Csíkszeredáról indultunk el a 12A jelű úton északkelet felé, hogy eljussunk a Gyimesi-szoroshoz, ahol egykor egy vár állott, melyből napjainkra már nem maradt szinte semmi. Azonban Gyimesbükk településének közelében több érdekes, a magyar történelemben fontos szerepet játszó épületet is meg lehet tekinteni, nem utolsó sorban a híres, 2008-ban felújított 30. számú vasúti őrházat, ami a Magyar Királyi Államvasutak egyik legkeletibb vasúti őrháza volt, néhány méterre a hajdani magyar-román határtól, valamint a vámház és egészségügyi vesztegzár épületének romjainál kialakított történelmi emlékhelyet és a Kontumáci római katolikus kápolnát.
A gyimesbükki Rákóczi-vár helyén álló épület (Blockhaus) csekély romjai
És a gyönyörű Gyimesi-szoros
Utazás az Ezeréves határhoz
Többször is megálltunk, míg Csíkszeredától eljutottunk Gyimesbükkig: először a mesterségesen kialakított Szépvízi-víztározót és környezetét csodáltuk meg, majd tartottunk egy rövid pihenőt az 1159 méter magasan fekvő Gyimesi-hágón – amit Fügés-tetőnek is hívnak – ahonnan nemcsak a Csíki-havasokban gyönyörködhettünk, hanem ráláttunk a Tatros folyó völgyére, ahol a XVII-XVIII. században kivándorolt csíki székelyek, valamint moldvai magyarok és románok letelepedvén több falut is létrehoztak.
A Szépvízi-víztározó
Ezt a népcsoportot ma gyimesi csángóknak nevezzük, a Fügés-tetőről leereszkedve keresztülhaladtunk egymásba érő településeiken, Gyimesfelsőlokon és Gyimesközéplokon, míg megérkeztünk Gyimesbükkre, ami már nem Hargita, hanem Bákó megyéhez tartozik. A Csíki-hegységben eredő Tatros folyó hirtelen délkeletnek fordult, majd a környező hegyek és dombok néhány kilométer után egyre közelebb kerültek a nem túl jó minőségű úthoz, mely már hosszú percek óta Gyimesbükk házai között vezetett.
Kilátás a Fügés-tetőről
Elhaladtunk a Pfaff Ferenc által tervezett, egykor díszes, mára azonban lepusztult állapotban lévő vasútállomás mellett, mely méreteit és eleganciáját tekintve a szegedi és a fiumei állomásokkal vetekszik és nemsokára meg is érkeztünk a Gyimesi-szoroshoz, a kocsit pedig letettem egy, a völgyhíd tövében kialakított nagy parkolóban. A vasúti híd lábánál elhelyezett információs tábla volt segítségünkre abban, hogy megtervezzük, mit is érdemes megnézni a környéken.
Az információs tábla sokat segített
A vámépület és vesztegzár
Először az úttól és a Tatros folyótól északra emelkedő dombra épült egykori vámház és vesztegzár épületeinek romjait, valamint a mellettük álló, felújított Kontumáci kápolnát néztük meg, melyekhez nem kellett sokat gyalogolni. A vesztegzár romos épületének falán II. Rákóczi Ferenc zászlajára tűzött jelmondata olvasható: „Cum Deo pro Patria et Libertate”, vagyis Istennel a hazáért és a szabadságért.
Megérkeztünk az egykori vámház és vesztegzár épületeinek romjaihoz
Az emberre nagyon veszélyes járványos betegségek legfélelmetesebbje évszázadokon keresztül a „fekete halál”, vagyis a pestis volt. Még a XVIII. században is szedte áldozatait, mígnem hathatós közegészségügyi intézkedésekkel sikerült azt visszaszorítani Európában. Utolsó nagy erdélyi fellobbanása – az 1717-1719. évi – a legnagyobb pusztítást éppen a Barcaságban és Székelyföldön végezte, áldozatául esett a lakosság több mint 40%-a. A járványt követően a bécsi udvar a Habsburg Birodalom 1900 kilométer hosszú határvonalán található határátjárók, vámhivatalok mellé egészségügyi vesztegzár – Contumaz Stationen, innen ered a Kontumác név – hálózatot alakíttatott ki. Az erdélyi vesztegzárak egyike a gyimesi volt, melyet az 1730-1740-es években építettek ki.
A gyimesi vesztegzárat 1730-1740-es években építették ki
1731. november 9-én szabályozták a vesztegzárak működését pestis idején, az utasítás előírta, hogy a fertőző helyekről érkezők kötelesek 42 napot vesztegzárban tölteni, málháikat három hétig szellőztetni, és irataikat felbontva, tűz felett, ecetes gőzzel fertőtleníteni. 1732. január 11-én elrendelték vesztegzári házak építését a törcsvári, tömösi, bodzavámi, gyimesi, gyergyói és berecki vámházak mellé, amelyekhez építőanyagként a fenyő- és tölgyfákat a helyi lakosságnak kellett biztosítani. A vesztegzárnál nem csak a személyzet számára kellett épületet emelni, hanem a veszteglőben lévő személyeknek, málháinak és állataiknak is. A vámhoz érkezőket a vesztegzár igazgatója előbb kihallgatta és vallomásukat jegyzőkönyvbe vette, majd következett az orvosi ellenőrzés és a karanténba zárás. A pestises esetek megritkulásával, illetve megszűnésével a vesztegzárban való tartózkodás idejét lerövidítették, volt, amikor csak hét napig tartott, míg korábban rendes időben 21 nap, pestis-gyanús körülmények között 28 nap, míg pestis ideje alatt 42 nap volt a vesztegzár ideje. A XIX. században a pestis megszűntével a gyimesi vesztegzár feladata a marhavész (állat pestis) elhárítására korlátozódott, a század végére azonban a működését felszámolták.
Történelmi emlékhely és a Kontumáci kápolna
2010-ben az egykori vámház és vesztegzár épületeinek romjainál történelmi emlékhelyet alakítottak ki, ahol márványtáblákon tüntették fel a világháborúk során itt elesett hősök névsorát. Azonban nemcsak a két világháború – az 1916-os és 1918-as román támadások, valamint az 1944-es szovjet és román támadás – idején dúltak harcok a Gyimesi-szorosban, hanem a Rákóczi-szabadságharc, majd az 1848/49-es szabadságharc idején is.
Az egykori vámház és vesztegzár épületeinek romjainál történelmi emlékhelyet alakítottak ki
A két szabadságharc hőseire is emlékeztet egy-egy tábla, akárcsak az 1956-os forradalom és szabadságharcra, valamint a rendszerváltás idején Romániában kitört forradalom során, 1989. december 27-én életét vesztő, a román hadseregben szolgáló gyimesbükki Antal Jenőre.
A Rákóczi-féle és az 1848/49-es szabadságharc emléktáblái
A márványtáblák között látható az úgynevezett Piéta-dombormű – a halott fiát karjaiban tartó Fájdalmas Szűz Mária –, ami Baróthy Ádám képzőművész alkotása, valamint az ismeretlen katonára emlékező tábla, egy Illyés Gyula idézettel: „Ne feledd a tért, ahol elestek ők, a földet se feledd, bárhol hulltak el ők.”
Középen a kereszt alatt látható a Piéta-dombormű
A Kontumác (vesztegzár) mellé, istentiszteletek tartására 1782-ben építették fel a ma is látható római katolikus kápolnát a csíksomlyói ferences szerzetesek, amelyet a következő évben Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére felszenteltek, és amelyhez 1785-ben káptalanságot rendszeresítettek.
A Kontumáci kápolna
Ez az egyházi létesítmény a gyimesi plébániaként működött. A vesztegzári épületrészek helyreállításakor, a történelmi emlékhely kialakításakor a kápolna falán, a vakolatba vésve számos felirat napfényre került, melyeket a vesztegzárban idejüket töltő emberek készítettek a XIX. század első felében.
A kápolna falán, a vakolatba vésve számos felirat napfényre került
A részben magyar, de jelentős részben örmény nyelvű feliratokból megtudhatjuk, hogy kik is voltak azok, akik itt időztek az országba történő belépésük engedélyezésére várva. A kápolna épülete mögé kerülve felsétáltunk a szabadtéri színpadra, ahonnan visszanéztünk az alattunk húzódó Gyimesi-szorosra, majd a kápolna melletti kálvária legmagasabb pontjára felkapaszkodva élveztük a fantasztikus kilátást.
A kápolna másik oldala
Kilátás a színpadról
Tekintetünk végigfutott a környező hegyeken, a vasúti hídon és az őrházon, Gyimesbükk házain, valamint szemben a Tatros folyó kanyarulatának belső íve fölé emelkedő Kőorr nevű hegycsúcson álló Rákóczi-vár romjain.
A vasúti híd a 30. számú őrházhoz vezet, jobbra pedig a várhegy, ahol a Rákóczi-vár állt
Felkapaszkodtunk a kálvária legmagasabb pontjára
Gyimesbükk házai
A Gyimesi-szoros
A kopjafáktól felülről láthattunk rá a kis kápolnára, valamint a vámház és a vesztegzár romjainál kialakított katonai emlékhelyre.
A kápolna, valamint a vámház és vesztegzár épületei
A 30. számú vasúti őrház
A dombról leereszkedve elindultunk déli irányba, átkeltünk a Tatros folyó hídján és rövidesen ott álltunk a 30. számú vasúti őrház épületénél, mely 1897-ben épült magyar-román szerződés alapján a Csíkszereda-Gyimesbükk-Palánka-Kománfalva vasútvonal részeként.
A Tatros
Az első világháborút követően az Erdélyt megszálló románok tették rá a kezüket, 1920 után a román vasúttársaság használta. Az 1940. augusztus 30-án meghozott második bécsi döntés következtében Észak-Erdéllyel együtt a Gyimesi-szoros is újra magyar kézre került, 1944-ig ismét a MÁV használta az őrházat, az épület mellett és annak pincéjében lőrésekkel ellátott bunkereket alakított ki a Magyar Királyi Honvédség a légvonalban több mint 600 kilométer hosszú Árpád-vonal részeként. A magyar hadvezetés 1940-44 folyamán komoly erőfeszítések árán sikeresen lezárta az Északkeleti- és Keleti-Kárpátok átjáróit, ekkor épült ki a híres Árpád-vonal – amit a szovjet Vörös hadsereg 4. Ukrán Frontja három frontális támadással sem tudott bevenni 1944 augusztusa és októbere között –, de az erdélyi belhatár déli irányból jóformán védtelen maradt.
A 30. számú vasúti őrház
Kezdetben Sepsiszentgyörgy védelme jelentett prioritást, mert a Háromszéki medence ebből az irányból könnyen lerohanható volt. A Tusnádi-szorosig lényegében semmilyen természeti akadály nem állta útját a támadónak. Az Árpád-vonal székelyföldi völgyzárai építésével egy időben kezdtek hozzá a Sepsiszentgyörgytől délre lévő erődítmények – Sepsibükszád, Előpatak, Sepsiszentkirály, Szotyor, Uzon, Lisznyó – kiépítéséhez. 1943-ban a magyar politikai és katonai vezetésben fordulat következett be, Kállay Miklós miniszterelnök azon fáradozott, hogy a keleti fronton állomásozó honvéd alakulatokat Magyarország területére visszahozza, hogy a Keleti-Kárpátokban az Árpád-vonalra támaszkodva az angolszász csapatok beérkezéséig védjék az ország határait. Végül a románok 1944. augusztus 23-ai átállása pecsételte meg az Árpád-vonal védőinek sorsát, mivel így a szovjet hadsereg Dél-Erdély irányából a magyar honvédek és a német katonák hátába tudott kerülni, így a magyar hadvezetés kénytelen volt elrendelni a vonal kiürítését. Azonban vitéz Sebő Ödön főhadnagy a 32. hegyi határvadász zászlóalj egyik tisztje székely katonáival 1944 szeptemberében még három héten keresztül tartotta hősiesen a Gyimesi-szorost a hatalmas szovjet túlerővel szemben, csak miután bekerítették és elvágták őket minden utánpótlástól, törtek ki a szorosból és kezdték meg a visszavonulást Erdély belseje felé.
Vitéz Sebő Ödön
(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Seb%C5%91_%C3%96d%C3%B6n.jpg)
Sebő Ödön túlélte a világháborút, visszaemlékezéseit A halálra ítélt zászlóalj című könyvben írta meg. 2003-ban Sebő Ödön közreműködésével, Osgyáni Gábor rendezésében hatvan perces dokumentumfilm készült a gyimesi harcokról Hegyivadász a Kárpátokban (Gyimesi-szoros, 1944) címmel. 1960 után a román vasúttársaság megszüntette az őrházi szolgálatot, a kis épület pedig pusztulásnak indult. A romos vasúti őrházat 2008 pünkösdjére magyar-székely-csángó összefogással felújították, átadására Budapestről különvonat érkezett a helyszínre, amely szerelvényt az ipartörténeti értékként számon tartott 017-es Nohab húzta Gyimesbükkig.
Az őrházat 2008-ra felújították
A felújított őrházban napjainkban Bilibók Ágoston vasúttörténeti gyűjteménye tekinthető meg.
A kis épületben vasúttörténeti kiállítás látható
A Rákóczi-vár
Az őrház épülete mögött, a vasúti síneken túl, 95 lépcső vezet fel a Rákóczi-vár (vagyis inkább a Blockhaus) maradványaihoz.
A vasúti síneken túl 95 lépcső vezet fel a várhoz
A folyó partjára leereszkedve kell átsétálni a vasúti híd alatt, így átjutva a sín túloldalára lehet megkezdeni a lépcsősor megmászását. Az első pihenőben egy tábla áll, felirata a következő:
„Lacz András csíkszentgyörgyi lovas székely katona 1789-ben lovával e lépcsőkön fel és onnan lelovagolt, holott egyetlen botlás úgy neki, mint lovának rögtöni pusztulását okozta volna. (részlet a gyimesi harmincad jegyzőkönyvéből)”
A Kőorr-hegy tetején csekély romok láthatók, melyek az itt álló úgynevezett Blockhaus erőd maradványai, ami a régi Gyimesi-vár helyén épült, a vár köveinek felhasználásával.
A várhegy tetején csekély romok láthatók
A várról sajnos kevés adattal rendelkezünk, annak ellenére, hogy történelme során gyakran vették igénybe nemcsak kereskedők, hanem a betörő ellenséges csapatok is.
A várról kevés adattal rendelkezünk
(Kép: https://www.varak.hu/latnivalo/index/2708-Gyimesbukk-Rakoczi-var/)
A nagyrészt helyi sziklákból kisebb részt téglából épült Gyimesi-várat 1626 körül építtette Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a szoros védelmére, valamint az itt áthaladó kereskedelmi út ellenőrzésére, a kereskedők megvámolására.
A gyimesi várat Bethlen Gábor építtette 1626 körül
(Kép: https://www.varak.hu/latnivalo/index/2708-Gyimesbukk-Rakoczi-var/)
Az 1700-as évek elején II. Rákóczi Ferenc fejedelem megerősítette a Gyimesi-szoros védelmét, a vár ezért kapta a Rákóczi-vár elnevezést. Orbán Balázs 1868-ban így írt róla:
„A kőcsúcstól éles sziklagerinc nyúlik le egészen a Tatros völgyéig, ennek – a völgyet összeszorító – magas meredek előfokán van egy szép fekvésű erőd (Blockhaus), mely feltehetőleg a régi Gyimes vára helyén fekszik, s annak romjaiból épült. Ezen erődhöz 134 lépés fedett folyosó vezet oly meredeken, hogy gyalog is nagy fáradsággal lehet oda feljutni, s mégis 1789-ben fel- és lelovagolt azon egy Lacz András nevű székely huszár.”
A XIX. század végén, a vasútvonal kiépítésekor a várhegy alatt tizenöt méternyi bevágást kellett végezni a vasútvonal elvezetéséhez, amelynek során a várba vezető régi, fedett feljárót elbontották, és új, meredekebb, 95 fokból álló lépcsősort építettek.
A XIX. század végén a lépcsősort átépítették
(Kép: https://www.varak.hu/latnivalo/index/2708-Gyimesbukk-Rakoczi-var/)
A tervek szerint az egykori várat felújítják, bár a hiányzó történelmi források miatt nem tudom mennyire lesz valósághű a rekonstrukció.
Egy 1910-ben készült kép a várromról és Tatros felett átívelő vasúti hídról
(Kép: https://www.varak.hu/latnivalo/index/2708-Gyimesbukk-Rakoczi-var/)
A kilátásért mindenesetre érdemes felkapaszkodni a meredek lépcsőkön, a sziklacsúcsról rá lehet látni a vasúti őrházra, a kanyargó Tatros folyóra, szemben a kontumáci dombon álló kápolnára és a vesztegzár romjaira, a hosszan elnyúló Gyimesbükk településére, valamint a moldvai Palánkára is.
A vasúti sín és híd, jobb szélen a Kontumáci kápolna
Gyimesbükk és a Tatros folyó völgye
Ez már Moldva
Nehéz elképzelni, hogy ezen a békés, csendes vidéken 1944 szeptemberében súlyos harcok dúltak, szovjet és magyar katonák tucatjai veszítették életüket.
Sokáig élveztük a kilátást
Miután kigyönyörködtük magunkat a tájban, leereszkedtünk a lépcsősoron és visszasétáltunk a kocsihoz.
Végül elindultunk lefele a lépcsőn
Az Ezeréves határ napjainkban a magyarok zarándokhelyévé vált, évente több ezren keresik fel és emlékeznek az itt elesett hős elődökre, valamint élvezik a gyimesi táj szépségét. A Gyimesi-szorosban található Ezeréves határhoz – a jelen bejegyzésben bemutatott épületekhez – 2018 és 2019 augusztusában is ellátogattunk, a blogon felhasznált képek a két kiránduláson készültek.
További képek tekinthetők meg az Ezeréves határról, a történelmi emlékhelyről, a Kontumáci kápolnáról, a 30. számú vasúti őrházról és a Rákóczi-várról a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist
Források és ajánlott oldalak:
Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok (1990)
https://www.varak.hu/latnivalo/index/2708-Gyimesbukk-Rakoczi-var/
https://ng.hu/termeszet/2018/08/16/latogatoban-gyimesbukkon-az-1000-eves-magyar-hatarnal/
https://www.kozterkep.hu/37228/A_gyimesi_szoros_hoseinek_emlekmuve_Gyimesbukk_2010.html
