át, melyen mi is kiléptünk a templom melletti erdőbe, ahonnan a kolostor és a templomépület északi oldalára láthattunk rá.

20181022_105031.jpgAz előcsarnok átalakított ajtaja, valamint a templom és a kolostor északi oldala

A fák között még elég magasan álló falak maradványaira bukkantunk, sajnos egyik leírásból és térképből se derült ki, hogy mi állhatott a kolostortól északra, így nem tudom, minek a romjai lehetnek, talán a kolostor főépületét körülvevő kőkerítés húzódott ezen a helyen.

20181022_105243.jpgMagas kőfal a kolostortól északra

A kolostorépület eredetileg egyemeletes volt, ám emeletéből mára csak az északnyugati sarokban maradt fenn egy ablakfülke csekély maradványa.

20181022_104057_richtone_hdr.jpgA kolostorépület északnyugati sarka

A kolostort körülvevő kőkerítés falai mentén a XVIII. századi építkezések során három kisebb házat emeltek: kettőt nyugaton, egyet délkeleten, ezeknek a romjai napjainkban is látszanak a fák és bokrok között.

20181022_105934.jpgAz épületek maradványai a kolostortól nyugatra

A kerítés nyugati oldalához egy kétfelé osztott kertet csatoltak, a kert déli részébe egy újabb kis kőházat építettek. Kelet felől egy terasz és egy hatalmas méretű külső kert készült, a nagy kert sarkain, és oldalainak közepén kerek tornyokat emeltek.

20181022_103423_richtone_hdr.jpgKelet felől egy terasz és egy hatalmas méretű külső kert csatlakozott a kolostorépülethez

Egy  XIX. századi rajzból megállapítható, hogy a tornyok emeletesek voltak, a kerítőfalak felső részét pedig kulcslyuk alakú lőrésekkel törték át. A terület közepén egy magas gáttal övezett, feltehetően középkori vagy akár őskori eredetű mesterséges tó helyezkedett el, amely bonyolult csatorna és víztároló rendszereken át biztosította a kolostor vízellátását.

A templomépület

A régészeti feltárás megállapította, hogy a Jakab-hegyi kolostortemplom magja, legkorábbi része egy – a mai templomhajó helyén állt – kisméretű, román kori templom. Félkörös apszisa a mai, részben újkori diadalív vonalától indult, hajószélessége megegyezett a maival, míg a nyugati zárófala a ma látható hajó közepe táján húzódott. A XIII. században a Mecsek erdeiben élő remetéknek adott kis templomot valószínűleg a pálos szerzetesek Patacsról történő visszaköltözését megelőzően, az 1340-es évek környékén nyugat felé meghosszabbították, majd 1500 körül, a késő gótikus átépítés során az apszisa mögé új, poligonális záródású, támpilléres szentélyt emeltek.

20181022_104252.jpgEnnyi maradt a templomból

Miután a szentély falait felhúzták, a román kori apszist lebontották, az új szentély diadalívét pedig a román kori templom közepén helyezték el. Innen indították a keresztboltozati és csillagboltozati szakaszokból álló bordás boltozatot. A szentéllyel együtt építették fel az annak déli szomszédságában álló sekrestyét, amit valószínűleg egy kis torony kötött össze a szentéllyel. A török hódoltság idején a kolostortemplom is pusztulásnak indult, 1736-ban az épület nyugati részét a régi falak még meglévő csonkjait felhasználva újították fel, míg a déli és az északi oldalra kapukat nyitottak, a sekrestyét pedig annak alapjainak felhasználásával teljesen újjáépítették.

20181022_104724.jpgA templom maradványai a szentély felől nézve

A templom hajójának hossza 11 méter, szélessége körülbelül 6 méter, alapterülete 65,16 négyzetméter, a támpilléres szentély keletelt, a nyolcszög három oldalával zárult. Miután körbejártuk a maradványokat, visszatértünk a kolostor belső udvarára, ahol egy padra leülve, a hatalmas fa és a kút szomszédságában elfogyasztottuk a magunkkal hozott szendvicseket, majd búcsút vettünk a kolostorromtól és elindultunk visszafele Kővágószőlős irányába.

20181022_104400.jpgAz egykori belső udvaron fogyasztottuk el az ebédünket

 

Őskori halomsírok és földvár

A kolostor romjaitól a kék jelzésen indultunk el vissza nyugat felé, és mielőtt még megkezdtük volna az ereszkedést a hegyről déli irányba, a kék háromszög jelet követve, néhány métert tovább haladtunk északnyugat felé a kék jelzésen, hogy megnézhessük az őskori halomsírokat. Ugyanis a Jakab-hegy már az őskor óta lakott hely, ahol egy korai vaskori erődítmény maradványaira bukkantak a kutatók. A hatalmas kiterjedésű erődítmény lakói a földvár területén kívül, annak nyugati oldalán temették el a halottaikat, a több száz halomból álló sírmező a földvár délnyugati kapujától körülbelül kétszáz méterre található. A halomsírok és a földsánc földjében nagy számban előforduló bronzhulladék és cserepek arról tanúskodnak, hogy a hegy első lakói nem a földvár építői voltak, hanem őket 100-200 évvel megelőző másik, a késő bronzkorban – i.e. 1000-900 körül – élő nép, amelynek nevét nem ismerjük, és akiket a régészet jellegzetes temetkezési szokásukról, az urnamezős kultúra népének nevez.

20181022_115209.jpgŐskori halomsírok az erdőben

Ennek a népnek a magaslati telepe a Jakab-hegy tetején volt, majd a település elpusztulása után, az i.e. IX-VIII. században, a korai vaskor idején egy másik nép, a hallstatti kultúra népe építette védelmi célból a hatalmas – átlagosan 2-5 méter, de helyenként 6-8 méteres magasságot is elérő – sáncokat. A földvár közelében található halomsírok közül mindegyik halom – melyeknek magassága változó, köztük 1-1,5 és 4-5 méter magasak egyaránt találhatók – egy-egy temetkezést takar, a halottakat minden esetben elhamvasztották. A halotti máglya helyén ásták meg a sírgödröt, s a halott hozzátartozói ebben helyezték el a hamvakat tartalmazó agyagedényt. A sírok fölött általában kőből készült sírkamra vagy kőpakolás volt, amelyet földdel borítottak be. A sírépítményeket minden esetben kőgyűrű – néha csak egyszerű kősor jelezte, máshol széles és magas kőfal épült – vette körül, melyek a halott birodalmát jelezték. Néhány szórványos a Jakab-hegyről származó lelet arra utal, hogy az i.e. II. században a földvárat a kelták kerítették hatalmukba és egészen a római hódoltságig, az időszámításunk kezdete körüli időkig megszállva is tartották.

Visszatérés Kővágószőlősre

A halomsíroktól csak néhány métert mentünk visszafele a kék jelzésen, majd rövidesen rátértünk a kék háromszöggel jelzett ösvényre, így nem ugyanazon az úton jutottunk vissza Kővágószőlősre, mint ahol a piros négyzet, kereszt, majd háromszög jeleket követve felkapaszkodtunk a Jakab-hegyre. A Sasfészektől végig a kék háromszög jelzés nyomán ereszkedtünk le a hegyről, miközben előbb a szépen kifestett Szedres turistaház, majd a Könyves ház mellett elhaladva érkeztünk vissza Kővágószőlős keleti határába.

20181022_122622.jpgA Szedres ház

A házak és utcák közé beérve a Cserkúti, a Sajgói, végül az Rákóczi úton sétáltunk a faluközpontban hagyott kocsink felé, útközben pedig megcsodáltuk a XIII. századi alapokon a XV. században épült Sarlós Boldogasszony plébániatemplomot, aminek bejáratát sajnos zárva találtuk.

20181022_124708.jpgPlébániatemplom Kővágószőlősön

Három és fél órával az indulásunkat követően érkeztünk vissza a kocsihoz, és a kellemes őszi túra élményeivel gazdagodva indultunk vissza Pécsre, hogy a délutánt a belváros történelmi értékeinek felfedezésével töltsük el.

A Jakab-hegyen található kolostor romjairól további képek láthatók a Studhist Facebook oldalon: https://www.facebook.com/studhist/

Végül egy videó a romokról és a Jakab-hegy természeti csodáiról:

 

Források és ajánlott oldalak:

http://www.kovagoszolos.hu/hu/51/a-palos-kolostor-es-a-jakab-hegy

https://varak.hu/latnivalo/index/2581-PecsJakabhegy-megerositett-palos-kolostor/

https://www.turautak.com/cikkek/turautak/pecs--jakab-hegy--zsongorko--babas-szerkovek--palos-kolostorrom.html

https://kirandulastippek.hu/pecs-baranya/jakab-hegy-zsongor-ko-babas-szerkovek

A bejegyzés trackback címe:

https://studhist.blog.hu/api/trackback/id/tr6315396826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása