Kismarosról indultunk el Márianosztrára, majd onnan tovább Esztergomba, de közben útba ejtettük a Kóspallag közelében található úgynevezett Bibervár vagy Pusztatorony megerősített őrtornyának és az attól pár száz méterre található toronyaljai pálos kolostornak a romjait. Először a 12-es főúton haladtunk Nagymaros irányába, majd egy-két kilométer után jobbra tértünk le Kóspallag felé. A Toronyaljai (vagy Kóspallagi) horgásztónál egy buszmegálló is található és ott keresztezi a piros turistajelzés az aszfaltos utat.
A kocsit a horgásztó parkolójában hagytuk, amire engedélyt kértem a halőrtől, majd a tó megcsodálása után – mely valamikor a nosztrai kolostorhoz tartozott és a XIV. században egy malom is épült mellé, ahol a malomkerékhez egy kilenc méter hosszú alagút szállította a vizet – elindultunk megkeresni Bibervár romjait.
A kocsit a horgásztó parkolójában hagytuk
Toronyaljai horgásztó
Az egykori őrtorony maradványai a tó melletti domb tetején találhatók, melynek aljában találkozik a Kis-Hanta-patak és a Korompa-patak.
Ennek a dombnak a tetején vannak Bibervár romjai
Mintegy 150 métert kellett visszasétálni a köves út mentén, majd letértünk balra és megindultunk a körülkerített horgásztó felé. Rövidesen egy tábla jelezte, hogy a piros jelzést követve, balra kell megkezdeni a kapaszkodást a domb tetejére. A közepesen emelkedő ösvényen haladva néhány perc alatt felértünk az egykori őrtorony romjaihoz.
Megérkeztünk Pusztatorony vagy Bibervár romjaihoz
Torony építése
Bibervár vagy Pusztatorony pontos építésének idejét nem ismerjük, az 1980-as, Miklós Zsuzsa által vezetett ásatás kerámia és fém leletanyagai – valamint a torony feltárásánál talált ajtókeret kialakítása – alapján a kis erőd legkésőbb az 1260-as években épülhetett – bár valószínűleg a tatárjárást megelőzően, már a XII. század végén vagy a XIII. század elején a domb tetején állt – a kóspallagi kijáratot védendő.
A várromot 2020 nyarán is felkerestük
A lakótoronyból és a hozzá csatlakozó udvarból álló kis erőd neve eredetileg Torony vagy Toronya volt, közelében – a leletek alapján – egy település is feküdt, melyet feltehetőleg Toronyaljának hívtak.
Torony valószínűleg a XII. század végén vagy a XIII. század elején épülhetett
(Kép: http://jupiter.elte.hu/111veglegesvar/alaplap.php)
A vártól délre fekvő Marost 1285-ig a Rosd nemzetség birtokolta, ekkor IV. (Kun) László király (1272-1290) a Rosd nemzetségbeli Herbord fiainak, Márknak és Miklósnak Morus (mai Nagymaros) nevű földjét Visegrádhoz csatolta, s cserébe adta a Pilisi erdőőrök Bogud nevű földjét. Feltételezhető, hogy a Rosd nemzetség építette Torony erődjét, mivel ez a vártípus elsősorban a kis és középbirtokos nemesség lakóhelyéül szolgált, illetve vagyonának védelmét biztosította, és egyúttal birtokaik gazdasági központja is volt.
A vár felépítése
Az erőd közepén állt a négyszögletes 1,5-1,7 méter falvastagságú, 3,5 x 4,5 méter belső területű torony, melynek nyugati oldalán volt a bejárata. A torony nyugati oldalához egy kőfallal védet 7 x 10 méteres terület csatlakozott, míg a torony keleti fala és a belső várárok közötti rész elővár jellegű lehetett, ahol – az itt talált kemence maradványai alapján – gazdasági célokra szolgáló épület állhatott.
A vár metszete (Kép: http://jupiter.elte.hu/111veglegesvar/alaplap.php)
A belső, félkör alakú várárok mellett a torony központi dombját egy külső észak-déli irányú, sziklába vágott árok is védte. Az enyhébben meredek déli-délkeleti oldalon a védelem fokozása érdekében sáncot alakítottak ki. Napjainkban az erődítményből csak az északnyugati falszakasz jellegzetes vonala és az északi szakasz egy darabja maradt meg.
Az északnyugati falszakasz jellegzetes vonala
Bibervár pusztulása
Ahogy építéséről, úgy pusztulásáról sincsenek okleveles adatok, biztos források. Valószínűleg a már a XV. század előtt elpusztult, egyes feltételezések szerint a XIV. század elején, az Árpád-ház 1301-es kihalását követő anarchikus időkben egy támadás során rombolhatták le a várat. Egy 1527-es oklevélben már Torony-puszta (praedium Toronya) néven szerepel a helynév, majd Karpe Mihály XVIII. századi kéziratos térképén tűnik fel elsőként a rommal kapcsolatban a Biber vára név, mely elnevezés eredete ismeretlen.
Nem sok maradt a kis erősségből
A történeti irodalomban elsőként Ozoray György említi a várat 1955-ben, majd az 1980-as, Miklós Zsuzsa által vezetett topográfiai szondázó ásatás – melyről az 1983-as Archeológiai értesítőben lehet olvasni, Ásatás Márianosztra Bíberváron címmel – tisztázta az épületek alaprajzát és az erődítés szerkezetét.
Pálos kolostorrom 300 méterre Bibervártól
A kis vár felfedezése után visszatértünk a Kóspallag felé vezető aszfaltos útra, majd a horgásztó parkolójával szemben, a piros jelzésen ezúttal az út másik oldalán indultunk el.
A Kóspallag felé vezető aszfaltos út, jobbra kell elindulni a horgásztó, balra pedig a pálos kolostorrom felé
Ez az út vezet a kolostorhoz
Rövidesen felértünk egy kisebb emelkedő tetejére, itt azonban el kellett hagyni a jobbra kanyarodó szélesebb ösvényt, és balra letérve egy kis tisztáson átvágva megindultunk a néhány méterre álló fák felé a piros L jelzésű ösvényen, ahol a patak közelében találhatók az egykori pálos kolostor romjai, légvonalban mintegy 300 méterre Bibervártól.
Rövidesen felértünk egy kisebb emelkedőre
Az emelkedő tetején egy piros nyíl jelzi az irányt
A szélesebb ösvényről balra letérve ezen a tisztáson kellett átvágni
A tisztás végén, a fák mögött rejtőznek a toronyaljai kolostor romjai
Ez a jel mutatta, hogy jó helyen járunk
Ha a jobbra kanyarodó szélesebb ösvényen haladunk tovább egy darabig, akkor rövidesen sík vidékre érünk, ahonnan szép kilátás nyílik a Magas-Börzsönyre.
A jobbra kanyarodó szélesebb ösvény nem a kolostorhoz vezet
Kilátás a Magas-Börzsönyre
A toronyaljai pálos kolostor építése
A XIV. század végére valószínűleg elpusztult Torony kis erőssége, valamint a közelében álló Toronyalja település is elnéptelenedett. A nosztrai pálos kolostor (mai Márianosztra) Nagy Lajos uralkodása idején, a XIV. század közepén épült (1352-ben alapították) és a toronyaljai földek ekkortól a kolostor birtokát képezték. Ezért is valószínű, hogy ekkor Torony vára már nem állhatott, mivel a nosztrai kolostor birtokai teljesen az erősség tövéig értek, ez pedig nem lett volna elképzelhető, ha akkor még lakták volna Bibervárat.
A nosztrai vikáriushoz tartozó toronyaljai Szent Mihály pálos kolostort feltehetőleg a XIV-XV. század fordulóján alapították, építéséhez felhasználták Pusztatorony köveit, valamint egy kisebb kőbányát is nyitottak. A lakott területektől távol felépített, 682 négyzetméter alapterületű épület a közepes méretűek közé volt sorolható.
Itt egykoron pálos szerzetesek éltek
Csak nagyon kevés írásos adat emlékezik meg a toronyaljai kolostorról, az első ilyen 1437-ből ismert, bár egyes források szerint a templomot és védőszentjét már 1381-ben említik. A kutatás szerint a kolostor első temploma a nyolcszög három oldalával záruló, támpilléres szentélyű volt, melyet később kibővítettek. A templomhoz észak felé kapcsolódott a kolostor épülete, mára azonban csak az egykori falak helye látható itt-ott a sűrű aljnövényzetben. A kolostorhoz malom és halastó is tartozott, valamint sikerült feltárni a majdnem 20 méter mély kutat, ahonnan rengeteg tárgyi emlék került elő: fanyelű kések, sarló, szekéralkatrész, egy lakat, két vasmacska és egy ónkanna.
A kolostor kútjából rengeteg tárgyi emlék került elő
A kolostor területén a régészek találtak vödröket, a vödrök kiemeléséhez használt vasmacskát, cserépedényeket, kályhaszem töredéket, gyümölcsszárító rács vázát, serpenyőt, sarlót, kaszát, kaptafát, lakatot, fagereblye-töredéket, valamint bőrből varrott cipőfelsőrészt is.
A pálos kolostor pusztulása
Az utolsó adat a kolostorral kapcsolatban 1538-ból származik, 1541-ben Buda török kézre került, az ezt követő években pedig a környékbeli várakat – 1543-ban Esztergomot, 1544-ben Visegrádot és Nógrádot – is elfoglalták a pogányok. Valószínűleg ekkor néptelenedhetett el a pálos kolostor is. A XVI. század végi török összeírásban Toronyalja már pusztaként szerepel. Buda 1686-os visszafoglalását és a törökök kiűzését követően a Pálos Rend a Buda környéki kolostoraik – köztük a toronyaljai kolostor és Budaszentlőrinc – birtokában való megerősítésért folyamodtak a császárhoz, azonban erre nem került sor.
Rekonstrukciós kép a kolostorról
1979-ben Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf járt a helyszínen, és terepbejárást végzett. Megállapították, hogy jellegzetes "kiskolostorról" van szó toronyalja tekintetében, mely minden tevékenységében a nosztrai perjelséghez kötődött. 1982-ben Egyed Endre készítette el a romok részletes felmérését, a területen 1985-ben Miklós Zsuzsa végzett ásatást. Mára szinte már semmi se maradt az egykori épületekből, egyedül a kút, ami felismerhető, valamint a szétszóródott kövekből lehet következtetni a hajdan itt álló pálos kolostorra.
Ennyi maradt: a kolostor kútja
Néhány helyen cölöpöket lehet látni, amelyek a templom és a hozzá kapcsolódó kolostor részeinek elhelyezkedését jelzik.
Levert cölöpök jelzik az épületek helyét
Rövid szemlélődés után visszaindultunk a horgásztó parkolójában álló kocsihoz, hogy folytassuk utunkat Márianosztra felé.
Legendák
A kis várhoz és a pálos kolostorhoz két legenda is kapcsolódik. Az egyik szerint Torony lakói hajdanán hatalmas étvágyú óriások voltak, akik akár egy egész ökröt is képesek voltak megenni. Mnyinek hívták az utolsó óriást, aki az erősségben lakott. Az öreg óriás lánya szeretett a környéken sétálni, egy napon aztán meglátott egy szántóvető embert. Mivel nem ismerte a halandó embereket, kötényébe tette a parasztot és hazavitte, hogy megegye vacsorára. Az öreg Mnyi azonban ráparancsolt lányára, hogy engedje el és vigye vissza a rémült embert és ne bántsa se őt, sem a társait többé, mert az ő munkájuk tartja el a két óriást. A másik hagyomány szerint a toronyaljai pálos kolostort és a nosztrai rendházat egy föld alatti járat kötötte össze. A török hódítás idején a pálos szerzetesek a kincseiket a kolostor mély kútjába, valamint négy kocsi aranyat az alagútba rejtettek, amit aztán senki sem mert megbolygatni. Később azonban egy vakmerő ember mégis megpróbálta a kincset kiásni, ám miközben ásott, megjelent egy hatalmas kutya és a kincskereső ijedtében szörnyethalt. Az elrejtett kincsek pedig azóta is a föld alatt vannak.
Új emlékhely
2020 júniusának végén emlékhelyet avattak a toronyaljai pálos kolostor egykori helyén, az új építmény pontosan követi a kolostorépülethez csatlakozó Szent Mihály templom szentélyének alaprajzát, formájával is a hajdani szentélyt idézi. Az új építmény mellett egy ismeretterjesztő tábla is kihelyezésre került, mely információt nyújt a Pálos Rend és a toronyaljai kolostor történetéről
A frissen kihelyezett ismeretterjesztő tábla
2020 augusztusában mi is felkerekedtünk, hogy 2017 után ismét felkeressük a toronyaljai pálos kolostorromot, és megnézzük a nemrég átadott új, felszentelt építményt:
A toronyaljai pálos kolostorromról és a Bibervárról 2017-ben és 2020-ban készült képek megtekinthetők a Studhist Facebook oldalán is: https://www.facebook.com/studhist/
Források és ajánlott oldalak:
http://www.varak.hu/latnivalo/index/417-Szokolya-PusztatoronyBibervar/
https://www.geocaching.hu/caches.geo?id=1769
http://kospallag.hu/kozsegunk-tortenete
http://www.varbarat.hu/varak/pusztatorony.html
http://funiq.hu/2512-biberv%C3%A1r-m%C3%A1rianosztra
http://palosepiteszet.webnode.hu/kospallag/
http://muemlekem.hu/muemlek?id=7125
http://www.goliatka.hu/keptar/jszelemek/tromdunaninnen/kospallag/kospallag.html
https://www.turistamagazin.hu/hir/palos-emlekhely-epult-a-borzsony-elveszett-falujaban
