Gyula várának története a XVI. század közepétől napjainkig

A vár 1566-os ostroma, az 1849-es fegyverletétel és a vár meglátogatása

2019. április 08. - Egri Gábor

Az előző írásomban szó volt Gyula várának XV. századi – Maróti János és fia, László – általi építéséről, amit a XVI. század elején Corvin János özvegye, Frangepán Beatrix folytatott. Az 1500-as években, a tűzfegyverek megjelenésének hatására át kellett alakítani a középkori védműveket, ekkor alakult ki a palánkfalakból, bástyákból és vízzel teli várárkokból álló szigeterőd rendszere a belső téglavár körül.

A gyulai vár 2018 márciusában

1560-ban báró kányaföldi Kerecsényi László lett az ország egyik legfontosabb végvárának, a gyulai erődítménynek a parancsnoka, akinek hamarosan hatalmas túlerejű török támadással kellett szembenéznie.

A vár 1566-os ostroma

1566-ban Szulejmán szultán elindult utolsó nagy hadjáratára, melynek során a török sereg két részre oszlott. A szultán a fősereggel a Zrínyi Miklós által védett Szigetvár ellen vonult, míg egy kisebb, mintegy harmincezer főt számláló török sereg, Pertev (Pertáf) pasa vezetésével a gyulai erődítményt támadta meg. Kerecsényi Lászlónak mindössze legfeljebb 2500 katona állt rendelkezésére, melyek között voltak németek, csehek, de legtöbben magyarok.

Kerecsényi László és katonái több mint tízszeres túlerővel néztek szembe

(Kép: https://www.gyulaihirlap.hu/1691-kerecsenyi-laszlo)

1566. július 2-án vette kezdetét a város ostroma, néhány nappal később a védők feladták a várost körülvevő gyenge palánkfalat és a huszárvárba, valamint a várba vonultak vissza. A gyulai vár körül kiépített védelmi rendszernek köszönhetően csak nyugati-délnyugati irányból volt lehetséges a vár megközelítése, más égtájak felőli támadás túlságosan sok nehézséggel járt volna. Ezen okokból először a várost, aztán a huszárvárat kellett a törököknek elfoglalni ahhoz, hogy a tulajdonképpeni téglavárhoz férjenek. A törökök a város bevétele után a huszárvár palánkfalait és bástyáit kezdték ágyúzni, majd július 17-én a huszárvár falszakaszain ütött réseken keresztül rohamra indultak, de a várvédők több órás véres küzdelemben visszaverték a támadást.

Matthias Zündt metszete Gyula 1566-os török ostromáról

(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Mathias_Z%C3%BCndt_1566_Gyula.jpg)

Ezt követően Pertev pasa tovább lövette a huszárvár falait, ahol a duplafalú palánkot tölgyfagerendák tartották, melyeket vesszőfonással kötötték össze, közé jelentős mennyiségű agyagos földet hordtak, melyet aztán alaposan ledöngöltek. Ez a fal hatékonyan ellenállt az ágyúgolyóknak, hiszen rugalmas szerkezetet alkotott, ami elnyelte, elvezette a lökéshullámokat. A törökök a mocsaras, vizenyős talaj miatt aknákat sem tudtak ásni a falak ellen, ezért inkább igyekeztek a falakat rézsútosan lőni, így miután az ágyúgolyók a gerendázatot takaró tapasztott agyagréteget lehántották, a csupasz szálfákat az ostromlók fel tudták gyújtani. Július 25-én Kerecsényi feladta a tarthatatlanná vált huszárvárat és megmaradt embereivel kénytelen volt visszavonulni a várba, a huszárvárba benyomuló törökök így közelebb tudták vinni az ágyúikat és azokkal a belső vár falait kezdték lőni.

Július 25-én elesett a huszárvár, a védők pedig a belső várba húzódtak vissza

(Kép: https://gyulakult.hu/egy-asatas-kulisszatitkai-liska-andras-eloadasa-kastely-kapolnajaban/)

Az augusztus 3-ai török rohamot a védők visszaverték, azonban számukat nemcsak a harc, hanem a járványok is tizedelték, és miután a török műszaki alakulatok a Körös vizét a vártól elvezették, a víz a vár kútjában szinte ihatatlanná vált. Augusztus közepére a tisztikar jelentős része már nem élt vagy sebesült volt, elesett Kerecsényi két alkapitánya is, azonban a várvédők sehonnan se kaptak segítséget. A várkapitány a tisztekkel történő tanácskozást mellőzve fegyverszünetet kért Pertve pasától, amit néhány tiszt nehezményezett és árulásnak tartott. Kerecsényi azzal érvelt, hogy a helyzet reménytelen, a további ellenállás céltalan, mivel a védők több mint fele elesett már vagy harcképtelen, nincs víz, se élelem és felmentő had se fog érkezni. Az ostromlók és a várvédők közötti – a vár átadásának feltételeivel kapcsolatos – tárgyalások lebonyolítására Kerecsényi László sógorát – feleségének, somlyói Báthory Erzsébetnek a testvérét –, Báthory Kristóf váradi kapitányt, Báthory István későbbi erdélyi fejedelem és lengyel király bátyját kérte fel közvetítőnek. Végül szabad elvonulás fejében 1566. szeptember 2-án – az ostrom kezdete után két hónappal – a megmaradt néhány száz védő elhagyta a várat, azonban a törökök az egyezséget megszegve a kivonulókra támadtak, és csak keveseknek sikerült megmenekülniük. Kerecsényi Lászlót a törökök fogságba vetették, majd Nándorfehérvárra hurcolták, ahol hamarosan kivégezték.

Emléktábla a vár falán

Az utókor sokáig árulóként tartotta számon Kerecsényit – köszönhetően például Istvánffy Miklós krónikájának – azonban a jelenkor a gyulai vár kapitányának személyét – a 63 napon keresztül tartó hősies kitartását – már másként ítéli meg, és méltán van ott a helye a többi kiváló várkapitány: Dobó István, Szondi György, Thury György vagy Zrínyi Miklós mellett.

A török kor után a gyulai vár elvesztette hadi jelentőségét

Az 1566-os ostromot követően a vár a gyulai szandzsákság székhelye lett, a falak között török bég lakott. Az oszmánok folytatták a védőművek kiépítését, s a huszárvár nyugati oldalán felemelték az átépített formában ma is álló kapuvédőművet. 129 évi török uralmat követően, 1695. január 18-án foglalta vissza a várat Heister tábornok Mehmet pasától, ezt követően császári őrséget helyeztek el az erősségben Nothagel János kapitány vezetésével.

Gyula 1695-ben került ismét keresztény kézre

A II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett szabadságharc idején a kuruc seregek Károlyi Sándor tábornok vezetésével 1705. május 31-én körülzárták a várat, de huszonnégy napi eredménytelen ostrom után elvonultak. A XVIII. században az új rendszerű aradi erőd felépítésével a gyulai vár elvesztette hadászati jelentőségét. A török kor alatt elnéptelenedett békési területek legnagyobb részét 1722-ben megszerző Harruckern János György kezdte el a gyulai kastély kiépítését, amit fia, Harruckern Ferenc Domonkos folytatott.

A kastély a várból nézve

A Harruckern család a kastélykertben álló várépület egy részét gazdasági célokra alakította át, pálinkafőzőt és sörfőzőt hoztak létre. A XVIII. század első felében a várban ülésezett Békés megye közgyűlése, a század végén még működött a vármegyei börtön is a falak között. Harruckern Ferenc Domonkos 1775-ben bekövetkezett halálával a család férfi ága kihalt, a vagyont pedig a női leszármazottak örökölték.

leopold_franz_rosenfeld_mernok-kapitany_1722-bol_szarmazo_terkepe.jpg Leopold Franz Rosenfeld mérnök-kapitány 1722-ből származó térképe a várról

(Kép: https://gyulakult.hu/egy-asatas-kulisszatitkai-liska-andras-eloadasa-kastely-kapolnajaban/)

A Harruckern család vagyonának gyulai részét Harruckern János György lányának, Harruckern Johannának az unokája, Grubert Terézia kapta meg, akinek a férje gróf Wenckheim József altábornagy volt. A házaspárnak két fia született: Wenckheim József Antal (1780-1852) – aki Kígyóson élt – a család idősebb, míg Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót (1785-1838) az ifjabb grófi ágának megalapítója lett, később a vagyonmegosztásnál a gyulai részt kapta. Gróf Wenckheim Ferenc a gyulai kastély épületét párját ritkító nemesi rezidenciává bővítette, az épület mellé lovardát emelt, parkjába és télikertjébe egzotikus növényeket ültetett. A XIX. században a gyulai kastély parkjának kiépítése során eltűnt az egykori huszárvár, 1812-ben a palánkfalakat és a bástyákat elbontották, a várárkot feltöltötték. Halálát követően a gyulai uradalmat négy fia között osztották fel: a legidősebb, Wenckheim József (1809-1869) örökölte Gyulát és az ottani kastélyt, Wenckheim Károly (1811-1892) Gerla birtokosa lett, ahol kastély épített, Wenckheim Antal (1813-1864) Vésztőt örökölte, míg Wenckheim Rudolf (1814-1889) Dobozt és az ott álló vadászkastélyt kapta.

Fegyverletétel Gyulán 1849-ben

1849. augusztus 9-én a Bem József vezette honvédsereg Temesvárnál vereséget szenvedett Haynau császári tábornoktól, amiről Görgey Artúr augusztus 11-én értesült. Ezt követően, augusztus 13-án Görgey hadserege a Világos és Szőlős közötti síkon letette a fegyvert a cári hadsereg előtt. Rüdiger orosz tábornok ekkor hozzájárult ahhoz, hogy a tisztek megtarthassák az oldalfegyvereiket, az orosz hadsereg ezzel a gesztussal tulajdonképpen a magyar honvédség bátorsága és hősies helytállása előtt tisztelgett. Augusztus 19-21 között az orosz fogságba esett honvédtisztek közül sokakat Sarkadról Gyulára szállítottak át, így tíz később Aradon kivégzett vértanút. Az orosz vezérkar gróf Wenckheim József gyulai kastélyát tette meg főhadiszállássá, míg a magyar tisztek többségét magánházakhoz szállásolták be.

Hat honvéd tábornok szálláshelye Gyulán 1849 augusztusában, Damjanich János és Lahner György a várban kaptak helyet

(Kép: http://epa.uz.ua/01500/01577/00021/pdf/bmmk_2000_263-288.pdf)

Damjanich János honvéd tábornokot a gyulai kastély oldalszárnyában helyezték el, de csak napközben lehetett felesége mellett, az éjszakákat a vár mai Kerecsényi kapuja jobb oldalán lévő kis cellában kellett eltöltenie, a mellette lévő másik kis szoba Lahner György honvédtábornok cellája volt. Augusztus 22-én érkezett meg Gyulára Montenuovo császári tábornok, hogy a hadifoglyokat átvegye az oroszoktól és megdöbbenve tapasztalta, hogy a magyar honvédtisztek fegyvert viselnek. Ekkor intézkedés történt a katonák lefegyverzésével kapcsolatban, melyre augusztus 22-én és 23-án került sor. Egyes visszaemlékezések szerint augusztus 23-án a vár és a kastély közötti téren került sor a cári parancsnokok előtti fegyverletételre, mások úgy emlékeznek, hogy a magyar tisztek a fegyvereiket a kastély egyik földszinti termébe dobálták be az ablakon keresztül. Több honvédtiszt – köztük Knezic Károly tábornok – nem volt hajlandó átadni a kardját, hanem inkább kettétörte azt. Napjainkban Knezic kardjának maradványa a gyulai múzeum legféltettebb ereklyéi közé tartozik. A fegyverletétel idejére az orosz katonák lezárták a várkertet, de nem a szökések megakadályozása, hanem a császári katonák távoltartása miatt.

A későbbi aradi vértanúk közül tízen Gyuláról indultak el a végzetük felé

(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Aradi_v%C3%A9rtan%C3%BAk)

Augusztus 24-én tíz, az előző napon fegyverét letevő, későbbi aradi vértanút indítottak el Gyuláról Aradra: Nagysándor Józsefet, Leiningen-Westerburg Károlyt, Poeltenberg Ernőt, Knezic Károlyt, Damjanich Jánost, Lahner Györgyöt, Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Török Ignácot és Aulich Lajost. Az ő emléküket őrzi a gyulai vár mellett felállított Honvédtiszti Emlékhely, ami a gyulai várral együtt 2012 óta a magyarországi történelmi emlékhelyek egyike.

A Honvédtiszti Emlékhely

Gyula várának régészeti kutatása és helyreállítása

A várépületben uradalmi cselédlakásokat rendeztek be, a vár lakottsága csak 1905-ben szűnt meg, ekkor készült el a városban az új uradalmi cselédház. Ezt követően Almássy Dénes gróf a gazdasági épületeket elbontatta, a romladozó középkori falakat kijavíttatta. 1925-ben árvízkárosultakat helyeztek el a várban, a II. világháború idején a kaputoronyban magassági megfigyelőpont volt. A vár régészeti kutatása 1953-ban indult meg, Lűkő Gábor a gyulai múzeum igazgatója először a vár délnyugati sarkán álló, lőportoronynak is hívott rondella feltárást kezdte meg Holl Imre szakmai ellenőrzésével. 1956-ban Parádi Nándor vette át az adott időszak egyik legfontosabb vár ásatásának irányítását, és a kutatást 1968-ban fejezte be. Az 1963-ban befejezett első felújítás Erdei Ferenc tervei alapján készült, a helyreállított várban 1964 óta múzeum, udvarán nyaranta színház működött, azonban a rendszeres karbantartás elmaradása – s főképp amiatt, hogy az 1950-1960-as évek építészeti divatjának megfelelően az épületszárnyak lapos tetős fedést kaptak, s így fokozatosan átáztak – miatt az 1980-as évek végén újabb műemlékvédelmi beavatkozás vált szükségessé. A feltárást 1989-ben Gerelyes Ibolya és Simon Zoltán folytatta, az ásatás mellett megindult a falak kutatása is, e munkálatok 2004-ig tartottak Feld István és Gerelyes Ibolya irányításával. A vár ma látható képét meghatározó tetőket az 1980-as évek végén Móga Sándor tervezte.

A vár ma látható képét meghatározó tetőket az 1980-as évek végén Móga Sándor tervezte

Napjainkban a vár 24 kiállító teremmel várja a látogatókat, az újraszentelt várkápolnában keresztelőket és esküvőket tartanak, a lovagterem pedig fogadások, konferenciák megrendezésére is alkalmas. A Nemzeti Várprogram kiemelt helyszíneként, az elkövetkező években fog megvalósulni az úgynevezett Szigeterőd-projekt, ami a gyulai vár palánkerődítéseinek és egykori Körös-mederből kialakított várárkainak turisztikai célú rekonstrukcióját célozza.

Séta a várban

A belépőjegyeket (az árakat itt lehet megnézni) a XVI. század első felében, a belső vár délnyugati sarkánál épített rondellában vásároltuk meg, majd egy pillantást vetettünk a vár északnyugati, hosszú várfalára.

20180330_115450_gotikus_stilusu_agyutorony_rondella_1500_korul.jpg A belépőjegyeket a XVI. század első felében, a belső vár délnyugati sarkánál épített rondellában vásároltuk meg

A vár északnyugati, hosszú várfalának külső oldala

A belső udvarra vezető kaputorony a délkeleti várfal közepén emelkedik, annak első emeletén keresztül jutottunk be a vár belsejébe. A 60 x 27 méteres belső vár egy majdnem szabályos téglatest – mivel a rövidebb oldalai nem ugyanolyan hosszúak, így inkább trapéz alakú a vár – tizennégy méter magas falakkal, a belső épületszárnyak várudvarra néző oldalán, az emelet magasságában pilléreken átvezetett folyosórendszer fut körbe, melyről megközelíthetők az emeleti termek és helyiségek.

A vár belső udvara

A körbefutó folyosóról lehet az emeleti termekbe és helyiségekbe jutni

A kaputoronytól egy lépcsőn leereszkedtünk a várudvarra és az alsó termekben berendezett kiállításokat néztük meg először.

A földszinti termekben berendezett kiállítások

A bejárattal szemben, az északnyugati palotaszárny alsó termeiben a fazekasműhelyt, a kovácsműhelyt, a sütőházat, az éléstárat tekintettük meg, majd délnyugati sarokban a börtön és a kivégzőhely termei következtek.

A fazekasműhely

Az éléstár

A börtön és a kivégzőhely termei

A várudvar délnyugati, rövidebb oldalán nyílik az úgynevezett Kerecsényi kapu, ami a vár XV. századi építése során az építőanyagok hordására szolgált, utána valószínűleg befalazták. A kapu közelében látható az 1849 augusztusában a várban raboskodó Damjanich János és Lahner György tábornokok emlékre kihelyezett tábla.

A várudvar délnyugati, rövidebb oldalán nyílik az úgynevezett Kerecsényi kapu, balra pedig a várkápolna épülete látható

Az éléstár előtt áll a vár kútja, az udvar másik oldalán a várkápolna és az ahhoz csatlakozó, emeleti helyiségekből álló várúrnői lakosztály foglalja el a Kerecsényi kapu és a kaputorony közötti területet.

A várkápolna

Az 1445. június 5-én felszentelt várkápolna emeletén épített karzatról vagy oratóriumról – amit a három szobából álló lakosztályából közvetlenül meg tudott közelíteni – hallgathatta a vár űrnője az istentiszteleteket.

A várkápolna emeletén épített oratórium

Egy lépcsőn felkapaszkodtunk az emeletre és megnéztük a várúrnői lakosztály három helyiségét: az előszobát, a fogadószobát és a hálószobát.

A várűrnő hálószobája

Az emeleti termekben berendezett kiállítások

Az emeleti termek előtti folyosón keresztül közelítettük meg a délnyugati sarokban berendezett kiállító termeket: a várnagy szobáját, majd a várúr háló- és fogadószobáját.

A várnagy szobája

A várúr fogadószobája

Az északnyugati palotaszárny termei között a kapcsolatot nem csak a várudvarra néző oldalon kiépített folyosó, hanem a termek közötti belső ajtók is segítik. A várúr fogadószobájából a török szandzsákbég hivatali termébe, majd az alabárdos terembe jutottunk, végül a fegyvertárba érkeztünk.

A török szandzsákbég hivatali terme

Az alabárdos terem

A kaputorony és az északkeleti rövid fal közötti, addig üresen álló szakaszon a XVI. század elején felépített épületszárnyban szintenként egy-egy nyújtott téglalap alaprajzú, dongaboltozatos terem lett kialakítva, az épületszárny várudvarra néző oldalán vaskos pillérek fogják fel a termek boltozatának nyomását, egyben pedig a körbefutó folyosó átvezetésére is szolgálnak.

A lovagterem

Ennek a palotaszárnynak a felső szintjén – az alsó szinten a borozó-galéria található – kialakított lovagterem belső berendezésének megtekintése után visszatértünk a kiindulási pontunkhoz, a négyszintes kaputoronyhoz. Néhány lépcsőfok megmászását követően feljutottunk a várfalakra, ahonnan csodálatos kilátás tárult a szemünk elé.

A kaputornyon keresztül jutottunk fel a várfalak tetejére

Nemcsak a vár melletti tóra vagy az Almásy-kastély épületére láttunk rá, hanem a vár ma látható képét meghatározó, az 1980-as években épített tetőket, a várudvart és az udvart körülvevő épületszárnyak belső homlokzatát is megszemlélhettük felülnézetből.

Fentről is megszemléltük a várudvart

Miután körbesétáltunk a falak tetején és minden oldalról megnéztük az alattunk lévő várudvart és a környező tájat is, a kaputornyon keresztül elhagytuk a gyulai erősség sok harcot megélt épületét és elindultunk a szomszédban álló Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély felé.

További képek tekinthetők meg a gyulai várról a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist/

Végül két videó a szigeterőd ásatásáról, valamint egy légi felvétel a várról: