2017 júliusának végén és augusztusának első napjaiban a Vértesben és a Balaton környékén kirándultunk, ahol megnéztük többek között a gesztesi és gerencséri várak romjait, a vértesszentkereszti bencés apátságot, Csókakő várát, Fehérkő várát Kereki határában, a somogyvári bencés apátságot, a fonyódi cölöpvárat, Szigliget, Rezi, Tátika, Somló és Vázsonykő várait, a salföldi és nagyvázsonyi pálos kolostorokat, valamint a bándi Essegvárat. A kirándulásunk utolsó napján Várpalotán kerestük fel a Thury-várat, majd mielőtt visszaindultunk volna Debrecenbe, még egy helyszín belefért az időnkbe. Veszprémtől északi irányba indultunk el a 82-es főúton Pannonhalma és Győr irányába. Zirc mellett elhaladva hamarosan meg is érkeztünk az Öreg-Bakony északi részén található Csesznek községbe, ahol a mintegy 350 méter magas Várhegy sziklaszirtjének tetején állnak büszkén Csesznek középkori várának festői falai.
Csesznek várának büszke romjai
A kocsit a Vár úton található parkolóban hagytuk, ahol a nyári kánikulára tekintettel nem kellett parkolási díjat fizetnünk, és elindultunk a Várhegy köz nevű feljárón a vár bejárata felé, miközben egyre közelebb kerültünk a szikla tetején az ég felé nyújtózó impozáns Felső vár falaihoz és az erősséghez híddal csatlakozó, különálló Keleti toronyhoz.
A Várhegy köz nevű feljárón közelítettük meg a várat
A pénztárat az Új Alsó várnál találtuk, ahol megváltottuk a belépőjegyeket – a vár nyitva tartását és a jegyárakat itt lehet megnézni –, és elkezdtünk megismerkedni a Csesznek várának történelmével, amiről a fogadóhelyiségben elhelyezett, valamint a vár különböző pontjain felállított táblák szolgálnak információval az érdeklődők számára.
Az Új Alsó vár bejárata
Habár az erősséget évente több ezren keresik fel, ezen a forró nyári napon rajtunk kívül mindössze csak 2-3 ember sétálgatott a falak között, így szinte senkitől sem zavartatva, a saját tempónkban tudtuk felfedezni a Bakony legfontosabb várát.
Rajtunk kívül nem sokan sétálgattak a történelmi falak között
A Bakony, mint királyi erdő
Bár a várból a feltárások során több őskori lelet és római tégla is előkerült, a legkorábbi épületmaradványok az Árpád-korból származnak. A Honfoglalást követően a Bakony hatalmas, összefüggő erdőterületét az Árpád-házi királyok nem tagolták be a vármegyék rendszerébe, hanem erdőispánságot hoztak létre, aminek feladata az erdők hasznosítása, védelme volt.
Az Árpád-házi királyok létrehozták a Bakonyi erdőispánságot (Kép: https://www.bakonyerdo.hu/)
Az erdős hegyvidéki terület – mely a középkorban vadakban bővelkedett – az Árpád-korban egészében királyi tulajdon volt, ahol erdőóvók, kondások, vadászok és más királyi szolgáltató népek telepedtek meg, akik a legválogatottabb vadat szállították a királyi udvar asztalára, pénzbeli jövedelemmel és terményekkel tartoztak a királynak, emellett biztosították a királyi vadászatok helyszínét és a vadászterület védelmét.
Az erdős hegyvidéki terület a középkorban vadakban bővelkedett
(Kép: https://www.bakonyerdo.hu/erdogazdalkodas/erdeszeteink/papa)
Királyi vadászok éltek többek között Szentgálon és Bakonybélben, emellett az uralkodók kolostorokat is alapítottak: I. Szent István király (1000-1038) a béli bencés, míg III. Béla király (1172-1196) a zirci ciszterci kolostort alapította meg. Csesznek település első említése az 1237-40 közötti, a Szent Márton-hegyi bencés apátság (mai Pannonhalma) birtokait összeíró Albeus-jegyzékben, mint „villa Ceyznec” szerepelt. A Ceyznec név a szláv čestnik – királyi hivatalt viselő személy – köznévből származhat.
Csesznek község napjainkban a várból nézve
Csesznek várának építése
A XIII. század közepén a királyi tulajdonban álló erdőből kapott egy területrészt Rédén és környékén Bána nembeli Jakab királyi kardhordozó, az udvar főtisztviselője, IV. Béla király (1235-1270) legközelebbi bizalmasainak egyike. Az 1241/42-es tatárjárást követően megindult várépítési korszak egyik szülötte a cseszneki vár, melyet valószínűleg Jakab építtetett fel az 1260-as években az Alföldről a Szent Márton-hegyi bencés apátságon át Győrbe vezető sóút védelmére. Bána nembeli Jakab tehát a cseszneki vár első ismert birtokosa, feltehetőleg építtetője, akit ezért utóbb Cseszneki előnévvel is illettek.
Az Árpád-kori várat a Várhegy sziklaszirtjének tetejére építették
1281-ben már állt az Árpád-kori vár, hiszen ekkor Héder nembeli Iván nádor – Kőszegi Nagy Henrik fia, Kőszegi Henrik tartományúr testvére – seregével a falai alatt tartózkodott és onnan keltezte egyik oklevelét. A XIII. századi kővárból – a későbbi jelentős építkezések, átalakítások, bontások – miatt csak néhány alapfal ismert, melyek a régészeti ásatások során kerültek elő. A mai Felső vár helyén állhatott a Jakab kardhordozó által építtetett Árpád-kori vár, ezzel egykorú leletanyag – fazekak, kancsók, poharak töredékei, díszített csonttárgyak, melyek a ruházat részei voltak – az Alsó várban is előkerült.
A vár a Csákok, majd a király kezére került
Cseszneki Jakab halálát követően a várat és a hozzá tartozó uradalmat fiai örökölték, akik 1300-ban birtokfelosztást végeztek, amelyben megegyeztek a földek, szolgák szétosztásában, de a várat közös birtokban hagyták. Az Árpád-ház 1301-ben bekövetkezett kihalását követő zűrzavaros, anarchikus időszakban a Vértesben erős tartományt kiépítő, több várat birtokoló, nagyhatalmú és befolyását kiterjeszteni igyekvő Csák nemzetség 1303 után erőszakkal szerezte meg Csesznek várát, melyet Jakab utódai – a magukat Rédeieknek nevező család tagjai – 1315-ben visszapereltek. Anjou I. Károly királynak (1308-1342) csak hosszú évek harcai árán sikerült a kiskirályoknak is nevezett tartományurak – köztük a Csákok – hatalmát visszaszorítani. 1323 táján aztán csere útján a Csákok lettek a cseszneki vár birtokosai, de nem sokáig, mivel az uralkodó a főúri birtokkoncentrációt megakadályozandó 1326-ban elcserélte Csák nembeli István fiaival – Péterrel és Istvánnal – Csesznek, Gesztes, Csókakő és Bátorkő várait a hozzájuk tartozó falvakkal és részbirtokokkal Dombó és Nyék királyi várakra és tartozékaikra.
I. Károly király 1326-ban birtokcsere útján szerezte meg Csesznek várát
Ettől kezdve, egészen a XIV. század végén Csesznek királyi kézen maradt, az uralkodó – aki hatalmát a királyi váruradalmakat összefogó ispánságokra támaszkodva erősítette meg, melyek ispáni tisztségeit hűséges emberei töltötték be – pedig megszervezte a vár körüli falvakból álló uradalmat, és a vár az újjászervezett bakonyi királyi erdőispánság központja lett, a cseszneki királyi várnagyok egy személyben bakonyi ispánok is voltak. Az Anjou-korban Csesznek volt a Bakonyban zajló királyi vadászatok egyik kiindulópontja, míg erdőispánság másik központja a hölgykői vár volt, melyet I. Nagy Lajos király (1342-1382) a városlődi karthauzi kolostornak adott.
Csesznek a Garai család birtoka lett
Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) egy 1392 márciusában kelt oklevélben ifjabb Garai Miklósnak és öccsének, Jánosnak adományozta Csesznek várát az uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt. A Garai család a délvidéki, Valkó megyei Garáról (ma Gorjani, Horvátország) származott. Idősebb Garai Miklós I. Nagy Lajos király regnálása alatt került az udvarba, ahol az uralkodó hűséges embere lett, 1375-ben nádori tisztségre emelkedett és egyre nagyobb befolyást gyakorolt Kotromanić Erzsébet királynéra. Nagy Lajos 1382-ben bekövetkezett halála után Garai Miklós nádor szinte teljhatalomra tett szert, gyakorlatilag ő irányította Erzsébet özvegy királyné, és a kiskorú Anjou Mária királynő nevében az országot.
Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet és Mária királynők Nagy Lajos sírjánál Fehérvárott
Mikor 1385. december 31-én az elégedetlenkedő délvidéki főurak nyomására II. Kis Károlyt (1385-1386) megkoronázták, Garai hatalma visszaszorult, ezért a főúr részt vett a király ellen 1386. február 7-én, a budai várban elkövetett merényletben, melynek során Forgách Balázs súlyosan megsebesítette a mit sem sejtő uralkodót, akit végül a visegrádi fellegvárban gyilkoltak meg. Hamarosan azonban Garait is utolérte a végzet, 1386 júliusában a délvidékre kísérte Erzsébet királynét és Mária királynőt, mikor kocsijukat a lázadók megtámadták és Garai Miklóst Forgách Balázzsal együtt meggyilkolták, fejüket pedig II. Károly özvegyének küldték el Nápolyba.
Kovács Mihály: Id. Garai Miklós nádor megvédi Mária és Erzsébet királynőket
Ifjabb Garai Miklós megmenekült a vérengzésből, és apja halálát követően Luxemburgi Zsigmondhoz csatlakozott, testvérével Jánossal együtt Zsigmond legfontosabb támogatói lettek, melyet a király nagy adományokkal jutalmazott. A Garai testvérek harcoltak a nikápolyi csatában, majd 1397-ben Cillei Hermannal együtt részt vettek a fegyvertelen Lackfiak – Csáktornyai Lackfi István és Simontornyai Lackfi István – meggyilkolásában, akik időközben a király ellen fordultak. Az 1402-ben nádorrá kinevezett Garai Miklós – aki ezt a tisztséget élete végéig, 1433-ig megtartotta – rokonságba is került Zsigmond királlyal, mikor előbbi Cillei Hermann őrgróf Anna, míg utóbbi Borbála nevű lányát vette feleségül. A főúr – a király után a legmagasabb világi méltóság birtokosa a Magyar Királyságban – a sokszor külföldön tartózkodó uralkodó helyett irányította az országot és számos diplomáciai feladatot is ellátott. Garai János felesége, Hedvig mazóviai hercegnő házasságtörést követett el, együtt élt a hamis pénzt verető Salgói Széchenyi Miklós főnemessel – a Kacsics-nemzetségből származó Szécsényi Tamás erdélyi vajda dédunokájával – ezért Zsigmond király 1424-ben a főurat száműzetésre, valamint teljes birtokelkobzásra ítélte, négy várából kettőt – a perőcsényi Salgóvárat és a mátrai Benevárat – a földig rontották, Ajnácskő várát a király felesége, Cillei Borbála kapta meg, míg a nógrádi Salgó várat Zsigmond Szécsényi Lászlónak, Nógrád vármegye főispánjának adományozta. Szécsényi Miklós báró száműzetésben halt meg Velencében, azonban egykori szeretője, Hedvig hercegnő 1429-ben a vád szerint megmérgezte férjét, Garai Jánost, ezért Zsigmond király vagyonelkobzással és életfogytiglani fogsággal büntette.
A cseszneki vár átépítése
A Garaiak fő rezidenciája Siklóson volt, de az ottani építkezések mellett átépítési munkálatok folytak a kőszegi, a somlói és a cseszneki váraikban is, továbbá 1412 és 1433 között Garai Miklós nádor fiaival a budai várban a Nagyboldogasszony plébániatemplom (mai Mátyás-templom) északi mellékszentélye mellé egy családi temetkezőkápolnát is építtetett a Mindszentek tiszteletére, ahol halála után eltemették. Csesznek várában is nagyszabású építkezések folytak, a XIV. század végén és a XV. század elején, melynek során a kis, belső tornyos erősséget a kor követelményeinek megfelelő impozáns gótikus lovagvárrá, a család új uradalmi székhelyévé alakították át.
A vár alaprajzának alakulása a XIII. századtól a XV. század első feléig
(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/159-Csesznek-Var/)
A munkálatok – melyek a vár mai arculatát is meghatározzák – során az eredeti, Árpád-kori vár nagy részét elbontották, és helyén a palotaszerű, háromszintes Felső vár magas tömbje épült a szikla tetejére, melynek bejárata a legmeredekebb oldalon nyílott, ahová az ásatási eredmények alapján a falszoros helyén eredetileg pillérekre támaszkodó hídon lehetett eljutni.
A Felső vár falai napjainkban is magasan állnak
A Felső várat falszorosok vették körül, a külső falszoros az Alsó várat is magába foglalta. Az Alsó vár, mely ebben a formában, kőfalakkal övezve szintén ekkor épülhetett ki, a vár védett előtereként szolgált, itt lehetett a gazdasági udvar istállókkal, műhelyekkel, melyek valószínűleg fából épültek fel.
A Garaiak idejében épült ki az Alsó vár
A belső falszorosba az Alsó várból kapu vezetett, bár a kapuból csak az alapfal azonosítható, ez lehetett az a felvonóhidas kapu, melynek a Garaiak címerét és Garai Miklós nádorra utaló monogramos feliratot viselő szemöldökköve fennmaradt. A Garaiak által felépített vár kiterjedését Giulio Turco olasz hadmérnök XVI. századi rajza őrizte meg számunkra, melyet a bécsi haditanács megbízásából készített. A vár keleti végén egy sziklakúpra különálló, nagy méretű tornyot építettek fel, melybe a belső falszoros délkeleti sarkából egy hídon lehetett bejutni, a bejárati szint felett valószínűleg faerkélyes emelete lehetett.
A Keleti torony egy különálló sziklakúpra épült
A vár felépítésének idejét a Garaiak 1424-es keltezésű emléktáblán örökítették meg, mely máig fennmaradt.
A Garai család kihalása, Csesznek a Szapolyaiké lett
Csesznek vára – ahonnan a Garai család bakonyi uradalmát várnagyaik és tisztviselőik igazgatták – a XV. században élte a virágkorát, a Garaiak udvartartásukkal szívesen tartózkodtak az erősségben, valamint a vár alatt épített kúriában, sőt a szomszédos Porván kápolnát és pálos kolostort is alapítottak.
http://varak.hu/latnivalo/index/159-Csesznek-Var/
1433 után Garai Miklóstól fia, László – aki apja és nagyapja után szintén az ország nádora lett –, majd annak fia, Jób örökölte az uradalmat, s mivel neki már nem volt fiú utódja, halála után, 1481-ben a Garaiak valamennyi birtoka – néhány délvidéki várat kivéve, amelyeket Garai Jób özvegye, Újlaki Fruzsina élete végéig használhatott – az ősiség törvénye szerint a királyra szállt vissza. Csesznek vára 1483-ban Mátyás király (1458-1490) adományozása révén Szapolyai Istváné lett, az ebből az évből származó Veszprém megyei adó lajstrom szerint a várhoz tizenhárom falu tartozott, összesen 321 forint adót fizetve. A Garaiak által felépített váron kisebb átépítésekre már valószínűleg egy-két évtizeden belül sor került, de lényeges átalakítások csak a török korban következtek.
http://varak.hu/latnivalo/index/159-Csesznek-Var/
A vár sorsa Mohácsot követően
Az 1526-os mohácsi csatát követően az országnak rövid időn belül két királya – Szapolyai I. János (1526-1540) és Habsburg I. Ferdinánd – is lett, így a következő esztendőkben esetenként egymásnak ellentmondó adatok állnak rendelkezésre a vár birtoklásával kapcsolatban. A korszak általános gyakorlatának megfelelően, hol egyik, hol másik király adományozta el Csesznek várát, uradalmát, azonban az adománylevél több esetben nem jelentett tényleges birtokbavételt. Ferdinánd 1527. július 13-án adott adománylevelet Lengyel Jánosnak Csesznek várára és tartozékaira, de ugyanazon évben János király Budán kelt oklevelében Török Bálintnak és testvérének Miklósnak adta Cseszneket az összes tartozékaival együtt. Az országban dúló polgárháború során Török Bálint hadai 1537-ben a cseszneki vár alatt gyülekeztek, hogy Veszprém ellen induljanak. A vártartozékok száma A XVI. század közepére jelentősen csökkent, 1542-ben mindössze négy adózó: Weim, Csetény, Oszlop, Vámhegy, és kettő, török által elpusztított falu – Réde és Sikátor – alkotta a vár tartozékait.
Csesznek, mint végvár
A főúri rezidencia a török hódítás – akik egyre nagyobb területet foglaltak el a Dunántúlon is – nyomán a harcok határzónájába került, s a rákövetkező bő másfél évszázadban katonai támaszpont szerepét töltötte be, ahova királyi helyőrség került, az uradalom bevételeit pedig hadi célokra fordították. A vár jelentős átalakításokon ment keresztül, tetejét, amint a Turco rajzon látható, védelmi okokból lebontották, vagy egy támadásban pusztult el.
Giulio Turco olasz hadmérnök rajza a várról (Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/159-Csesznek-Var/)
A Felső vár felső szintjét megmagasították és a ma látható ágyúlőréseket alakították ki, hasonlóképpen a keleti toronyban is, a korábbi kisebb nyílások helyén, továbbá ebben az időben épülhetett az Alsó vár kaputornya. 1550-ben már királyi őrség szolgált Cseszneken, 20 lovas és 50 gyalogos. 1552-ben szakértők járták körbe a Kamara utasítására a dunántúli várakat és lebontani javasolták Csesznek, Lövöld és Vázsony erősségeit, de végül Miksa főherceg nem fogadta el javaslatukat. Bár ezen erősségek közül egyik sem volt alkalmas a korszerű hadviselésre, Veszprém 1552-es török elfoglalása után a korszerűtlen kis erősségek is felértékelődtek, Csesznek vára is betagozódott a magyar végvári rendszer első vonalába.
1552 után Csesznek vára is betagozódott a magyar végvári rendszer első vonalába
(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/159-Csesznek-Var/)
Őrségének zsoldját, miként Pápa, Győr, Szentmárton, Komárom, Tihany, Devecser katonáiét, az alsó-ausztriai rendek állták, kiegészítve a veszprémi püspökség jövedelmének a jelentősebb részével. 1561-ben Felsővattai Wathay Lőrinc magyar nemes és cseszneki várkapitány sikeresen visszaverte a törökök támadását, azonban a kapitány életét 1573-ban egy tragikus baleset oltotta ki, amikor bortól ittasan egy régi puskaporral töltött ágyút akart elsütni, amit a mellette álló pattantyús vonakodott megtenni. Lőrinc kapitány a fáklyát a pattantyús kezéből kikapva, meggyújtotta a kanócot, mire a löveg hatalmas robajjal szétrobbant, megölve mindkettőjüket. Az esetről a várkapitány fia, Wathay Ferenc végvári vitéz, festő, énekszerző – a Wathay-kódex megalkotója – is megemlékezik, aki többször is megszökött a török fogságból, majd 1609-ben rövid időre apja nyomdokaiba lépve cseszneki várkapitány lett.
Wathay Ferenc emléktáblája és mellszobra a cseszneki várban
A vár négy évre török kézre került
1570 körül ismét királyi biztosok járták végig a Dunántúl várait és felmérték azok állapotát, megvizsgálták a várbirtokok gazdasági erejét. Ugyanekkor készültek Giulio Turco várfelmérései, közöttük a cseszneki vár első ábrázolása, melyről fentebb már volt szó. A források alapján 1577-ben a várban 18 lovas és 30 gyalogos katona szolgált. 1594-ben elesett Győr, majd a törökök elfoglalták Szentmártont, Tatát, Ugodot, Pápát és Gesztest is. Csesznek védői úgy látták, hogy nincs értelme az ellenállásnak, ezért kivonultak a várból, melyet négy évre megszálltak a törökök.
Csesznek vára 1594-ben török kézre került (Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/159-Csesznek-Var/)
1598-ban Győrt visszafoglalták a keresztény csapatok, ekkor Csesznek vára harc nélkül jutott magyar kézre. A XVII. század elején Csesznek vára – mely a Győri Főkapitányság része volt, egyes főkapitányok monogramját viselő bélyeges téglák megtalálhatók az Alsó vár falaiban – a Csaby család leányági leszármazottainak birtokába került, így lett kapitány 1616-ban Kutassy Mihály.
A XVII. században Csesznek az Eszterházy család birtoka lett
1636-ban Eszterházy Dániel megvásárolta a cseszneki uradalom részeit – amihez akkor 7 falu és 14 pusztahely tartozott – a Csaby örökösöktől, így a vár és tartozékai az ő, valamint rokona, Tóti Lengyel János és Boldizsár birtokába kerültek. 1655-től kezdve Dániel és örökösei viselték a cseszneki kapitány címet és a vár több, mint 300 éven keresztül, egészen a XX. század közepéig az Eszterházy család birtokában volt. A XVII. század középső harmadában ismét fellángoló török-magyar harcok miatt elrendelték a várak, köztük Csesznek megerősítését. 1672-ben Cseszneken a magyar őrséget 1 strázsamester, 9 huszár és 19 hajdú jelentette. 1683-ban, a Bécs elleni utolsó török ostrom idején a törökök elvonultak a vár alatt, felégetvén Szentkirály falut, addigra a várhoz tartozó huszonegy település mintegy kétharmada vált lakatlanná.
Légi felvétel a várról (Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cseszneki_v%C3%A1r)
A következő bejegyzésemben az Eszterházyak építkezéseiről, a vár pusztulásáról, valamint a falak között 2017. augusztus 03-án tett látogatásunkról lesz szó.
Csesznek váráról további képek tekinthetők meg a Studhist Facebook oldalán: https://www.facebook.com/studhist
Források és ajánlott oldalak:
http://www.csesznekivar.hu/magyar/oldalak/cseszneki_var/
http://kirandulastippek.hu/bakony-veszprem/csesznek-var
http://www.szepmagyarorszag.hu/magyar/oldalak/csesznek_lovagvar_bakony_varturak/
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Magyar/55Orlovszky/wathay/index.html
https://24.hu/tudomany/2017/05/17/buszke-magyarorszagot-asszonyi-kez-nem-kormanyozhatja/
Rácz Miklós - A cseszneki vár építéstörténete (2017)
