A kereki Fehérkő vár, valamint a somogyvári bencés apátság meglátogatása után visszatértünk a Balaton déli partján fekvő Fonyódra. A cölöpvárat – melyet a XVI. század közepén építettek fel a magyarok és harminc évvel később rombolták le a törökök – a Szent István, Árok, Sánc és Várfal utcák határolják. A kocsit az Árok utcában hagytuk, majd a Szent István utca felől léptünk be az egykori vár területére.

Az előző bejegyzésemben a Szent László király (1077-1095) által 1091-ben alapított somogyvári bencés apátság rövid történetét mutattam be a XVI. század elejéig. Mai írásomban az apátság török kori pusztulása, majd a maradványok feltárása, a Szent László emlékhely kialakítása és az ott tett 2017-es látogatásunk lesz a téma.

A Kereki mellett található Fehérkő várának felkeresése után tovább folytattuk utunkat az M7-es autópályán a Balaton mentén. Fonyódnál tértünk le dél felé, Kaposvár irányába, és az autópálya elhagyásától számítva majdnem fél óra alatt elértük Somogyvárt. A két éve átadott látogatóközpont modern épülete az út mentén, még a település előtt áll, míg a bencés apátság romjai a Kupa-várhegyen láthatók.

Kereki község Somogy megyében található, a Balatontól délre, a Kőröshegyi völgyhíd közelében. Budapestről az M7-es autópályán indultunk el, majd arról Kőröshegynél letérve néhány kilométert haladtunk déli irányba. A Petőfi Sándor utcán értünk be a középkorban a kerek templomáról elnevezett Kereki (Querequi) községbe, majd onnan jobbra kanyarodtunk a Dózsa György utcába. Ennek az utcának a végén alakítottak ki egy pihenőhelyet, ahol le lehet tenni a kocsit.

A gesztesi vár, Gerencsérvár és a vértesszentkereszti bencés apátság romjainak megtekintése után elindultunk vértesi kirándulásunk utolsó állomására, a hegység déli részén egy 228 méter magas sziklaplatón épült csókakői várhoz. A Mór és Süred között található Csókakő települését a Székesfehérvárt Győrrel összekötő 81-es főútról lehet elérni.

Több helyen is olvastam, hogy a Vértesben található Szentkereszt bencés apátság romjainak látogatása nem a legegyszerűbb, mivel a kerítéssel körbevett épületmaradványokat egy – a legtöbb leírás szerint mogorva, kiszámíthatatlan, remeteszerű életmódot folytató – férfi őrzi, aki több látogatóval kiabált és sértegette őket, másokat meg egyszerűen nem engedett be a területre.

Az elmúlt négy bejegyzésemet az ország egyik legfontosabb városának, Esztergomnak szenteltem, ami királyi és érseki székhely is volt a történelem folyamán. A XIX. században az érsekek visszatértek Nagyszombatról – ahova a törökök elől menekültek 1543-ban – és felépítették a ma is látható hatalmas méretű bazilikát a Várhegyen. Az építkezésről, a fellépő nehézségekről, a székesegyház külső megjelenéséről, valamint az altemplomról már írtam, mai témám a templom belső tereinek bemutatása a Bakócz-kápolnán, a Szent István kápolnán és a szentélyen át, a Kincstárig, majd a Kupolakilátóig.

Az előző három bejegyzésemben az esztergomi vár történetét, valamint a vár területére vezető kirándulásunkat – különös tekintettel a királyi, majd érseki palotára – mutattam be. Azonban a részben a középkori Szent Adalbert székesegyház helyén a XIX. században, klasszicista stílusban felépült esztergomi bazilikának – a látnivalók nagy száma miatt – úgy éreztem érdemes további két külön bejegyzést szentelni.

Az előző két bejegyzésben előbb az esztergomi vár történetéről volt szó, majd a Várhegyen álló középkori és mai épületeket, valamint a vár részeit mutattam be, a bazilika és a királyi, majd érseki palota kivételével. Mai írásomban az utóbbiról lesz szó, míg a XIX. században épült bazilikával a következő két blogbejegyzésemben fogok foglalkozni.

Az esztergomi vár XX. századig tartó történetének rövid bemutatása után mai bejegyzésemben a vár XX. és XXI. századi feltárásáról és helyreállításáról, valamint a Várhegyen tett látogatásunkról – különös tekintettel a lebontott középkori épületekre és a vár részeire – lesz szó, majd külön írásban mutatom be a királyi és érseki palotát, végül az utolsó két Esztergommal kapcsolatos bejegyzést a XIX. században épült bazilikának szentelem.

Bibervár és a toronyaljai pálos kolostor, valamint a márianosztrai bazilika meglátogatása után Letkésnél léptünk át Szlovákiába, majd Párkánynál, a Mária Valéria hídon jöttünk vissza Magyarországra és egyúttal megérkeztünk Esztergomba, a középkori Magyar Királyság egyik legfontosabb városába.

Az egri vár történetéről és a vár bejárásáról már korábban írtam, de Eger városában annyi a látnivaló – a templomok, a terek, az Érsekkert, a fürdők, a minaret, a múzeumok vagy a Szépasszonyvölgy –, hogy az ember legszívesebben minden évben visszatérne, hogy néhány napot eltöltsön ezen az izgalmas helyen. A vár után ezúttal a Szent Mihály- és Szent János-főszékesegyházat, az egri főegyházmegye katedrálisát, az egri bazilikát mutatom be, mely templomot a belvárosban, a Pyrker János tér és az Eszterházy tér között találhatjuk meg.

Bibervár és a toronyaljai pálos kolostorrom felkeresése után továbbindultunk Kóspallag felé, de mielőtt beértünk volna a településre, lekanyarodtunk balra Márianosztra irányába. A Kossuth Lajos utcán értünk be a településre, amiről jobbra tértünk le a Miklós utcába, majd onnan balra a Rákóczi utcába, ami egészen a bazilikáig és a kolostorból kialakított börtönig vezet. A kocsit a parkolóban hagytuk, aztán a díszes kapun keresztül beléptünk az udvarra.

Kismarosról indultunk el Márianosztrára, majd onnan tovább Esztergomba, de közben útba ejtettük a Kóspallag közelében található úgynevezett Bibervár vagy Pusztatorony megerősített őrtornyának és az attól pár száz méterre található toronyaljai pálos kolostornak a romjait. Először a 12-es főúton haladtunk Nagymaros irányába, majd egy-két kilométer után jobbra tértünk le Kóspallag felé. A Toronyaljai (vagy Kóspallagi) horgásztónál egy buszmegálló is található és ott keresztezi a piros turistajelzés az aszfaltos utat.

A gesztesi vár meglátogatása után visszasétáltunk a Kőhányáspusztánál hagyott kocsihoz, aztán Oroszlány felé indultunk el. Útközben elhaladtunk a majki kamalduli remeteség mellett, majd a Majki úton értünk be Oroszlányra. Gerencsérvárat és a vértesszentkereszti bencés apátságot nem könnyű megtalálni, mivel azok a Vértes hegység sűrű erdejében bújnak meg, a hegység nyugati szélétől mintegy három kilométerre.

A Vértes hegységben, mely hazánk egyik legkisebb hegysége, több középkori várrom – Oroszlánkő vára, Gesztesi vár, Gerencsérvár, Csókakő vára, Vitányvár – is található. Mi ezek közül 2017-ben, egy forró júliusi napon hármat is megnéztünk, és beiktattuk még a Gerencsérvár közelében található vértesszentkereszti bencés apátság meglátogatását is.

Dömös, Pilisszentlélek és Pilisszentkereszt után a pilisi kolostorok felkeresését célul kitűző kirándulásunk utolsó állomáshelye felé vettük az irányt. Kesztölc a Pilis hegység nyugati oldalán, Dorog közelében fekszik, mi Esztergom irányából közelítettük meg a 117-es úton. A falutól nyugatra négy kilométerre található Klastrompuszta Kesztölchöz tartozik, amely autóval is elérhető. A történészek és kutatók többségének álláspontja szerint itt volt a magyar alapítású Pálos Rend első központja.

A dömösi prépostság és a pilisszentléleki pálos kolostor romjainak megtekintése után tovább folytattuk a Pilisben található középkori kolostorok maradványainak felfedezését célul kitűző kirándulásunkat. Pilisszentlélek zsákfalujából a Hunyadi János utcán haladva visszatértünk az Esztergomot és Pilisszentkeresztet összekötő Dobogókői útra, mely a vadregényes egykori ősvadonban kanyarogva elvezetett minket kirándulásunk harmadik állomására: Pilisszentkeresztre.

A Pilisben található kolostorok felfedezésével kapcsolatos kirándulásunk második állomása – a dömösi prépostság meglátogatása után – a hegység szívében található Pilisszentlélek község határában található pálos kolostorrom volt. Esztergomot a 11-es főúton értük el, majd az Árpád-kori fővárost a Dobogókői úton hagytuk el, mely a Szentléleki-patak mentén kanyarog egyre magasabbra hágva az egykori pilisi ősvadonban. Erről az útról balra kellett letérni a Hunyadi János utcára, ami bevezetett minket Pilisszentlélekre, ami az ország egyik legkisebb lélekszámú községe, és ahol nemrég A mi kis falunk című sorozatot forgatták.

2017 júniusában elhatároztuk, hogy egy kirándulás keretében felkeressük a dömösi prépostság romjait, valamint három középkori kolostor – a pilisszentléleki és a klastrompusztai pálos, valamint a pilisszentkereszti ciszterci apátság – maradványait a Pilisben. Kismarosról indultunk el, majd miután komppal átkeltünk a Dunán Nagymaros és Visegrád között, a 11-es főúton haladtunk Esztergom irányába, miközben jobb oldalunkon az ősi folyó kísért bennünket.

A tatai vár meglátogatása után az 1-es főúton indultunk el délkelet felé, majd felhajtottunk az M1-es autópályára, Budapest irányába. A zsámbéki lehajtótól mindössze öt kilométert kellett megtenni Zsámbékig, a dombos vidéken pedig már messziről feltűnt a XIII. század első felében épült, impozáns monostortemplom, melynek két tornya magasan nyúlik az ég felé.

2016 decemberének első hétvégéjét Budapesten töltöttük, és az adventi vásárok felkeresését megelőzően metróztunk egy kicsit, egészen a kisföldalatti Hősök tere megállójáig. Az Andrássy út – amit a tiszadobi kastélyt építtető idősebb Andrássy Gyuláról neveztek el – egyenesen rávezetett minket a Hősök terére, nem kellett sokat barangolni, csak egy kereszteződésen kellett átmennünk. Mivel a Millenniumi Emlékmű, valamint a Városligeti-tó partján álló Vajdahunyad vára csak néhány száz méterre van egymástól, volt időnk mindkettőt alaposan körüljárni, és ebben a hideg sem akadályozott bennünket.

Nem tartozik a középkori váraink közé, nem is a magyar haza védelmében – sokkal inkább a főváros lakossága ellen – épült, egyszer sem ostromolták meg és csak egy soha el nem készült erődrendszer részeként épült fel, mégis a váraink közé számítom és ezért 2016 februárjában meglátogattuk a budapesti I. és a XI. kerület határán álló Gellért-hegy tetején épült – a városból alig látszó – Citadellát.

A Pest megye északkeleti részén található Csővárat Vác felől, a 2-es főútról közelítettük meg. Előbb Rádon, majd Pencen haladtunk keresztül és 20 perccel a Vácról történő indulásunkat követően már el is értük a kis községet, mely a Cserhát hegység lábainál fekszik, közel a 652 méter magas, a mészkőbányászat miatt – a Lánchíd mederpilléreibe 1840-46 között beépített homokkövet is itt bányászták – jellegzetes megjelenésű Naszály-hegyhez, ami a Cserhát legnyugatibb és egyben legmagasabb tagja.

Tata városa Komárom-Esztergom megyében, a Dunántúl északi részén, a szlovák határtól nem túl messze, az M1 autópálya közelében, az 1-es főút mentén fekszik. kismarosi nyaralásunk során, egy borongós júniusi reggelen felkerekedtünk, hogy az előző napi pilisi, kolostornéző kirándulás után, ezúttal a tatai várat és a zsámbéki romtemplomot keressük fel.

2015-ben Sátoraljaújhelyről hazafele jövet, a Megyer-hegyi tengerszem megtekintése után megálltunk a 37-es főút mentén fekvő Sárospatakon, hogy megnézzük a Rákóczi-várat, amely hazánk legnagyszerűbb késő reneszánsz műemlékei közé tartozik, és ami az 500 forintos papírpénz hátoldalán is látható. A 37-es főúton Sárospataknál van egy körforgalom, ott kellett letérni a város felé vezető Wesselényi útra, ami bevitt minket a központba. Áthaladtunk a vasúti síneken és onnantól kezdve előbb az Eötvös úton, majd az Erdélyi János úton mentünk tovább, míg egy nagyobb kereszteződéshez érkeztünk. Ott lefordultunk jobbra a Rákóczi útra és bal kéz felé már ott is volt a sárospataki Rákóczi-vár, amelyet valójában a Perényiek építettek, míg a Vörös-torony már a Pálóczyak idején elkészült.

A 2000-es évek első felében sokszor áthaladtunk a családdal Szerencsen, a Monokon található szőlőskertünk felé tartva. A város, amely összenőtt Bekeccsel nem fekszik messze Tokajtól, mindössze 21 kilométer a távolság. Szerencset a 37-es főút szeli át, amely Miskolcról elindulva, Szerencsen, majd Sárospatakon halad keresztül Sátoraljaújhely felé. A város közepén található a parkkal körülvett vár, a Rákóczi út, Sallai utca, Huszárvár utca határolta területen.

Az előző bejegyzésemben a visegrádi vár – Fellegvár és Alsóvár –, valamint a királyi palota történetét mutattam be. Jelen írásomban pedig ezeknek a helyeknek a meglátogatásáról lesz szó. Életem során már többször megfordultam Visegrádon, szinte minden második évben jártam a Fellegvárnál vagy a királyi palotánál. Az egri és budai vár mellett talán ez a vár áll a legközelebb hozzám, ezek a helyek gyermekkorom óta különlegesek számomra. A bejegyzésben látható képek 2015 és 2017 között készültek, a környéken tett különböző kirándulások alkalmával.

Mivel 2-3 éves korom óta minden nyáron legalább 1-2 hetet – egyetem alatt pedig szinte minden hónapban egy hétvégét – a Duna partján fekvő Kismaroson töltöttem nagyszüleimnél, elég sokszor megfordultam a visegrádi várban és környékén. Sokszor tekertünk el Zebegényig vagy Szobig a Duna mellett kanyargó bicikliúton és Nagymarosnál a túlparton mindig megcsodáltuk a visegrádi Fellegvár impozáns épületegyüttesét, valamint az Alsóvárat a Salamon-toronnyal.

Az előző bejegyzésemben az Andrássy család történetét mutattam be röviden. 2016 novemberében – miután a Bükkben tett három napos lillafüredi kirándulásunk során megnéztük a Muhi Csata Emlékművét, az ónodi, a diósgyőri és a szarvaskői várakat, majd a bélapátfalvai ciszterci apátságot – hazafele útba ejtettük Tiszadobot, ami Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legnyugatibb fekvésű települése.