Elég hamar rájöttem, hogy nehéz feladatra vállalkoztam, amikor a budai vár történetének feldolgozásához és rövid leírásához hozzákezdtem. Majdnem az összes vár – amelyet eddig meglátogattam – érdemi története a török hódoltság koráig, esetleg a Rákóczi-szabadságharcig tartott, utána szinte minden vársors megegyezik: a falak és épületek romlásnak indultak, a köveket a lakosok a környező építkezésekhez használták fel, majd jobb esetben a XX. században valamikor megkezdődtek a feltárási és helyreállítási munkálatok, más esetekben a várrom a feledés homályába veszett. Az ország központjában, a Duna jobb partján álló Buda várának története azonban teljesen más irányt vett a törökök 1686 utáni kiűzését követően.
Buda az ország szívében
A Habsburgok más várakkal ellentétben nem robbantották fel, hanem az ostrom során romba dőlt várfalakat helyreállították és az elpusztult középkori magyar királyi palota helyén új palotát – a ma is látható épületnek az elődjét – építettek fel.
Buda vára napjainkban a Mária Magdolna templom tornyából
A dualizmus idején is jelentős munkálatok – építkezések, restaurálások – folytak a vár területén, majd a várnegyed a második világháborúban – főleg annak tragikus végkifejletében – is fontos események, majd a szinte teljes pusztulás színhelye lett. De a vár, bármennyi csapás is érte – ostrom, ágyúzás, lőporrobbanás, tűzvész, pestisjárvány, bombázás –, mint a főnix, mindig újjáéledt hamvaiból. Gyerekkoromban – családi kirándulások során – néhányszor felkerestük a közigazgatásilag Budapest I. kerületéhez tartozó várnegyedet, de a várral, a templomaival, a palotával, a házakkal és magával a vár izgalmas történetével közelebbi ismeretségbe akkor kerültem, amikor egyetemi tanulmányaim okán a fővárosba költöztem. Hét éven keresztül laktam kisebb-nagyobb megszakításokkal a Széll Kálmán tér közelében – amit a Budapestre költözésem elején még Moszkva térnek hívtak – szinte a vár szomszédságában. Kilépve az ajtón, tizenöt perces gyaloglást követően már át is haladtam a Bécsi kapu alatt és elmerülhettem az ódon utcák varázslatos hangulatában, máskor csak egy félreeső padot kerestem, hogy a soron következő vizsgámra tanulhassak.
Budavári Palota 2015-ben
Többször tettem egyedül, vagy kisebb társasággal esti sétákat a várban, megcsodálva a Duna túloldalán, a síkságon elterülő Pest fényeit. Nem volt olyan alkalom, mikor a Margit hídon, a Lánchídon, az Erzsébet hídon vagy a Szabadság hídon gyalogosan vagy villamossal átkelve ne figyeltem volna ámulattal vegyes tisztelettel a Várhegyen felépített, oly sok vihart megélt építményt, amely minden megpróbáltatás és csapás ellenére még mindig áll a helyén, akárcsak a magyar nemzet. Az elkövetkező négy bejegyzésemben a budai vár történetét fogom bemutatni a XIII. századtól egészen napjainkig.
A XV. századi Buda királyi palotája
(Kép: http://urbanista.blog.hu/2013/12/04/csodalatos_video_buda_fenykorarol_3d-ben_jarhato_be_matyas_vara)
Buda története a tatárjárásig
A magyar középkor királyi székvárosai – Esztergom, Visegrád, Székesfehérvár, Buda – közül utóbbit alapították a legkésőbb a XIII. század közepén. A letelepedésre kiváló adottságokat nyújtó természeti környezet – a Gellért-hegy, a Várhegy, a dunai átkelő és az Ördögárok – azonban már az őskor óta ismert volt, a mai budai várnegyed területén a korai bronzkorban létesült az első erődített település, később a kelták, majd a rómaiak is építettek erődítést és katonai tábort a Duna partján. A Honfoglalás során érkező magyarok már csak romokat találtak ezen a részen és a Duna bal partján, valamint a Várhegytől északra a jobb parton hoztak létre új településeket. Előbbi neve Pest volt, míg utóbbié Buda, amiből később Óbuda lett. A budai szakaszon csupán ezen központok vonzáskörébe vont kisebb települések keletkeztek: elsősorban a Pesttel szemközti Kisebb Pest (a későbbi Alhévíz) a Kelen-hegy vagy Pesti-hegy – mai nevén Gellért-hegy – és Várhegy lábánál, továbbá Hévíz (a későbbi Felhévíz) a római romok közelében, a Várhegy északi oldalánál lévő révnél. 1046-ban a réven átkelni készülő Gellért csanádi püspökre – későbbi Szent Gellért – támadt rá a Vata vezette pogány lázadók egy csoportja és a Kelen-hegyről kétkerekű taligán (vagy hordóban) a mélységbe lökték.
Szent Gellért legendájának részletei
(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Gell%C3%A9rt#/media/File:Szent_gell%C3%A9rt_2.jpg)
Az 1241/42-es tatárjárás során IV. Béla király (1235-1270) csapatai Pesten gyülekeztek és onnan indultak meg aztán a Sajó felé. A muhi csata után – ahonnan maga a király is csak nehezen tudott elmenekülni – a mongol seregek elfoglalták és felégették a városfallal körülvett Pestet, a virágzó német hospes települést, majd télen a befagyott Dunán átkelve hasonló sorsra jutott Buda vára és városa.
A budai vár építése a XIII. század közepén
A mongolok kivonulása után, a Trau várából visszatérő Béla király hozzákezdett az ország újjáépítéséhez, melynek során parancsot adott egy új vár építésére az elpusztult és csak évtizedek múlva újraépülő Pesttel szemben fekvő Várhegyen. A Castrum Novi Montis Pestiensis – a pesti Újhegy vára – 1243 és 1255 között épült meg és gyorsan fejlődő gazdasági központtá vált.
Buda várát a pesti Újhegy vára néven IV. Béla király alapította a tatárjárást követően
Első lépésként felépültek a hegyet körülölelő városfalak a szabályos távolságokra elhelyezett tornyokkal, majd az így elkerített Várhegy fennsíkon kijelölték az utcákat, kimérték a kiosztandó telkeket, és felépítették a plébániatemplomot (Nagyboldogasszony-templom, mai Mátyás-templom) és egy kápolnát (mai Mária Magdolna-templom), a ferences és dominikánus kolostorokat, valamint a középületeket. Benépesült a hegy lábánál a Duna partja is Felhévíztől egészen Alhévízig (vagyis a mai Margit hídtól a Tabánig). A szabad királyi várossá, majd később királyi székhellyé váló új város neve Buda lett, míg a Duna partján északabbra fekvő, a tatárjárás során lerombolt, majd újraépülő település neve Óbudára változott.
Buda, mint az egyik királyi központ
Az országban vándorló királyi udvart is hamarosan befogadta az egyre gyarapodó város, a király szállásául a feltehetően a város északkeleti sarkában – a mai Bécsi kapu közelében, a Táncsics Mihály utca 7-13. számú házak helyén – épített, máig feltáratlan régi királyi épületegyüttes szolgált, melyet a források sokszor Kammerhofnak neveztek. Az utolsó Árpád-házi királyt, az 1301-ben elhunyt III. Andrást (1290-1301) a források szerint a budai ferences kolostorban temették el.
III. András király 1301. január 14-én Budán hunyt el
"Ezen a Szent János evangélista tiszteletére szentelt templomot és mellette a kolostort a minorita szerzet emelete IV. Béla király alatt 1269-ben. Ide temették 1301-ben III. Endre utolsó királyunkat az Árpádok nemzetségéből." A ferences rend Evangélista Szent Jánosról elnevezett temploma és kolostora a vár délkeleti részén állt a Sándor-palota és a karmelita kolostor (melyet jelenleg felújítanak, mivel oda fog költözni a Miniszterelnökség) helyén
Az Árpád-ház kihalása után a trón utódlásáért kitört harcokban az erődített város fontos katonai szerepet játszott. Buda kezdetben szembeszegült a nápolyi Anjou-házból származó Károllyal (1308-1342), a későbbi királlyal – aki 1302-ben sikertelenül ostromolta meg a várat – és a cseh király fiát, Vencelt, majd annak az országból való 1304-es távozása után bajor Ottót támogatta. VIII. Bonifác pápa, aki Anjou Károly trónigényét igyekezett érvényesíteni, Vencelt és a budai polgárokat egyházi átokkal sújtja, erre válaszul 1304-ben a város papsága nemcsak Anjou Károlyt, de még az őt támogató – VIII. Bonifácot 1304-ben a pápai székben követő, de csak nagyon rövid ideig uralkodó – XI. Benedek pápát is kiközösítette. 1307-ben Károly hívei végül elfoglalták Buda várát és a várost, ahol aztán a király 1311-ig többnyire tartózkodott. A kiskirályok hatalmának letörésére indított harcok során a Felvidék urának, Csák Máténak hadai 1311-ben megostromolták Budát, de sikerült őket visszaverni.
Buda vára az Anjou-korban
A király azonban nem érezte biztonságban magát a trencséni oligarcha közelsége miatt, ezért áthelyezte a székhelyét Temesvárra, ahonnan majd csak 1323-ban költözött vissza az ország központjába és alakította ki az udvarát a szintén a Duna partján fekvő Visegrádon. A mai budavári palota helyén az első ismert épületeket I. Károly legkisebb fia – Nagy Lajos király (1342-1382) öccse – Anjou István herceg építtette. A Várhegy déli platóján magasodó, öregtoronyból (István-torony), dongás pincékből és két palotaszárnyból álló épületet a kortársak ezért „István-várnak” nevezték.
Az István-torony az Anjou-korban épült (Kép: http://mek.oszk.hu/01900/01948/html/index887.html)
Nagy Lajos főleg az általa továbbépített Visegrádon és a kedvelt diósgyőri és zólyomi váraiban tartózkodott, a királyi udvar csupán egy rövid időszakban 1347-1355 között, a király nápolyi és litván hadjáratai idején tartózkodott újra Budán, feltehetően ekkor is a régi királyi házban, a Kammerhofban. Az 1360-as években Nagy Lajos nagyszabású palotaépítkezésekbe kezdett a budai várban, ekkor kezdődött meg az István-várnak uralkodói székhellyé történő kiépítése, amelyet később Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) még nagyobb léptékben kibővített és 1408-ban Visegrádról Budára költöztette a királyi udvartartást, amely kisebb megszakításokkal az 1541-es török megszállásig a városban maradt. 1386. február 7-én a budai várban követett el merényletet II. (Kis) Károly király (1385-1386) ellen Forgách Balázs étekfogó mester Nagy Lajos király özvegyének, Kotromanics Erzsébet királynénak és Garai Miklós nádornak a felbujtására. Az alig egy hónapja uralkodó nápolyi Károlyra egy bicellussal támadt rá Forgách Balázs, a király a merényletben súlyosan megsebesült, egyik szemét el is veszítette. Károly még vissza tudott tántorogni a lakosztályába, de ott a vérveszteségtől elvesztette az eszméletét. Miután a király támogatóit eltávolították Budáról, Károlyt erős őrizet alatt Visegrádra szállították, ahol rövidesen elhunyt, egyesek szerint méreggel végeztek vele.
Buda várát Zsigmond király erőteljesen kibővítette és átépítette
(Kép: https://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/buda_vara/)
Luxemburgi Zsigmond építkezései
Zsigmond az Anjou-kori palotarészt – mely a Várhegy déli oldalán állt – erőteljesen átépítette és kibővítette, az Anjou-kori palotamag keleti és nyugati szárnya (az alaprajzon: 2) mellé felépíttetett egy délkeleti (az alaprajzon: 3) és egy délnyugati palotaszárnyat (az alaprajzon: 4). Ezek az épületrészek az István-toronnyal (az alaprajzon: 1) együtt vették körül a zárt Kisudvart (az alaprajzon: I), vagy más néven Anjou-udvart. A Kisudvartól északra, a trapéz alakú Nagy- vagy Díszudvar (később Mátyás-udvarnak is nevezték, az alaprajzon: II) volt a palota mindennapi életének központja.
Bal szélen a Csonka-torony, mellette a Díszudvar nyugati palotaszárnya, majd az Anjou-kori palotamag és az István-torony látható, a kép jobb oldalán pedig a Buzogánytorony
(Kép: http://urbanista.blog.hu/2013/12/04/csodalatos_video_buda_fenykorarol_3d-ben_jarhato_be_matyas_vara)
Az udvar keleti, Dunára néző oldalán állt a Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelt kápolna (az alaprajzon: 6), melyet az Anjou-kor végén építettek, majd később többször átépítették, bővítették. A Díszudvar délkeleti palotaszárnya (az alaprajzon: 7) az Anjou-kori déli palotatömb és a várkápolna között állt, míg vele szemben, a nyugati oldalon a Díszudvar jóval nagyobb nyugati palotaszárnya (az alaprajzon: 8) emelkedett, mindkettő Zsigmond idejében épült.
Előtérben az István-torony és az Anjou-kori épületrészek, távolabb pedig a kápolna és a Friss-palota látható
(Kép: http://urbanista.blog.hu/2013/12/04/csodalatos_video_buda_fenykorarol_3d-ben_jarhato_be_matyas_vara)
A Díszudvart észak felé várfal, illetve egy sziklába vágott szárazárok (az alaprajzon: A) választotta el a következő udvartól, melyet Zsigmond uralkodása alatt alakítottak ki, ezért is kapta a Zsigmond udvara (az alaprajzon: III) nevet.
A középkori királyi palota alaprajza
Ez jóval nagyobb volt a Díszudvarnál, északi részét egy újabb szárazárok és várfal határolta (az alaprajzon: B), melynek mentén helyezkedett el keleti-nyugati irányban Zsigmond gótikus palotája, az úgynevezett Friss-palota (az alaprajzon: 13). A palotában alakították ki a késő középkori palota nagytermét – az úgynevezett római lovagtermet –, ami leírások szerint 100 lépés hosszú és 25 lépés széles (75 m × 20 m alapterületű) terem volt, a korabeli Európa egyik legnagyobb nem egyházi célú belső tere, ahol a fogadások, ünnepségek zajlottak. A kéthajós terem boltozatát nyolc oszlop tartotta. Az építkezésekre azért is volt szükség, mert Zsigmond 1411-ben német, majd 1419-ben cseh király is lett, majd 1433-ban megszerezte a német-római császári trónt, így Buda fontos diplomáciai központtá vált.
A Friss-palota északkeletről nézve (Kép: http://mek.oszk.hu/01900/01948/html/index888.html)
A Díszudvar nyugati palotaszárnyához csatlakozott, azonban már a Zsigmond udvara területén állt az úgynevezett Csonka-torony (az alaprajzon: 10), melynek építését Zsigmond kezdte meg, de a négy méter vastag falú hatalmas torony végül befejezetlen maradt.
Balról jobbra: Zsigmond udvarának kaputornya, Csonka-torony és Buzogánytorony
(Kép: http://urbanista.blog.hu/2013/12/04/csodalatos_video_buda_fenykorarol_3d-ben_jarhato_be_matyas_vara)
Zsigmond udvarát egy kaputornyon keresztül északi irányban elhagyva a királyi palota Külső udvarát, vagy más néven Északi előudvart (az alaprajzon: IV) lehetett megközelíteni, mely terület eredetileg Buda városához tartozott, de az ott álló polgárházakat már Zsigmond korában elkezdték lebontani és a területet később várfal választotta el a várostól. Ezen a falon nyílt a királyi palota főbejárata, melyet kaputorony védett (az alaprajzon: 17).
A Zsigmond-kori királyi palota Budán
(Kép: http://szentistvankorus.hu/index.php?menu=sidehirek&id=364&fid=240)
A XV. század első felében az Árpád-kori erődrendszert is növelték a lejtős, meredek hegyoldalra alapozott oldalépítményekkel. Az új, vastag várfalak a régi falakon kívül húzódtak, így egy tört vonalú falrendszer jött létre a királyi palota körül, a falakon belül pedig különböző belső udvarok és falszorosok alakultak ki. Ekkor épült a Dunára néző Keleti falszoros (az alaprajzon: VIII), melyet északról és délről a folyóig húzódó, a víz felhordását biztosító és a kereskedelmi utakat, illetve a kikötőt ellenőrző Északi és Déli kortinafal határolt, míg a folyó felől a támpilléres Dunai zárófal zárta le.
A Keleti falszoros szinte a Dunáig ért
(Kép: http://urbanista.blog.hu/2013/12/04/csodalatos_video_buda_fenykorarol_3d-ben_jarhato_be_matyas_vara)
A Keleti falszorosban voltak a királyi palota élelem- és fegyverraktárai, öntőműhelyei és istállói, míg a Dunai zárófal őrtornyainak és védőfolyosóinak biztonságában horgonyzott a királyi flotta. A vár nyugati oldalán a Nyugati falszoros (az alaprajzon: X) húzódott, délnyugati sarkán pedig a Buzogánytorony épült fel.
Buda középkori várának virágkora
A XV. század folyamán a város egyre épült és terjeszkedett, világi és egyházi méltóságok vásároltak maguknak házat a falakon belül, hogy az udvarnál zavartalanul intézhessék ügyeiket, új templomokat és kápolnákat alapítottak, a meglevőket pedig bővítették és korszerűsítették, a külvárosok terebélyesedtek.
A XV. század folyamán a város egyre épült és terjeszkedett
(Kép: http://urbanista.blog.hu/2013/12/04/csodalatos_video_buda_fenykorarol_3d-ben_jarhato_be_matyas_vara)
Buda középkori várának virágkora Mátyás király (1458-1490) uralkodása alatt következett el. A palota épületkomplexumát nem bővítették jelentősen, inkább a reneszánsz stílusú átépítések folytak, ekkor készült el a déli Nagy Rondella is (más források szerint Szapolyai János idején épült), továbbá létrejött Mátyás világhírű könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, amely a Díszudvar délkeleti (dunai) szárnyának első emeletének két helyiségében (az alaprajzon: 7), a kápolna mellett volt elhelyezve.
Mátyás király és világhírű könyvtára
(Kép: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/megelevenedik-a-veres-magyar-tortenelem/)
A Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelt kétszintes kápolna felső szintjét Mátyás erőteljesen átépíttette, innen hallgatta az uralkodó és az udvar magasabb rangú tisztségviselői az istentiszteleteket, valamint itt helyezték el a II. Bajazid török szultántól 1489-ben kapott Alamizsnás Szent János-relikviákat, amiről a kápolnát később Alamizsnás Szent János-kápolnának nevezték.
A középkori budai vár virágkorát Mátyás király uralkodásának idején élte
(Kép: http://urbanista.blog.hu/2013/12/04/csodalatos_video_buda_fenykorarol_3d-ben_jarhato_be_matyas_vara)
A Díszudvart körülvevő délkeleti palotaszárny, az Anjou-kori déli palotatömb és a nyugati palotaszárny belső homlokzata előtt azokat összekötő háromszintes folyosórendszer húzódott végig: alul gótikus árkádokkal, a két emeleten reneszánsz loggiákkal. Mátyás király több új ciszternát létesített – a Cisterna regia a palota délnyugati részén került kialakításra (az alaprajzon: 5) –, a szökőkutakat, halastavat és a nyugati lejtőkön kialakított királyi függőkerteket (az alaprajzon: XIV-XV) a Duna vizével látta el, amit egy vízemelő gépezet hajtott fel a palotába.
A nyugati lejtőkön kialakított királyi függőkertek
(Kép: http://pazirik.hu/projekt/royal-palace-buda-time-corvin-mathias/)
A Zsigmond udvarának keleti részén, a Friss-palota mellett is állt egy palotaszárny (az alaprajzon: 12), melyet a kutatók Mátyás befejezetlen reneszánsz palotájaként azonosítanak, azonban régészeti feltárások hiányában nem tudható, hogy ennek építését Mátyás kezdte meg, vagy egy korábban – feltehetően Zsigmond idejében épült – épületszárny reneszánsz átépítéséről van szó.
A kép bal oldalán látható a déli Nagy Rondella
(Kép: http://obeliscus.hu/hu/content/budai-v%C3%A1r-m%C3%A1ty%C3%A1s-hal%C3%A1lakor-3d-ben)
Az Északi előudvar vagy más néven Külső udvar közepén Mátyás egy márványtalapzaton álló, bronz Herkules-szobrot állíttatott fel bátyja, Hunyadi László emlékére (az alaprajzon: 16). 1457. március 16-án ugyanis az Északi előudvar területén fejezték le az idősebb Hunyadi testvért, amit a Friss-palotában található Római terem északra néző erkélyéről nézett végig V. László király (1444-1458). A szobrot 1526-ban Szulejmán szultán, mint hadizsákmányt szállíttatta el a kifosztott Budáról. Az Északi előudvar a XV. század második felében lovagi tornáknak, udvari cirkuszi előadásoknak, ló- és kocsiversenyeknek, ünnepségeknek adott helyt. Ekkora már csak kisebb melléképületek, raktárak álltak a téren, ahol a fegyverkovácsok és a lőporkészítők dolgoztak.
A budai középkori várpalota rekonstrukciója 1470-1502 körül
(Kép: http://hg.hu/cikkek/varos/10962-a-budavari-palota-700-eves-historiaja-1)
Mátyás idejében Budán működött a királyi kőfaragóműhely, melynek hatása az egész ország területén érezhető volt, a budai vár mellett többek között Mátyás nyéki vadászkastélyánál, Visegrádon és Tatán is a budai műhely szobrász-kőfaragói munkálkodtak.
A királyi várpalota északról nézve (Kép: http://pazirik.hu/projekt/royal-palace-buda-time-corvin-mathias/)
Az uralkodó szívesen kereste fel az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos Rend budaszentlőrinci központját, ahol korábban – Nagy Lajos királynak köszönhetően – a Velencétől a torinói békeszerződésben megszerzett Remete Szent Pál fej nélküli testereklyéje is elhelyezésre került. II. Ulászló király (1490-1516) megkoronázását követően székhelyét Prágából Budára tette át, az ország azonban a gyengekezű király uralkodása alatt jelentősen meggyengült, a főurak marakodása során a kincstár kiürült.
Buda a középkor végén
(Kép: http://budavar.btk.mta.hu/hu/helytortenet/buda-varos-tortenete-a-kezdetektol-1541-ig.html)
A legenda szerint II. Ulászló annyira szegény volt, hogy nemegyszer a budai pecsenyesütőktől, Duna-parti kerekes konyháktól – akiket ezért a nép a király neve után ”lacikonyhásoknak” nevezett – hozatta hitelbe az ebédet, a félbevágott cipóba tett sült disznóhúst, a ”lacipecsenyét”. Azonban ez csak legenda – bár jól érzékelteti az ország akkori helyzetét –, valójában a lacikonyha nevének eredete arra vezethető vissza, hogy a vidéki háztartásokban június végén, Szent László napján költöztették ki a konyhát a szabad ég alá, ez volt a nyári konyha.
A budai vár egyik legrégebbi ábrázolása a Michael Wolgemuth 1476 körüli rajza alapján készített fametszeten, ami az 1493-ban megjelent Nürnbergi Krónikában szerepelt
Budát Szulejmán szultán 1526-ban kifosztotta
Az 1526. augusztus 29-én bekövetkezett mohácsi tragédia utáni időszak, ahogy az egész országra, úgy Buda büszke városára is szenvedést és romlást hozott. A csatából történő menekülés közben meghalt II. Lajos király (1516-1526) – aki a budai várból indult meg az országba betörő török ellen – Bornemissza János várnagyra bízta Buda védelmét, aki azonban – miután az udvar augusztus 30-án este értesült a vereség híréről, amelyben a király mellett odaveszett 28 báró, 7 főpap és a megyés ispánok többsége – csatlakozott a városból Pozsonyba menekülő királyné kíséretéhez, ezzel a sorsára hagyva a várat és a várost. A német polgárok a királyné menekülését látva szintén igyekeztek életüket menteni, a városban és az egész országban eluralkodott az anarchia.
A mohácsi csatát követően a királyi udvar és a várőrség a sorsára hagyta Budát
(Kép: http://urbanista.blog.hu/2013/12/04/csodalatos_video_buda_fenykorarol_3d-ben_jarhato_be_matyas_vara)
Habsburg Mária királyné a kincseit Budán hajóra rakatta és elindította azokat Pozsony felé, azonban szeptember elsején Esztergom alatt Orbánczy András esztergomi várnagy és katonái – köztük rozsányi Kun Pál – megtámadták és kirabolták a kincses hajókat, néhány bárkát elsüllyesztettek, a kísérők egy részét legyilkolták, az udvarhölgyeket és a nőcselédeket megerőszakolták. 1526. szeptember 12-én – alig két héttel a mohácsi csatavesztés után – a győztes török csapatok Szulejmán szultán vezetésével, harc nélkül vonultak be Budára, de csak néhány napot töltöttek a városban, amit teljesen kifosztottak és végül a települést felgyújtva szeptember végén elvonultak.
Szulejmán harc nélkül vette be a Magyar Királyság fővárosát
Szulejmán ez alatt a rövid idő alatt a királyi palotában és a nyéki vadászkastélyban – ami Mátyás király vadasparkjának központja volt a Budai-hegységben – tartózkodott. Ekkor pusztult el a Pálos Rend központja, a budaszentlőrinci pálos kolostor is, azonban Remete Szent Pál ereklyéjét a pálosoknak sikerült a törökök elől elmenekíteniük.
A budai vár történetével kapcsolatos írásaim:
- Buda várának története 1526-ig /A vár építése a tatárjárást követően, majd fénykora a XV. században/
- Buda várának története 1526-tól 1686-ig /Buda török megszállása és visszafoglalása/
- Buda várának története 1686-tól 1849-ig /A vár újjáépítése, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc/
- Buda várának története 1849-től napjainkig /Építkezések a dualizmus idején, a II. világháború/
Végül három videó a középkori Budáról és a Magyar történelem ezer évéről:
A Magyar történelem 3D és A budai vár Mátyás király korában videókat teljes terjedelmében a Halászbástyából nyíló Szent Mihály kápolnában lehet megtekinteni a budai várban. Jelen bejegyzésem megírásához a képek egy részét ezekből a videókból használtam fel. A videókról további információk találhatók az alábbi oldalon:
További források és ajánlott oldalak
http://budavar.btk.mta.hu/hu/helytortenet/buda-varos-tortenete-a-kezdetektol-1541-ig.html
http://www.budapestcity.org/03-muemlekek/01/Kiralyi-palota/index-hu.htm
http://www.turautak.com/cikkek/varak--romok/varak--varromok/budapest--budai-var--varnegyed.html
http://jozsag.iso200.hu/Bevezetes/index.html
http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf6316.pdf
http://epa.oszk.hu/02300/02387/00017/pdf/%C5%90si%20Gy%C3%B6k%C3%A9r_2008_3-4_103-108.pdf
http://mek.oszk.hu/09300/09315/pdf/buda1.pdf
https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_BPTM_Mhb_16/?query=SZO%3D(*atas%3Fter*)&pg=9&layout=s
Zolnay László: A budai vár (Gondolat 1981)
Gerő László: A budai vár (1962)
