Historia est magistra vitae

Kirándulás a történelembe

Damásd vára

Anjou-kori vadászkastély, majd palánkvár az Ipoly mentén

2019. június 21. - Egri Gábor

A vadregényes Börzsöny hegység mindig is közel állt a szívemhez, sokszor túráztam már az erdővel borított hegyvonulatai között, és számos itt található várat is bemutattam a blogomban, mint például a nógrádi várat, Drégely várát, a perőcsényi Salgóvárat és Bibervár vagy más néven Pusztatorony csekély romjait. 2018 nyarán a második otthonomnak számító Kismarosról indultunk el, hogy felkeressünk további két várromot: Damásd várát, valamint Zuvár (Ódamásd) maradványait.

20180828_115456.jpgA torony maradványai Damásd belső várában 2018 nyarán

 

Irány Ipolydamásd!

A 12-es főúton indultunk el, mely a Duna mentén – a folyó kanyarulatát követve – vezet nyugati irányba Nagymaroson, Zebegényen és Szobon keresztül. Szobot követően észak, északnyugati irányban haladtunk tovább az országhatárt jelző Ipoly folyó mentén, majd miután Ipolydamásd településén is keresztülmentünk, a Fő utca végén, a falu északnyugati oldalán leparkoltam a kocsit.

af56949fc7587efef01c.jpgDamásd vára az Ipoly mentén, Ipolydamástól északnyugatra található

(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/231-Ipolydamasd-Damasdivar/)

Az úttól balra, a fák mögött az Ipoly tartott ráérősen a Duna felé, míg az út túloldalán kiemelkedő 150 méter magas dombon állt egykor Damásd vára. Az út szélén egy tábla is jelzi, hogy hol indul a domboldalban kialakított, a várhoz felvezető lépcsősor.

20170608_122942.jpgAz út szélén egy tábla is jelzi, hogy hol indul a romokhoz felvezető lépcsősor

20170608_122959.jpgA várhoz vezető lépcsősor a domb oldalában, a kép jobb szélén pedig egy információs tábla

A domb oldalán, valamint a fennsíkon több helyen táblák lettek kihelyezve, melyek bemutatják a kirándulóknak Damásd településének és várának történetét az Árpád-házi királyok korától egészen a török korig.

Damásd az Árpád-korban

A Börzsöny-hegység délnyugati részében, az Ipoly torkolata közelében fekvő Damásd és környéke feltehetően már az államszervezés korától Hont vármegye része volt. Az Árpád-ház első uralkodói igen kedvelték a Dunakanyar vidékét, esztergomi udvarházuk és váruk mellett Dömösön és Visegrádon is szívesen tartózkodtak, Vácon pedig a XI. század óta püspöki székhely létezett. A korai királyok börzsönyi tartózkodásairól nem rendelkezünk adatokkal, de elképzelhető, hogy a Pilis mellett a Duna északi oldalán elterülő erdősségekben is szívesen vadásztak.

20180828_114831.jpgA Börzsöny déli részén több kisebb vár is épült a XII-XIII. században

A régészeti kutatások alapján a XII-XIII. században a börzsönyi terület csak ritkán lakott volt, azonban a Dél-Börzsönyben több kisebb vár is létezett ebben a korszakban: például a Torony nevű erősség (Pusztatorony vagy Bibervár) a kóspallagi halastó mellett, valamint a mai Ipolydamásd és Márianosztra között egy nagyméretű toronyból és az azt kerítő falból álló kis vár, melynek nevét nem ismerjük, napjainkban Zuvárnak hívják.

20170612_094821.jpgA térképen látható Damásd két várának helye

Damásd települését elsőként II. (Vak) Béla király (1131-1141) 1138-ban kelt oklevele említi, mely szerint körülbelül harminc évvel korábban II. Béla király apja, Álmos herceg – Könyves Kálmán király (1095-1116) bátyja – a dömösi prépostság helembai halászainak az Ipolyon Damásdtól a Béla-patakig engedélyezte a halászatot.

Vadászhely az Anjou uralkodók idején

1323-ban a tartományurakat legyőző I. Károly király (1308-1342) Temesvárról az ország szívébe, Visegrádra helyezte át székhelyét, rövidesen pedig Damásd és környéke kedvelt vadászhelye lett az Anjou királyainknak.

c0ed8a7b642b5150feed.JPGA Börzsöny kedvelt királyi vadászhely volt

(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/231-Ipolydamasd-Damasdivar/)

A damásdi erődítmény talán már I. Károly király uralkodása utolsó éveiben felépült, a király 1339 és 1342 között legalább öt ízben tartózkodott Damásdon, amiről az itt kiállított oklevelek keltezései is tanúskodnak. 1339-ben és 1342-ben három alkalommal is királyi vadászhelynek nevezik, máskor csupán a „Damas” alak szerepel az okleveleken. I. Nagy Lajos (1342-1382) már kevesebbet tartózkodott Damásdon 1345 és 1376 között hét oklevelet keltezett itt. A várra vonatkozó első biztos adatot 1361-ből ismerjük, ekkor Búza Balázs volt a várnagya.

damasdrajzok1.jpgÍgy nézhetett ki az Anjou-kori kis erősség

(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/231-Ipolydamasd-Damasdivar/)

Az erősség bizonyára a Visegrádról – a királyság akkori fővárosából – gyakran a Duna túlsó partjára átlátogató és Damásdon megszálló uralkodók kényelmének biztosítására épült. 1376 után I. Lajos király már inkább az általa alapított nosztrai pálos kolostort és annak templomát kereste fel, Damásdon nem időzött.

A korai vár pusztulása

Az Anjou uralkodókat követően hamarosan Buda lett az ország központja, ezzel Damásd jelentőségét vesztette. l405-ben Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) birtokjogi viták miatt figyelmeztette a várnagyot, hogy a nosztrai kolostor remetéit ne akadályozza a malmuk kijavításában.

04_luxemburgi_zsigmond.jpgLuxemburgi Zsigmond 1405-1408 között a királyi székhelyet Budára tette át, Visegrád vidéki királyi rezidenciává vált és ezzel Damásd szerepe is csökkent

Az 1523-ig királyi tulajdonban lévő erősséget 1403-1405 között Szécsényi Simon ajtónállómester bírta hivatali juttatásként, 1437-ben pedig hasonló címen – ideiglenesen – Hatnai Pán Lászlóhoz tartozott. II. Ulászló király (1490-1516) élete tartamára Kubinyi László deáknak, budai udvarbírónak engedte át a várat tartozékaival együtt, azzal a kikötéssel, hogy a karbantartásra és az építkezésre fordított összeget az uralkodó megtéríti neki. Özvegye a várat csak ennek kifizetése után volt hajlandó visszabocsátani 1518-ban II. Lajos királynak (1516-1526). Az építkezések megvizsgálására kiküldött bizottság azt állapította meg, hogy László deák körülbelül ezer forintot fordított szükségtelen és haszontalan építkezésekre, így az özvegynek csak 600 forintot utaltak ki. A pénzhiányban szenvedő király hamarosan Désházy Istvánnak zálogosította el 2600 forintért, majd 1523-ban – bonyolult csere- és zálogügyletek eredményeként – az esztergomi káptalan és a Bakócz Tamás esztergomi érsek által építtetett Szűz Mária-kápolna kapta meg Damásd várát a környező falvakkal és pusztákkal együtt. Ezután hatvan éven át nem említik a várat a források, legkésőbb Esztergom 1543., vagy Vác 1544. évi török kézre kerülésekor pusztíthatták el az oszmán hódítók.

31e341eba4723f5c3bb7.jpgAz Anjou-kori vár a XVI. század közepén pusztult el

(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/231-Ipolydamasd-Damasdivar/)

A budai szandzsák összeírásaiban 1562-től szerepel Tamásvára puszta, vagyis a vár ekkor már romokban állt.

A török kori palánkvár építése

1581-ben a magyarok tiltakozása ellenére az oszmánok a „kastélyhegyen” egy – egymástól húsz-harminc centiméterre leásott, több méter hosszú, vastag karók közé vízszintesen font vesszőfonatból készült falból és e fal elé ásott árokból álló – palánkerődítményt emeltek. Ezzel megerősítették a Hódoltság határát és közelebb kerültek az Ipoly és a Garam völgyének kifosztandó falvaihoz. A keresztények 1583-1585 között többször is megtámadták az újjáépített erődítményt, de csak a tizenöt éves háború idején, valamikor 1594/1595 fordulója körül, Esztergom keresztény kézre kerülésének idején sikerült visszafoglalni. Erre abból lehet következtetni, hogy a várat 1594-ben még a törökök lakták, de 1595-ben már Pálffy Miklós főgenerális arról intézkedett, hogy a damasdi kastélyt (várat) felépítése után lássák el katonasággal. Az ostrom utáni újjáépítés részleteiről semmit sem tudunk, csak egy későbbi, 1612-ben elvégzett munkálatról rendelkezünk adatokkal. Ekkor a vár helyreállításához háromszáz jobbágytelek kézi munkáját rendelték ki, s tíz tallért utaltak ki a kapu helyreállítására.

2010-08-25_164136.jpgA várat körül vevő fal alaprajza (Kép: http://ipolydamasd.hu/varak)

A XVII. század elején a törökök visszafoglalták Visegrádot és Esztergomot is, így Damásd a tőle néhány kilométerre lévő oszmán várak miatt kiemelt fontosságúvá vált.

Damásd vára, mint végvár

Az ellenség szemmel tartása és a portyáik megakadályozása, valamint a felvidéki bányavárosok felé vezető út védelme volt a falak között állomásozó katonaság feladata. 1610-ben az őrség 32 lovasból és 75 gyalogosból állt, később a 100 lovas és 50 gyalogos mellett 3-4 tüzér is állomásozott Damásdon. A vár első ábrázolása 1617-ből származik, északi irányból a külső védelmi vonalat jelentő palánkfalon belül talán egy kőfal látható. A domb peremének közelében torony, beljebb még egy emeletes épület áll, míg a vár tövében, az erősségtől dél-délkeletre az Ipoly mentén, az út két oldalán néhány ház látható, valószínűleg ott állt a középkori falu.

2010-08-25_164122.jpgA vár első ábrázolása 1617-ből (Kép: http://ipolydamasd.hu/varak)

Az Ipolyon fahíd vezet át, melynek Damásd felőli végén kis épület figyelhető meg, ezekben az időkben a legutolsó magyar véghelyként Damásdnál volt az egyik határátkelő az Oszmán Birodalom irányába. Az Alföldről nyugat felé hajtott szürke marhák hatalmas csordái – Vác felől érkezve – itt léptek hivatalosan magyar területre, ezért a korábban a váci várban működő hivatal pótlására létrehozták a Harmincad-hivatalt – a tőzsérek vámolására - a damásdi várban. Azonban sokszor a várkapitányok is igyekeztek katonai erejükre támaszkodva, törvénytelenül pénzt kizsarolni a módos kalmároktól.

fb6d927a717d17127aa3.jpgAz Alföldről nyugat felé hajtott szürke marhák hatalmas csordái Damásdnál léptek hivatalosan magyar területre

(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/231-Ipolydamasd-Damasdivar/)

1610-ben Perőcsényi János damásdi várnagy azt írta, hogy nyomorog, éhezik az országot védelmező legénysége. 1612-ben Verebélyi János lett a damásdi várkapitány, akinek nemcsak a törökre kellett figyelnie, hanem katonáival a Börzsöny erdeit is szemmel kellett tartania, nehogy a marhahajtók és más kereskedők Damásdot kikerülve vámfizetés nélkül lépjék át a határt.

A vár többször is gazdát cserélt, majd 1641-ben végleg romba dőlt

1626 őszén Murteza budai pasa elfoglalta a várat, de egy egyezmény következtében néhány hónap múltán, 1627 tavaszán magyar kézre került vissza az erősség. Damásd 1636-ban leégett, és így Hont megye egyik járásának minden egyes portáját tizenöt darab palánkfa és megfelelő mennyiségű rőzse beszolgáltatására kötelezték a helyreállításkor. 1641. július 20-án Berecsényi László kapitány távollétében a törökök rajtaütéssel elfoglalták. Gróf Esterházy Miklós nádor levélben tiltakozott Musza budai pasánál a vár jogtalan elfoglalása miatt így azt a törököknek, egy korábban megkötött békeszerződés alapján vissza kellett adniuk.

320px-esterhazy_m.jpgGróf Esterházy Miklós nádor levélben tiltakozott Musza budai pasánál a vár jogtalan elfoglalása miatt

(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Esterh%C3%A1zy_Mikl%C3%B3s_(n%C3%A1dor)#/media/F%C3%A1jl:Esterh%C3%A1zy_M.jpg)

Az oszmánok azonban kivonuláskor bosszúból 1641 szeptemberének elején porig égették a várat.  Az 1647. és 1655. évi országgyűlés is törvénybe iktatta, hogy az oszmánok által feldúlt és elhagyott Damásdot helyre kell állítani, mint kiváló őrhelyet, azonban a határozatok ellenére a vár 1641 után többé nem épült újjá. A Szobot és környékét madártávlatból bemutató 1685. évi metszeten jól látható a damásdi romos erősség is: a vár Ipoly felőli oldalán látható egy torony, a négyszögletes kerítőfalon belül pedig egy nagyobb méretű lakóépület maradványa ismerhető fel. Damásd falu XVIII. században érkezett szlovák nyelvű lakói a vár falainak kőanyagát házaik építéséhez hordták el, napjainkra a természeti erők tevékenységének is köszönhetően viszonylag kevés részlet látható az egykori várból.

Damásd várának kutatása

1984-ben Dr. Miklós Zsuzsa rövid, szondázó feltárással az erősség Anjou-kori részét kutatta. Kiderült, hogy a vadászkastély magját egy körülbelül két méter falvastagsággal épült, 5 x 5,2 méter belső területű lakótorony alkotta, melynek napjainkra már csak a földszintje maradt meg. A járószint padlózata habarcsba ágyazott téglából készült, a helyiség falait rózsaszín vakolat fedte, téglaboltozatának csak kis részlete maradt meg. A toronytól 5,5-6 méter távolságban húzódott az egykori, szintén csaknem két méter falvastagságú négyzet alaprajzú védőfal, mely az udvart vette körül.

damasdrajzok2.jpgA vár alaprajza (Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/231-Ipolydamasd-Damasdivar/)

Ezen kívül ma is jól látható az a hozzávetőlegesen tíz méter széles, egykor igen mély árok, melynek külső oldalán egy nagyjából kilencven centiméter vastag fal képezte az Anjou-kori vár külső védelmi vonalát, melynek maradványai a keleti és déli oldalon még látszanak. Az árokkal együtt 42 x 43 méteres alapterületű belső várhoz északnyugat felől csatlakozott a domb magasabb, szinte teljesen lapos részén a török korban kialakított, mintegy 45 x 140 méter kiterjedésű külső vár.

44069876c20c8f283233.JPGA belső várhoz északnyugat felől csatlakozott a domb magasabb, szinte teljesen lapos részén a török korban kialakított külső vár

(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/231-Ipolydamasd-Damasdivar/)

Az ásatása során a külső várban több XII-XIII. századi edénytöredék, egy I. Ulászló dénár és két török kori, faszerkezetű épületrész látott napvilágot.

20180828_115648.jpg1984-ben Dr. Miklós Zsuzsa rövid, szondázó feltárással az erősség Anjou-kori részét kutatta

A lépcsőn felérve megérkeztünk a dombtetőt elfoglaló egykori külső vár – a törökök által 1581-ben épített palánkvár – területére, amiből napjainkra szinte semmi sem maradt. A fák árnyékában asztalok és padok várják a megfáradt kirándulókat, akik a kihelyezett táblák segítségével ismerhetik meg Damásd településének és várának történetét.

20170608_123325.jpgA fák árnyékában asztalok és padok várják a megfáradt kirándulókat

Az északnyugati oldalon egy törmelékekből álló kiemelkedés mellett keresztet állítottak fel, a külső vár épületei azonban teljesen eltűntek, csak néhány törmelékes falszakaszt lehet felfedezni az északi oldalon a növényzetben.

20170608_123436.jpgKereszt a külső vár északnyugati részén

Nyugaton és délen a domb oldala meredeken szakad le az Ipoly völgye felé, míg északi irányban a Börzsöny hegyei emelkednek, az ostromlóknak ebből az irányból nem volt nehéz dolguk támadáskor.

20170608_123505.jpg

20180828_120440_richtone_hdr.jpgKilátás a dombtetőről az Ipoly irányába

A domb tetejét szépen rendben tartják, sajnos ez nem mondható el a vár délkeleti részéről, ahol az Anjou-kori torony és az azt körülvevő kettős fal maradványai találhatók. A négyszögletes lakótorony alapjait két méter magasan feltárták, a falak jól látszanak, de sajnos ki vannak téve az időjárás pusztításának, valamit mindenképpen kezdeni kellene velük.

20180828_115447.jpgA négyszögletes lakótorony feltárt alapjai

A tornyot kerítő belső fal – mely az udvart vette körül – egykori vonalát csak sejteni lehetett a dús növényzet takarásában, de azért néhány helyen felbukkant egy-egy kisebb faltöredék a zöld takaró mögül.

20180828_115317.jpg

20180828_115906.jpgA tornyot kerítő belső fal maradványai

A mintegy tíz méter széles várárok helye jól látható, míg a külső védelmi vonal kőfalából szintén csak néhány falszakasz vehető ki a bokrok és fák közül.

20180828_120323.jpg

20180828_120338.jpgA mintegy tíz méter széles várárok helye jól látható

20180828_115125.jpgAz árok külső oldalán épített várfal egy szakasza

f31fec5f62cf0008b859.JPGÍgy néz ki felülről a belső vár: középen a torony, bal szélen pedig a külső fal részlete látszik

(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/231-Ipolydamasd-Damasdivar/)

Úgy vélem, hogy a várnak ezen a részén még volna tennivaló, például a falszakaszokat megtisztítani a növényzettől és olyan mértékben helyreállítani, hogy jobban kirajzolódjon a XIV. században épült királyi erősség, de a pihenőhelyeknek és az információs tábláknak nagyon örültem, hiszen sok olyan várrom található az országban, ahol semmi se tájékoztatja a kirándulókat arról, hogy minek a maradványait látják éppen maguk előtt.

20170608_123400.jpg

20180828_120347.jpgItt állhattak egykor a külső palánkvár épületei

A dombról leereszkedve még leültünk egy kicsit az Ipoly partjára reggelizni – furcsa érzés volt, hogy a túlpart már Szlovákiához tartozik –, majd elindultunk a közelben található, de sajnos a damásdi várnál is csekélyebb maradványokkal rendelkező Zuvár vagy más néven Ódamásd vára felé.

20170608_124611.jpgAz Ipoly békésen folyt a Duna felé

Damásd váráról további képek tekinthetők meg a Studhist Facebook oldalán: www.facebook.com/studhist/

Végül egy videó a romokról:

 

Források és ajánlott oldalak:

http://ipolydamasd.hu/varak

http://www.varbarat.hu/varak/damasdi.html

https://ilovedunakanyar.hu/kirandulas/damasd-vara/

A bejegyzés trackback címe:

https://studhist.blog.hu/api/trackback/id/tr4314904746

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.